Hajdú-Bihari Napló, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

I­4 ✓---------*-----------------------------------------------------------------^ 114 JDU-BIHARi Vitás proletárjai egyesüljetek! MAI számunkbóL: II. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM SöjlPI^ llfjl fsIlP Két vagon bútor érkezett Debrecenbe (2. oldal) VK\ 50 Hl Ilii fjf vE^gi P^l­ig fjjldSpr jSel ggl Mit csinálnak az építőipar sztahanovistái? 1957. ÁPRILIS 2., KEDD jÉÉ-sJI wH m­H Színpompás dísztornát rendezett a D. Bocskai gsi1- 1 Hl.-- . ____________ n­ ..............................ni ____________________ (4. oldal) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ‘ Helyünk a világban! Tizenkét évvel ezelőtt hol volt a helyünk a világban? Ki tudná. Nemzeti létünk mély­pontján gyalázat és megvetés volt népünk neve a világ ha­ladó nemzetei ajkán, hiszen a fasizmus gyalázata bélyegezte meg nevünket. Két nap múlva ünnepeljük felszabadulásunk 12. évfordu­lóját. Dolgozó népünk legna­gyobb ünnepe ez a nap, mert ezelőtt 12 évvel, április 4-én ért véget hazánk négyszáz éves elnyomatása, ekkor lett hazánk évszázados gyarmati elnyomás után ismét szabad és független. Ekkor kezdhette meg országunk önálló állami létét. Ekkor nyílt mód arra, hogy lemossuk nevünkről a fasizmus gyalázatát és átkát. Mohács után a három rész­re szakadtság korában, a tö­rök hódoltság rettentő kínjai­nak idején, majd a teljes Habs­­burg uralom időszakában a gyakorlatban Magyarország nem létezett. Bocskai ragyogó tettei, Bethlen Gábor merész kísérletei, Rákóczi csodálatos szabadságharca a nemzeti önállóság kivívására mind el­buktak, mert nem volt a vi­lágon sehol egyetlen szövetsé­gesünk, amely támogatta vol­na szabadságszerető népünk hősi harcait. A dicső 1848— 49-es szabadságharcnak is azért kellett elbuknia, mert népünk a nemzetközi reakció tengerében egyedül volt és sehonnan sem kapott támoga­tást. Megfojtotta a nemzet­közi reakció — ugyanúgy, mint az 1919-es tanácsköztár­saságot, amely után a magyar nép szolgaságának egy min­den eddiginél szörnyűbb és lealázóbb korszaka követke­zett, a Horthy rendszer, amely az egész magyar népgazdasá­­got a külföldi tőkések szolgá­latába állította és átjátszotta a külpolitikát pedig alája rendelte a nagyhatalmak, kü­lönösképpen pedig a fasiszta ■nagyhatalmak érdekeinek. Mohács­ után tehát jó négy­száz évnek kellett eltelnie, míg hazánk visszanyerte teljes önállóságát. És ezt a Szovjet­uniónak köszönhetjük. Amire sok dicső szabadságharcunk hősei, a szabadságszerető ma­gyar nép nem volt képes, a Szovjetunió megtette nekünk: szétzúzta a földesúri-tőkés ál­lamot és fasiszta uralmat, meghozta nekünk a szabadsá­got és független állami lé­tünket De ezelőtt 12 évvel nemcsak fel­szabadulásunkat hozták mágukkal a szovjet hadsereg csapatai, hanem a lehetőséget is amelyben a legfőbb cél a dolgozó nép jólétének szünte­len emelése kell hogy legyen. A szabadsággal és a lehető­séggel élni tudtunk, ezt bizo­nyítják az elmúlt 12 esztendő eredményei. Ám a Szovjetunió szerepe nem fejeződött be 1945. ápri­lis negyedikén. Nem, mert azóta is szakadatlanul szóval és tettel védelmezi független­ségünket. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy az imperialis­ta ragadozókkal szemben a magunk erejéből nem tudtuk volna megvédelmezni és fenn­tartani függetlenségünket. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy az elmúlt 12 év alatt önállóságunkat és független­ségünket megvédelmezhettük az imperialisták beavatkozási kísérleteivel szemben. A Szov­jetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetében állandóan vé­­delmezte függetlenségünket. Sőt, ennél többet is tett. Az első állam volt négyszáz év óta, amely egyenrangú félnek ismerte el hazánkat. A Szov­jetunió kezdeményezésére kö­tötték meg velünk a békeszer­ződést, a Szovjetunió befolyá­sának, tekintélyének kell tu­lajdonítanunk felvételünket is az ENSZ-be. Április negyedikén tehát nemcsak azt ünnepeljük hogy a Szovjetunió végleg felszaba­­dította hazánkat a fasiszta rémuralom alól, hanem attól a naptól számítjuk hazánk tel­jes függetlenségének kezdetét és önállóságának elismerését. Ezért joggal mondhatjuk, hogy április negyedike szabadsá­gunk születésnapja. Bár az igazság kedvéért meg kell ál­lapítanunk, hogy a Szovjet­unió nem 1945. április negye­dikétől védelmezi függetlensé­günket, hanem attól a naptól kezdve, mikor megalakult, mióta létezik. Első állama a világnak, amely nem törek­szik más népek leigázására, hódításokra, ellenkezőleg, har­­­col minden nép függetlensé­géért és szabadságáért. Első állama a világnak, amely ön­zetlenül segíti a kis és nagy népeket. Népünk soha el nem múló hálája száll a Szovetunió felé felszabadításunkért és nem­zeti függetlenségünk védel­­mezéséért. Azonban most már az ellenforradalom után jog­gal elmondhatjuk, hogy a Szov­jetunió másodszor is felszaba­dította a magyar népet. Az ellenforradalom célja az volt, hogy a magyar hazát, az egész népgazdaságot kiszolgáltassa az imperialista ragadozóknak, a magyar földet és ipart pedig a régi tulajdonosoknak, a ha­ladó honfiakat, a terrorlegé­nyeknek, a gyilkosoknak. Megszervezett, tervezett rém­ségektől mentették meg a né­pet a szovjet csapatok... At­tól mentették meg a magyar népet, hogy a guatemalai nép sorsára jusson ... Pedig ott csak tervezték a földreformot! S mégis bombázással veszett gyilkolással semmisítették meg azt a kormányt, amely ilyen terveket forgatott a fejében. Nálunk pedig végrehajtottuk a földosztást! Akasztófaerdők borították volna az egész or­szágot rövid idő alatt, ha a Szovjetunió közbe nem lép és meg nem menti a magyar dol­gozó nép uralmát, hatalmát. Guatemala közelében az Egye­sült Államok van, a mi, köze­lünkben pedig a Szovjetunió a mi hatalmas barátunk. A magyar parasztság földjét ezért nem vehetik vissza a földesurak és Mindszentyék soha. Soha!... Igaz, hogy volta­k hibák is a Szovjetunióval való viszo­nyunkban, de ezek nem voltak akkorák, mekkorára felfújták az imperializmus lovagjai. Ép­pen a mostani tárgyalások és a két kormány nyilatkozata bizonysága annak hogy ezeket a hibákat a marxizmus-le­­ninizmus szellemében kiküszö­böljük teljesen és mindkét nép megelégedésére. Viszont azt is tudnunk kell, hogy ép­pen nemzeti függetlenségünk védelme követeli meg a szov­jet csapatok ideiglenes itt­­tartózkodását. De ezek szövet­séges és baráti csapatok! Négyszáz éven át a magyar nép szövetséges nélkül vergő­dött a gyarmati sorban amely­be a Habsburg uralom taszí­totta. Most a társtalanság örökre véget ért. Hatalmas és önzetlen barátunk van, amely támogat a nemzetközi élet po­rondján. Nem vagyunk egye­dül! Hazánk is tagja a hatal­mas szocialista világrendszer­nek, amely a föld lakosságá­nak több mint egyharmadát foglalja magában. Ez a világ­­rendszer és ennek minden or­szága teljes erővel hazánk mellett áll, ezért hazánk és függetlenségünk teljes bizton­ságban van. Olyan biztonság­ban, amilyenben egész ezeréves történelmünk során nem volt. Hazánk védve van minden tá­madás és hódítási kísérlet el­len. Soha még ilyen biztonsá­gosan nem nézhetett a ma­gyar nép a jövő felé. Ma már elmondhatjuk, hogy helyünk a világban megbecsült. A hala­dó és békeszerető emberek a világ minden országában ro­­konszenvvel tekintenek mi­ránk, szeretettel, reményke­déssel gondolnak a magyar népre. A fasizmus gyalázatából emelkedtünk ide 1945. április 4 óta. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és párt­küldöttség Lelkes fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren Dr. Mü­nnich Ferenc és Kádár János elvtársak beszéde Vasárnap visszaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és pártküldöttség, amelyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak elnöke, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke vezetett. A vasárnapi déli órákban a Ferihegyi repülőtér hatal­mas betonpályáit, a teraszo­­kat az örömteli várakozás légköre jellemezte. Ezrével jöttek el a kormány- és párt­küldöttség üdvözlésére a bu­dapesti üzemek, intézmények dolgozói. A repülőtér beton­ján felsorakozott a honvédség díszőrsége és a csepeliek zászlajával a budapesti mun­kásőrség díszezrede. Pontosan 13 órakor szállt le a repülőtér kifutójára a párt- és kormányküldöttség két repülőgépe. A hatalmas tömeg lelkes tapsa közepette szálltak ki a repülőgépből, a küldöttség tagjai, akiket el­­sőnek dr. Mü­nnich Ferenc, a a kormány első elnökhely­e­tese, Biszku Béla belügymi­niszter, Rónai Sándor, az orszá­ggyűlés elnöke, az MSZMP intéző bizottságának tagjai, valamint V. V. Asztaf­jev, a Szovjetunió magyar­­országi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője üdvözöl­tek. Felhangzott a díszjel, tisz­teletadást teljesítettek a hon­védség és a munkásőrség ala­kulatai, majd Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Fe­renc és Révész Géza elléptek a felsorakozott alakulatok előtt és üdvözölték azokat. Felcsendült a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió himnusza. Majd a megjelen­tek lelkes ünneplése közepette lépett a díszemelvényre Ká­dár János, Dobi István és dr. Münnich Ferenc. Úttörők vörös szekfűcso­krokkal ked­veskedtek a kormány és a párt vezetőinek, akik üdvö­zölték a diplomáciai testület jelenlevő tagjait, és a fogadá­sukra megjelent személyisé­geket. A pártot, a szovjet­­magyar barátságot éltették a megjelentek, miközben dr. Münnich­­ Ferenc, a kormány első elnökhelyettese lépett a mikrofonhoz, hogy egész né­pünk nevében üdvözölje a párt- és kormányküldöttsé­get, személyesen is a szovjet dol­gozóknak azért a sokoldalú segítségért, amelyet a Szov­jetunió a Magyar Népköztár­saságnak fennállása óta, leg­utóbb az októberi imperialis­ta és ellenforradalmi támadás idején nyújtott. Célunk volt, hogy hivata­­los tárgyalásaink és a szovjet dolgozókal való közvetlen találkozások eredményeképpen megerő­sítsük a magyar-szovjet barátságot. A tárgyalások a várt eredménnyel jártak Kedves elvtársak! Kedves barátaim ! Pártunk­ és egész dolgozó népünk nagy érdek­lődéssel és várakozással fi­gyelte párt- és kormánydele­­ stációnk moszkvai útját. Az a fogadtatás, amelyben a világ leghatalmasabb országának vezetői és­ népe részesített benneteket, kifejezésre jut­tatta a Szovjetunió szocialista politikájának egyik alapvető elvét, hogy a nagy és a kis népek barátsága az egyenlő­ségen, egymás megbecsülésén, egymás független államiságá­­gának tiszteletben tartásán alapszik. Ez a fogadtatás közvetlen, meleg, baráti légkört terem­tett, amelyben őszinte, gyü­mölcsöző tárgyalásokat