Hajdú-Bihari Napló, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

Hazaérkezett a Stsov'alm­aok, a magyar kormány- és pártkü­ldöttség f­ol­ytatás az 1. oldalról.) folytatunk, a párt forradalmi egységének a népköztársaság­i állama, a magyar proletár­­diktatúra megerősítéséért, az ellenforradalom erőinak tel­jes szétzúzásáért. (Taps.r­endü­nk, nemzeti függetlensé­günk, békés alkotó munkánk ellen, nekünk erősítenünk kell kapcsolatainkat a szocialista tábor országaival. Éppen ezért párttagságunk és dolgozó né­pünk internacionalista neve­lése elengedhetetlen feltétele a párt erősödésének, a népköz­­társaság fejlődésének, békénk védelmének, a magyar nép bol­dogulásának. Elvtársak ! Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy amíg a népek békéjét fenyegető ag­resszív szándékú NATO, SEATO és hasonló imperiaista katonai tömbök léteznek — mindaddig az önvédelem cél­jait szolgáló, minden csatla­kozni szándékozó előtt nyilván­való varsói szerződésre szük­ség lesz, (Taps) és e szerződés­nek a Magyar Népköz­társaság terhetelen híve marad. (Taps.) Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarorszá­gon tartózkodó szovjet csapatok nemzeti függet­lenségünket és népköz­társaságunk határait se­gítik védelmezni a külső imperialista támadt szán­dékokkal szemben, s addig maradnak itt, amed­dig erre szükség lesz. (Taps. Úgy van! Hurrá! Szov­jet magyar barátság ! Éljen a szovjet hadsereg! kiáltások.) Nagy anyagi segítséget kaptunk Nagyon jelentősek a gaz­dasági kérdésekben létrejött megállapodások. Az összesen 875 millió rubel értékű hosz­­szúlejáratú hitel és segély, az egy milliárd forint értékű adósság elengedésével, a mű­szaki és tudományos együtt­működéssel nagy anyagi se­gítséget kapunk a Szovjet­uniótól, az ellenforradalom­ által népünknek okozott ká­rok helyrehozatalához, nép­gazdaságunk fennálló nehéz­ségeinek leküzdéséhez. Különösen nagy jelentősége van a gazdasági segítségen belül annak, hogy a szovjet kormány jelen­tős mennyiségű különbö­­­­ző nyersanyagok szállítá­sát biztosította szá­munkra. Fontos megállapodások jöt­tek létre kulturális kapcsola­taink további fejlesztésére és elmélyítésére is. A Moszkvában most meg­kötött magyar—szovjet kor­mány- és párt­megállapodá­soknak a szocialista tábor or­szágaiban s a békéért és a népek közötti barátságért küzdő tömegekben az egész világon jelentős­­és­ kedvező visszhangjuk van, ami a jö­vőben is érezteti majd hatá­sát. Meggyőződésünk szerint megállapodásaink által fel­tétlenül erősödött a szocials­­ta tábor országainak egysége és ereje. (Taps.) A két párt között lefolyt tárgyalások s a létrejött megállapodások sikeresen előmozdítják vala­mennyi kommunista és mun­káspárt proletár internacio­nalista testvéri kapcsolatait, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt harcoló munkás és más dolgozó tömegek nem­zetközi összefogását. Saját feladataink Az a nagy erkölcsi, politi­kai elismerés és támogatás, az a jelentős anyagi segítség, amelyet a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szovjet nép a most létrejött moszkvai megállapodások ke­retében részünkre ismét nyújtott, még fokozottabb mértékben rá kell irányítsa