Néplap, 1947. május (4. évfolyam, 99-121. szám)

1947-05-01 / 99. szám

7847 81­0 US 7, C­SUTORTOK NÉPLAP A 3 éves tervvel a gazdag, erős Magyarországért! b­emutikot. Az idei május elseje földrésze­ket egybefogó, nagy nemzetközi esemény. Különféle ajkú, színű, történelmű népek ünnepük lénye­gileg egyező tartalommal, a ma­guk módján. Mert május­­ nem­csak a dolgozók felszabadulásá­val, függetlenségi- és osztályhar­cával azonosult, hanem összenőtt minden nép ősi, májusi hagyomá­nyaival is. Május elseje a dolgo­zók nagy, nemzeti ünnepe. De a nemzeti sajátosságokon és külön színt adó májusi követelé­seken felül van ennek a napnak általános, világraszóló tartalma is: a tartós béke, a népek baráti együttműködésének jelszava. Má­jus elseje a nemzetközi szolidari­tás, a világ dolgozóinak együvé­­tartozásának ünnepe, értünk ezen? Nézzük meg közelebbről, mit A míg egy ország társadalmi osztályokra tagozódik, addig teljes függetlenségéről nem beszél­hetünk. A nagytőke semmiesetre sem nemzeti jelenség. Ezer és egy példa hozható rá, nézzük csak a magyar tőkés vállalkozásokat, jó­részt idegen, amerikai, angol, bel­ga, stb. érdekeltségűek. Ugyanígy van ez másutt is: az erőszakosan terjeszkedő, imperialista nagytőke nemzetközi hatalom. Mennyire megmutatkozott ez például”a magyar köztársaságelle­nes összeesküvés leleplezésekor! A nagytőke és nagybirtok előre­­kül­dött élharcosai úgy járkáltak a nyugati zónákba, mint a kényel­mes lakás egyik szobájából a má­sikba. Az érdekükben értelmetle­nül és hatástalanul elküldött dip­lomáciai jegyzékek is jó tanulsá­gul szolgáltak. A népek felszabadításáért, sza­badságáért folytatott harc nem­zetközi mértékben folyik. Bár mindegyik a maga elnyomóival mérkőzik, de harca, győzelme vagy bukása másutt, a legtávo­labbi világtájakon is érezteti ha­tását. Ha mi a belső bitangjain­kat szétverjük, ha Sulyokék és cimboráik ellen hatásosan küz­dünk, ugyanakkor segítünk a Franco jármába szorított spanyol népen is. Mert Sulyokékat ugyan­az az erő mozgatja, amely Fran­cot még királyi palástba is haj­landó lenne bújtatni. Áll ez for­dítva is: a kínai néphadsereg elő­renyomulása vagy az amerikai szakszervezetek tömegeinek sikere a magyar nép harcát is előrelen­­díti. Az ellenség közös! Tisztán látjuk az imperialisták nemzetközi frontját, amelynek egyik zsoldos csapata a görög kormány, másik De Gaulle moz­galma, harmadik a Sulyok-féle „Szabadság Párt“ és így tovább. Látjuk a különféle égtájakon küzdő munkások, parasztok és el­nyomott értelmiségiek közös ér­dekét, ezért vagyunk szolidárisak mindazokkal, akik az imperialis­ták ellen, nemzeti függetlenségük­ért, népi szabadságukért s ezen keresztül a világbékéért harcol­nak. É­rzelmeinket nem kötik világ­­tájak, nem kelet és nem nyu­gat a mi ítéletünk meghatározója. A távolkeleti kínai szabadsághar­cosok, az ötéves tervet idő előtt teljesítő, keletre eső szovjet dol­gozók felé éppúgy küldjük baráti szeretetünket, mint az imperia­lista betolakodók ellen hősiesen küzdő déli görögöknek vagy a nagytőke durva támadásai ellen szervezkedő nyugati amerikai munkásmillióknak. A haladás, a demokrácia elvei itt a mérvadók, mi, kommunisták e szempont sze­rint éppúgy vagyunk keletbará­tok, mint nyugatra nézők. Nem érhet vád bennünket, nem járunk szemellenzővel, belátjuk az egész