Gyulai Hírlap, 1968. július-december (9. évfolyam, 50-99. szám)
1968-07-02 / 50. szám
1968. július 2. Hasznosabb is lehetett volna... Vasárnap délelőtt eszmecserére hívta a Magyar Autóklub helyi csoportja Békéscsaba gépjárművezetőit. Az eszmecsere tulajdonképpeni célja továbbképzés volt, hogy a megnövekedett nyári forgalomban még nagyobb körültekintéssel közlekedjenek a gépjárművezetők , akik úgy fest, „mindent tudnak” már a balesetek megelőzéséről. Legalábbis ezt mutatta a megbeszélésen való csekély számú részvételük. Molnár Imre rendőrőrnagy, a megyei közlekedésrendészeti osztály vezetője pedig igen értékes tájékoztatást adott, amit talán a nem jelenlevők is hasznosítani tudtak volna a továbbiakban. Főleg a kanyarodás szabályainak sűrű megsértésével és egyéb hiányosságokkal foglalkozott, amelyek a balesetek zömét okozzák megyeszerte. Érdekes, hogy ebben a félévben a főútvonalakról „áttolódtak” a balesetek a mellékutakra. Ez alól talán a békési útszakasz kivétel, ahol a sok kanyar s az előzés szabályainak megsértése, stb. elsősorban a buszvezetők és a sok esetben 120 km-es sebességgel rohanó motorkerékpárosok részéről okoz sok balesetet. Az első félévben történt 389 baleset közül csökkent ugyan a személygépkocsi-vezetők szabálytalanságai által bekövetkezett baleset, ennek száma „mindössze” 74, akik ellen vádat emeltek, ugyanakkor azonban a KRESZ-szabályok ismerethiánya ezen a téren is észlelhető. Például éppen a nem körültekintő kanyarodásnál, az „Állj! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtáblák, a fő- és alárendelt, az egyenrangú útvonalak kereszteződéseinél történő szabályok nem ismereténél stb., stb. Növekedett — aránylagosan — a motorkerékpárok, kerékpárok, vontatók, lovaskocsik és az autóbuszok (ez 70 százalékkal!) által okozott balesetek száma. A rövid tájékoztató igen hasznos volt és még hasznosabb lehetett volna, ha nagyobb érdeklődés kíséri azt, a gépjárművezetők részéről. —v. d. Kacsa a gödrökből... Az ötlet a baromfifeldolgozó békéscsabai gyáregység vezetőitől származott. A pecsenyekacsa iránt ugyanis külföldön nagy az érdeklődés. Ők utánanéztek: Békés megyében — ahonnan tulajdonképpen elindult hódító útjára a halastavi pecsenyekacsa-nevelés módszere — hol lehet fokozni a víziszárnyas-nevelést. Így jöttek rá, hogy nem kell messze menni, néhány száz méternyire a feldolgozó üzemtől itt állnak a mélyvizű tavak. Már az első esztendőben 220 000 kacsát neveltek itt fel, s legalább 560 000 kilót adtak feldolgozásra. A tavalyi 460 000 pecsenyekacsa helyett 1968-ban legalább 880 ezret dolgoz fel konyhakész csomagokba a békéscsabai gyáregység. a. „Meglepetés” a gyomai határban Fennállása óta az idén takarít be legtöbb gabonát a gyomai Dózsa Tsz. A nagy szárazság ellenére igen kedvezően alakulnak a terméseredmények. Ezt jórészt azzal magyarázta Bátori Gyula főagronómus, hogy kiválóan előkészített magágyba vetettek, s a közös gazdaság határát elkerülte a belvízjárás. Ennek eredményeként volt olyan ősziárpa-tábla, amelyik 20,9 átlagterméssel fizetett, volt viszont olyan is, amelyik 15,9 mázsát adott ugyancsak holdanként. Az aratás legnagyobb meglepetését az őszi árpa és az őszi búza kevert vetése, az úgynevezett kétszeres szolgáltatta. Az egyik tábláról 25,8 mázsa holdankénti termést takarítottak be. Búzából pedig a tervezett 12 helyett kb. 1 mázsával többet aratnak holdanként, a szárazság ellenére. 