Hajdú-Bihari Napló, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Tartsanak értekezletet magas szinten a kis és nagy államok képviselőinek részvételével — mondotta Tito elnök újévi beszédében Belgrád. (Tanjug) Josip Broz-Tito jugoszláv köztársasági elnök az új esztendő alkalmából beszédet mondott. A világ népei gondokkal és rettegéssel, de ugyanakkor némi reménykedéssel lépik át az új, 1958-as év küszöbét. Az egész világra ránehezedik a gond, vajon mit hoz a jövő, s magam is úgy hiszem, hogy a népek joggal rettegnek sorsuk miatt, mert az új háború új kísértete lebeg az emberiség fölött és megsemmisítéssel fenyegeti. Az új atomkorszak és az ember első behatolási kísérlete a világmindenségbe ahelyett, hogy végtelen örömmel töltené el az embereket és ahelyett, hogy büszkék lennének arra, hogy az ember legyőzte a természetet, s ezáltal nagyszerű távlatok nyíltak előtte, odavezetett, hogy az embereknek rettegniük kell az emberi elme eme zseniális vívmányai miatt, mert azt hiszik, hogy e vívmányokat a világhelyzet kiélezése és a háború eszközéül használják majd fel, a világ rombadől és a legborzasztóbb katasztrófák következnek be — mondotta, majd részletesen taglalta a külpolitikai helyzetet. Többek között kiemelte: kitartóan folytatnunk kell a harcot azért, hogy a békés és aktív egymás mellett élés gondolata a népek és államok között végleges győzelmet arasson. Arra kell törekednünk, hogy az erő törvényét, mint az emberek közötti viszonyokhoz méltatlan fogalmat véglegesen elvessék, különösen a mai időkben, amikor a tudomány eddig soha nem látott eredményeket ér el. Az államok között a szükséges bizalmat fokozatosan kell elérni, meg kell teremteni a nemzetközi problémák megoldására szolgáló alapot, minden erőszak igénybevétele nélkül, bátran hozzá kell látni a különböző problémák megoldásához vezető békés utak és módok megkereséséhez. Az egymás mellett élés megköveteli az erőszaknak, a eszközének elvetését és ehelyett eretős jellegű békés versenyt irányoz elő gazdasági, kulturális és más téren a különböző társadalmi rendszerű államok között. A tömbök helyébe az egymás mellett élésnek kell kerülnie, mert a világnak tömbökre való felosztása ellentétben áll az egymás mellett élés eszméjével. A mai tömbök ugyanis a világ ideológiai felosztását jelentik és ez fokozza a kiéleződést A világnak ideológiai felosztása tulajdonképpen a tőkés és a szocialista rendszerre való felosztást jelenti. Ezzel szemben egy társadalmi rendszer értéke a békés versenyben juthat kifejezésre, aszerint, melyik rendszer tudja megvalósítani az olyan társadalmi viszonyokat, amelyek megfelelnek a termelőerők mai fejlettségi fokának, nem pedig aszerint, hogy ki lesz jobban és korszerűbben felfegyverkezve. Igen sajnálatos, hogy ma minden új nagy tudományos felfedezést hadászati szempontból ítélnek meg, nem pedig aszerint, hogy mennyire hasznos az emberiség számára. így például a szovjet szputnyikokat is háborús kihívásként értelmezték, ami azután megköveteli, hogy a másik fél is hathatós fegyveres ellenintézkedéseket tegyen. Ez történt a NATO nemrégen megtartott párizsi értekezletén is, bár tudott dolog, hogy ezt a tudományos felfedezést az egész világon pozitív módon értékelték és az emberiség tudományos fejlődéséhez való nagy hozzájárulásként üdvözölték. Kell-e csodálkozni tehát azon, hogy válaszként erre a felfedezésre, valamint bizonyos pozitív javaslatokra, amilyen például Nehru miniszterelnök felhívása, Bulganyin szovjet miniszterelnök levelei, valamint a lengyel kormány javaslata, NATO-értekezletet tartanak a legmagasabb szinten, ahol az atomfegyver elosztásáról, a csapatok állomásozásáról, rakétatámaszpontok építéséről stb. beszélnek. Ez semmiképpen