Gyulai Hírlap, 1969. július-december (10. évfolyam, 50-101. szám)

1969-07-01 / 50. szám

1960. július 1. Megkezdték a olaszbúza aratását az orosházi Új Élet Tsz-ben Határszemlét tartottak az oros­házi Új Élet Tsz-ben és tábláról táblára járva vizsgálták: hol le­het aratni? így akadt rá arra a 70 holdas olaszbúza táblára a tsz vezetősége, amelyen érettek­ a ka­lászok, ráadásul jó a talajadott­ság. Délután hat kombájnnal — megyénkben elsőnek — megkezd­ték az olasz búz­a aratását. Húsz mázsán felüli átlagtermést ad a San Pastore búza. Huszonöt baleset egy héten — Szomorú rekord pénteken és vasárnap — Halálos sérülés Heti baleseti krónika Az elmúlt héten rendkívül sok volt a közlekedési baleset me­gyénkben: összesen 25, bár ittas­ság miatt ezúttal csupán kettő történt, annál több a szabályta­lan előzés és gyorshajtás miatt. Pénteken és vasárnap szomorú rekordot mértek a közlekedésben. A két napon összesen 13 baleset történt megyénk országútjain, a városokban és falvakban. Ha már a rekordnál tartunk, meg kell említenünk, hogy Bé­késcsaba és Kondoros között igen gyakran történik baleset, ezek is csaknem azonos helyen. Június 25-én két, 29-én pedig há­rom közlekedési karambol volt ezen az útvonalon, az utóbbi há­rom pedig a 100-as, 101-es és a 103-as kilométerkő, közelében Borgulya András örménykúti la­kos motorkerékpárral az árokba szalad és felborult. Utasa, felesé­ge súlyosan megsérült. Surányi István kiskunfélegyházi lakos személygépkocsival ugyanezen a helyen egy fának ütközött, utasai és maga is megsérült Borbély István, kamuti­zez-tag pedig szinte tömegszerencsét­lenséget okozott, mert ittasan kerékpározott, és egy autóbusz elé fordult, amelynek vezetője, hogy elkerül­je az összeütközést,le­ment az ú­t­testről, de egy fának hajtott. A kerékpárost még így sem tudta elkerülni, s Borbély István, vala­mint a busz utasai közül ketten megsérültek. Az anyagi kár is jelentős, összesen több mint 22 ezer forint. Az elmúlt héten megyénkben halálos baleset is történt. Sarkadon Nagy István, 63 éves tsz-tag, sarkadi lakos kerékpár­jával elébe kanyarodott Téglás István motorkerékpárosnak, aki már előzésben volt, de kürtjel­­zést nem alkalmazott. A két jármű összeütközött és Nagy István olyan súlyosan meg­sérült, hogy másnap a kórházban meghalt. A gyorshajtás ismét jónéhány szerencsétlenséget okozott a köz­lekedésben. Vésztőn egy útkeresz­teződésben Szűcs Mátyás, kamuti lakos a megengedettnél gyorsab­­ban vezette a kétpótkocsis vonta­tót, amely a kanyarban felborult. Az utasok, Kovács Sándor és Olaj László megsérültek. Békéscsabán Gábor Lajos békési lakos motor­­kerékpárját vezette gyorsabban, ráadásul szabálytalnul is előzött, s elütötte az ugyancsak szabály­talanul balra forduló Bartyik Mi­hály békéscsabai lakost, aki se­gédmotorkerékpárral közlekedett. Szerencsére Bartyik Mihály csak könnyebben sérült meg. Oroshá­zán Vizi András telekgerendási lakos tehergépkocsija gyorshajtás miatt borult fel. Várhegyi László és Nyizsnyi László, a tehergépko­csi utasai megsérültek. Mint már említettük, ittas ve­zetés miatt csupán két baleset történt megyénkben. Ezek