3 hogy a motorhoz szükséges vérmennyiség ne növekedjék. Most mindnyájan ezen törik a fejüket, de egyelőre hiába. Új mérnök lépett be a laborba: Vlagyimir Ivanovics Tomaszov. Ez a Vologya valójában nem is mérnök, csak egyetemi hallgató, de mérnöknek vettük fel. Az automatizációs intézetből lépett át alacsonyabb fokra, orvostanhallgatónak. Mondhatni, nekivágott az ismeretlennek. Tetszenek nekem az ilyen fiúk: jóvágásúak, okosak, függetlenek. Szűk nadrágot és divatos frizurát hordanak. Igaz, a cipőjüket nem tisztítják és az ingük sem patyolatfehér. Ez azonban majd elmúlik náluk. Mindig el szokott múlni. A laborban ülünk, ott, ahol a mesterséges vérkeringést kitatjuk. — Kérem, Vlagyimir Ivanovics, szeretném hallani első vizsgálatainak eredményét. — Sürget, Mihail Ivanovics.. — Az idő sürget bennünket. Mondja el, amit tud már. — Azt hiszem, a hemolízis olyankor következik be, ha a szivattyúcsőben és az összes csatlakozó tömlőkben örvénylő mozgás keletkezik. Azt kellene megfigyelnünk, hogyan áramlik a folyadék a szerkezetben. Ezenkívül az is lehetséges, hogy a versvérsejteket a görgők morzsolják szét a szivattyúcsőben. A falak mentén egy vérrétegnek kellene megállnia. — Az amerikaiak írtak már erről, olvastam. A cső teljes vagy részleges telítése nem befolyásolja a hemolízist. — Mit számít, hogy írtak róla! Sok mindent összeírnak. Az én véleményem szerint utána kellene nézni. És még azt is meg akarom mondani, hogy laboratóriumunk kísérleti munkakörülményeit egyáltalán nem tartom megfelelőeknek. Méréseink nem pontosak, az előírt feltételeket nem tartják be, laboránsaink nem tudják kezelni a mérőszerkezetet. — Ejha! — Bizony. És ha ön komolyan kézbe akarja venni a dolgot, akkor először is engedje meg nekem, hogy rendet teremtsek a kísérletek menetében. Csak így kaphatunk olyan számadatokat, amelyeknek hihetünk és amelyekkel dolgozhatunk is. Kijelentése meghökkentett. Fiziológusaink beállítják a kísérleteket, biokémikusaink megállapítják a hemolízist és más mindenféle vegyelemzéseket készítenek. Eddig szabályszerűen folyt mindez, s most neki nem tetszik. A személyi kérdéseket nem szabad szem elől téveszteni. A laboratórium vezetője, Viktor Petrovics, szintén fiatal, de máris kandidátus. A többiek — Alla, Nagya, Mila és Szveta — már több esztendeje dolgoznak nálunk, vállalták és viselték a szív—tüdő-motor első modelljének kísérleti ellenőrzésével járó izgalmakat, és most is ők kezelik a műtéteknél. Megbízható munkatársak. Most pedig állítsam őket magam elé és mondjam nekik: „A fene essen belétek. Itt az új mérnök, azazhogy még csak diák, ő fog benneteket dirigálni és tanítani, hogyan kell beállítani a kísérleteket, elvégezni az analíziseket.” Hirtelen sikoltást hallok. Mi történt? Kinézek az ablakon. A hullaház mellett gépkocsi áll, rajta kis koporsó és koszorúk. Egy asszony ráborult a koporsóra. Az anya. A mellemben meghasad valami, aztán tompa, sajgó fájdalmat érzek. Pokolba az összes készülékekkel, pokolba a hemolízis problémájával! Nem bírom tovább! Távoznom kell, minél előbb. Futnom. Elbújnom a