Gyulai Hírlap, 1965. július-december (6. évfolyam, 52-104. szám)

1965-07-02 / 52. szám

1965. július 2. Péter János—Stewart megbeszélés Péter János külügyminiszter csütörtökön délután, angliai láto­gatásának második napján, egy óra húsz percig tartó tárgyalást folytatott Michael Stewart brit külügyminiszterrel a külügymi­nisztériumban. A megbeszélésen magyar részről jelen volt Incze Jenő londoni magyar nagykövet és Házi Vencel, a Külügyminisztéri­um főosztályvezetője, angol rész­ről Walter Padley külügyi állam­miniszter, Lord Chalfont, a lesze­relési ügyekkel megbízott külügyi államminiszter és Sir Ivor Pink, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete. A két külügyminiszter megvi­tatta a fontosabb nemzetközi problémákat. Különösen nagy fi­gyelmet szenteltek a Délkelet- Ázsiában kialakult helyzetnek, ku­tatva a megoldáshoz vezető utak és módok lehetőségeit. Ugyancsak megvitatták az európai biztonság kérdését és a német kérdést, va­lamint a leszerelés és az ENSZ működésével kapcsolatos problé­mákat is. Megállapodtak, hogy a két ország kapcsolatait érintő kérdéseket a pénteken délelőtt sorra kerülő megbeszéléseken vi­tatják meg. Csütörtökön este Ince ,Tenő ma­gyar nagykövet fogadást adott Péter János tiszteletére. A brit kormány képviseletében megje­lent, a fogadáson Stewart külügy­miniszter és felesége, Walston, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Sir Ivor Pink buda­pesti angol nagykövet, továbbá számos parlamenti képviselő, a londoni diplomáciai testület több vezetője, az angol politikai, tár­sadalmi és kulturális élet sok ki­válósága, az angol sajtó, a rádió és a televízió vezető munkatársai. (MTI) ■ ■ Ötvenöt amerikai repülőgép a veszteséglistán Ky tábornok nyilatkozata az UPI tudósítójának Az AFP jelentése szerint csü­törtökre virradó éjjel a Da Nang-i amerikai támaszpont el­leni partizántámadással egyidejű­leg a szabadságharcosok támadást intéztek a Da Nangtól 120 kilomé­terrel délre lévő Quang Nga-i re­pülőtér ellen is, több gránátot lőve a repülőtér területére. A Da Nang ellen intézett tá­madásról újabb részletek váltak ismeretessé. Ezek szerint a repü­lőtéren álló gépekben és berende­zésekben a legnagyobb károkat nem az aknavetők okozták, ame­lyek csak a repülőtér peremét lőtték, hanem a dél-vietnami sza­badságharcosok egyik rohamala­kulata, amely a repülőtér ágyú­zásának megindulásakor keletke­zett pánikot kihasználva, a kifu­tópályáin álló gépekig tört előre és azokat közvetlen közelből ké­zigránátokkal és könnyűfegyve­rekkel támadta meg. A partizán­­egység a repülőteret körülvevő kordon azon részén keresztül ha­tolt be, amelyet dél-vietnami kormánycsapatok őriztek. Az AFP saigoni tudósítója sze­rint a közép-vietnami fennsíkon a kormány által küldött erősíté­sek kimentették szorult helyzeté­ből a kormánycsapatok egyik be­kerített zászlóalját. A déli-vietna­mi hatóságok azt állítják, hogy sikerült felvenni az előző nap megszakadt rádióösszeköttetést Thuam Mon városával és a koráb­bi amerikai jelentésekkel ellen­tétben a helység a kormánycsapa­tok kezén van. Nguyen Cao Ky tábornok, a saigoni kormány elnöke csü­törtökön kizárólagos jellegű nyi­latkozatot adott az UPI amerikai hírügynökség saigoni tudósítójá­nak. A dél-vietnami rendszer „erős