Néplap, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-01 / 26. szám

A magyar sajtó ünnepe A Magyar Népköztársaság mi­nisztertanácsa a Szabad Nép megjelenésének 50. évfordulója emlékére minden év február első napját a magyar sajtó napjává nyilvánította: „A Szabad Népnek az elnyoma­tás éveiben és a felszabadulás után jelentős része volt népünk küzdelmeiben és győzelmeiben — mondja a határozat­ — Harcok­ban és sikerekben gazdag útja során milliók szellemi kenyerévé vált­ Éles fegyver szabadságunk és nemzeti függetlenségünk vé­delmében a szocializmus építésében 1942 február elsején jelent meg először a Szabad Nép. Illegális úton készült, illegális úton ter­jesztették, de mégis eljutott min­denhová, ahol várták, ahol lel­kesíteni, buzdítani, tanítani kel­lett- Rendőrök, detektívek lesel­kedtek rá, üldözte az egész át­­kos ellenforradalmi rendszer. Nehéz küzdelmek között állítot­ták elő és akik ezt a munkát vé­gezték, naponta szembenéztek a legnagyobb veszedelemmel. Ró­zsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője rendőrpri­békek keze között halt meg. .Schönherz Zoltán elvtársat, az első szám vezércikk íróját meg­ölték a Horthy ellenforradalmi rendszer hóhérai. De minden ter­ror ellenére hősi, áldozatos mun­kával megjelent a lap s eljutott a Párt szócsöve, a Párt hangja az arra szomjazó dolgozók közé. Néhány száz példányban jelen­hetett csak meg a Szabad Nép az elnyomás sötét éveiben a leg­nagyobb titokban- De minden egyes betűje ott lángolt, ott égett azok szívében, akikhez eljutott. Akkor még kevesek számára jelenthetett szellemi kenyeret, ma százezrek szellemi kenyerévé vált. A szabad hazában megjele­nő Szabad Nép 800.000 példány­ban kerül naponta ki a nyomdá­ból- Ez a 800­ 000 lappéldány nem­csak ugyanannyi olvasót jelent. A példányszámnak mintegy kétsze­resét teszi ki a Szabad Nép ol­vasók száma. Mi az oka annak, hogy egyre többen táplálkoznak ebből a szel­lemi kenyérből? Az, hogy a Sza­bad Nép ma is hűségesen hirdeti a Párt szavát, a népről beszél, a népnek beszél. Elődei voltak a 48-as szabad­­ságharc népi újságjai, Petőfi, Táncsics, Kossuth lapjai. Mindaz, amti előremutató és jó volt Kos­suth hírlapjában, a „Március 15‘’-ében, a Táncsics által szer­kesztett ,,Munkások Ujság“-jában, mindannak dicsőséges folytatója a Szabad Nép- Dicső elődje volt a Marx Károly által szerkesztett Rheinische Zeitung- De legnagy­szerűbb példaképe, eszményképe a bolsevik sajtó, a lenini Iszkra, a lenini-sztálini Pravda. A Sza­bad Nép hűségesen követte és kö­veti példaképét a szovjet sajtót. Lenin és Sztálin elvtársak arra tanítanak, hogy a kommunista sajtónak rendkívül nagy jelentő­sége van a népek függetlenségé­ért, a szabadságért, a békéért ví­vott harcban. A bolsevik sajtó nagy és gazdag tapasztalatai ki­meríthet­etlen erőforrást jelente­nek a magyar kommunista sajtó számára is-A Szabad Nép rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek jellemzői a kommunista sajtónak- igaz, pártos, elvhű, szo­­ros kapcsolatban van a dolgozó néppel. A Szabad Nép a kommu­nista sajtó, szemben az imperia­lista sajtó hazugságaival minden­kor az igaz ügy védelmezője, az igazság hirdetője. A kapitalizmus sajtójáról azt mondta Lenin elvtárs, hogy saj­tójukból tőkés vállalkozást csi­nálnak, ez a vállalkozás a dol­gozó nép felé a megtévesztés, az elködösítés eszközéül szolgál, a gaz­dagok számára pedig a hará­­csolás eszköze. A hazugság, a