Hadi és más nevezetes történetek, 2. kötet (1790)

Mutató

épületéhez, és már szints le vételéhez fog­y­tak: őrt termett más oldalról a’ Nemesség, és meg illetődvén meg tsalatta­tásán, fel kiáltott nagy szóval: min engedjük, nem engedjük: az Öreg Templomban vagyon a­ helye, azon az Oltáron, a’ Ro/ Szent László Király' Koponyája tiszteltetik, melly­ben valaha ez a* Szent Korona már meg nyugodott. Itt a’ Korona Örzők arra hajlottak, és a’Nemességnek kívánsága sze­­rént, ezt a’ drága Kintsek ki tették, a’ tisz­­telettel oda járuló népnek éld szemeivel való nézésére. Ezek szinte hatod fél óra tájban estek. Mihelyest be setétedett, az egész Város inneplő világosítások által mint­egy vetekedni látszatott a’ fényes nappal. Elöször is a’ Vár­os­ Háza ablakain mindenütt a’ két szárnyakon két két hegyet­ végződd koszorús, és világokkal tsillogó Oszlopok láttattak. Ezt követte a’ Rajtoló Oskola. A’ közép ablakon kékes egen arany lángú nap ragyogott, mellyet ez a’ fenn írás te­tézett: Napunk virradása; alatta pedig ez olvastatott: Egünk’ derülése. E két közelebb való ablak tsak égő gyertyákkal világosodott, a’ két szélsőn pedig ezek a­ fenn írások tetszettek ragyogó lángokkal: Törvényünk’ ereje. Hazánk' újúlása. Sza­badság’ épségeNemzetünk' élete. Ezen Oskolának Tanítója, ama szép igyekezetei­ről már az egész Hazában esméretes Férfiú Tisztelendő Révay Miklós úr, itt is külö­nösen meg mutatta, mi igen érez a’ szive a’ Magyarságért. Minekutánna így fel élte­.

Next