közül az egyik súlyosabb. Június 27-én Sarkadon Nagy István italbolt­­vezető ittasan ült motorkerék­párjára, s átment az úttest bal oldalára, ahol összeütközött a vele szemben szabályosan jövő motorkerékpárral. Annak vezetője, Kocziba János sarkadi lakos súlyosan megsérült, Nagy István pedig csupán kisebb sérülést szenvedett. Sajnos több gyermekbaleset is volt az elmúlt héten. Gyula és Elek között Zakor György, iskolai tanuló kerékpárral elébe kanyaro­dott a már előzésben levő moto­rosnak. Mindkét jármű felborult, s a motor vezetője, Jenei József, valamint utasa és a fiú könnyeb­ben megsérültek. Hasonló baleset történt Papp Sándor tanulóval Vésztőn, s a motoros, valamint Papp Sándor is megsérült. Gyu­lán Hegedűs Évát elütötte egy motorkerékpáros, aki ráadásul se­gítségnyújtás nélkül tovább hajtott. ják a tövén, elvirágzik, elveszti aromáját, olajtartalma csaknem felére csökken. Ezért a szövet­kezetek rózsakertjeiben min­dennap szüretelnek, de csak addig, amíg harmatos a rózsa. Nagyon kevesen gondolnak ar­ra, amikor a parfümszórót ke­zükbe veszik, hogy a fiatal ró­zsaszedők hűs hajnalokon két­ezerszer hajolnak a rózsa után, amíg abból 1 gramm rózsaolaj lesz. * Szinte hihetetlen, hogy a vi­rágok királynőjét, a rózsát is megtizedelte a háború, ebben a csodálatosan szép, békés rózsa­völgyben. A német fasiszták szintetikus alapanyagú illat­­szeriparuk fejlesztése­­ érdeké­ben — hogy megszabaduljanak a versenytárstól — 60 ezer ró­zsatövet irtottak ki. S bár a ró­zsamezők területe évről évre gyarapszik, még mindig kisebb, mint a háború előtt. Ahogy belépünk a rózsaolaj­­főzdébe, szinte mellbevágja az embert az émelyítően édeskés illat. A század elején épített ró­­zsafőzdéket ma már modern ró­­zsaolaj-lepároló üzemek váltot­ták fel, amelyekben kiválóan képzett szakemberek vezetésé­vel naponta tonnaszán­ dolgoz­zák fel a rózsaszirmokat. A szirmokat hatalmas desztilláló kazánokba öntik, vízzel leöntve forrásig hevítik mindaddig, amíg a vízpára magába szívja az olaj páráit is. Lehűtés után a könnyebb rózsaolajcseppecs­­kék kiválnak a nehezebb rózsa­vízből és külön tartályokban fogják fel. Mindez rendkívül egyszerűnek tűnik, a kitűnő mi­nőségű rózsaolaj nyeréséhez azonban a legszigorúbban be kell tartani a technológiát, amely egyaránt magában fog­lalja a rózsaolaj főzők évszáza­dos tapasztalatait és a korszerű előállítási módszereket. Persze, a főzdékből a parfü­mig a rózsaolaj még hosszú utat tesz meg. Minden jelőtt az illat­szerkészítők titokzatos laborató­riumaiba kerül, ahol különleges módon kezelik, hogy a rózsa­olaj tartós, intim illatot köl­csönözzön a parfümnek. A Bolgár Népköztársaság az elmúlt két évtizedben fejlett iparral és mezőgazdasággal ren­delkező ország lett. A nagy­arányú ipari fejlődés ellenére sem mondtak le azonban ha­gyományos exportcikkeik, így a rózsaolaj készítéséről. Az ilyen és hasonló termékek hasznosan egészítik ki jelentékeny ipari exportjukat. A június első napjaiban tar­tott rózsafesztiválon sok kül­földi vendég is járt ott a világ minden tájáról, akik bulgár ba­rátaikkal együtt örültek a ró­zsák ünnepének, a békének völ­gyében. Rendkívül kifejező a felirat, amit az egyik kazanliki házfa­lon angol és bolgár nyelven olvasható: „Rózsaillat lengje körül a világot, legyen a világ illata...” A Rózsák völgyében termesztett rózsaszirmok olaja eljut a földkerekség minden or­szágába, magával viszi a nap­fényes Bulgária színpompás Rózsavölgyének, a virágok ki­rálynőjének, a halván­yrózsaszín rózsának csodálatos illatát. 