nem jelenti a megnyugvás útját és az érintkezési pontok megtalálását, hanem ellenkezőleg, a másik oldalon is gyanakvást szül, s hozzájárul a hidegháború elmélyítéséhez Az új esztendő küszöbén az emberiséget nem érte kellemes meglepetés a jobb távlatok tekintetében, hanem ellenkezőleg, ezek az állásfoglalások még nagyobb aggodalommal töltötték el. Véleményem szerint elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy egy sokkal szélesebb körű értekezletet tartsanak a legmagasabb szinten, amelyen a kis és nagy országok egyaránt képviseltetnék magukat és ahol egyszer már arról is beszélnének, hogyan lehetne megtalálni a mai békét veszélyeztető helyzetből a kivezető utat, hogyan lehetne az egyes vitás kérdések fokozatos megoldását nyélbeütni. A világ óriási többsége azt tartja, hogy a kivezető út nem a háború, nem a fegyveres összetűzés. A világ felelős embereinek nem szabad elfelejteniük, hogy az általuk képviselt népek nem akarnak háborút s amikor a tárgyalóasztalhoz ülnek, szem előtt kell tartaniuk népük ama kívánságát, hogy ne legyen háború, hanem békés úton oldják meg a különböző kérdéseket. A nagyhatalmak felelős embereitől függ tehát, hogy az elkövetkezendő esztendő boldogságot vagy megpróbáltatásokat hoz-e az emberiségnek. Tito elnök ezután foglalkozott Jugoszlávia külpolitikájával és belső fejlődésének eredményeivel, majd részletesen szólt a népgazdaságban és különösen az áruellátásban tapasztalható fogyatékosságokról, majd végül az egész jugoszláv népnek boldog új esztendőt kívánt. Számos olvasónk kérte a szerkesztőségtől, hogy közöljünk folytatásos regényt. E kérésnek teszünk most eleget: folytatásokban közöljük H. G. Wells „Emberek a Holdban” című regényét. Hogy miért éppen ezt a regényt választottuk közlésre ? Azért, mert számos olvasónk arra kérte a szerkesztőséget, hogy rendszeresebben közöljünk tudományos cikkeket, útleírásokat stb. H. G. Wells nemcsak regényíró, de a korabeli természettudományok kiváló ismerője is. Könyvében korabeli természettudományos ismeretek felhasználásával a jövőbe viszi az olvasót. A regény egy fél évszázaddal ezelőtt íródott. Akkor igazi fantasztikus regény volt. Bár ma is az, de a regénybeli acél és üveggömb, mely a Holdba repül, ma már nem utópia, hanem valóság. A szputnyikok korában a H. G. Wells fantáziája szülte holdbéli utazás már közel van a megvalósuláshoz. Bedford találkozik Cavorral Lomonében Miközben leülök írni itt a szőlőlomb árnyékában Dél-Itália kék égboltja alatt, az jut eszembe nem minden csodálkozás nélkül, hogy én magam voltaképpen tisztára véletlenül vettem részt Cavor csodálatos kalandjaiban. Akárki mással is megeshetett volna ugyanez. Olyankor pottyantam bele ezekbe a dolgokba, amikor azt hittem, hogy sikerült megszöknöm minden zavaró élménynek még a legcsekélyebb lehetősége elől is. Azért utaztam Lympnébe, mert azt képzeltem, hogy ez a legeseménytelenebb helye a világnak. Azt gondoltam, hogy itt mindenesetre békességben fogok élni és nyugodtan dolgozhatom ! ■ És az eredmény — ez a könyv, íme, ennyire beleszól a Végzet az ember apró terveibe. E helyütt megemlíthetem talán, hogy nemrégiben csúfosan belebuktam egynémely üzleti vállalkozásba. Most, amikor itt ülök a jólét minden kényelmének közepette, szinte fényűzésnek tekinthető kétségbeesett helyzetemnek ez a beismerése. Sőt, nincs miért tagadnom azt sem, hogy szerencsétlenségemnek bizonyos mértékben határozottan én magam voltamaz oka. Lehet, hogy van bennem ilyen, vagy olyan irányú tehetség, de üzleti műveleteknek a vezetése semmiesetre sem tartozik a képességeim közé. De akkoriban még fiatal voltam és fiatalságomnak más egyéb hibákon kívül megvoltaz a hibája is, hogy büszke voltam üzleti képességeimre. Az évek