lehe­tett, folytatni. Dolgozó népünk tisztában volt azzal, hogy eze­­ken a tárgyalásokon napi­rendre kerül az ellenforrada­lom ütötte sebeink gyógyítá­sának kérdése, a Szovjetunió által eddig nyújtott óriási ,anyagi és erkölcsi se­gí­tég e további felemelkedésünk biz­tosításának problémája. A napirendre tűzött kérdések megoldása mellett e tárgyalá­sok célja az is volt, hogy még szorosabbra fűzzük, kimélyít­sük országaink szövetségi és baráti jó viszonyát, örömmel vettük tudomá­sul, hogy a tárgyalások a várt eredménnyel jártak. A tárgyalások célja Ezután Kádár János, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságá­nak elnöke, a küldöttség ve­­zet­ője mondott beszédet. Kedves Münnich elvtárs! Kedves elvtársak, barátaink ! A baráti Szovjetunióból ha­­zaérkezett kormány- és párt­­f­üldöttség valamennyi tanr és a magam nevében szívből köszönöm mindannyiuknak a meleg üdvözlő szavakat, a kedves fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket a ha­zai földön. Küldöttségünk feladata az volt, hogy a baráti Szovjet­unió vezetőivel megtárgyal­juk a szovjet—magyar kap­csolatokat érintő valamennyi fontos, időszerű állami és pártkérdést és megállapodá­sokat hozzunk­ létre ezekben a kérdésekben. Küldöttségünk a Szovjet­unióban tartózkodva erkölcsi kötelességének tudta, hogy a szovjet dolgozók töm­r­-eivel közvetlenül találkozzék és el­mondja nekik, mi történt ná­lunk, ho­gyan látjuly helyze­tünket s köszönetet mondjunk Felszabadulási ünnepségek DEBRECENBEN ÉS A MEGYÉBEN A felszabadulási ünnepségek alkalmával ma Debrecenbe érkezik Ion Popescu elvtárs, a Román Népköztársaság buda­pesti nagykövete, és megko­szorúzza a köztemetőben levő román hősi emlékművet. A koszorúzási ünnepségre déli 1­2 órakor kerül sor, melyen részt vesznek az Elnöki Ta­nács, a kormány, valamint a d­nl­ropciai testület képvise­lői, a fegyveres erők, a párt, tanács és a He­rtas Nép­front helyi képviselői. Debrecenben több ünnepi eseményt rendeznek. Április 1­3-án este 6 órakor a központi­­ kul­tárotthonban dísztinp­ensé­­lget tartanak, amelyen Komó­csin Zoltán az MSZMP Köz­­ponti Bizottságának tarja, a KTSZ országos szervező bizott­ságának vezetője mond beszé­det. Április 4-én délelőtt ko­szorúzásokra kerül sor. Meg­koszorúzzák a szovjet és ro­mán hősök emlékműveit. A ko­szorúzások után az Arany Bi­ka előtti téren a debreceni munkásőrsének ünnepélyes es­­kütéte’ét tartják meg. A fel szaba'fodási évforduló alkalmából Debrecenben és a medvében több mint 239 he­lyen ünnepi nártvanot rendez­nek. B'­rettyóni'1"lobon, BHiar­­k"vesztesen és Petekén ápri­lis 5-én a helyreálított szovjet "~"ékműveket ismét felavat­ják. A szovjet nép figyelemmel kísér Magyarország sorsát Küldöttségünk azt tapasz­talta, hogy a szovjet kor­mány a Magyar Népköztársa­ság iránt igaz barátságot, gondjainkat megértő maga­tartást tanúsít, az államaink szocialista jellegű kapcsolatá­ban az egyenjogúság, a füg­getlenség és szuverenitás leni­ni elveit tiszteletben tartja és gyakorlatilag alkalmazza. A pártjaink közötti tárgya­lásainak során a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt viszonyában az eszmei-politi­kai egység és egyetértés, a proletár internacionalista testvéri kapcsolat érvényesült. Küldöttségünk nemcsak látta és hallotta, hanem min­denütt, amerre járt, érezte is hogy a szovjet dolgozók fe­szült figyelemmel, igaz ba­ráti szeretettel és együttér­zéssel kísérik a magyar nép, a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköz­­társaság harcát, gondjait