Hajdú-Bihari Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

Folytatódott a szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) sítésére, a meglevők bővítésére. Szóvá tette, hogy a jövedelemszabá­lyozási rendszer nem ösztönzi elég­gé a vállalatokat ilyen beruházá­sokra, mert a gyermekintézmények fenntartása teljes egészében a ré­szesedési alapot terheli. Az illeté­kes állami szervek figyelmébe ajánlja: vizsgálják meg, miként le­hetne a vállalatokat anyagilag is jobban ösztönözni a gyermekintéz­mények fejlesztésében. A nőbizottság elnöke a szolgálta­tások fejlesztésének gyorsítását is szorgalmazta. Kérte az illetékes ál­lami szerveket, mihelyt mód lesz rá, további kedvezményekkel ösztö­nözzék a vállalatokat a szolgáltatá­sok bővítésére. Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének főtitkára részletesen foglalkozott az ipar és a kereskedelem kapcsolatával. Ki­emelte az illetékes szakszervezetek együttműködésének szükségességét. Szente Gézáné, a Budapesti Fi­­nomkötöttáru-gyár varrónője, szak­­szervezeti bizalmi arról szólt, hogy a 95 százalékban nőket foglalkoz­tató gyáregységükben nap mint nap hogyan tapasztalják a nők helyzetének könnyítését, a fokozó­dó gondoskodást. Benedek Miklós, az Észak-Ma­­gyarország című lap rovatvezetője, a nyomdász szakszervezet küldötte hangsúlyozta, hogy a növekvő szabad­idő is művelődési feladatot jelent, de nemcsak a művelődési házakban és közkönyvtárakban. A szakszervezetek kulturális nevelő munkájában jó eszközt jelentenek a csaknem 800 000 példányban meg­jelenő vidéki lapok. Ballók Ferenc, a Borsodi Hőerő­mű szakszervezeti bizottságának titkára elmondotta, hogy a Magyar Villamosművek vállalatainál a szocialista verseny kibontakozott, és jelentős eredményeket hozott. Mészáros István, az Oroszlányi Szénbányák vására, szocialista bri­gádvezető ismertette szocialista brigádjának az ország egyik leg­korszerűbb frontfejtésén dolgozó csoportnak az életét, munkájuk eredményeit. A délelőtti szünet után a soros elnök, Méhes Lajos, a Vasas Szak­­szervezet főtitkára elsőként Arató Árpádnak, a Budapesti Közlekedési Vállalat szakszervezeti titkárának adott szót, aki hangsúlyozta: ör­vendetes, hogy az illetékes szervek ismerik és kiemelten kezelik a fő­városi közlekedés problémáit, a gyakorlati megoldás azonban válto­zatlanul nehéz. Legnagyobb gond­juk — bár a kalauz nélküli közle­kedés bevezetésével, továbbá bér­­intézkedésekkel, lakásépítési akció­val és sok más módon igyekeznek enyhíteni — a létszámhiány. Gerd Muhr, a Német Szakszer­vezeti Szövetség alelnöke a kong­resszust üdvözölve azt a vélemé­nyét fejezte ki, hogy a két szak­­szervezeti szövetség túljutott a kapcsolatfelvétel szakaszán. Ezt elősegítette a magyar szakszerveze­ti delegáció múlt év végi NSZK- beli, és a Német Szakszervezeti Szövetség küldöttségének ez év feb­ruári budapesti látogatása. Elmon­dotta, hogy számos társadalompoli­tikai és szakszervezeti kérdésben eltérőek a két szövetség nézetei, vannak azonban közös feladatok, amelyek megoldásában hasznos az együttműködés. Nemzetközi politikai kérdéseket érintve kijelentette, hogy a Német Szakszervezeti Szövetség teljes mértékben támogatja a Willy Brandt vezette szövetségi kormány keleti politikáját. Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szak­­szervezetének főtitkára az embe­rekről való gondoskodásról, és ez­zel összefüggésben a szolgáltatások fejlődésének szükségességéről szólt. Kérte, a SZOT-kongresszus hatá­rozati javaslatát egészítsék ki olyan ponttal, amely megjelöli a szolgáltatások fejlesztésével kap­csolatos közös tennivalókat. Szabó Csabáné, a Csepel és Kör­nyéke Vendéglátóipari Vállalat csoportvezetője, Kettler Pál, az Épületasztalosipari és Faipari Vál­lalat vezérigazgatója, Léka Tivadar, az Ózdi Kohászati Üzemek szakszer­vezeti tanácsának titkára után Kis­bék­éi Mária, a Műanyagipari Ku­tató Intézet tudományos munkatár­sa, szakszervezeti bizalmi volt a péntek délelőtti vita utolsó felszó­lalója. Az ebédszünet után Longa Jó­­zsefné, a Szegedi Konzervgyár ál­lami díjas dolgozója elnökölt és Kaszás Istvánnak, a Tatabányai Szénbányák Vállalat szakszerveze­ti tanácsa titkárának adott szót, aki az üzemi demokrácia kérdéseiről beszélt. Ezután Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács­ elnöke következett felszólalásra, azok megfeleljenek a ráfordított ér­téknek. Nem sokkal később rájöt­tünk, hogy ezt a feladatot csak na­gyon lassan lehet végrehajtani. Oly módon, ahogyan erre a SZOT be­számolója is utalt. Kompenzáljuk túl, adjunk többet, mint amennyit az áremelkedések formájában­ el­veszünk. Rögtön hozzáfűzném, hogy a kormány ebben az évben nem ter­vez semmiféle központi áremelést, sem a húsét, sem másét, de vala­mikor hozzá kell kezdenünk ehhez. Előre jelzem, hogy ha ennek az ide­je eljön, akkor a szakszervezetekkel alaposan megvitatjuk. Szép, de nehéz feladat a munka­idő további csökkentése azokon a területeken, ahol ez még nem tör­tént meg. Ehhez természetesen több évre van szükség. E kérdésben a kormány és a SZOT közös hatá­rozatot is hozott. Ezzel kapcsolatban mondom el, de sok más területen is megszívle­lendő az a sokszoros tapasztalat, hogy semmi olyat ne tegyünk, amit később vissza kell vonnunk. Ne hoz­zunk olyan ár- vagy bérintézkedést, munkaidő-csökkentést vagy egyéb tetszetős és „tapsvihart” kiváltó ren­delkezést, amit nincs erőnk végre­hajtani. Tizennégy év óta mi ebben­ a szellemben dolgozunk, akkor te­szünk népszerű intézkedéseket, ami­kor azok feltételei megértek, de olyasmibe nem vágunk bele, amit nem tudunk végigvinni — hangsú­lyozta a miniszterelnök. Fock Jenő nagy tapssal fogadott beszéde után több külföldi testvér­szakszervezet delegációjának veze­tője kapott szót. Karakas László, az MSZMP Haj­­dú-Bihar megyei Bizottságának el­ső titkára, az Élelmezésipari Dolgo­zók Szakszervezetének küldötte fel­szólalásában kifejtette, hogy a kor­mány és a SZOT elnöksége már a napi munka gyakorlatává tette a fontos problémák megvitatását, né­zeteik egyeztetését. Az iparági szak­­szervezetek és a minisztériumok között is sor került ilyen egyezteté­sekre, de ho­g­ynem eléggé átfogó és gyümölcsöző ez az együtműködés. Az utóbbi időben is előfordult, hogy a gazdasági vezetők a szakszervezet véleményének a­­kikérése nélkül in­tézkedtek fontos ügyekben, s mint később kiderült, ez a kerülő út bo­nyodalmakat is okozott. A délutáni szünet után Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára elnö­költ. Bejelentette, hogy a kongresz­­szuson eddig 108-an szólaltak fel, és további 32 küldött, valamint kilenc külföldi vendég jelentkezett fel­szólalásra. A kongresszus jóváha­gyásával a külföldi testvér szakszer­vezetek képviselői kaptak szót, a többi jelentkező írásban adta le vé­leményét a kongresszus titkárságá­nak. A testvér szakszervezetek küldöt­teinek felszólalása után befejező­dött a kongresszus negyedik mun­kanapja, s a tanácskozás szomba­ton folytatódik Gáspár Sándor vá­laszával. ,,Emberiességgel a békéért” Május 8-án világszerte megemlékeznek a Nemzetközi Vöröskeresztről, ame­lyet a 168 évvel ezelőtt összeült genfi értekezleten alakítottak meg. A Nobel-díj­­jal háromszor kitüntetett Nemzetközi Vöröskereszt az ország nemzeti társaságá­nak csaknem 200 millió