figyelmünket saját, itthoni feladatainkra. Ha egy, pillantást vetünk hazánk november 4-i súlyos helyzetére, és ha számba vesz­­szü­k az azóta megtett út le nem becsülhető nagy eredmé­nyeit, akkor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő forrása — a szocialista orszá­gok testvéri segítsége mellett ismét az volt, hogy a párt által világosan kitűzött célok és meghatározott feladatok érdekében tevékeny munkába kezd­tek a bányászok, munkás, paraszt és értelmiségi tö­megek, aktív harcokkal, alkotó munkájukkal segí­tették országunk fejlődé­sét. Mit kell tehát most ten­nünk kedves elvtársak, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben a szocialista országok testvéri közösségének a saját lábán szilárdabban álló, fej­lődő és valóban virágzó­ álla­ma legyen? Erősítsük a pártot! Először is mindenekelőtt: Tovább erősítve államunk ve­zető erejét, a Magyar Szocia­lista Munkáspártot (Ütemes taps: Éljen a párt!) a töme­gek Saját tapasztalata révén megszületett bizalom alapján tömöríteni kell a nép minden egészséges erejét a párt köré. A néptömegek cselekvő akti­vitását, a szocialista demok­ráciát fejlesztve erősítenünk kell a proletariátus diktatú­ráját a tömegek vonalán. (Taps.) Éberséget! Másodszor: Fokoznunk kell a pártban, az államban, a munkásosztályban és az egész dolgozó népben az éberséget az osztályellenség és az impe­rialisták aknamunkája ellen. Erősíteni kell a proletárdikta­túrát az osztályellenség el­nyomására. (Taps.) Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellenforradalom szétszórt erőit és hatásosan meg kell védenünk népköz­­társaságunkat az imperialista aknamunkával szemben. Mozgósítsuk saját erőinket Harmadszor: Állami és tár­sadalmi szerveinknek, vala­mint a dolgozó tömegeknek igen komolyan kézbe kell venniök a gazdasági építés kérdéseinek megoldását. Nagy segítséget kaptunk most is a Szovjetuniótól, segít a többi szocialista ország is. Fejlett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehetőségeket rejt ma­gában népgazdaságunk további egészséges fejlődéséhez, az életszínvonal emelésének egyedül reális alapja megte­remtéséhez. Ehhez azonban elsősorban saját erőinket kell mozgósítanunk — ezt semmi­féle külső segítséggel nem le­het helyettesíteni. Minden gyárban, bányában, a földe­ken, az alkotás és munka minden helyén maguiénak a munkás, paraszt, értelmiségi tömegeknek kell kézbe ven­niök a termelés és a termelé­kenység növelésének, az ön­költség csökkentésének ügyét, mert csak így biztosítható, hogy a szocialista társadalom építése együtt haladjon a dolgozó tömegek anyagi és kulturális színvonala állandó emelésével. Internacionalista nevelés Negyedszer : Amikor az­­im­perialisták és ellenforradalmá­rok áskálódnak társadalmi 2 NAPLÓ Alkonyat volt már, amikor az üzemből hazafelé indultam. A főút ezen a késő délutánon szokatlanul népes volt, ön­kéntelenül is arra kellett gon­dolnom, hogy valami van ké­­szülőben. A szovjet hősi em­lékmű körüli térség megtelt emberekkel. A terményraktár sarkánál egy kisebb hangos csoport verődött össze, s én is odamentem meghallgatni, hogy miről vitáznak. A kör közepén Kovács Béla, az MSZT helyi szervezetének titkára