világot És nagy örömünkre azt látjuk," hogy a demokrácia út­ján messze előrerugaszkodott Eu­rópán kívül az amerikai néptöme­gek sem alázkodnak meg a jog­sértések előtt és a gyarmati, fél­gyarmati százmilliók is kíméletle­nül mozdulnak rabtartóik ellen. A szocialista gazdasági és társa-­ dalmi rendszer, a világbéke nagy bástyája szomszédságában a dol­gozók országát építő magyar nép nem áll elszigetelten. Nemcsak délkeleteurópai látóhatárunk bíz­tató, a világ minden táján előre­törnek hatalmas szövetségeseink: szabadságszerető, harcos százmil­liók. „A magyar dolgozó nép boldo­gulása, a magyar demokrácia meg­szilárdulása elválaszthatatlan a világ dolgozóinak boldogulásától, a világbéke és a világszabadság ügyének győzelmétől.“ A magyar baloldal májusi kiáltványa meg­szövegezte nemzetközi szolidari­tásunk alaptételét. A Kárpátokon túlra nem tekintő, legfeljebb a Rajna kanyarulatáig ellátó sovi­niszta szemlélet megmutatta vég­zetes korlátoltságát. Népi demo­kráciánk építői jól tudják, hogy a magyar nép sorsa elválasztha­tatlanul egy a többi népekével. Közös érdekeink közös küzde­lemre szólítanak. Oda kell állnunk a világbékét őrző és világszabad­ságért harcoló szabad nemzetek­ és a függetlenségükért most vérző népek mellé! A magyar nép feladatai köny­­** nyen, tömören összefoglalha­tók. Teremtsünk erős gazdasági és politikai demokráciát hazánk­ban, valósítsuk meg a hároméves tervet és növeljük a dolgozó tö­megek szabadságjogait, verjük széjjel a nemzetközi imperialisták hazánkban táborozó zsoldosait s akkor komoly lépéssel vittük elő­re a világbéke és világszabadság nagy ügyét is. A mai május else­jén visszhangozzék nemzeti köve­teléseinktől az ország, mint ahogy szomszédságunkban és távol tő­lünk zászlók és feliratok más né­pek közvetlen céljait hirdetik. És gondoljunk szép, nemzeti ünne­pünkön arra, hogy ezen a napon az ország megmozdult milliói csak cseppet tesznek ki a vörös és nemzetiszínűű zászlók tengerétől el­borított földön. A világbéke és világ­szabadság serege sokasodik és győzelmes harcot vív! Radó István A csapások ellenére SOKKAL JOBB TERMÉS ígérkezik Hajdú megyében a tavalyinál Ma már mindenki nagy várako­zással tekint az új termés elé. Lesz-e beszolgáltatás? Lesz-e ke­nyérjegy? Több cukor lesz-e? Mun­kások, földművesek, értelmiségiek egyaránt a terméstől várják hely­zetük javulását és életszínvonaluk felemelését A dolgozók több és jobb élelmiszert várnak, a föld­művesek több ruhát és cipőt sze­retnének venni. Ha a termés jó lesz, nagy kifenyebbülést hoz ma­gával. De vájjon jó lesz-e? Gabona, főleg kenyérgabona­­vetésünk nem éri el a béke­belit, sok helyt, így Hajdú megyében, nagy kárt tett a fagy is benne. Azonban mégis több esőre számíthatunk és ez elönti el a termés m­eny­­nyiségét. Minden remény megvan arra, hogy országosan elérjük a 6­-6.5 mázsás átlagot, 6 métermázsánál még nem, de 6.5-nél már megszű­nik a beszolgáltatás a Gazdasági Főtanács eddigi rendelkezése sze­rint és ezzel együtt valószínűleg megszűnik a jegy­rendszer is. Ellenben cukor bizonyosan lesz­ Az MKP hároméves tervének elő­irányzata szerint csak az 1949­­ 50. gazdasági évben kellett volna elér­jük a 140.000 hold cukorrépa ve­tésterületet, azonban máris túl­halad­juk. Ez is bizonyíték, hogy a hároméves terv mennyire számolt a megvalósítható