Gyulai Hírlap, 1966. július-december (7. évfolyam, 50-100. szám)

1966-07-01 / 50. szám

1986. július L Egy téves nézet — tanulsággal Bár nem tartozott szorosan a napirendhez, mégis szó volt a csanádapácai pedagógusok ér­tekezletén arról, hogy meg kel­lene alakítani a pártalapszerve­­zetet, hiszen hét tag és két tag­jelölt van a pedagógusok között. Csak helyeselni lehet, hogy a be­­számoló foglalkozott ezzel. Ám nem mindenki értett egyet a javaslattal. A vitában az egyik hozzászóló úgy vélekedett: “ Nincs meg a feltétele annak, hogy pártalapszervezetet alakít­sunk. Kényszerű szervezésre pedig semmi szükség nincs. Majd eljön annak az ideje, ami­kor létrehozhatjuk... Hivatkozott személyi problé­mákra is, bár ez amolyan mond­va­csinált indok, ami egyálta­lán nem lehet akadálya egy pártalapszervezet létrehozásá­nak, ha azt az ott dolgozó párt­tagok akarják. Ami azonban ez­után történt, még inkább érde­mes arra, hogy szóvá tegyük. A pártonkívüli úttörővezető felszólalása valóságos vihart ka­vart fel a résztvevők körében. Szerinte nagyon is szükséges len­ne az alapszervezet megalakí­tása, mert mint mondotta:­­jobb lenne a politikai munka, ezzel párhuzamosan az iskolai nevelőmunka is”. Több érvet hozott fel ennek bizonyítására, s végül megkérte a párttagokat, válaszoljanak, vajon miért nem lehet megalakítani az alapszer­vezetet. „Ne szóljon bele egy párton­kívüli ebbe”... „Ez a párt belső ügye”.„ „Nem vagyunk kötele­sek választ adni”... Ilyen és eh­hez hasonló megjegyzések, fel­kiáltások hangzottak el hozzá­szólása nyomán, s pillanatok alatt felbolygatott méhkashoz hasonlított a tanácskozás szín­helye. A pártonkívüliek részéről el­hangzó ilyen hozzászólásoknak csak örülni kellene. Ez azt je­lenti, hogy érdekli őket a poli­tikai élet és figyelemmel kísé­rik még a párt belső ügyeit is. A fenti visszautasítás, enyhén szólva, sértő. Nemcsak arra az egy emberre nézve, hanem min­den olyan pártonkívülire, aki szívügyének tekinti politikai életünk megnyilvánulásait és mindenkor kész véleményével, javaslataival, munkájával se­gíteni a pártot. A fenti és ehhez hasonló té­ves nézetre fel kell figyelni, bárhol találkozunk is ezzel, mert ez a Párttagok befelé for­dulását mutatja, s ahol így el­szakadnak a pártonkívüliektől, ott csorbát szenved a politikai élet, nincs nevelő és felvilágo­sító munka. Helyes lenne, ha a csanádapá­cai pedagógus párttagok nem azon vitatkoznának, kinek mi­hez van joga, hanem arra töre­kednének, hogy a felső pártve­zetés jóváhagyásával és segítsé­gével mégis megalakítanák az alapszervezetet. Ezzel lehetővé tennék a politikai élet határo­zottabb irányítását. A munkába több olyan aktív pártonkívülit is bevonhatnának, akikkel ké­sőbb erősíthetnék a párttagok sorait, hiszen a párt munkája nem öncél, hanem eszköz szebb és jobb életünk alakítására. Kasnyik Judit Rendelkezés a közlekedésrendészeti ismeretek általános iskolai oktatásáról A Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése értelmében a követ­kező tanévben fokozott gondot kell fordítani arra, hogy az álta­lános iskolák tanulói megismerjék a közúti forgalom legfontosabb szabályait, elsősorban a gyalogo­sok, a kerékpárosok, valamint a közhasználatú személyszállító jár­művek — autóbusz, villamos — közlekedési rendjét. Ezért ősztől kezdve az általános iskolák VI., VII. osztályaiban évi 6—6 órát kell az órarendben biztosítani köz­lekedésrendészeti ismeretek okta­tására. Az intézményes oktatást általában azokban a városokban és nagy forgalmú településeken szervezik meg, ahol a tanulók részvétele a közúti forgalomban ezt különösen indokolja. A helyi lehetőségektől függően három el­méleti és három gyakorlati órát lehet beállítani az óratervbe. Az oktatás könnyítésére előrelátható­an még ez évben tanulói kézi­könyvet adnak ki. Az órák meg­tartásáról mindenütt a helyi rend­őri szervek képviselői gondoskod­nak. veszített, lakosságának egy szá­zalékát. Egy nap alatt. Mi olyan furcsa? Mi olyan, különös itt most? Hirtelen