dolgozószobámba. Betettem az ablakokat. — Mennem kell, Vologya. Közölje Viktor Petroviccsal, javasolom a kísérleti módszerek megjavítását. Ha kételkedne, keressen fel a klinikán. Keresztülmegyek a laboratórium két helyiségén. Mindnyájan duzzogva ülnek, rám’ se néznek. Igazuk van. Átvágok a kerten, igyekszem nem futni. A hullaháznál újabb sikoltások. Szinte hihetetlen, mennyire hallani. A betegek a kertből bemennek a kórtermekbe. Ők is restellnek rámnézni. A történtek után hogyan vessék alá magukat a műtétnek? A tornác előtt asszonyok ülnek vagy álldogálnak: az anyák. Gyermekeik a klinikán fekszenek. Ők is hallják, és bizonyára tudják is, ki sikoltoz. Ismerik egymást mind, társak a bajban. Köztük végigmennem — igazi vesszőfutás. Gondolatban rájuk kiáltok: „Vigyétek innen a gyermekeiteket, hát nem látjátok hogy tehetetlen vagyok?” (Folytatjuk) *•Öntöznek — Ez már nem is nyári meleg, hanem trópusi hőség — mondogatják a városi emberek is. Hát még a falusiak, a különböző munka, főként az aratás közben, kint a határban. S nemcsak az állandó izzadás, hanem a kókadozó növények látása, a korábbi éveknél kevesebbnek ígérkező termés feletti aggodalom is kihozza az embereket. — Gondosan vetettük el és ápoltuk valamennyi növényeinket, mégis szinte fizikai fájdalom rájuk nézni — mondja jókora borúlátással Endrédi Dezső, az ecsegfalvi Egyetértés Tsz elnöke. — És az öntözés? A kapacitás növelése, az öntözési lehetőségek fokozott kihasználása? — Csepp a tengerben. Szinte sziszifuszi munka, HerfHkjidés az egész. Ami vizet egyik nap kinyomatunk a földekre, az másnapra csaknem elpárolog. Más, viszonylag hűvösebb, csapadékosabb esztendőben egyetlen esőztető berendezéssel többre haladtunk, mint most hárommal. Pedig ezek mellett, amit lehet, csörgedeztető módszerrel árasztunk el. . — Valami eredménye azért csak mutatkozik az erőfeszítésnek? — erőltettem a kedvetlenség gátján minduntalan elakadó beszélgetést. — Éppenséggel látszik, azért erőltetjük. A kezdeti, 1961. évi 160 hold helyett 500 hold legelő öntözésével viaskodunk. Persze, hogy van eredménye. Amelyik legelőterületünkre nem tudtunk vizet ereszteni, az már május végére úgy lesült, hogy könnyen meg lehetett találni benne az eldobott gombostűt. Emezek bírják még úgy, ahogy. Legalábbis annyira, hogy eléldegél rajtuk az 500 szarvasmarha és a 2600 juh. — Ezek szerint a teheneket is legeltetik? — Kénytelenek vagyunk, mert nem tudnánk mivel takarmányozni őket, legfeljebb a nagyon is szűkösnek ígérkező, télire szükséges silónak és szálasnak való mennyiségből. Március 10 és június 19 között egy cseppnyi esőt sem kapott a határunk, aztán is éppen hogy. Ha rövidesen nem esik, akkor nem is tudom, mi lesz. Mióta Egyetértés néven egyesítettük a község termelőszövetkezeteit, még nem volt mérietjliányunk ezen az eléggé gyenge minőségű — igaz, hogy az elég sok digózással lényegesen javított — földeken. Most közel állunk hozzá, a legnagyobb erőfeszítések ellenére is. — A legelőn kívül milyen növényeket tudnak öntözni? — Lényegében csak a tavalyi 100 holdról 250 holdra növelt rizst, az 5—10 holdról 30 holdra növelt konyhakertészetet, továbbá 100 hold kukoricát és 100 hold cukorrépát. Ha minden jól megy, talán sikerül majd megöntözni — — ha csak