állott, kezében egy ír papírral. A tanács pontokba foglalt határozatát olvasta fel a köréje sereglett tömegnek. A körülállók (némelyek itta­san­ kiabálni kezdtek, s kö­ Tanulunk a testvérpár­toki és kedves elvtársak. Négy nap választ el bennünket nagy nemzeti ünnepünktől, április 4-től. Most 1957-ben, 12 évvel azután, hogy a Szovjetunió fel­szabadított bennünket a hitleri fasizmus szörnyű, elnyomása alól, hálával gondolunk a Szov­jetunióra azért is, mert no­vember 4-én nyújtott nagy se­gítségével ismét megvédel­mezte népünket az imperialista hódítók fenyegető igájától és attól, hogy újból háborús tűz­fészekké változtassák már ele­get szenvedett hazánkat és áldozatul szánt népünket. (Taps.) örülünk, hogy pártunkat a proletár internacionalizmus szellemében a testvéri kommu­nista és munkáspártokkal, el­sősorban a legnagyobb forra­dalmi tapasztalatokkal rendel­kező párttal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros káro­s kapcsolat köti össze. Központi Bizottságunk feladatának tekinti, párt­tagjainkat abban a szel­lemben nevelni, amely óv a másolástól, ugyanakkor azonban képessé teszi pár­tunkat arra, hogy az ösz­­szes testvérpárt gyakor­latában fellelhető hasznos tapasztalatokat átvegye és felhasználja saját elméleti és gyakorlati munkájának fej­lesztése érdekében. Kádár elvtárs beszédét a Magyar Népköztársaság, a párt, a szovjet—magyar barátság éltetésével fejezte be. Beszéde után felcsendültek az Internacionálé hangjai, majd a küldöttség tagjai üdvö­zölték a budapesti dolgozók jelenlévő küldötteit. Ezrek ün­neplése közben szálltak gép­kocsijaikba, hogy elhagyják a repülőteret. Két vagon bútor érkezett Debrecenbe Szombaton két vagon bútor érkezett Debrecenbe. A Bútor­értékesítő Vállalat raktárába szállították az árut, de ott nem sokáig foglalták a helyet. A városban gyorsan elterjedt az újabb bútorszállítmány híre, és a hálószoba berendezésre, kom­­binált szekrényekre, rekamiék­­ra, fotelekre és székekre vá­gyók már hétfőn a kora reg­geli órákban „megrohamozták" az üzletet. Különösen nagy volt az érdeklődés a hálóbútorok iránt. Sajnos az olcsóbb, a kispén­zű emberek zsebéhez szabott hálókból csak kevés érkezett. Az 5800 forintosból egy (tízet is el tudnának adni pillanatok alatt), a 7600 forintosból pedig két garnitúra jött. Akiknek a mostani szállítmányból nem jutott, ne nyugtalankodjanak, mert a Bútorértékesítő Válla­lat még ezen a héten több va­gon bútort vár. Különösen na­gyot segítene a bútorellátás­ban, ha a külföldi szállítmá­nyok is idejében megérkezné­nek. Emlékművek, sírok meggyalázói Én még mindig a sarkon álltam, majd távolabb hú­zódtam, amikor néhány ember beugrált a szovjet emlékmű kerítésén, s dönteni próbálták az emlékmű-oszlopot — s kiabáltak a kívül álló embe­reknek: „Nincs több magyar ember? — Szégyen, gyalázat.” Köztük láttam idős Éles Jó­zsefet és fiát, s Zétényi Ká­rolyt. Mindenki félrehúzódott, nem ment oda senki. Egy arrafelé haladó Zetort megál­lítottak, s azzal akarták el­vontatni az emlékművet — de nem sikerült. Aztán kimentek az állami gazdaságba egy egész pótkocsival, hogy el­hozzák a Sztalinyecet. Az események oly zavarodott to­longással, kiabálással mentek