embere”, aki az interjút egy repülőgép fedélzetén adta, úton az ország középső része felé, meglehetős nyíltsággal beszélt terveiről „Meg fogom tisztítani Saigont’ — jelentette ki a 34 éves repülőtiszt. „Nincs szükségem po­litikusokra. Megkérem őket, men­jenek szabadságra, minél mes­­­szebbre Saigontól. Ka­tonai pa­rancsnokiként akarok­­ kormányoz­ni. Eredményekre törekszem.” A tudósító szerint a tábornok, amikor miniszterelnöksége első tíz napjának eseményeit tekintet­te át, kijelentette: „ha előre tud­tam volna, milyen problémák ve­tődnek fel, sohasem vállaltam volna a feladatot”. Az UPI tudósítója egyébként úgy értesült, hogy amikor Ky tá­bornok Dél-Vietnam középső ré­szében tett­ látogatása előtt Hue városában járt, ott a szigorú biz­tonsági intézkedések ellenére a lakosság egy része — főleg a di­ákság — tüntetést rendezett, kö­vetelve, hogy a kormány akadá­lyozza meg a gyűlölt Diem-rend­­szer vezető tisztviselőinek egyre gyakoribbá váló kiengedését a börtönökből. A tüntetők azzal vá­dolták a hatóságokat, hogy a Diemet megdöntő forradalom eredményeit el kívánják sikkasz­tani. A tömeg csak akkor nyugo­dott meg kissé, amikor a minisz­terelnök megígérte, hogy felelős­ségre vonják a korrupt közhiva­tal­noko­kat. A Vietnami Tájékoztató Iroda közlése szerint­ júniusban 55 ame­rikai repülőgépet lőtték le a VDK területe felett. A gépek kö­zül egy pilóta nélküli volt. (MTI) A nemzetközösség kilenc állama nem ismeri el az új algériai rendszert London A nemzetközösség kilenc af­rikai állama — Ghána, Nigéria, Sierra Leone, Gambia, Kenya, Uganda, Tanzánia, Malawi és Zambia — csütörtökön úgy döntött, hogy egyelőre nem is­meri el az új algériai rendszert. Az erről szóló bejelentést dr. Hastings Banda Malawi mi­niszterelnöke tette meg Lon­donban tartott sajtóértekezle­tén. A kilenc afrikai ország sajná­latát fejezte ki Ben Bella meg­döntése és az alkotmányellene­sen lezajlott kormányalakítás miatt — mondotta, majd hoz­záfűzte, hogy egy afrikai kor­mány erőszakos megdöntése sérti az afrikai egységszervezet alapokmányát. Az említett álla­mok azért nem mentek el az algíri értekezletre, nehogy hoz­zájáruljanak az új algériai „kormány“ megerősödéséhez, s nehogy azt a benyomást kelt­sék, mintha helyeselnék a tör­vényes algériai kormány ellen végrehajtott erőszakos állam­csínyt. (MTI) Inkurrencia ajánlat! EGY DARAB 20 MÉTERES, VILLANYMOTOROS, ÜZEMKÉPES SZÁLLÍTÓSZALAG ! ÁLLAMI VÁLLALAT RÉSZÉRE KÖNYVJÓVÁÍRÁSSAL azonnal átadható A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR TELEPÉN Érdeklődni a cukorgyár központi irodáján. 206 2 Péntek Péter János külügyminiszter Angliában Péter János magyar külügyminiszter Wilson miniszterelnökkel beszélget az alsóházban. (Telefotó : MTI Külföldi Képszolgálat) Zűsz a h­ar*ang. Az iskola udvarán zajosan gyülekeznek a gyerekek szerep­próbára. Jókedvű zsivajukba mély hangon belekondul a ha­rangszó. Mind erősebben szól. Szól, s kis döbbent csend száll az iskolaudvarra. A végegyházi fiatalok sok­szor összejönnek esténként a parkban egy kis játékra, de a fiú, aki nagyon szerette a spor­tot, már nem lesz köztük. A mű­velődési otthon klubjában egy fiatallal kevesebb lesz. Azzal, aki annyira megbízhatóan ke­zelte a lemezjátszót. A mezőhegyesi állomáson egy