Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)

3. szám - Tanulmányok - Gellért Tibor: Katonák az 'Arccal a vasút felé' mozgalomban és a hidak helyreállításáért folyó küzdelemben. – 1971. 3. sz. 476–500. p.

A tiszaugi egyesített közúti és vasúti Tisza-híd méreteire jellemző, hogy hosszúsága 300 m — megegyezik a budapesti Szabadság-híddal, szélessége 8,30 m. 1929-től szolgálta a forgalmat 1944-ig, amikor a Ti­szántúlon vereséget szenvedett, visszavonuló német csapatok felrobban­tották. Ennek következtében csupán egy 50 méteres mező maradt épség­ben. A robbanás nemcsak a közúti és vasúti forgalmat szakította meg, hanem a tiszai hajózás lehetőségét is elzárta. A híd nagyjelentőségű, mert ezen halad keresztül a Dunaföldvár—Kecskemét—Kunszentmár­ton elsőrendű műút, amely a Dunántúlt a Tiszántúllal köti össze. A hadosztály parancsnoksága a munkát 1946. március 21-én vette át. A Közlekedésügyi Minisztérium vállalta a költségek fedezését. Az építéshez és roncskiemeléshez szükséges munkaerő zömét a Honvédel­mi Minisztérium biztosította. Az építkezés vezetőjévé dr. Fermer László ezredest, helyettesévé Mikes György ezredest nevezték ki. A munkaerő zömét a 2. utászzászlóalj adta.27 Az építkezéshez szükséges faanyag kitermelését is a katonák végez­ték. Ez a munka Szolnokon folyt, ahol a hídépítés céljára 110 cölöpöt készítettek és szállítottak Tiszaugra. A hídkiemeléshez szükséges tar­tókat a budapesti Szabadság-híd és a dunaföldvári-híd roncsanyagából utalták ki. A feladat tehát kettős volt: először a roncsok kiemelése, majd a híd újjáépítése. A katonák teljesítménye átlagon felüli volt. A roncskiemelési munkálatok során közel 4 millió forint értéket men­tettek meg, amely figyelembe véve a forint akkori értékét, az állam­háztartás számára komoly megtakarítást jelentett. Ezt az eredményt csak óriási lelkesedéssel, éjjel-nappal megszakítás nélkül folytatott mun­kával érhették el. A hídroncsok kiemelése során megmozgattak 1617 tonna hídszerkezetet, amelyből 731 tonna vasanyagot a híd helyreállí­tásánál hasznosítottak.28 A híd Kecskemét felőli bejáratánál elhelyezett kőépítményen a kö­vetkező szövegű felirat olvasható: ,,A hidat a Magyar Közlekedésügyi Minisztérium a honvédség műszaki csapatainak közreműködésével újjá­építette 1946—1947. években." A tiszaugi Tisza-híd nemcsak materiális összekötője két országrész­nek, de egyben szimbóluma az újjászületett honvédségnek, amely nem­csak fegyverével, de tudásával és munkájával is részt vett hazájának újjáépítésében. E tevékenység jelentőségét csak fokozza az a körül­mény, hogy a tiszaugi volt az első Tisza-híd és egyben a budapesti Szabadság-híd után a második nagy hidunk, amely véglegesen eredeti alakjában épült újjá.29 A hadsereg által újjáépített hidak a forgalomnak való átadásuk után is a katonák felügyelete, kezelése alatt állottak. Gondoskodtak állandó karbantartásukról, és szükség esetén az ár és jég elleni védelméről. E feladatok nem kevés önfeláldozást, erőfeszítést igényeltek. Lindenberg Miklós százados például így ír a tiszafüredi híd megmentéséről: „A híd kőpilléres része büszkén íveli a folyót, harcra felkészülten a jég ellen.

Next