tagját tömöríti, közöttük a Magyar Vöröskereszt tag­jait is. Különböző jelvényekkel - vöröskereszt, vörös félhold, vörös oroszlán és nap -, de ugyanazokat az emberbaráti célokat kívánja megvalósítani. A Vöröskereszt alapítójának a svájci humanistát, Henri Dunant tekintik, aki 112 évvel ezelőtt, a véres solferinoi csata után több mint ezer sebesült katonát, köztük számos magyart ápolt, megmentésükre szinte emberfeletti munkát végzett, majd fáradhatatlanul szorgalmazta egy olyan nemzetközi segélyszervezet létreho­zását, amely nemzetiségre való tekintet nélkül gondoskodna a háború sebesült­jeiről. Henri Dunant emlékére születésnapját, május 8-án nyilvánították a Nem­zetközi Vöröskereszt Napjává. A múlt században a Nemzetközi Vöröskereszt ezt a jelszót írta zászlajára: „Inter arma caritas”, „Könyörületesség a háborúban”. Azóta világossá vált: ennél többet kell tennie! Az új gondolatok és célok akkor kaptak igazi gyakorlati tar­talmat, amikor a Szovjetunió, majd a második világháború után a szocialista országok vöröskeresztjei is bekapcsolódtak a nemzetközi szervezet munkájába. A változást visszatükrözi a Nemzetközi Vöröskereszt néhány éve elfogadott, új jelszava: „Per humanitatem ad pacem”, „Emberiességgel a békéért”. A Nemzetközi Vöröskereszt ma tevékenyen közreműködik az írástudatlan­ság, az éhezés, az elmaradott népek körében pusztító népbetegségek felszámolásá­ban; kiveszi részét az egészségügyi felvilágosításból, segíti a természeti katasztró­fák áldozatait. Tengernyi dolga akad - segélyezés és diplomáciai munka is - ott, ahol az agresszorok, a gyarmatosítók háborúja népeket, országokat pusztít. A Magyar Vöröskereszt, mint a nemzetközi szervezet tagja - 62 ezer válasz­tott tisztségviselője, több mint negyedmillió aktívája, közöttük több ezer orvos, pedagógus, KISZ-fiatal, úttörő és ezernyi önkéntes ápoló és véradó révén - ki­veszi részét minden nemzetközi segélyezési akcióból. A Vöröskereszt egyszersmind nélkülözhetetlen társadalmi erő, elsősorban a lakosság egészségének védelmében, természettudományos és higiéniás felvilágosításában, a kulturáltabb életforma ki­alakításában, az emberi szolidaritás és segítőkészség kifejlesztésében. Külföldre irányuló és hazai tevékenységében egyaránt arra törekszik, hogy a szervezet hajdani jelszava - Könyörületesség a háborúban - soha többé ne legyen időszerű . . . HAJD­Ú-BIHARI NAPLÓ , 1971. MÁJUS 8. Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke elöljáróban tolmácsolta a kongresszus részvevőinek a kor­mány üdvözletét és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak kor­mányfői minőségben beszél, hiszen — s ez büszkeséggel tölti el — négy évtizede maga is tagja a szakszerve­zeti mozgalomnak, s másfél évti­zeddel ezelőtt részt vett a felső szintű szakszervezeti vezetésben. Véleménye szerint mind a kong­resszus határozati javaslata, mind a referátum helyesen tükrözte a szakszervezeteknek az elmúlt négy évben végzett munkáját s a követ­kező években megoldandó felada­tait. — Munkánk, fejlődésünk lénye­ges követelménye — mondotta —, hogy a párt és a kormány a szak­­szervezetekkel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen. A továbbiakban hangsúlyozta: a párt vezető szerepe ma jobban ér­vényesül, min­t ezelőtt bármikor, mégpedig többek között éppen azért, mert a kormánynak is, a szakszer­vezeteknek is meghatározott fel­adatkörük van, lehetőségük ahhoz, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. A párt érettnek te­kinti a szakszervezeteket és a kor­mányt, s ezt a folyamatot tovább akarja erősíteni. — A gazdaságirányítás reformja jelentős változtatást követelt