megtévesztés te­rén a rekordot az amerikai la­pok viszik, ugyanezt a hangot fújják a csatlósaik, kiszolgálóik, olyan fasiszta banditák, mint Ti­to és társai, átveszik ezt a han­got a jobboldali szociáldemokra­ták szennylapjai is. Elsősorban a Szovjetunió elleni gyalázkodást tartják fő feladatuknak, mézespa­pírba csomagolják háborús uszí­tásukat. Amerikában 1750 napi­lap táplálja hazugságokkal az emberek tízmillióit. Nem irigy­lésre méltó az amerikai újságol­vasó helyzete. Az emberek nagy­része nem hisz a sajtónak, amint ezt nem egy úgynevezett „nép­szavazás“ is igazol- Előfordul, hogy egyes energikusabb olvasók levelet írnak a szerkesztőségek­nek, ebben a levélben kifejezésre juttatják csöppet sem előnyös bí­rálatukat a lap munkájával szent­ben. Vagy tiltakoznék egy-egy élesebb hazugság rágalom ellen. Mi lesz a sorsa ezeknek a leve­leknek. Papírkosárba dobják, de igen gyakran még bíróság elé is kerülhet az, aki a hazugságok fe­lett bírálatot mer gyakorolni. A Szabad Nép és a többi ma­gyar kommunista sajtó szoros kapcsolatot tart a dolgozó nép­pel. A Szabad Néphez naponta 150—200 levél érkezik. A Néplap­hoz átlag napi 32 levél jön a kü­lönféle munkaterületen dolgozók­tól. Ezek a levelezők munkások, parasztok, értelmiségiek és más foglalkozásúak. Gyakran olyan emberek, akik a felszabadulás után tanultak meg írni, vagy az­előtt sohasem vettek kezükbe pa­pírt ceruzát. Jamniczki Józsefné, a Ruhagyár dolgozója azt írja: „örömmel és szeretettel üdvöz­löm az első magyar sajtónapot, tudom, hogy azt a sajtót ünnep­lem, melybe én is írhatok, amely­ből a Párt szava jut hozzám, hogy nekem is segítséget nyújt­son munkámban." — Bajnok Györgyné Biharnagybajontban most tanult meg írni, de már megírta problémáit, véleményét a lapnak- Ez a levelező tábor egyre szélesebb, egyre nagyobb lesz. Egyre szorosabb a kapcsolat a kommunista sajtó és a magyar dolgozó nép között. Egyre jobban szereti a lapot, egyre többet vár tőle, egyre jobban segíti munká­ját. A magyar sajtó dolgozóit ar­ra kötelezi ez a szeretet és biza­­lom, hogy munkájukat még job­ban, még eredményesebben vé­gezzék. A szovjet hősök vérük hullásá­val szabaddá tették hazánkat. Szabad hazában szabad nép él. Valóra vált a dolgozó nép vá­gya. Ezen a napon a Szabad Nép tízesztendős jubileumán köszönti minden dolgozó a Szovjetuniót, a nagy Sztálint, köszönti a Pártot, Rákosi elvtársat a sajtó munká­sainak nevelőit, akik azon az úton vezetik, amely az igazság és a becsület, a szocializmus, a béke útja. prfrhtnrjnf tQqtSfífjthk! A MAI SZAMUNKBÓL: A magyar kormány tiltakozó jegy­­zéke az angol kormányhoz (2. ol­dal). — A hajdúhadházi ..Petőfi'e­tszcs­ben új munkaerkölcs szüle­tik (3. oldal). A­­sajtó (3. oldal) IX. évfolyam, 26. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1952. február 1 Sztálin elvtárs üdvözlő távirata a mapitoprszk kohászati kombinát húszéves fennállása alkalmából Közöljük, annak az üdvözlőtáv­­iratnak szövegét, amelyet J. V. Sztálin a m­agnitogorszki kohásza­ti kombin­át kollektívájának kül­­dött. A magnitogorszk város, magnito­­gorszki kohászati kombinát, Bo­riszov elvtársnak, a kombinát igaz­gatójának Voronov elvtársnak, a kombinát főmérnökének, Szverov elvtársnak, a Szovjetunió Kom­inu­­nista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága ál­al megbízott párt­szervezőnek, Pliszkanosz elvtárs­nak, az üzemi bizottság elnökének Pankov elvtársnak, a