Hajdú-Bihari Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 18. szám

Miniszterelnökünk finnországi látogatása (Folytatás az 1. oldalról) intézményeit. Először a parlament­be látogattak el, ahol R. Paasio, a parlament elnöke fogadta a láto­gatókat és szívélyes hangú eszme­cserét folytatott a magyar állam­férfiakkal. A házigazdák ezután bemutatták vendégeiknek a parla­ment hatalmas gránitépületének helyiségeit, az üléstermeket, az épü­let belső berendezését. A nemzeti múzeumban a Finnor­szág népének történelmi múltját szemléltető gazdag néprajzi gyűjte­ményt tekintette meg a magyar küldöttség. Északi rokonaink ősi kultúrájának dokumentumait Vilio Luho, a múzeum igazgatóhelyette­se mutatta be. Ezután a finn nemzeti színház­ban tett látogatás következett. A társulat igen­ nagy érdeklődést ta­núsít különböző magyar darabok iránt, nem egy magyar színpadi mű­vet sikerrel előadtak már Helsinki­ben, s jelenleg is magyar szerző da­rabját, Szakolyi Károly: „Adáshi­ba” című művét próbálják. A da­rab bemutatója február 3-án lesz. A Helsinkibe kiküldött magyar újságíróknak csütörtökön V. Leski­­nen finn külügyminiszter nyilatko­zott a finn—magyar tárgyalások­ról. V. Leskinen kijelentette: a két baráti ország államférfiai folytattak egymással őszinte be­szélgetést. A tárgyalások során a felek nem titkoltak egymás előtt semmit, minden kérdést őszintén feltártak, s különös figyelmet for­dítottak az európai biztonsági érte­kezlet ügyére, a közel-keleti és a délkelet-ázsiai helyzetre. Igen jó hatást váltott ki a finn partnerek körében az a nagy hozzáértés, aho­gyan Fock Jenő magyar miniszter­­elnök állást foglalt az említett kér­désekben. Arra a kérdésre, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében elő­terjesztett finn kezdeményezéseket illetően mik a további kilátások, Leskinen kijelentette: mindkét fél­nek az a véleménye, hogy a konfe­rencia sikeréért tett következetes erőfeszítéseknek előbb-utóbb meg­lesz a gyümölcse, konkrét határidőt azonban egyelőre nehéz volna jó­solni. Mindenesetre mind Finnor­szág, mind Magyarország igen erő­teljesen munkálkodik az európai biztonsági értekezlet létrehozásán, és csak sajnálattal lehet tudomásul venni, hogy egyes államok kormá­nyai különböző feltételeket szab­nak, és ezzel nagymértékben las­sítják az európai és a világbéke szempontjából oly jelentős nemzet­közi vállalkozás előkészületeit. & HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JANUÁR 22. Fogadás a magyar nagykövetségen Rónai Rudolf, helsinki nagyköve­tünk fogadást adott Fock Jenő mi­niszterelnök és a kíséretében levő magyar személyiségek tiszteletére. A Kalastajatorppa étteremben meg­tartott, baráti légkörű találkozón rész vett Kekkonen finn köztársa­sági elnök, valamint a kormány tag­jai, Karjalainen miniszterelnök ve­zetésével. Jelen volt továbbá Martti Ingman budapesti finn nagykövet. (MTI) Világos az egyiptomi álláspont El-Zajjat, az Egyesült Arab Köz­társaság ENSZ-nagykövete szerdán eljuttatta Gunnar Jarringhoz kor­mánya válaszát Izrael legutóbbi javaslataira. Egyiptom egyszers­mind túllépett a Jarring-misszió keretein: a válasz egy példányát emlékirat formájában átnyújtották sir Colin Crowe brit ENSZ-nagykö­­vetnek, a Biztonsági Tanács soros elnökének. Az ily módon nyilvánosságra ke­rült egyiptomi álláspont hat pont­ban foglalja össze Kairó elképzelé­seit a közel-keleti válság rendezése- Zavar Jeruzsálemben­ ről. A hat pont alapvetően