Hajdú-Bihari Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
Az USA-től függ a foglyok sorsa Robert Leggett kaliforniai demokrata párti szenátor kedden sajtóértekezleten arról számolt be, hogy Nguyen Van Tien, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének helyettes vezetője közölte vele, ha a felek megegyeznek az összes amerikai fegyveres erő kivonásának időpontjában, mi még ezen időpont előtt szabadon bocsátunk minden amerikai foglyot. Leggett és Nguyen Van Tien május 3-án találkozott Párizsban. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint az Egyesült Államok örömmel fogadná Nguyen Van Tien kijelentésének hivatalos megerősítését. Clark Clifford volt amerikai hadügyminiszter hasonló értelmű nyilatkozatot tett. Kijelentette, oka van azt feltételezni, hogy a VDK és a DIFK szabadon bocsát minden amerikai foglyot 30 nappal azután, hogy az Egyesült Államok bejelenti fegyveres erőinek kivonását Indokínából. A Johnson-kormány utolsó hadügyminisztere az AP amerikai hírügynökségének adott interjújában felvázolta egy javaslat körvonalát. E szerint: az Egyesült Államok bejelentené, hogy az idén december 31-ig kivonja teljes katonai személyzetét Dél-Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából, ugyanebben az időpontban beszünteti az amerikai fegyveres erők szárazföldi, légi és tengeri hadműveleteit Dél-Vietnamban, Észak-Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában, viszonzásul a VDK és a DIFK hozzájárulna ahhoz, hogy szabadon bocsásson minden amerikai foglyot 30 nappal azután, hogy Hanoi és Washington közösen bejelentette a megállapodást, s ahhoz is hozzájárulnának, tartózkodnak a kivonási időszak alatt az amerikai katonai személyzet biztonságát veszélyeztető támadásoktól. Hivatalos amerikai helyről egyelőre nem nyilvánítottak véleményt Clifford elgondolásairól. (MTI) Beiktatták hivatalába az osztrák elnököt Szerdán az osztrák törvényhozás két házának együttes ülésén ünnepélyesen beiktatták hivatalába az április 25-én újra megválasztott köztársasági elnököt, Franz Jónást. Mint ismeretes, az elnökválasztáson az szocialista párt jelöltjeként indult Jonas — aki 1965-től tölti be az államfői tisztséget — megszerezte a szavazatok többségét, s így újabb hat esztendőre köztársasági elnök lett. Az ünnepélyes beiktatáson ott voltak a kormány tagjai, élükön Kreisky kancellárral. Megjelentek továbbá a diplomáciai testület képviselői, köztük Kurján Sándor bécsi magyar nagykövet. Franz Jonas a beiktatás alkalmából beszédet mondott. Belpolitikai kérdések mellett foglalkozott Ausztria külpolitikai szerepével. Hangsúlyozta, hogy az országnak az államszerződés óta a semlegesség az alapelve, amelyhez az osztrák nép támogatását adta és adja. Továbbra is célunk a semlegesség és biztonság erősítése Európában. „Ez kifejezésre jut abban is — mondotta Franz Jonas, — hogy az európai biztonsági konferencia kérdésében Ausztria pozitívan foglalt állást.” (MTI) Franz Jonas beiktató beszédét mondja A tegnapelőtt Kairóban nyilvánosságra hozott feltételek és Szadat elnöknek a szuezi fronton tett látogatásakor elmondott beszédei után a Közel-Kelet ismét a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került, újból helyet kapott a világlapok első oldalán, és valamennyi hírügynökség részletes beszámolót közöl a témáról. Ami a legfontosabb - emelik ki a hírmagyarázók hogy Szadat elnök fenntartva Egyiptomnak azt a szándékát, hogy elsődlegesen a politikai rendezésre törekszik, egyértelműen kifejezte azt is, hogy semmilyen engedményre nem hajlandó Egyiptom a Szuezi-csatorna megnyitása érdekében. Olyan engedményekről van itt szó, amelyek az eddig nyilvánosságra hozott feltételeken túlmennettek. Még az amerikai külügyminiszter közel-keleti útja idején, és különösen a Kairóban tett látogatásakor, több hírügynökség utalt arra, hogy Egyiptom elnöke néhány nagyon fontos kérdést tett fel Rogersnek, amely kérdésekre Rogers csak félig válaszolt. Szadat elnök most a fronton tett látogatásakor elmondott beszédeiben kitért az amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetéseire. Elmondotta, hogy Egyiptom elsősorban az Amerikai Egyesült Államok álláspontjára és véleményére kíváncsi, hiszen Izrael magatartása éppen az Egyesült Államok támogatása miatt egyértelműen negatív. Szadat utalt arra, hogy 1967 decemberében az Egyesült Államok egy okmányt juttatott el Kairóba, amelyben elismerte, hogy Egyiptom és Izrael határa az (egykor) Palesztina nemzetközileg megvont határa. Szadat megkérdezte Rogerst, hogy az amerikai kormány tartja-e továbbra is ezt a véleményét. Rogers erre igennel válaszolt. De az elnök további kérdéseire már adós maradt az egyértelmű felelettel, így indokolt, ahogy Szadat elnök fogalmazott: „Továbbra is várom, hogy Amerika kifejtse nézeteit, ha támogatja területeink megszállását, úgy