lehetőségekkel. Ez a cukorrépavetés már kö­zepes termés esetén is bizto­­sítja az ország zavartalan cu­­korellá­tását és kivitelre is jut belőle. A zsírkérdés azonban még min­dig súlyos probléma marad. Két­ségtelen, hogy sertésállományunk még mindig messze áll a békebeli számtól. Tehát zsír nem lesz ele­gendő, korlátlanul nem lehet majd adni. A dolgozók bzírellátása való­színűleg zavartalan lesz, mert ennyi mindenesetre máris bizto­sítva van. Olaj bőven lesz, a nap­­raforgótvetések állását még ugyan nem ismerjük, de az árpavetőmag­­hiány miatt a szándékoltnál na­gyobb területen vetnek naprafor­gót. Mindenesetre szükséges, hogy a kormány már most gondoskod­jék a sertések kötelező beoltásá­ról és olcsó oltóanyagról, mert a sertésállományban csaknem na­gyobb kárt ok­ozott a vész, mint a háború. Az idén feltét­lenül meg kell előzni a sertésvész pusztítá­sát. Ha a keső intézkedések meg­történnek, akkor zsarelátásun­­kat biztosítottnak mondhatjuk. Gyümölcstermésünk is jobb lesz, mint tavaly. Rendkívül jó gyü­mölcstermésről azonban nem be­szélhetünk, mert a szilvafák és a kaliforniai pajzstetűtől m­eg­ óraa­dót­tó és legyengült asimafák 40—50 százalékos fagykárt szenvedtek. Az állami gyümölcsvédelmi akció nagy eredmény okot­ ért el, ennek ellenére nem számíthatunk nagyon jó termésre, mert a műtrágyák igénybevétele és felhasználása nem érte el a kívánt fokot a pénzhiány és a műtrágyák drága volta miatt A tavaszi idő azonban jó hatással volt gyümölcseinkre, ezért ezidő­­szerint közepes, esetleg jó közepes ter­mést várhatunk, mindenképp jobbat, mint a tavalyi volt. A szőlők is nagy fagykárt szen­vedtek Tiszántúlon, tehát a bor kevés lesz, semmiesetre sem vár­hatunk nagyobb termést, mint a tavaly. Összefoglalásul megállapíthat­juk, hogy sok csapás érte már az idei termést Hajdú megyében és e csapások között meg kei® emlí­tenünk az M. Sz. K. működését is. (A búzát ért fagykár jórészt neki­­köszönhető.) Azonban minden re­mény megvan arra, hogy az idei gazdasági év sokkal jobb termést hoz, mint a tavalyi és ezzel a siker biztos tudatával vághatunk neki a hároméves terv országát formáló nagy munkájának: Grandpierre Lajos. II Lahrecer­i Hajlított Bútorgyár és Fakereskedelmi Rt. gyártmányai kiváló minőségűek, szép fladís ** karp­iai'írol­a: kivitelben készülnek és olcsók PIAC-I. 32. Két május elseje A „Néplap“ számára rajzolta Tamás Ervin A politizáló asszony írta: Dr. Juhász Nagy Sándorné Napjainkban unos-untalan föl­vételi kérdés: foglalkozzék-e a nő, az asszony politikával, vagy sem? Mielőtt magára a kérdés lénye­gére rátérnénk, tisztázzuk minde­nekelőtt magának a szónak ide­vágó fogalmat, hiszen nyilvánvaló, hogy a kérdésből, már annak fel­tevésekor nagyon sokszor kételke­dés csendül ki, már tudniillik az a kételkedés, hogy van-e joga egy­általában a nőnek politikával fog­lalkozni. Maga a szó: „politika“, édes anyanyelvünk ez egyik leggyakrab­ban használt és nagyon sokszor t évesen használt szava, egyik vég­letében jelenthet komoly tudo­mányt s másik végletében jelent­heti ugyanakkor az üres hiábavaló szószél­yárkodást. A két véglet közzé azután sok fogalom ékelő­dik s e sok fogalom valamely oká­ban rejlik a mi kérdésünknek a magva is. Kedves embertársaim, mikor te ezt a sokszor vitatott kérdést felveted, nagyon gyakran nemcsak