a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i határozatára támaszkodik, s ennek megfelelően követeli az izraeli meg­szálló csapatok visszatérését az 1967. június 5-i határokra. Ugyan­akkor — és ezt a hírügynökségek nyomatékosan aláhúzzák — Egyip­tom elismeri Izraelnek azt a jogát, hogy „békésen, biztonságos és elis­mert határok között, fenyegetések­től, erőszakos cselekményektől men­tesen együtt éljen” a többi közel­­keleti országgal. Az egyiptomi ren­dezési tervezet a Biztonsági Tanács hatáskörébe utalja annak eldönté­sét, milyen intézkedésekre lehet szükség a térség összes állama biz­tonságának szavatolásához, s ezzel kapcsolatban kilátásba helyezi nem­zetközi békefenntartó erők állomá­­soztatását az országhatárok mentén létrehozandó demilitarizált öveze­tekben. A Biztonsági Tanácshoz eljutta­tott emlékirat a konstruktív javas­latok mellett leszögezi: Izrael nem tesz egyebet, csupán korábbi állás­pontját ismételgeti, s nem hajlandó egyértelműen elkötelezni magát a BT-határozat maradéktalan végre­hajtása mellett. Az emlékiratban az EAIC felkérte a biztonsági tanácsot, segítse „mél­tányos és hatékony” intézkedések­kel Gunnar Jarring békeközvetítő tevékenységét. Nyugati hírügynökségek Jeruzsá­lemből keltezett jelentései szerint Izrael a New­­York-i tárgyalások „titkosságának” megsértését látja abban, hogy Egyiptom nyilvános­ságra hozta elképzeléseit. Annak sem örülnek az izraeli politikusok, hogy a Biztonsági Tanácshoz eljut­tatott emlékirat elmarasztalja Iz­raelt a BT-határozat végrehajtásá­nak akadályozása miatt. Ezzel szemben a Reuter­­hírügy­nökség a közel-keleti béketárgya­lásokhoz közel álló „nyugati és el nem kötelezett” diplomatákat idéz­ve azt jelenti New Yorkból, hogy az egyiptomi tervezet ENSZ-körökre „bátorítólag hatott”. Az idézett diplomaták azt tartják jelentősnek, hogy Egyiptom a Biz­tonsági Tanácsnak mintegy „felha­talmazást” adott a szükséges intéz­kedések megtételére, s így közvetve a tűzszünet meghosszabbítására is. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy Izrael elutasít­­minden „külső be­avatkozást”, s azt óhajtja, hogy a Biztonsági Tanács se „zavarja” a Jarring vezette tárgyalásokat. Jeruzsálemi hír még, hogy Golda Meir izraeli miniszterelnök szerdán egésznapos tanácskozássorozatot tartott minisztereivel és tanácsadói­val a Jarring-tárgyalásokon folyta­tandó politikáról. (Reuter) A NIXON-DOKTRÍNA JEGYÉBEN: Sorozatos agresszió a VDK ellen HANOI Hanoiban szerdán közleményt adtak ki, amely ismerteti, hogy az amerikai légierő január 4-től 17-ig gyakorlatilag naponta ismétlődő támadásokat hajtott végre a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területe ellen. A közlemény a továbbiakban felso­rolja a támadások helyét és időpontjait. Január 4-én és 5-én lökhajtásos repü­lőgépek hét alkalommal bombázták a demilitarizált övezet nyugati részén levő a Choc és Hung 'Lap falvakat, és ezzel egyidőben tizenegy B—52-es támadta a Choc, Salip, Tarua, Banna és Hung Lap településeket. Január 8-án két AN—4-es típusú re­pülőgép hajtott végre rakétatámadást Ha Tinh tartományban. Január 9-én a Hung Lap és Vinh Linh ellen végrehajtott tíz támadás alkalmá­val B—52-esek két ízben is mérgező ve­gyianyagokat szórtak a „Vietnam—Kí­na” állami gazdaság területére. Január 12-én hat B—52-es bombázta Seput, a Chocot és Vinh Linht. Január 13-án B—52-esek tizenegy órán keresztül bombázták Cong Troi körze­tét, a Mugia-hágót és a Quang Binh tar­tománybeli 