Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
A szocializmus betirható időn belül győzedelmeskedik hazánkban is Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa Hétfőn délelőtt 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc művelődési otthonában megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa. A kongresszus termét a Világ proletárjai egyesüljetek! felirat, a nemzetközi munkásmozgalom nagy tanítójának, Marxnak, Engelsnek és Leninnek domborművű képe, vörös és nemzetiszínű zászlók díszítik. A kongresszus küldöttei és a meghívottak hatalmas tapsa közben léptek a terembe az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának elsőtitkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP küldöttségének vezetője és a többi testvéri kommunista és munkáspárt vezetői. Dr. Münnich Ferenc elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke bejelentette, hogy a kongresszus első teendője a kongresszus elnökségének és bizottságának megválasztása. Az elnökség tagjaira Horváth András elvtárs, Pest megye kongresszusi küldötte tett javaslatot. Az elnökség tagjai a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közben foglalták el helyüket az elnöki emelvényen. A kongresszuson a meghívottak soraiban részt vesznek a magyar politikai élet képviselői is. A megnyitóülésen megjelent a diplomáciai képviseletek számos vezetője. Miután az elnökség tagjai elfoglalták helyüket, dr. Münnich Ferenc elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben üdvözölte a küldötteket és vendégeket. Üdvözölte a párt Politikai Bizottságának tagjait, a Központi Bizottság tagjait és külön Dobi Istvánt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. Ezután javasolta, hogy emlékezzenek meg azokról az elvtársakról, akiket az utóbbi időben veszített el a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom. Elvesztettük Marcel Cachin elvtársat, Boleslaw Bierut elvtársat, Antonin Zapotocki elvtársat, Giuseppe di Vittorio elvtársat, Georgi Damjanov és Frédéric Joliot-Curie elvtársat. Elhunyt pártunk Központi Bizottságának három tagja: Fogarasi Béla, Horváth Imre és Révai József elvtárs: „Emlékezzünk meg — mondotta — szeretettel az ellenforradalom elleni harcban elesett szovjet hősökről, akik életüket adták szocialista rendünkért. Emlékezzünk a magyarhősökre és mártírokra, Mező Imrére, Kalmár Józsefre, Asztalos Jánosra, Kállai Évára, Sziklai Sándorra, Biksza Miklósra és a többiekre, és adózzunk emléküknek egyperces, kegyeletes felállással.” (A kongresszus részvevői egyperces néma felállással adóznak az elhunytak emlékének !) Nagy tisztesség számunkra — folytatta Münnich elvtárs —, hogy a kongresszuson számos testvéri kommunista és munkáspárt küldöttséggel képviselteti magát. Engedjék meg, hogy mindnyájunk nevében, a kongresszus küldöttei nevében szeretettel üdvözöljem a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét, élén Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, az SZKP Központi Bizottságának első titkárával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével (Hosszantartó, lelkes nagy taps.) Münnich Ferenc elvtárs ezután melegen üdvözölte a kommunista és munkáspártok megjelent küldöttségének vezetőit és tagjait, majd hangsúlyozta: Mögöttünk három esztendő áldozatokban és küzdelmekben bővelkedő, de sikerekben sem szűkölködő munkája. Ma, amikor harcaink területét áttekintjük, elmondhatjuk, hogy van erős, harcedzett marxista-leninista pártunk, amelyet megbecsül és bizalommal követ a dolgozó magyar nép. Szocialista építőmunkánk eredményes, dolgozóink élete hónapról hónapra, évről évre szépül, javul. Szilárd a proletárdiktatúra, amely itthon a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra és a velünk tartó értelmiségre támaszkodik, nemzetközileg pedig élvezi a hatalmas szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását. Még biztatóbb a kép, ha a jövőbe nézünk. Előttünk a szocializmus építésének, az alapok lerakásának, a gyorsabb haladásnak sokat ígérő távlata. Népünk a párt vezetésével növekvő egységben és nagy szorgalommal dolgozik, mert helyesli pártunk politikáját és mind világosabban látja a nagy célra szocializmus teljes felépítését. A kormány elnöke befejezésül jó munkát kívánt a kongresszus küldötteinek és a kongresszust megnyitotta. Ezután a budapesti kongresszusi küldöttek csoportjának képviselője, Kiss Dezső elvtárs javaslatára megválasztották a kongresszus titkárságát, a szerkesztő bizottságot, ,a jelölő bizottságot, a felebbviteli bizottságot, a mandátumvizsgáló bizottságot és a szavazatszedő bizottságot. A kongresszus ezután elfogadta a kongresszus napirendjét, az előadók személyére és a kongresszus ügyrendjére vonatkozó javaslatot. A kongresszus napirendje A kongresszus napirendje a következő: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János. 2. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves terv elkészítéséhez. Előadó: Fock Jenő. 3. A párt szervezeti szabályzatának módosítása. Előadó: Marosán György. 4. A központi revíziós bizottság beszámolója. Előadó : Fodor Gyula. 5. A fellebbviteli bizottság jelentése. Előadó: Harmati Sándor. 6. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a revíziós bizottság megválasztása. A kongresszus ezután megkezdte az első napirendi pont tárgyalását. A Központi Bizottság beszámolóját Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ismertette. Marosán György, N. Sz. Hruscsov, Kádár János, dr. Münnich Ferenc, Tan Csen-jin, a Kínai KP küldöttségének vezetője az elnökség tagjai között / »4 HAJDÚ-BIHARI \Jdaq. ftxaret&ifai, eppAuljdek! ff || || ---- ffff M IBI ^ if'' eladatunknak tekintjük, hogy tanuljunk XVI. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM fgf MgWjffo BBMBHb Bp| népünktől, és a nemzetközi kommunista mozi Ra. ca fii | cd | jPajlj R|g9| Ifftugalom tapasztalatából. Ha szüntelenül tanu-IH |||m| JH flpPjWSztünk saját tapasztalatainkból és népünktől, akkor 1959. DECEMBER |„ KEDD | g|jjgggB&ffflfgksBmS Tmha&flp sohasem hagyjuk figyelmen kívül hazai adottságainkat, nemzeti sajátosságainkat. (Kádár János elvtárs kongresszusi beszédéből) Kádár János elvtárs beszámolója Kádár János elvtárs bevezetőben megemlékezett arról, hogy a párt valamennyi szervezetében megtartották a kongresszusi vezetőségválasztó taggyűléseket, megtartották a pártértekezleteket. A párttagság egységesen kifejezésre juttatta: helyesli a három éve folytatott politikát és azt kívánja, hogy ezt a politikát folytassuk következetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kongresszusi irányelveket is. Elmondható, hogy a Központi Bizottság és a párttagság összeforrt, az egység pártunkban erős, megbonthatatlan. Hazánkban ma erősek a párt és a tömegek kapcsolatai, a párt és a nép a szocializmus zászlaja alatt tömörült egységes, hatalmas erő. A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy eredményt, akiknek támogatását a három év alatt élvezte. Köszönetet mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben részesítettek bennünket. Köszönetet mondunk a pártonkívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormányban, az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, valamennyi tömegszervezetben és tömegmozgalomban együtt dolgoztak velünk és támogattak bennünket. Hálás köszönetet mondunk munkásosztályunknak, dolgozó népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkás-paraszt kormány kéréseire — 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét viszszahozzák a kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vérehullatásával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, internacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és szovjet nép ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsákmányolja” országunkat. E rágalom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet —magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Kádár elvtárs aláhúzta,hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista ország — önzetlenül és áldozatkészen, testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyarországra hozott áruk több mint 82 százaléka nyersanyag és félkész termék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és (Folytatás a 2. oldalon) Külpolitikánk célja népünk nagy vívmányainak megőrzése, a szocializmus békés építésének biztosítása Kádár elvtárs ezután a külpolitikáról és a nemzetközi helyzetről beszélt. A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szuverenitást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmányaiA magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kommunizmus építésének országát, az emberi haladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét —, barátjának nevezheti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásában. nek megőrzése és a szocializmus békés építésének biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: a magyar—szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, imperialistaellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére. Mi magyar dolgozók szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. A békés versenyben a Szovjetunió döntő fölényének záloga, a kapitalizmusnál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehetőségeit. Büszkeségünk, a magyar— szovjet barátság nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a vöröshadseregbe és a vörös partizánalakulatok kötelékeiben becsülettel harcoltak szovjet testvéreink oldalán a fehérgárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és fennállása idején. A Szovjetunió kiverte Magyarország területéről a náci fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az ország területéről. Amíg öntudatos és becsületes ember él ezen a földön. Boldogulásunk záloga a magyar—szovjet barátság