végbe, hogy nem volt idő még átgondolni sem, hogy mi tör­ténik most tulajdonképpen? A pótkocsira felugrálók közt (ha jól emlékszem) ott láttam Balogh Zsigmondot is. Míg megérkezett a Sztalinyec, hangos kiabálással tolongtak kívül az emberek, és belül Élesék verték a csillagot és a talapzatot. Egy ott elhaladó TEFU-kocsit megállítottak, de tovább engedték, mivel a so­főr kijelentette, hogy sietős az útja, mivel élelmet visz Debrecenbe (Élen József, Ko­­nyeczki pál). Közben a tömeg egy része a kultúrházba vonult, meg­választani a „forradalmi ta­nácsot”. Később megérkezett a Sztalinyec, és ezzel ledöntöt­­ték az emlékművet. Ifj. Pén­zes Vince és ifj. Éles József felszólítottak, hogy szavaljak. Az ott álló emberek is han­gosan kiabáltak és biztattak. Előbb vonakodtam, aztán mégis engedtem a kérésnek s elszavaltam Petőfi: A nép ne­vében című versét és egy sa­ját költeményemet. Aztán el­énekeltük a Himnuszt. Én keresztül fúródtam a tömegen s hazafelé indultam. Megtévesztő propaganda Mi a véleményem most a­­ propaganda hadjárata tévesz­­történtekről? A kül- és bel- t tett meg engem is, mint meg­­földi rádiók szovjetellenes ,annyi fiatalt, s még olyanokat í ■ r­s­íl te íHid Hu­ia'wt — Várható időjárás: Válto­zó felhőzet, néhány het­en eső. Mérsékelt , keleti-déli­­ szél. Hűvös éjszaka, meleg­­ nappal. Legmagasabb nam-tűi­ hőmérséklet kedden 17—23 fok között. ,1 — Hétfőn Debrecenben a h­orr­or- í sél­­et maximális értéke 21,3, a­­ reggeli minimum —2,0 fok volt. Talajmintén -4,6 fokot mének. Csapatok rom volt. A Nap 11 órán keresztül sütött. Hazánk felszab­dulásinak 12. évfordulója alkalmébtt a Xa­ryar SzocfejHrt* Munkás­párt Központi Bizottsága, a ~n~yrr forradalmi műidéi s­ Népfront Országos Tanácsa és a JVf vryar* S'/??»* Tfl'J'p tf» «nr O—~~ Az Dobi István, JKfénl’I.ÖZtjf’c’.A'V“ r-vft'a bizottságának tagja mond be­szédet.* A fü f«f r* ftni ásáttJf-lfc írtórám küldött­­ség érkezik Budapestre. A P-tvptpt és a­ Be’sped Vállast dogozói valamennyi­en felvonulnak április 4-e tisz­teleté“'' rendezett ünnepségen. — Több oldalról megnyilvá­nult érdeklődésre közöljük, hogy személyi okmányok, köz­okiratok, bizonyítványok stb. hiteles fordítását kizárólag az Országos Fordító és Fordítás­hitelesítő Iroda végzi (Buda­pest, VII., Damjanich u. 12.), de vidéken a fordítandó ira­tokat az illetékes közjegyzői irodák is átveszik és továbbít­ják. — Dr. Horváth Irén fogszakorvos a II. rendelőintézet (kis OTI) fog­­szakorvosa rendel fogbetegeknek Arany János utca 15. alatt, hétfőn, szerdán, pénteken 4—6-ig. Kedden, csütörtökön 9—12-ig. — özv. Zilahi Sebess Gézáné el­hunyt. Temetése április 2-án 2 órakor lesz. A gyászoló család. — Tánctanfolyam kezdődik 10-én a munkaközösség tánciskolájában. Be­hatások Csapó utca 61. Schaff tánctanár. AH — Értesítjük a fürdőző közönséget, hogy április 4-én a fedett uszoda reggel 7 órától este 7 óráig, déli szü­nettel a termál és a kádfürdő mind a két fürdőben 7—12 óráig üzemel. Fürdővezetőség: AH — Antikvár könyveket, sorozatokat állandóan vásárolunk. Antikvár Köny­vesbolt, Vörös Hadsereg útja 22. sz. I— r}wüd’jrí. MO1*Jó* zsef és Ba.