mozdony gazdája mellé új tár­sat kell keresni. A koporsón felirat: „Bara Mi­hály, élt 20 évet”. Az új sír előtt szülők, rokonok, KISZ-tagok, is­merő­sök könnyei hullanak. Meg­­hatottan idézik emlékét: csendes, jó fiú volt, szerette a gépeket, biztosan haladt nagy vágya fe­lé, mozdonyvezető akart lenni. Szorgalmasan dolgozott, szépen keresett, biztató jövő elé né­zett, s ő, aki a gépnek is ura tu­dott lenni, nem tudott úrrá len­ni egy szerencsétlenségen: víz­be fulladt. A víz, a tűz, a gépek, az embe­rek segítői. Járomba hajtottuk őket, de soha nem szabad egyik­kel sem könnyelműsködni. Ezért zúg most a harang. El­temettük a 20 éves fiatalem­bert. Egy csendes, jó szándékú, szorgalmas emberrel kevesebben vannak a végegyháziak, s egész népünk. Arnóczky József Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 19. — Kérsz még? — Kérek. Újból megrakta a tányért, aztán csak nézte falatozó fiát, de nem tudott tovább hallgatni. — Elintézted a felvételedet? — Igen. — Ma már dolgoztál is? — Persze. Elhallgatott, hátha magától is elmeséli, mi volt, de hiába várt. — És hogy tetszik a munka? — Tetszik. — Úgy érzed, szeretni fogod? — Igen. — Bumbera? — Mindent megmutogat ne­kem. — Nagyon jóravaló ember. Csiszolt pohárban vizet tett a fia elé. — Köszönöm — mondta a fiú, megitta, aztán rágyújtott. Az anya szerette volna meg­mondani neki, ne füstölje be a szobájukat, de most nem akarta ezzel is tovább mérgezni a fe­szült hangulatot. — Azt a lányt honnan isme­red? — Hol láttál vele? — Mikor leszálltatok a villa­mosról... Voltam a Közértben, aztán kimentem eléd a villa­moshoz. A fiú hallgatott. — Hol ismerted meg? — A röntgen előcsarnokában. — Hogy hívják? — Gráner Bori. — És most? Hogyhogy együtt jöttetek? — A... a villamoson összetalál­koztunk. Nézte a fiát, leolvasta róla, hogy hazudik. Hogy elhallgatja az igazságot, s ez megint fájt. — Úgy örülnék fiam, ha min­dig megmondanád az igazságot! Te nem véletlenül találkoztál azzal a lánnyal! A fiú azonban erre már nem felelt. Az anya megértette, hiába faggatódzik. — Gyerek az még, fiam — mondta aztán. — Akárcsak te! Nem tudom, mit szólnának a szü­lei, ha meglátnák, hogy karon­fogva jár két ilyen... kamasz!? Ágyazni kezdett, kinyitotta az ablakot, hogy kiszellőztessen. A fiú eloltotta a cigarettát, de még nem mozdult. Az anya ráné­zett várakozón, de csak a hideg pillantású szemek feleltek kifür­­készhetetlenül. — Feküdj le, késő van — mondta az anya. A fiú megállt, még maradt né­hány másodpercig, aztán kifelé, indult — Csókolom — mondta az aj­tóban, s kémlelő, gyanakvó te­kintetével búcsúzott az anyjá­tól. A gyári kürtök elfújták a tíz órát, mire a férje megérkezett. Előbb kezet mosott, csak aztán jött be üdvözölni őt, de akkor sem mondott semmit. — Hol voltál? — A mamáéknál. Remekül tudtam dolgozni, ma megrajzol­tam az ötletet, holnap be is adom az újítási irodán. Megjegyzés nélkül hagyta fér­je szavait, kiment a konyhába, megmelegítette a rakott krump­lit. Férje szótlanul evett. Nem bírta már elviselni a kö­rülötte élők némaságát, ingerül­ten közölte: — Panaszkodott Andi tanító­nője, baj van a gyerekkel! — Micsoda? — Romlottak a feleletei. Hogy biztosan nem foglalkozunk vele eleget! — Eleget?! — A férfi keser­nyésen felnevetett. — Keveset

Next