12-es főútvonalat. Január 15-én hat B—52-es repülőgép ti­zenkét ízben támadta Hung Lapot, mi­közben más repülőgépek mérgező vegyi­anyagokkal árasztották el Quang Binh északi tartományt. Január 16-án két ízben érte rakétatá­madás Hung Lapot. Január 17-én egy T—28-as típusú repülőgép Hanoitól északnyugatra rakétákkal lőtte Dien Bien Phut és Tay Trangot. Ugyanezen a napon két F—4-es Hung Lap és Vinh Linh ellen hajtott végre két alkalom­mal támadást. A kommüniké a továbbiakban rámu­tat, hogy felderítő repülőgépek január eleje óta több ezer berepülést hajtotta­k végre észak-vietnami területek felett, miközben az amerikai 7. flotta több al­kalommal megsértette az észak-vietnami felségvizeket. A közlemény megállapítja, a VDK el­len elkövetett súlyos agressziós cselek­mények a Nixon-terv keretében történ­nek. Így próbálnak meg kilábalni a Dél- Vietnamban, Kambodzsában és Laosz­­ban kialakult válságos helyzetükből. Az USA indokínai légiháborújának kiterjesztésével kapcsolatos nyugtalan­ság nyomta rá a bélyegét a washingtoni Capitol Hill hangulatára, amikor csütör­tökön délben a 92. kongresszus két há­za megnyitotta a tavaly novemberben felújított törvényhozó testület első ülés­szakát. John Cooper republikánus szenátor, aki Frank Church demokrata párti sze­nátorral együtt társszerzője volt az USA közvetlen kambodzsai beavatkozását megtiltó törvénymódosításnak, megálla­pította, hogy az amerikai légi és hadi­tengerészeti erők közvetlen bevetése a kambodzsai harcokba a Nixon-doktrína olyan kiterjesztését jelenti, amiről a kor­mány eddig nem tájékoztatta a közvé­leményt. A republikánus szenátor egyet­értett demokrata kollégájának, azzal a követelésével, hogy sürgősen idézzék a hadügyminisztert és a külügyminisztert a szenátus külügyi bizottsága elé, s kér­jenek világos magyarázatot a kormány­tól a kongresszus határozatának meg­sértésével kapcsolatban. Az indokínai háború kérdését, tekintettel az ügy sür­gősségére, haladéktalanul napirendre kell tűzni a kongresszusban. (MTI) Sajtótájékoztató a Kodály Zoltán emléknapok programjáról Kodály Zoltán emléknapokat ren­dez Debrecenben január 31-től feb­ruár 8-ig a Debrecen Városi Ta­nács V. B. művelődésügyi osztálya, a Fesztivál- és Műsoriroda, a Ko­dály Zoltán Zeneművészeti Szakkö­zépiskola, a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Déri Múzeum. A rendezvénysorozatról január 21-én, csütörtökön délelőtt sajtótájékoz­tatót tartott dr. Tar Károly, a Deb­recen Városi Tanács V. B. műve­lődésügyi osztályának helyettes ve­zetője. Elmondotta, hogy a kialakult gya­korlat szerint Debrecen kulturális programjában a nagy rendezvények sorát minden évben a zenei rendez­vények nyitják meg, ezért is kerül sor a Kodály Zoltán emléknapok év eleji megrendezésére. 1969-ben például zenetudományi ülésszakkal, 1970-ben a zeneiskolai zenekarok országos fesztiváljával kezdődtek el az év nagy rendezvényei. A Kodály emléknapok megrendezését a Ko­dály Zoltán Zeneművészeti Szak­­középiskola kezdeményezte, amit a művelődésügyi osztály és a kultu­rális szervek azért is támogattak szívesen, mert a rendezvénysorozat beleillik a város kulturális prog­ramjába. A rendező szervek arra törekedtek, hogy­ a különböző mű­vészeti ágakat vonják be a rendez­vényekbe. Ezt a célt szolgálta töb­bek között a képzőművészek szá­mára meghirdetett Kodály-portré­­pályázat. A széles körű programban minden generáció megtalálhatja a számára legérdekesebbet. Január 