út , é­s é. i- vas­­tagol: április 2- n délul’n • óráig! az I. ss'mú szor'á’is : otthonban fogad ió-át ta. .a* ■ nak. ! — P'--'tették 3 v”’--!'••*• ‘ló* zatotM a­z Itt­hon a EGOr ’VTf i. r' ‘­­1 j 1 kitt m Heves új hé'o: itt ' :­­tettek a városban, és r. :1 ! r V '■••••. . cl a iteWiUiau joieiito íkjnyt. — Új járdát c 'Uslok Be­rettyóújfaluba­n e­­be az év­ben. A városi tanács tervei sze­­rint a He­r­n, a r­á­li- Cit utcáim, a­z utca végén és a Juhász G­­V utcában új­­ járdái épne­k.­­ Átrakják több het­en a ke­­­­reszt járdákat is. Előreláthat­óan 150 000 forintot fordítanak járdák építésére és rendbe­ava­zására.­­ A francia monumentális építészet remekei cí­mel tart vetított képes előadást ma délután 6 órai kezdettel az építők kultúrotthonában (Kossuth u. 1. I. esm.) Hankiss János egyetemi tanár. Min­­denkit szívesen lát a TTIT. Belépődíj 2 forint. A Fazekas Mihály szabadegyetem hallga­tói számára az előadás ingye­nes.­­ Zárva lesznek április - én az üzletek. Debrecen Város Tanácsa vb kereskedelmi osz­tálya közli hogy április 4-én, csütörtökön a felszabadulási­­ ünnep napján valamennyi­­ élelmiszer és iparcikk bolt­a zárva tart. Nem lesznek nyit­va a tej- és húsboltok sem. A piacok a szokásos vasárnapi árusítási rend szerint árusíta­nak. A vendéglátóipari egysé­gek a szokásos vasárnapi nyitvatartás szerint üzemel­nek. A fodrász­esz­ek és a magánfodrászok csütörtökön egész nap zárva tartanak. „Kérjük a kormányt, legyen a fiatalok segítségére“ MI TÖRTÉNT BIHARKERESZTESEN 1956. OKTÓBER 27-ÉN vetélték a beadás teljes eltör­lését, az adó csökkentését. Később felolvasta a tanács­tagok névsorát é­s a köréje sereglett emberek újra kiabál­ni kezdtek, egy részük megin­dult a tanácsháza felé, másik részük lenn maradt továbbra is az utcán. Kis idő múlva a tanács épületéből hangos vita hallatszott ki, a kikapcsolat­­lanul maradt hangszórón ke­resztül, , is, akik nálam jártasabbak a politikában. Ezekben a na­pokban mondhatni félnapon­ként változott a kormány, mindig más programmal jött elő. Az új rádióállomások szovjetellenes rágalmakkal árasztották el az országot. Nem volt, aki megmagyarázza a tapasztalatlan embereknek, akik belesodródtak az esemé­nyekbe, hogy a Szovjetunió nem ellenség, hanem segítő társunk, aki felszabadított bennünket a német iga alól, s segített újjáépíteni a má­sodik világháborúiban romba­­dőlt országot, s mind a mai napig jelentős segítséget nyújt népünknek. Számtalan szov­jet katona adta életét hazánk szabadságáért, azért, hogy mi szabadon élhessünk, és dol­gozhassunk. Hazánkban szá­mos szocialista üzem, gazda­ság alakult a felszabadulás óta, amely sok millió munkás­nak ad munkát, kenyeret — nekem is. A mi kis üzemünk­ben számtalan gép könnyíti munkánkat, s mindez a miénk, a munkásoké — nem egy gyártulajdonosé. Nekünk, ipari tanulóknak itt, mint ahogy egyes mestereink mon­­ják: arany életünk van, a Horthy-rendszer inasaihoz képest. Mi, fiatalok nem akar­juk visszahozni a múlt ré­meit, hanem szabadon aka­runk élni és dolgozni, mint az utóbbi 12 év fiataljai. De megfeledkeztünk arról, hogy a sok segítségért köszö­nettel tartozunk a Szovjet­uniónak, azoknak a hős szov­jet katonáknak, akiknek em­lékművét földre döntötték. Egyszóval