számát tekintve még ma is fiatal vagyok, de az, ami történt velem, lehántott valamit lelkem ifjúságáról. Ki mondhatná meg, vajon bukkant-e elő némi bölcsesség is a lehántott kéreg alól ? Aligha van rá szükség, hogy részletesen kiterjeszkedjem azokra a spekulációkra, amelyek végül a kenti Lympnében vetettek partra. Manapság nagyon kalandos íze van minden üzleti vállalkozásnak. Kockázatokba mentem bele. Az efféle dolgokban mindig arról van szó, hogy adunk valamit és elveszünk valamit. Énvelemaz történt, hogy végül már csak adnom kellett. Szó sincs róla, hogy szívesen adtam volna. És amikor kiláboltam már mindenből, még mindig akadt egy rosszindulatú hitelezőm, aki jónak látta, hogy tovább fenyegessen. Talán volt szerencséjük már a sértett erény efféle lobogó indulatához, vagy talán érezték csak. Keményen a sarkamban volt. Végül úgy láttam, hogy drámát kell írnom, hacsak azt nem akarom, hogy mint kereskedősegéd legyek kénytelen tengődni a megélhetésemért. Van némi fantáziám és pazar ízlésem, és föltettem magamban, hogy szívósan harcolok, mielőtt végzetembe belenyugodnám. Azon a hitemen kívül, hogy tehetséges üzletember vagyok, akkoriban mindig élt bennem az a gondolat is, hogy képes volnék megírni egy nagyon jó darabot. Azt hiszem, ez nem is túlságosan szokatlan meggyőződés. Tudtam, hogy a törvényes üzleti vállalkozásokon kívül csakis a drámaírás kecsegtetheti az embert dús lehetőségekkel, és valószínű, hogy ez befolyásolta a véleményemet. Voltaképpen beleéltem magamat abba a gondolatba, hogy ezt a meg nem írt drámát megfelelő kis tartaléknak tekintsem, amelyet félretettem rossz időre. Ez a rossz idő elkövetkezett és én munkához láttam. H.G. WELLS: M M mmm Hamarosan rájöttem, hogy egy darab megírása hosszabb időbe telik, mint feltételeztem. Eleinte 10 napot szántam rá és azért jöttem Lympnébe, hogy amíg dolgoztam, legyen nyugodt szállásom. Boldog voltam, hogy megkaptam ezt a kis egyemeletes nyári lakot. Három évre vettem bérbe. Valahogyan bebútoroztam, s mialatt a darabon dolgoztam, én magam szakácskodtam. Bondnet kétségbe ejtette volna az, amit főztem pedig hát meg volt neki a külön zamatja. Volt egy kávéskannám, egy tojásostepsim, egy burgonyaütőm és egy serpenyőm kolbászféléhez meg szalonnához — ez volt a kényelemhez szükséges egyszerű felszerelés. Az ember nem lehet mindig fényűző, ellenben egyszerű mindig lehet. Egyébként elláttam magam hitelre egy akó sörrel és beállított hozzám mindennap egy pék is, aki bízott bennem. Szibarita életmódról talán nem is igen lehetett szó tehát, de volt részem már rosszabb időkben is. A péket, aki nagyon tisztességes ember volt, sajnálom ugyan kissé, dehát még az ő nevében is reménykedtem. Akinek magányra van szüksége, Lympnénél jobb helyet nem találhat. Kent agyagos részében terül el, és nyárilakom egy ősi szikla széléről bámult ki a Romney-láp síksága fölött a tengerre. A hely maga nagyon nedves időben csaknem megközelíthetetlen, és hallottam, hogy a postás deszkát köt a lábára, és úgy járja be útjának pocsétosabb részeit. Nem láttam őt ugyan soha így járni, de azért jól el tudom képzelni. A mostani falu mindössze néhány kunyhó és ház, s a kapuk előtt nagy nyírfasüprűk ékeskednek. Ezekkel söprik le a legtapadósabb agyagot. Ez a berendezés némi fogalmat nyújt róla, hogy milyena vidék. Ez a falu örökre elmúlt dolgoknak fakó emléke, másként aligha volna itt ezen a helyen. Valaha, a római időkben, Portus Lemanus volt itt, Anglia nagy kikötője, most pedig négy angol mérföldnyire van innen a tenger. A meredek domb lefelé végig tele van görgetegkővel és római téglaépítmények romjaival, és erről a dombról indul ki nyílegyenesen észak felé az ősi Watling Street, amely itt-ott még most is ki van