31-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitják meg a Déri Mú­zeumban a Kodály Zoltán emlék­­kiállítást, amit hangversennyel köt­nek össze, és akkor adják át a portrépályázat díjait is. A kiállítás öt részre tagozódik. Bemutatja Ko­dály Zoltánt a népzenekutatót, Ko­dályt, mint népe művelőjét, mint alkotóművészt és interpretátort, alakját az irodalomban és művé­szetben, és végül Kodály és Debre­cen kapcsolatát. A kiállítás fotók­kal illusztrált katalógusa magyar, orosz és angol nyelvű tájékoztató szöve­get tartalmaz. A Kodály-portrépályázatra a mű­velődésügyi osztály négy darab öt­ezer forintos díjat hirdetett meg. A Képzőművészek Szövetsége Ke­let-magyarországi Területi Szerve­zetének tagjai közül 21 művész pályázott. Pályaműveik közül 24-et mutatnak be a kiállításon. A pá­lyázatra gazdag és színvonalas anyag érkezett be. Február 1-én a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában a zeneművészeti szakközépiskolák első országos szolfézsversenyét ren­dezik m­eg. A versenyen a Buda­pesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, a Debreceni Ko­dály Zoltán Zeneművészeti Szakkö­zépiskola, a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola, a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola, a Pécsi Művészeti Szakközép­­iskola és a Szegedi­­Tömörkény Ist­ván Gimnázium és Művészeti Szak­­középiskola vesz részt. Február 2-án a Kodály teremben (Vár u. 1.) zenetudományi üléssza­kot rendeznek Kodály Zoltán em­lékére. Az előadások két témakört ölelnek fel: 1. Kodály Zoltán, a ze­neszerző; 2. Kodály Zoltán, a zene­tudós és művelődéspolitikus. Az előadók között a legismertebb ze­netudósok szerepelnek. Ugyancsak február 2-án este 19 órai kezdettel a Bartók teremben Éneklő ifjúság címmel a debreceni iskolai énekkarok Kodály-hangver­­senyét bonyolítják le, melyen a Tóth Árpád Gimnázium, a Péterfia utcai zenei általános iskola, a Kos­suth Gyakorló Gimnázium, a Bá­nyai Júlia általános iskola és a Ko­dály Zoltán Zeneművészeti Szak­­középiskola énekkarai adnak elő Kodály-kórusszámokat. Február 5-én este 19.30 órakor a Kodály teremben kamarahangver­seny lesz Kodály műveiből. Feb­ruár 6-án este 18 órai kezdettel a debreceni Simonffy Emil Állami Zeneiskola Visszatekintés című Ko­dály emlékműsorát rendezik meg, melyen közreműködik a Bányai Jú­lia általános iskola énekkara és a KISZÖV Monteverdi Kamarakóru­sa. Az ünnepi záróhangverseny a Bartók teremben február 8-án este 19.30 órai kezdettel lesz. Közremű­ködik a Debreceni MÁV Filharmo­nikus Zenekar és a Debreceni Ko­dály Kórus. Jégtörők, búvárok dolgoznak a Berettyó alsó szakaszán A múlt esztendei rendkívüli esz­tendő, az ár- és belvíz nemcsak nagy károkat, jelentős többletmun­kát és kiadást, hanem gazdag ta­pasztalatokat is hozott. A gátak, töltések építésénél, a védővonalak erősítésénél, a levonuló árhullám kártételének csökkentésénél a ta­pasztalatokat a mostani időszakban is igyekeznek hasznosítani. A most folyó munkákról Papp Ferenc, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság ve­zetője a következőket mondotta el: " A vízügyi szerveknek és szak­embereknek azt mondhatom, hogy minden esztendőben gondot jelent a Berettyón levonuló árhullám. Közte olyan esztendők voltak, mint 1966 és 1967, amikor a gyorsan le­zúdult nagy mennyiségű jeges víz rendkívüli árvízveszélyt rejtett ma­gában, s rendkívüli intézkedéseket követelt.