ki nem apad a mind sekélyebb vizű Berettyó — a 100 hold másodvetést is, a tervezett 200-ból. Az egyik 100 holdat csak úgy vetjük el, ha kap esőt, akkor sikerül, ha nem, akkor potyára szórtuk bele a magot, jelentős munkával. Nem sok reményt fűzünk hozzá. Ezért is nem tervezünk többet venni. Pedig nagyon kellene, mert a tavalyihoz mérten félterméstart a búza és az őszi árpa, s amint mondottam, egyelőre szinte nem szeretünk ránézni a mind jobban kókadozó abrak- és szálastakarmány növényeinkre. — Az előbb nem akartam közbe vágni: gazdasági megfontolásból növelték a szinte hagyományok nélküli konyhakertészetet, továbbá az utóbbi években jelentősen lecsökkentett rizs vetésterületét? — Részben jövedelmezőségi megfontolásból, de főleg a mind nagyobb számban jelentkező munkaerő foglalkoztatása miatt. A mi községünkből általában kevesen keresik, kutatják távoli országrészeken a megélhetőségüket. Úgy gondolkodnak, hogy itt is megkeresnek legalább annyit, mint valahol idegenben segédmunkásként. Felnövő gyermekeiknek is ezt magyarázzák, akiknek aztán folyamatosan munkáról kell gondoskodnink. Nem is akármilyen munkáról, mert többségük csak a kertészetben és a baromfitenyésztésben akar dolgozni. Majd csak megegyezünk. A kertészet növelésének nincs akadálya. A baromfinevelés helyett azonban a mi lehetőségeinknek jobban megfelelő juhtenyésztést akarjuk mind jobban bővíteni. Már hazafelé jövet mondogattam magamban. Lám csak, ilyen az ember. Gondolatai többségét a jelen sok-sok nehézsége, küzdelme köti le, de azért marad néhány a jövő formálására is. Kukk Imre és mégis veszélyes méreteket ölt a szárazság Ecsegfalván is Kedd Lábon kelt el a búza-vetőmag A bemutató gazdaságok hálózatának kiépítésére évekkel ezelőtt miniszteri rendelet jelent meg. Akkoriban szorgalmazták a nagyüzemi termelési módszerek széles körben való elterjesztését, amikor a szövetkezeti mozgalom kiteljesedett. Csakhogy abban az időszakban nemigen volt mit bemutatni ezekben a kijelölt üzemekben, hiszen az irányított termelésszervezés nem adott módot arra, hogy itt is, ott is valamivel kísérletezzenek. Ma merőben más a helyzet. Az önállóság jegyében mind több gazdaság tett vagy tesz kísérletet eddig ismeretlen növényfajták termesztésére. Ahol e próbálkozásokat siker koronázza, oda gyakran látogatnak gazdasági vezetők. Ezek a látogatások azonban nemcsak egyszerű szemlélődések, hanem alkotó jellegűek, így volt ez az utóbbi hetekben is a Felsőnyomási Állami Gazdaságban, ahol összesen 335 gazdasági vezető fordult meg a búzafajtát bemutató üzemi kísérlet megtekintésére. Az érdeklők tetszését elnyerte a frőnyomásiak törekvése, amit az is tanúsít, hogy a Vetőmagtermeltető és Ellátó Országos Vállalattal kötött 63 vagonos szerződésen felül — közvetlen az üzemeknek — 120 vagon kiváló minőségű, különböző fajtájú búzavetőmagot adtak el lábon. _ • ■■«laaBBassBaaBasaB Befejeződött a borsócséplés a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezetben. 28 és fél vagon zöldborsót adtak át feldolgozásra a Békéscsabai Konzervgyárnak. (Fotó: Demény) Eladó jó állapotban levő Super 50-es Zetor a békéscsabai Általános fogyasztási ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETNÉL. Békéscsaba, Szabadság tér 23. 17528