a szakszervezeti munkában — mon­dotta a Minisztertanács elnöke. Nemzetközi kérdésekre rátérve ugyancsak a mai korszaknak meg­felelő módszerek jelentőségét emel­te ki. Fock Jenő ezután a kormány és a szakszervezetek közötti együttmű­ködésről beszélt. Utalt arra a köz­vélemény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és a kormány tagjai — félévenként — rendsze­resen tanácskoznak. Az együttmű­ködés azonban ennél sokkal szoro­sabb, mindennapibb. A Szakszerve­zetek Országos Tanácsának főtitká­ra rendszeresen részt vesz a kor­mány ülésein, s a Minisztertanács­ban napirendre kerülő témák az elő­készítés időszakában ismertek a szakszervezetek előtt, tehát azokat nem állítják kész helyzet elé. A­­kormány gazdasági bizottságában is képviselve van a SZOT. Helye­selte a kormány elnöke azt a javas­latot, hogy a kormányzati munká­ba vonják be az eddiginél jobban az egyes iparági szakszervezetek vezetőit is. A szakszervezetnek ugyanúgy mindenütt, minden üzemben ott kell lennie, együtt kell dolgoznia az igazgatóval, a gazdasági vezetők­kel, mint ahogy együtt dolgozik a Minisztertanáccsal is a SZOT ve­zetése — mondotta. A továbbiakban a munkaerő­­mozgásról, a törzsgárdatagok na­gyobb megbecsüléséről, a szocialis­ta brigádmozgalomról beszélt, majd a káderpolitikáról szólt. Hangsú­lyozta, hogy bátrabban kell alkal­mazni a káderpolitika helyes el­veit. Szociális kérdésekkel foglalkozva elmondta: ezen a területen gördü­lékenyebb a kormány és a szakszer­vezetek együttműködése. A felada­tok között utalt arra, hogy már ez év végéig rendezni kellene azoknak a nyugdíjkorhatárt elérőknek a helyzetét, akik még jó egészségnek örvendenek, bírják a munkát. Következő témaként a készülő if­júsági törvénnyel foglalkozott, majd a továbbiakban Fock Jenő arról szólt, hogy a negyedik ötéves terv­ben meghatározott 400 ezer lakás felépítésével kapcsolatban semmi­féle alkunak, vitának helye nincs. A kormányunknak — hangsúlyozta Fock Jenő — az az álláspontja, hogy fokozni kell a gazdasági reform ha­tékonyságát. Az adottságainknak mind jobban megfelelő struktúra kialakítása rendkívül fontos kérdé­se népgazdaságunknak. E tekintet­ben szintén szükség van arra, hogy a kormányzat konzultáljon és szót értsen a szakszervezeti vezetéssel. Azt hiszem lesz egy terület — mondotta —, ahol sokat vitatkozunk majd: ez pedig az árkérdés. A reform bevezetésekor állást foglaltunk abban, hogy a fogyasztói árakat is úgy kell alakítani, hogy Losonczi Pál fogadta a szudáni külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken délben a Parla­mentben fogadta Farouk Abu Eisát, a Szudáni Demokratikus Köztársa­ság külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Budapes­ten. A szívélyes légkörben lezajlott látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium főosztályveze­tője, továbbá Mustafa Medani Ab­­basher budapesti nagykövet. (MTI) Dr. A­jtai Miklós befejezte angliai látogatását Dr. Ajtai Miklós miniszterelnök­helyettes londoni tárgyalásainak be­fejeztével baráti beszélgetés kereté­ben elmondotta a magyar és az an­gol sajtó képviselőinek, hogy a John Davies brit kereskedelem- és iparügyi miniszterrel folytatott meg­beszélésein szemügyre vették a két ország gazdasági, kereskedelmi, tu­dományos és műszaki kapcsolatai­nak legfontosabb kérdéseit. „Elége­dett vagyok a tárgyalások őszinte, nyílt légkörével és azzal, hogy szá­mos kérdésben teljes egyetértés volt közöttünk” — mondotta. A magyar miniszterelnök-helyet­tes látogatásáról közös közleményt adtak ki. (MTI) Fogadás a csehszlovák nagykövetségen Csehszlovákia felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából Franti­­sek Dvorsky, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság nagykövete pénte­ken fogadást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Benke Valéria, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Csanádi György, Ilku Pál, Vályi Péter, a kormány tagjai, Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és dr. Posta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke is. (MTI) Rogers Izraelben Csütörtökön este Tel Aviv-i tár­gyalásai első szakaszának befejezté­vel Rogers­ amerikai külügyminisz­ter a megszállt jordán területen le­vő jeruzsálemi sirató­falhoz látoga­tott el. Pénteken Rogers, a jelek szerint izraeli vendéglátóinak nyomatékos ösztönzésére, az amerikai légierő Boeing—707-es gépén ismét csak megszállt területet — a Tiran-szo­­ros bejáratát őrző Sharm El-sheikh erődöt tekintette meg „madártávlat­ból”. Pénteken, a nap további részében Rogers folytatta tárgyalásait Golda Meir miniszterelnöknővel, Dajan hadügyminiszterrel, Abba Eban kül­ügyminiszterrel és Jigal Allón mi­niszterelnök-helyettessel. A pénteki hivatalos megbeszélé­sek után Rogers az izraeli parla­ment, a Knesszet külügyi és bizton­sági ügyekkel foglalkozó bizottsá­gainak ülésén vesz részt és válaszol a képviselők kérdéseire. (AP, Reu­ter, UPI) Brezsnyev fogadta Schumannt MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP köz­ponti bizottságának főtitkára pénte­ken megbeszélést folytatott a hiva­talos látogatáson Moszkvában tar­tózkodó Maurice Schumann francia külügyminiszterrel. Mint közölték, a megbeszélésen a szovjet—francia kapcsolatok fejlő­désének távlataival és néhány más kérdéssel foglalkoztak. A meleg, ba­ráti légkörben folyt megbeszélésen Gromiko szovjet külügyminiszter is részt vett. A francia külügyminiszter pénte­ken befejezte a szovjet kormány meghívására Moszkvában tett négy­napos hivatalos látogatását, és a délutáni órákban repülőgépen visz­­szautazott Párizsba. (TASZSZ) Ötvenéves a Román KP A Román Kommunista Párt meg­alakulásának 50. évfordulójáról ün­nepi nagygyűlésen emlékeztek meg pénteken Bukarestben, a kongresz­­szusi palota nagytermében. A nagygyűlést Ion Gheorghe Maurer nyitotta meg, ünnepi beszé­det mondott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnö­ke. (MTI) • ** A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üd­vözölte a Román Kommunista Párt központi bizottságát az RKP meg­alakulásának 50. évfordulója alkal­mából. (MTI) Koszorúzás a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél A győzelem napja, Csehszlovákia, valamint a német nép fasizmusa alóli felszabadulásának 26. évfordu­lója alkalmából pénteken Cseh­szlovákia és az NDK budapesti dip­lomáciai képviselői megkoszorúz­ták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Először Frantisek Dvorsky nagykövet vezetésével a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság, majd dr. Herbert Plaschke nagykövettel az élen a Német De­mokratikus Köztársaság nagykö­vetségének munkatársai helyezték el a kegyelet és a hála koszorúit az emlékmű talapzatán. A koszorúzásnál magyar részről jelen volt Böjti János külügymi­niszter-helyet­tes és Pesti Endre ve­zérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, valamint a Külügy­minisztérium, a Honvédelmi Mi­nisztérium és a Fővárosi Tanács több vezető munkatársa. Ott voltak V. J. Pavlov nagykö­vet vezetésével a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének diploma­tái, továbbá az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet csapa­tok parancsnokságának képviseleté­ben P. P. Ivanov vezérezredes és P. M. Petrenko altábornagy. (MTI)

Next