és sikereit. Forró testvéri üdvözletü­ket küldik a magyar munkásoknak, értelmisé­gieknek, nőknek, fiatalok­nak, egész népünknek. (Taps.) Azt kívánják, hogy sok sikert érjünk el a szocia­lizmus építésében, népünk egészségben és boldogságban éljen s virágozzék hazánk, a Magyar Népköztársaság ! Elmondhatjuk, hogy párt- és kormányküldöttségünknek a Szovjetunióban tett látoga­tása és ott végzett munkája nyomán sikerült elmélyíteni és erősíteni a magyar—szov­jet barátságot. (Taps.) A tárgyalások a legnagyobb sikerrel jártak A kormányok és pártok kö­zötti moszkvai tárgyalások eredményeit önök a közzétett két egyezmény szövegéből már ismerik. Küldöttségünk meggyőződése szerint a tár­gyalások a várakozásoknak megfelelően a legnagyobb mértékben sikerrel jártak. Teljes egyetértés van a magyar és szovjet kor­mány, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­ga között, az összes meg­tárgyalt politikai kérdés­ben. A szovjet elvtársak telje­sen egyetértenek velünk ab­ban az értékelésben, amelyet pártunk a régi vezetés hibái­val kapcsolatban kialakított. Egyetértenek velünk abban is, hogy munkánkban nagy fi­gyelmet szentelünk a párto­ét lenini szabályainak betartá­sára, hogy a törvényesség, a tömegekhez való viszony te­rületén a múltban elkövet­ett hibák kiújulását mindenkép­pen megakadályozzuk. Teljes az összhang a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport áruló szerepének szigorú megítélésében. Helyeslője har­cunkat, amelyet a párt és a népköztársaság erejét aláásó revizionista nézetek ellen, az osztályellenség és az imperia­listák aknamunkája ellen (Folytatás a 2. oldalon.) Újabb négy KISZ-szervezet alakult a megyében A debreceni nagyállomáson 25 fiatallal megale­kint a Kom­munista Ifjúsági Szövetség. A fiatalok legjobbjai jöttek el erre az alakuló ülésre, hogy kinyilvánítsák hovatartozásu­kat és kommunista állásfogla­­lásukat. A fiatalok egyöntetű­en állást foglaltak a párt poli­tikája mellett. Kovács Gusz­táv arról beszélt, hogy olyan ifjúsági szervezetet kell létre­hozni, mely a párt politikáját vallja magáénak, mely olyan tagokat forral magában, akik önként vállalják a feladatokat, nehézségeket. Molnár Miklósné arról szólt, hogy olyan fiatalo­kat kell a KISZ-nek magába tömöríteni, akik életük kockáz­tatásával is hajlandók bármi­kor megvédeni a munkásha­­almat. A fiataloknak erőt és bizalmat adott az, hogy alakuló taggyűlésükön a pártszervezet képviselői, régi harcos kommu­nisták is megjelentek, és támo­gatásukról biztosították a fia­talokat. Szinte ezzel egyidőben Püs­pökladányban 36 taggal alakult­­ meg az ifjúsági szövetség. Az alakuló ülésen szenvedélyes­­ vita volt arról, hogy szükség van-e a pártnak ifjúsági szer­vezetre. A vitára és a fiatalok aktivitására jellemző, hogy 21 fiatal szólt hozzá, és valameny­­nyien amellett foglaltak áll­ást, hogy a KXSZ-re falun is szük­ség van Az alakuló ülésen 9 tagú vezetőséget választottak. A fiatalok vezetője Kállai Gé­za tanító lett. A püspökladányi fiatalok rövidesen kidolgozták az alapszervezet programját, amelyben nagy szerepet kap a kulturális és sport tevékeny­ség is. Nyírmártonfalván 19 taggal bontott zászlót a KISZ. A ta­nács és a pártszervezet segít­ségével az alakulás után né­hány nappal a fiatalok meg­felelő helyiséget kaptak, ahol előadásokat tarthatnak. A szín­játszó csoportot már meg is alakították. Derecskén is létre­jött a Kommunista Ifjúsági Szövetség 22 taggal. Nádudva­ron a fiatalok április 7-re te­r­vezik a KISZ alakuló ülést.

Next