ráeszmélt. Az abszolút, a siketítő csend. Se ágyúzás, se géppuskaropo­gás, semmi. Fülelt, hallgatózott. Valahol a szomszédban ajtó nyílt, vizet loccsantottak az udvarra. Aztán mérges, éles női hang: — Pisti! A fene a fejedet, nem jössz be nekem rögtön! Mezítláb az udvarra?! Egy kutya vadul, élesen fel­csahol. Az utcán kendőbe burkolt öregasszony megy, szatyor a karján. Uramisten, hány óra lehet... ? Karórája régóta használhatat­lan, menekülés közben odacsap­ta egy oszlophoz. Nyílik a kapu. Farkas Kál­mán lép be az utcáról. Nem nagy ész ez a srác, blazírt fa­pofa, most elégedetten vigyorog. — Na, ezt aránylag jól meg­­úsztuk. — Mit? — Micsoda? Maga még nem tudja? Az egész város tele van oroszokkal. A németek még az éjjel elpucoltak. — Nem viccel?... Farkas Kálmán fapofa, de most nagyon élvezi a helyzetet, ömlik belőle a szó. — Viccelni? Ugyan, menjen ki, nézze meg. Valahol a Vá­góhíd körül van a vonal, azt mondják, de most ott is csönd van. Az emberek jönnek-men­­nek, mászkálnak, mindenki ke­resi a rokonát, haverját, él-e még, megvan-e még, tud­ja, hogy van az ilyenkor... L­aci bólogat, nem is figyel fel a groteszk megjegyzésre: mint­ha bizony az ember tényleg olyan nagyon jól tudná, hogy van az, amikor egy város fel­szabadul. Farkas mondja to­vább: — Ahogy elnézem ezeket az oroszokat, azt csodálom, hogy a németek eddig is bírták. Mind­egyik ruszkin vattás ruha, gép­pisztoly, erősek, egészségesek, jókedvűek... Van ezeknek min­denük, a lőszer ládaszám az utcán, fel­tornyozva, nem is őr­zik, itt nem kell spórolni a go­lyóval. — És... nem bántanak senkit? — Ugyan­ örülnek ezek is, hogy nem kell harcolniuk. Laciban most villámlik meg a hatalmas érzés. Szabadon jö­­het-mehet, ahová akar. Nincse­nek németek, tábori csendőrök, nyilasok, nincs felkoncolás. Ha akarja elénekelheti tele torok­ból az Internacionálét. Nem lesznek közszemlére dobott hul­lák a városháza előtt. Ez a vá­ros most már a front másik oldala, szabad föld. (Folytatjuk) Fentek Titkos felek — 4 garancia időtartama nem elegendő — Mire jó a ? A csorvási Vörös Október Tsz erre az esztendőre még annak idején gépjavítási szerződést kö­tött az Orosházi Gépjavító Állo­mással. A tsz és a gépjavító ál­lomás kapcsolata új elszámolási módszeren, a gépek teljesítmé­nyén alapul. Ez azt jelenti, hogy a tsz éves termelési tervében meghatározott normálhold szá­mot egy hónapra vetíti, úgy­szintén a teljesítmény elérésére éves szinten kalkulált karbantar­tási költséget is. Ezt az összeget minden hónapban a szövetkezet átutalja a gépjavító állomás egy­számlájára. Év végén azután ös­­­szeszámolják, hogy a karbantar­tásra tervezett összeget felhasz­nálták-e vagyy nem. Amennyiben megtakarítást érnek el, osztoz­kodnak. A gépjavítás jelenlegi rendsze­rével Kocsis György tsz-elnök egyetért. Ugyanakkor világosan fogalmazza a következőket: ha a gépjavítás szervezésén, minőségén, garanci­áján nem tökéletesítenek, ha a váratlan meghibásodások elhárí­tásának jelenlegi módján és a szemlék megtartásán nem vál­toztatnak, megfontolják, hogy a további szolgáltatásra igényt tartsanak-e.­­ Miért, milyen okkal vagy okokkal mondja ezt a szövetkezet elnöke? — Megesett több alkalommal, hogy a tsz nem azt a traktort kapta vissza a javításból, ame­lyiket beküldte, összecserélgették az egyes géprészeket, tartozéko­kat. Valószínű, hogy a gépjavítás technológiáját a részegységsze­relés alapján állították össze, így fordulhat elő, hogy az egyes géprészeket cserélgetik. A trakto­rosok ennek megakadályozására titkos jeleket raknak a gép el­mozdítható részeibe, tartozékai­ba. Ha nem ezeket találják a traktoron, akkor nem veszik át. A Gépállomások megyei igazgató­ságán azt mondották, hogy a jövő gépjavítási technológiája a rész­egységszerelés, vagyis a téli gép­javítás beindulásakor négy-öt traktort darabokra szednek, a hi­bás alkatrészeket felújítják és a szalagra kerülő többi motort ezekből hozzák rendbe. A gépja­vítás ilyen szervezésével miért nem ért egyet Kocsis György? _ Az igaz, hogy az alkatrész és a tartozék helyett alkatrészt és tartozékot adnak. De az nem mindegy, hogy milyet. És ezen mit sem változtat az a tény, hogy a szövetkezet milyen szerződéses kapcsolatban áll a gépjavítóval. Azért nem mindegy, mert megeshet — és ez a gyako­ri —, hogy egy jó géprészért a tsz felújítottat, vagyis gyengébb minőségűt kap. Ha ez a garanci­ális időben megy tönkre, a tsz­­nek valósággal rimánkodnia kell, hogy javítsák meg. Ha pedig a garanciális időn túl történik a baj, a javítás költségét a tsz számlá­jára írják.