kövezve. Gyakran elálldogáltam a dombon, a múltra gondolva, a gályákra és a légiókra, a foglyokra és a tisztekre, a nőkre ésa kereskedőkre, akik merész vállalkozásokba bocsátkoztak (úgy mint én), a nyüzsgő tömegre és a zsibongó lármára, a kikötő forgalmas elevenségében. S most mindössze néhány kőrakás van itt egy gyepes lejtőn, egypár juh — és én ! És ahol valaha a kikötő volt, ott most a lápmező húzódik széles körben a távoli Dungenessig, itt-ott facsoportok foltjával és ódon középkori városok templomtornyaival, amelyek nyomon követik immár a hajdani Lemanust a pusztulásba. Szebb kilátást, mint amely itt nyílt a lápmezőre, nemigen láttam életemben. Dungeness körülbelül 15 angol mérföldnyire lehetett. Úgy pihent a tengeren, mint valami tutaj, s távolabb nyugat felé a hastingsi dombok nyúltak el az alkonyuló nap világában. Néha tisztán látszottak, mintha közel lettek volna, máskor alacsonyan, sápadtan elmosódtak, s gyakorta teljesen felhőkbe burkolództak a szemem elől. A lápmező közelebbi részeit árkok és csatornák barázdálták. Az ablak, amely előtt dolgoztam, áttekintette ennek a dombtetőnek az egész szemhatárát, s ebből az ablakból pillantottam én meg először Cavort. Éppen darabomnak a jelenetezésével foglalkoztam, belemélyedve teljesen ebbe a kemény munkába, s csak természetes, hogy Cavor megjelenése zavarta a figyelmemet. A nap leáldozott, az égbolton nyugodt képpé keveredett egymással a zöld és sárga szín, s ebből a képből, mint fekete pont bukkant elő — a legfurcsább apró figura. Alacsony, testes, vékony lábú kis emberke volt, aki egy kissé rángatózva mozgott. Jónak látta, hogyrendkívüli szellemét krikettsapkába, felöltőbe és kerékpáros térdnadrágba meg harisnyába bújtassa. Hogy miért tette ezt, nem tudom, mert sohasem kerékpározott és sohasem játszott krikettet. Véletlenül alakult össze ilyeténképp a ruházata, nem tudom, hogy, hogy nem. Kézzel-lábbal hadonászott, a fejét ide-oda forgatta és zümmögött. Úgy zümmögött, mint holmi elektromos erő. Sohse hallottam ilyen zümmögést. És minduntalan, szokatlanul lármásan krákogott. Eső után voltunk, s Cavonnak ezt a rángatózó járását még jobban fokozta a gyalogösvény igen nagy síkossága Amint szembekerült a nappal, megállt, zsebórát vett elő és tétovázót. Majd szinte görcsös mozdulattá megfordult és szemmel láthatóat sietve visszavonult, miközben nem is gesztikulált már többbé, hanem csak nagyokat lépett, akkorákat, hogy pompásan lehetett látni, milyen szokatlanul nagy formájú a láva, amelynek nagyságát — jól emlékszem — groteszkül túlozta a hozzá tapadó agyag is. Ez ottidőzésemnek az első napján történt, amikor drámaírói energián a legnagyobb volt, s ezt az egey dolgot egyszerűen bosszantó epizódnak tekintettem, amely öt percem elrabolta. Visszatértem a jelenetezésemhez. De mikor másnap est nevezetes pontossággal megismétldött a dolog, és harmadnap újra, tovább is minden este, amikor ne esett, egyre nehezebbé vált a jelentezésre koncentrálni figyelmemet. — Ördög vigye ezt az embert! - gondolam magamban. — Mint csak arra készülne, hogy beálljó bábnak valamelyik bábszínházt. És több este egymás után ugya csak átkoztam őt magamban. Mid csodálkozás és kíváncsisá váltsta fel bosszúságomat. Mi lehe az ,ha ennek a viselkedésnek ’ h^^gyedik este nem bírtam kivára a dolgot és mihelyt újra mege^nt, kinyitottam a földig és g nyas ablakot, keresztül siettem gerendán és egyenesen oda tartottam, ahol minden este változatlamig szokott állni.Folytatása következik! (1.) Kegyelmi törvény Romániában Bukarest (MTI). A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése december végi ülésszakán a kormány javasolta, hogy a népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából részben vagy