3 Kedd D kenyerünk védelmében Az esős, időnként hűvös időjá­rás ellenére is nap nap után szű­külnek a határban a gabonatáb­lák. Bár megyénkben már arat­nak, amíg a malomba kerül vagy az asztalunkra a mindennapi ke­nyér, addig még sok veszély fe­nyegeti. Az egyik legnagyobb a „vörös kakas”, amely ha leszáll valamelyik táblára, csak fekete, üszkös hamut hagy maga után. Természetes, hogy mezőgazdasági üzemeinkben fokozott gondot for­dítanak a gabona védelmére. Néhány mezőgazdasági üzem­indultunk tűzrendészeti el­lenőrzésre Várhegyi Ferenc tűz­oltó alezredessel, hogy meggyő­ződjünk az előkészületekről. Először a l­yulai Állami Tan­gazdaság szabadkígyósi üzemegy­ségét kerestük fel. Karácsony Já­nos, a tűzrendészeti felelős kala­uzolt végig a gazdaság szérűs­­kertjében. Útközben elmondotta, hogy nemrégen tartották meg a szokásos gépszemlét, ahol ellen­őrizték a tűzvédelmi előírások fokozott betartását. Hiszen a gé­pek néhány nap múlva indulnak ki a határba aratni. A Vámosi­féle hideglevegős szárítóra rakott hatalmas hereszéna-kazalban a régi vaspálcák mellett megtalál­tuk a higanyos hőmérőt is, ami­vel pontosan tudják ellenőriz­ni a belső hőmérsékletet. Rend­ben találtunk mindent, a hőmé­rő mindössze 21 fokot mutatott. A kazlak mellett — minden es­hetőségre készen — ott álltak a színültig vízzel töltött cementká­dak és a tűzoltáshoz szükséges egyéb felszerelések is.­ Következő állomásunk a két­­egyházi Béke Termelőszövetkezet volt. Kalcsó István, a község ön­kéntes tűzoltóinak parancsnoka tájékoztatott az előkészületekről, és az itt is nemrég befejeződött gépszemléről. Az aratást az egyik legtűzveszélyesebb helyen, a ter­melőszövetkezetet átszelő vasút­vonal mellett kezdik meg, de ad­dig is gondoskodtak a megfelelő őrzésről. Tizenkét óra tíz perckor itt próbariadó volt. Három perc múlva vágtatott a tanácsházán levő tűzoltószertárhoz Gróza György a lovasfogatával. Még ugyanabban a percben érkezett Kassai János, a parancsnok he­lyettese, akit Kovács József, Bo­­tár József, majd egy perc múlva kerékpáron Sztán György, Csum­­pilla István, a két Trippon-test­vér János és Vazul és Futaki Já­nos követett. Gyors, szakavatott mozdulatok — látszott a sok gya­korlat —, a két lovat befogták a kézi fecskendő-kocsi elé, és már indult is a feltételezett tűz irá­nyába. A riadó elhangzásától a ko­csi indulásáig mindössze tíz perc telt el, pedig sem hangosbeszélő, sem a harangok félreverése nem volt, amit igazi tűz esetén hasz­nálnak. A jól sikerült gyakorlat után azzal a megnyugtató érzéssel bú­csúztunk, hogy lelkiismeretes emberek vigyáznak és jó felké­szültséggel riasztják el a mindig és mindenkor zsákmányra éhesen leselkedő „vörös kakast”. Béla Ottó

Next