­­ — A jelenlegi garancia időtar­­­­amával elégedett-e? ___, — A háromhónapos javítási garancia időtartamát kevésnek tartom. Helyesebb lenne a gép teljesítményéhez kötni a szolgál­tatásnak ezt a módját. A teher­autóknál is ezt teszik. A garan­cia a teherautók esetében több mindenre kiterjed, mint a trak­tornál. Mi, tsz-elnökök gyakran halljuk, hogy a teherautókat is a részegységszerelés elve alapján újítják fel. Azt mondják, miért nem felel meg ez a módszer a traktornál is. Ha a garanciát a traktor teljesítmé­nyéhez kötik és ha ez mindenre kiterjed, akkor sem én, de lehet­séges, hogy a többi tsz vezetője sem szól a gépjavítás jelenlegi módszere ellen. A csorvási Vörös Október Tsz­­ben annak ellenére, hogy itt a normál holdas elszámolási szerző­dést írták alá, a gépjavító álla­­­más nem tart fenn kihelyezett műhelyt és szerelőt. Pedig a ki­sebb javításnak, karbantartásnak és a különböző számú gépszem­léknek a szövetkezetben lenne a helye! Az említett hiányosság mi­att megesik, hogy még a kisebb javításra is Orosházára viszik a gépet. A gépjavítás szervezettsége, a szolgáltatómunka minősége Csor­­vás és Orosháza között tehát nem minden esetben megnyug­tató. Örvendetes viszont, hogy a Vörös Október Tsz és a gépjavító állomás kapcsolatában mindjob­ban a szolgáltatómunka, vagyis a gépjavító állomás tevékenysége kerül előtérbe. Érthető ez, hiszen az új gazdasági mechanizmus, mely egyre jobban áthatja az éle­tet, különösen egy érdeket ismer: a megrendelőét, aki a szolgáltató­­munkáért csengő magyar forint­tal fizet. Dupsi Károly Cikkünk nyomán: Rendeződik a békési rév körüli huzavona Július 28-án lapunkban hír­adást közöltünk „Ki lesz a gaz­da?” címmel a békési rév sorsá­ról. A községi tanács intézkedé­sei és gyors tájékoztatása alap­ján remélhető, hogy most már rövidesen megoldódik a sérel­mezett díjszabási és „gazda"­­probléma. A megyében négy rév műkö­dik, s ebből már három tsz- és egy — a békési — tanácsi keze­lésben van. A KPM, illetve a megyei tanács utasítása alapján volt kénytelen a községi tanács intézkedni. Július 1-től a vitel­díj növekedésével újabb bürok­ratikus intézkedés is életbe lép, melynek alapján „fényképes” bérletigazolványt kell váltani a­­ félperces hajókázáshoz... Az elmúlt évben pontos taná­csi kimutatás szerint 17 ezer forint többletkiadás merült fel a rév fenntartására. Ennek a hi­ánynak pótlására kellett a tari­faemelést elvégezni. Azonban az Egyetértés Tsz tagjainak, a rossz erdei lakosságnak megold­ható lenne a problémája, ha a jövőben végérvényesen a szö­vetkezet venné kezelésbe a ré­vet. Mivel nagy többségben csak tsz-tagok közlekednek a hajóval, így szükségtelen azon vitatkozni, hogy a fenntartás gazdaságos-e, vagy sem. Tény az, hogy a fenn­tartást a mezőgazdasági munka gyorsabb elvégzése feltétlenül indokolttá teszi. A községi ta­nács a tsz vezetőinek tudomá­sára hozta, hogy hajlandó a rossz erdei területről befizetett községfejlesztési alapból évi tízezer forinttal hozzájárulni a fenntartási költségekhez. Ezek után már csak a tsz dön­tése hiányzik — amelyet nem kötnek a miniszteri viteldíj-in­­tézkedések — és ezzel rendező­dik a békési rév „gazdájának” kérdése. P. I. Fáradt, frissíti, érzékeny lábat fej megnyugtatja, csök­kenti az izomerőltetés okozta fáradtságot és az ízületi fáj­dalmakat. A PED lábbalzsam fertőtlení­tő, izzadáscsökkentő hatású. Rendszeres használata enyhíti a láb érzékenységét.

Next