félrevezettek ben­nünket az ellenforradalmárok a „hazaszeretet” nevében, s ellenséget láttunk segítőink­ben, a Szovjetunióban. Kijózanodás Csak akkor jöttünk rá, hogy hazugság volt az ellenforra­dalmárok az ellenséges rá­diók szava, amikor közsé­günkben megjelentek a szov­jet katonák, s ahelyett, hogy „halomra gázoltak” volna bennünket — mint ahogy a rádió mondotta — leálltak ve­lünk beszélgetni, cigarettával kínáltuk egymást, s beszélget­tünk — már amennyire meg tudtuk érteni egymás szavát. Egy szibériai fiatal szovjet katona azt mondta nekem: „Te is munkás vagy, én is, miért Rántsuk egymást? Te­hát megértették, hogy minket félrevezettek. Ettől az időponttól kezdve­­ másként néztem a dolgokat. [ Elítélem azokat az embereket, akik felszaggatták a szovjet sírok burkolatát. Még ellen­ség halottaival sem szabad lett volna ezt tenni, nem pe­dig azokkal, akik a mi szabad­ságunkért adták azt, amiből csak egy van mindenkinek: az életüket. Én nem tudtam semmit arról, amit később hallottam csak meg, hogy Pesten Mindszenty-kormány alakításán fáradoznak. Én nem kívánom vissza az egy­ház hatalmát, az ezerholdas papi és Eszterházi birtokokat. Elég volt abból már a népnek, tudom az idősebbek elbeszélé­séből, lelkiismeretem gyakran vá­daskodik az elkövetett dol­ Emelkedett az állatállomány Mikepércsen Az állatszáimlálás befejező­dött Mikepércsen. Az adatok­,­ből kitűnik, hogy 15 százalék­kal több a tehén, mintegy 20 százalékkal több a ló mint az elmúlt esztendőben volt. Az állatállomány emelkedése az­zal jár hogy több takarmányt is termelnek mint a megelőző időkben. A debreceni piac ellátására alaposan felkészülnek a mike­­pércsiek. Korai időben mintegy 150 holdon vetették el a bor­sót. Ez igen üdvös dolog, hi­szen a debreceni háziasszo­nyok szívesen vásárolják a zöldborsót. gok miatt. Szeretném, ha az új kormány segítene abban, hogy jóvátegyük hibáinkat Mi, fiatalok, nem vagyunk ellenforradalmárok. Megté­vedt emberek vagyunk, akik magunkra maradtunk tanács­­adó nélkül e példátlanul bor­­zalmas időben. Szeretnénk békében dolgozni kétszeres erővel, hogy mielőbb kihever­je hazánk súlyos sebeit Kétszeres erővel dolgozzunk Az apám földmunkás volt, mindenki előtt tiszteletben állott a községben becsüle­téért. A felszabadulás előtt földet bérelt a papi birtokból, hogy kevéske jövedelméből családunkat fenntartsa. Hisz­ünk — ahol tanulok — olyan már, mint egy kis gyár, s mi annak élünk. És mi lenne, ha felbomlana? Én is, és tanulótársaim is elveszte­nénk a szakmát, mert nem­igen bírnám az „inas” életet, amit az ellenforradalmárok vissza akartak állítani. Egy biztos: a fiatalság so­kat tanult a­z eseményekből, s még egyszer nem hajtanak a vágóhídra az ellenforradalmá­rok, hogy velünk hajtassák végre galád terveiket. Nem, ezt nem tudják megtenni, akármilyen csábító álarc mö­gé rejtik is ábrázatukat. Kérjük a munkás-paraszt kormányt, hogy legye­n a meg­tévedt fiataloknak segítségére, hogy lelkünkbe visszatérjen a bizalom, a nyugalom, hogy kétszeres erővel fogjunk a munkához, hogy ezzel is se­gítsük az országunk mielőbbi felvirágzását Szotter László a biharkeresztesi Fa-, Fém- és Építőipari Ktsz II. o. asztalos tanulója

Next