arra gondolsz, hogy szük­séges-e, vagy fontos-e az asz­­szony aktív szerepe a politikai életben, hanem arra vagy kíváncsi, hogy szüksége v­an-e a nőnek, kü­lönösképpen akkor szüksége van-e, ha csak a családi élet keretein belül él és nem egyszersmind dol­gozó nő is, politikai tisztánlátásra, amin általában azt értjük, hogy ítéletet tudtunk alkotni magunknak a közélet előttünk folyó esemé­nyeiről, tehát országunk, népünk, végső fokon családunk sorsáról és jövőjéről. Természetesen erre minden nő­nek szüksége van. Nemcsak akkor van szüksége, ha kenyérkereső nő létére — dolgozik bár gyárakban, vagy értelmiségi pályán — ő maga is építő és sokszor hivatásánál fogva (a pedagógusok pl.) egyene­sen irányító munkát­­its végez, ha­nem minden feleségnek, minden anyának szü­ksége van politikai tisztánlátásra, mert csak a tisztán és vlúgosan gondlokozó asszonyok tudnak a jövendőben bízni és e bizakodásból erőt merítve erős, bátor gyermekeket nevelni. Csak az ilyen asszony van kérően felvér­tezve az újjáépítésre, a munkára, a kitartásra, akiről, még ha fáradt, ha kimerült is az asszonyi élet minden nap megismétlődő munkájá­ban, hatástalanul peregnek be az elégedtetlenek, a reakcióíró ezer és ezer változatában megismételt szó­lamai­ Azonban valljuk be, hogy mikor­ a demokrácia a nőt felszabadította, olyan hatalmas fegyvert bízott rá, melynek használatával bizony so­kan visszaélnek. Ők azok, akik gyakran és hangosan hirdetik min­den téren a teljes politikai egyen­jogúságot, mintha ennek folytonos hangoztatására szükség volna; ők azok, akik síró gyermeket, fáradt embert, főzőkanalat, csapot-papot feledve sietnek, ha nem is éppen tevékenykedni, de legalább is süt­kérezni a munkának hazudott sem­mittevés langyos melegében. Pedig a demokrácia a nőt korántsem azért szabadította fel, hogy ezzel a szabadsággal visszaéljen. Az, hogy asszony vagyok, bizonyos vonatko­zásban pluszt és nem mínuszt je­­lent. Jelenti azt a pluszt, melyet a gondviselés és a természet rend­je nekünk osztott ki a munkában, a kötelességteljesítésben. Ránk bíz­ta a család gondozását, féltő szere­tett, a jövendő nevelését s a ró­luk való gondoskodást. Az igazi nő elsőrendű kötelességének érzi, hogy teljesítse a feladatot, amelyre kije­löltetett. Éppen a demokráciában­ érzi ezt, mely olyan sok erőt sza­badított­ fel, de nem azért, hogy semmittevésre, hanem éppen ellen­­kezőleg, hogy munkára fogja eze­ket az erőket. Még a legapróléko­sabb női munka is jelent valamit az újjáépítésben, hiszen minden család javulása, boldogulása az or­szág boldogulását is jelenti. Ezt ke® érezni minden asszonynak s akkor nem szörnyű teher még a fő­zés, a takarítás, a mosás sem. Koránts­an hiszem, hogy ezek a munkát az iré­­tékmérői a derék asszonynak és a­ kötelességtudó nőnek, de vallóra azt, hogy­ minden nőnek első sor­ban asszonyi kötelességeire kell gondolni, családjával kel törődnie, jó anyának, jó feleségnek kel len­nie és ha kell, a házi munkáik is türelemmel, kedvvel végeomi, mert csak így érdemeljük meg, hogy az ország minden polgára egyenjogú nemre, veallásra, vagy fajra való te­kintet nélkül. Fiintirikaaris SCHADER és FRIDRIS cipészmérnökök, Kélmalom-u­tca 4. 3 TÓTH GUMInem ismét üzemben Minden méretű autós, motor­­kerékpárgumi szakszerű javítá­sát vállalja Makics-utca 7.

Next