Lenini Kom­szom­ol Központi Bizottsága által megbízott Komszomol-szervezőnek. Üdvözlöm és köszöntöm a mag­­nitogorszki kohászati kombinát és a magnitosztroj tröszt munkásait m­iunkásn­őit, mérnökeit, techniku­sait és a­kalmazottait abból az al­kalomból, hogy húsz évvel ezelőtt helyezték üzembe a kombinátot, az ország hatalmas kohászati bázisát. A m­agnitogorszkiak, hazánk bő­séges fiai és leányai mindig becsü­ é­lettel és önfeláldozóan munkál­kodtak a kombinát termelési kapa­citásának megteremtésén, sikere­sen honosították meg az új tech­nikát, szü­ntelenül növelték a fém­­gyártást és becsülettel teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket a Párt és a kormány országunk fennállásának biztosítás­ára ki­ű­­zött. Teljes szívből kívánok Önöknek, elvtársak újabb sikereket munká­jukban, J. Sztálin. Hatalmas tömegmozgalom a debreceni üzemekben Rákosi elvtárs szü­letési fájijára A debreceni üzentekben már ja­nuár elején megindult a mozga­lom, hogy Rákosi elvtárs 60. szü­letésnapját a dolgozók munka­felajánlásokkal, a termelékeny­ség növelésével, fokozottabb ,artyagtakarékossággal ünnepel­jék. A Dohánygyár után a tobbi debreceni üzemben is megtették felajánlásaikat a dolgozók az­­el­­­ső röpgyűléseken, majd a terme­lési értekezleteken De ezekkel nem zárult le a felajánlási moz­galom, hanem szakadatlanul újabb és újabb felajánlások szü­letnek meg kivétel nélkül az ösz­­szes üzemekben. Mi párttagok példamutatása Ebben a mozgalomban termé­szetesen a párttagok vezetnek. Egész sor olyan üzem­ van Deb­recenben, ahol kivétel nélkül minden párttag elhatározta, hogy jobb, több és eredményesebb munkával ünnepli Pártunk nagy vezetőjének, Rákosi elv­társnak születésnapját. A Fűtőházban az összes pártta­gok megtették vállalásaikat. Eb­ben az üzemben a párttagok pél­damutatása maga után vonta a pártonlívüli dolgozókat is, így most a MÁV Fűtőház ösz­­szes dolgozóinak 91 százaléka csatlakozott a mozgalomhoz. En­nek meg is lesz az eredménye, mert összesen jóval több mint egymillió forint értékű vállalást tettek. Ugyanígy az Alföldi Nyomdában, a Ba­romfifeldolgozóban, a Táncsics Gipőgyárban, a debreceni Vil­lamosvasútnál, a Gyógyszer­­gyárban, a Ruhagyárban, a párttagok egytől egyig meg­tették a felaján­ásukat. Ezekben az üzemekben minden párttag munkával óhajtja Rákosi elvtárs születésnapját megünne­pelni. Csaknem kivétel nélkül min­den üzemünkben a felajánlási mozgalomban részt vesz a dolgo­zóknak többsége, mintegy 80­ szá­zaléka. Vannak azonban tzem­ek, ahol ennél is jobb az arány. A Ruhagyárban a felajánlási m­oz­­gal­omban a dolgozók 08,3 szá­zaléka vesz részt, a Harisnya­­gyárban­­csaknem ugyanennyi. Általában meg lehet állapítani, hogy ott, ahol a párttagok vala­mennyien bekapcsolódtak a moz­galomba, ott a pártonkívüli dol­gozóknak is csaknem száz száza­léka szintén részt vesz dolgozó­gépünk nagy­ tanító­jának tiszte­­letére indított munkaversenyben. A felajánlások értéke azonban nagyon váltakozó az egyes üze­ntekben. Igaz ugyan, hogy az üzemek nagy részében még nem összesítették a felajánlások érté­kének összegét. Eddig a legnagyobb összegű felaján­lást a MÁV Fű­zház dolgozói tették meg, 1.118.623 forint értékű vásáurlásukr­a. A Ruhagyárban előbb jóval több mint egymillió forintos terven fe­lüli teljesítést vállaltak, de utóbb kiderült, hogy más munkára tér­nek át és ezért az újabb felaján­lások összege csak felét teszi ki az­ elsőnek: 533­ 000 forint­ A har­madik a sorrendben a Vagon­gyár, ahol a felajánlások értéké­nek eddigi értékelése közel 370 ezer forintot mutat ki. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez az értékelés még korántsem végle­ges. Sok más üzemben is hasonló a helyzet. Ennek ellenére azon­ban a felajánlások ör­le­gezése máris több mint hárommillió fo­rintot tesz ki. Ez pedig azt jelen­ti, hogy a debreceni üzemek dolgozói Rákosi elvtárs születésnapjának megünneplésére a terven felül annyi értéket termelnek, amennyi megfelel 120 családi ház értékének. Debrecen dolgozói tehát 120 csa­ládi ház értékével járulnak hoz­zá ötéves tervünk döntő évének minél lendületesebb sikeréhez Eredményesen folyik a tejesítés Még csak egy pár hét, sőt né­hol csak egy pár nap telt el a felajánlások megtétele óta, en­nek ellenére az eredmények máris mutatkoznak­ A Textil­gyárban, ahol lényegében csak húszadika körül bontakozott ki a mozgalom, amelynek keretében 199 dolgozó tett vállalást 96.400 forint értékben, már közel 25.000 forintot ér el a teljesítés összege. A Hajlított Bútorgyár­ dolgo­zói 83.060 forin­nyi vállalásu­kat máris 148.376 forintra túl­teljesítették. A Gépifermentálóban 149­ 000 fo­rintot teljesítettek a 270.000-ből Szép eredmények vannak a Ruha­gyárban, a Vagongyárban és a Cementipari vállalatnál is. A felajánlási mozgalomba nap mint nap egyre növekvő tömegek, kapcsolódnak be. A sikerek pe­dig azt mutatják, hogy Debrec­­t dolgozói Rákosi elvtárs tisztele­tére újabb hatalmas értékekké­ gyarapítják rohamosan írjó, népgazdaságunkat. Bol­dog vágyait, hogy levelemmel erősíthetem a béketábort Nagy­ örömmel, boldogan írom ezt a levelet. Boldog vagyok, hogy kifejthetem érzéseimet, amit drága Rákosi elvtársunk iránt érzek. Soha ilyen gond nél­kül nem éltem. A mult rendszer­ben hiába dolgoztam látással t’O­­kulásig, csak tengettük az ételün­ket. N­e kenyerem volt, akkor zsír nem volt, ha zsír volt, akkor meg rongyosok voltunk. Nagyon sok­szor a nyári ruhában teleltünk. A felszabadulás óta de különösen mióta szövetkezeti tag vagyok a gond lement a vállamról, van mit enni, van téli, nyári ruhánk bő­ven. Hálával tekintek mindezért szeretett, Rákosi elvtársunk jele,­­ aki rávezetett bennünket erre a helyes útra. Ezért vállaljuk, hogy hibáinkat ki fogjuk javítani, öt­éves tervünkben elérjük, hogy a búza átlagtermését, 12 mázsáról 1%-ra emeljük, a kukoricát 25 má­zsáról 45 mázsára, a napraforgót 14 mázsáról 16 mázsára, a cukor­répát 120 mázsáról 200 mázsára emeljük, Rákosi elvtára tanácsát megfogadjuk és jószágállomá­­nyunk tovább gyarapítjuk. De nemcsak az ellátás terén történt nagy változás, hanem kulturális téren is. Az előd­je új­ságot nem értünk rá olvasni, de kedvünk se volt hozzá, se mozi­ba, se színházba nem járhattunk. Most­ olvasol­ könyveket, Szabad Népet, Néplapot, Szabad Földet Már többször voltam iskolán, amiért Pártunknak és Rákosi elvtársunknak még jobb tanulás­sal mondok köszönetet. Soha még gondolni sem mertem volna ilyes­mire, hogy én az újságnak leve­lezője lehetek. Bátortalanul fog­tam hozzá, de egyre nőtt a bátor­ságom. Már régóta levelezek, sok levelet megírtam és ezeken ke­resztül nagyon sokat fejlődtem. Már nem megy nehezen az írás és boldog vagyok, hogy leveleim­mel segíthetem országunk építé­sét, erősíthetem a béketábort, előbbrehozhatom ötéves tervünk befejezését. Cs. Nagy István kishegyesi Kossuth tszen.

Next