egészben engedje el azoknak az embereknek a hátralevő büntetését, akik kevésbé súlyos kihágásokat vagy bűncselekményeket követtek el. A nagy nemzetgyűlés a javaslatot elfogadta. A kegyelmi törvény szerint nincs helye semmiféle könyörületnek az árulókkal, a kémekkel, a diverzámsorkkal és mindazokkal szemben, akik súlyos bűncselekményeket követtek el. Nem részesülhetnek kegyelemben a visszaeső bűnösök sem. Növekednek a Ne kkiadások Nyugat-Németországban Bonn (TASZSZ). A Welt vezércikke szerint a fegyverkezés mind jobban és jobban előtérbe kerül és a közeli években uralkodó tételként szerepel majd a szövetségi köztársaság költségvetésében. A lap Nyugat-Németország hadikiadásainak összegét az elkövetkező öt évre 70 milliárd márkára becsüli. A kiadások összege 1957-ben elérte a 10 milliárd márkát, 1958-ban valószínűleg 11—12 milliárd márkára növekszik, és 1959-ben már 15 milliárd márka lesz. Mind népszerűbb a közép-európai atommentes övezet eszméje New York (TASZSZ). A New York Herald Tribune londoni tudósítójának jelentését közölte arról, hogy a nyugati országokban hogyan fogadják a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet javaslatokat. A tudósító rámutat, hogy a javaslatokra adandó választ igen tevékeny diplomáciai és politikai vita előzi meg és megállapítja, hogy a közép-európai atommentes övezet szovjet eszméje igen gyorsan toborozza a híveit Londonban és más nyugateurópai fővárosokban. Boldog újévet kívánunk minden olvasónknak A NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGE Macmillan kidolgozta a Bulganyinnak szóló válaszjegyzék tervét London (MTI). Macmillan angol miniszterelnök Bulganyinnak szóló olyan válaszjegyzék-tervezetet dolgozott ki, amely nyitva hagyja az ajtót a legfelső síkon tartandó értekezletnek a Kelet és a Nyugat hidegháborújának kulcskérdésében — mondták hétfőn este londoni kormánykörökben. A Nyugat számára, a külügyminiszterek értekezletének elsőbbsége kívánatos, hogy életrekeltsék a Kelet— , Nyugat közötti leszerelési tárgyalásokat és esetleg előkészítsék egy későbbi felső síkon tartandó értekezletnek a talaját. Delhi (TASZSZ). A Delhi Times közli, hogy Szuravardi volt pakisztáni miniszterelnök amerikai látogatása idején titkos egyezményt kötött az Egyesült Államokkal. A lap szerint e titkos egyezménynek megfelelően az amerikai szakértők Peshavantól északra, már megkezdték egy atomtámaszpont és több repülőtér építését, illetve kibővítését. —--------------------- titkos egyezmény az USA és Pakisztán között Az első szputnyik január első napjaiban kifejezi pályafutását Moszkva (TASZSZ). Az első műhold december 31-én reggel hat órakor befejezte 1336. teljes körét, ugyanakkor a második műhold 815. fordulatát tette meg. A legutóbbi megfigyelések eredménye szerint az első műhold pályája észrevehetően kisebb lett és közeledett a Földhöz. A pálya maximális magassága a Föld felszínétől földtávolban jelenleg körülbelül 320 kilométer, szemben a kilövéskor mért 950 kilométeres magassággal. Keringésének ideje, valamivel kevesebb mint 90 perc és továbbra is erőteljesen csökken. Várható, hogy az első műhold a légkör alsó rétegeibe jutva, január első napjaiban elizzik. Újévkor, azaz 1957. december 31-én éjszaka , 12 órakor (moszkvai idő szerint) az első, műhold 1348. fordulatát írta le és az általa megtett út hossza körülbelül 57,6 millió kilométer ; a második műhold 826. fordulatát írta le és az álltala megtett út körülbelül 37,6 millió kilométer. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Mongol Népköztársaságban pusztított földrengés következtében, kárt szenvedett lakosság megsegítésére 100 000 forint értékű gyógyszert, orvosi műszert és adategészség-l,ügyi felszerelést adományozott.