­­ A január eleje óta tartó hi­degben a Berettyón 20—25 centis jégréteg keletkezett. A jeges ár­hullám biztonságos levezetése érde­kében mozgósítottuk azokat az em­bereket és eszközöket, amelyek­kel el tudjuk hárítani az akadályt, csökkenteni lehet az árvízveszélyt. — Milyen intézkedések történ­tek? — Hadd említsem először is azt, hogy két motorcsónak töri a jeget a Berettyó alsó szakaszán a szeghal­mi Szabadság-hídnál. Tiszalökről az elmúlt napokban egy kis jégtörőt is erre a részre irányítottak segít­séget nyújtani. A csónakok és a jégtörő munkáját egy négyfős rob­bantó részleg egészíti ki, akik há­rom nap óta ennek a szakasznak a jégtelenítésén dolgoznak.­­ A szeghalmi Szabadság-híd szelvényében építési munkákból ott maradt hat vascölöp emelkedik. Ez rendkívüli veszélyt jelent, köny­­nyen fennakadnak rajta a jégtáb­lák, torlaszok keletkezhetnek, s ez pedig lassítja a levonuló ár mozgá­sát. Az Ár- és Belvízvédelmi Szer­vezet 14 főből álló búvár részlege­ érkezett Szeghalomba, és dolgoz­nak is, a víz alatt „elfűrészelik” a hat darab vascölöpöt, vagyis az aka­dályokat a jeges árhullám levonu­lása előtt eltávolítják a híd szelvé­nyéből. — Az eddigi munka eredménye­képpen a Berettyó alsó ötkilomé­teres szakaszán — az összehangolt munka eredményeképpen — a kis­vízi meder jégmentes, és a jég le­eresztése tovább folyik. Az a cé­lunk, hogy a szeghalmi Szabadság­­híd magasságáig jégmentes kisvízi medret biztosítsunk, hogy az eset­leges jeges árhullám levonulása za­vartalan legyen. Nagy sikerű vendégszereplésről érkezett haza a Csokonai Színház Kedden a kora délelőtti órákban indult el Nagyváradra a Csokonai Színház prózai részlegének mintegy nyolcvan tagja Taar Ferencnek, a színház igazgatójának, Borbély Miklósnak, a debreceni városi pártbizottság osztályvezetőjének és dr. Tar Károlynak, a városi tanács vb művelődésügyi osztály ve­zetőhelyettesének kíséretében, hogy viszo­nozza a nagyváradi színház tavalyi vendég­­szereplését, amikor Debrecenben két-két elő­adást tartott igen nagy sikerrel a magyar és a román tagozat. Az értékes hagyományokkal rendelkező városban előbb a színházigazgatóság és a színészek fogadásán voltak jelen a debre­ceniek, majd délután rövid pihenő végezté­­­­vel próbát tartottak. Eközben a küldöttség vezetői baráti találkozón vettek részt, ahol román részről Gheorghe Ardeleanu, a nép­­tanács elnökhelyettese vázolta a kapcsolatok további szélesítésének lehetőségeit. Este fél nyolckor kezdődött a Görög tragé­diák előadása, mely osztatlan sikert aratott. A zsúfolásig megtelt nézőtéren hosszú perce­kig zúgott a taps, köszöntvén a roppant nagy feladatot megoldó színészeket. Másnap városnézés szerepelt a program­ban. A püspöki palotát, a benne elhelyezett múzeumi anyagot, az Adyról híres kanonok­sort, majd az Ady-emlékmúzeumot járták végig, ismerték meg a Csokonai Színház tagjai. A Görög tragédiák előadása következett ismét. A közönség most is hosszan, tapsor­kánban ünnepelte a debreceni művészeket. Alig akarta leengedni a rendkívül hálás né­zősereg Oidipuszékat. Az előadás végeztével a nagyváradi színház igazgatója, Emmanuele Enghel köszöntötte a vendégeket a fogadá­son, melyen jelen voltak Gheorghe Ardelea­nu és a művelődésügyi minisztérium színhá­zi főosztályának képviseletében Ioan Boca. Baráti társaságok, közösségek alakultak ki a rövid idő alatt is, mígnem visszaindult Deb­recenbe a társulat, hosszú búcsúzkodás után, a további találkozók, a két színház kapcso­lata, a két nép barátsága elmélyítése remé­nyében. „

Next