fogom tekinteni, mint Izrael partnerét, de ha más nézetei vannak, akkor hadd halljuk őket” mondotta az elnök. Szadat részletesen elemezte és megismételte az eddig nyilvánosságra hozott, közismert egyiptomi feltételeket a Szuezi-csatorna megnyitását illetően, és erélyesen hangsúlyozta, hogy ezek a feltételek nem képezhetik alku tárgyát. Ezeket a feltételeket Washington megkapta, Utah rá Szadat elnök. Eszerint Egyiptom véleménye az, hogy minden részleges megállapodásnak magában kell foglalnia az egyiptomi csapatok átkelését a víziút keleti partjára, s ha ez megtörtént, akkor hathónapos tűzszünet lép életbe. „Nem vagyok hajlandó elfogadni meghatározatlan időre szóló tűzszünetet, amíg egyetlen izraeli katona is tartózkodik földünkön. Ha hat hónap leforgása alatt (Jarring közvetítésével) a rendezés és a teljes kiürítés nem történik meg, akkor az egyiptomi haderőnek joga van arra, hogy földjét fölszabadítsa” - szögezte le az EAK elnöke. „Egy százaléknyi remény van a békés megoldásra. Ez az, amiért még nem adtam ki a tűzparancsot. Egyiptom inkább kész egymillió katonáját föláldozni, mint a földjéből bármennyit is odaadni” - mondotta a katonáknak Szadat elnök. A szuezi fronton elmondott beszédekből kitűnik, hogy Szadat véleménye szerint Izrael nem legyőzhetetlen, és Izraelnek fel kell készülnie arra, hogy ugyanolyan csapást kap vissza, mint amilyet ő ad adott esetben. Szadat rámutatott, hogy a nemrégiben aláírt szovjet-egyiptomi barátsági szerződés Egyiptom számára a biztató jövőt tartalmazza. Érdekes ezek után szemügyre venni Washington magatartását. A Nixon-kormány ahhoz a taktikához nyúl, hogy tartózkodik a maga álláspontja nyílt és őszinte feltárásától, de ugyanígy tartózkodik attól, hogy Izraelre nyomást gyakoroljon a békés megoldás érdekében, és ezzel egyidőben állandóan bizonyos bátorító fejleményekről beszél a közel-keleti helyzettel kapcsolatban. Kínosan arra törekszik, hogy valamilyen eredményt mutasson fel a nyilvánvalóan kudarcba fulladt Rogers-akció után, és önmaga számára bátorítást találjon. Az amerikai kormány képviselői állandóan azt hangoztatják, hogy a szemben álló felek álláspontja között közeledés van, hiszen - ahogy mondják - az arab és az izraeli fél egyetért abban, hogy kívánatos a Szuezicsatorna megnyitása; a vízi utat az egyiptomiaknak kell igazgatniuk; Izraelnek „bizonyos mértékben” vissza kell vonulnia a megszállt területekről; Egyiptomnak el kell foglalnia a kiürített terület legalább egy részét. Az amerikai vélemény szerint a nézeteltérések csupán a következő kérdésekben vannak: milyen legyen az izraeli viszszavonulás mértéke? Milyen összetételű legyen az a megfigyelő csoport vagy erő, amely az egyiptomiakat és az izraelieket egymástól elválasztja? Milyen jellegűek legyenek a bevonuló erők? Ez a washingtoni taktika és vélemény első pillanatban tetszetős, de ugyanakkor megtévesztő is. Nem vitatható, hogy a washingtoni véleményben minden fontos kérdés jelen van, de nem lehet tudni, hogy ezekre a fontos kérdésekre milyen konkrét választ adnak Washingtonban és Tel Avivban, pedig minden ezen múlik. És nyilvánvalóan természetes, hogy a válaszok, amelyek eddig még ismeretlenek, magukban hordják a háború vagy béke alternatíváját. Egyiptom az elmúlt napokban ismét világos, határozott kezdeményező lépést tett. A következő lépést Tel Avivnak kell megtennie erőteljes amerikai támogatással. Szöllősy Tibor Az alternatíva: háború vagy béke Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke (jobboldali) szemlét tart a frontvonalon. Képünkön egy egyiptomi őrmester beszámolóját hallgatja. Napló-telefotó — AP—MTI—RS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JÚNIUS 10. Bunker Washingtonba készül SAIGON Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete, aki a hét végén jelentéstételre Washingtonba utazik, az utóbbi napokban megbeszéléseket folytatott Van Thieu elnökkel, Duong Van Minh tábornokkal és Nguyen Cao Kg alelnökkel. Mindhárom politikus valószínűleg indul a saigoni rendszer ősszel esedékes elnökválasztásán. Kedden a nagykövet Nguyen Van Thieu elnököt kereste fel Abrams tábornoknak kíséretében. A több mint kétórás megbeszélés tartalmáról hivatalos közlést nem adtak ki, Abrams tábornok jelenléte azonban arra mutat, hogy elsősorban katonai problémákról volt szó. (AFP) A budapesti Műszaki Egyetemen szerdán átadták rendeltetésének a tanulmányi célokat szolgáló új atomreaktort. (MTI-fotó — Fényes Tamás felv. — KS) (Napló-telefotó) Meir fegyvereket követel Washingtontól JERUZSÁLEM A szovjet-egyiptomi szerződést ürügyül felhasználva Meir miniszterelnök szerdán kategorikusan fegyvereket követelt az Egyesült Államoktól. „Izrael további megértést vár az Egyesült Államok kormányától fegyverszállítási kérelmeire vonatkozóan, e fegyverekre saját védelmében van szüksége, különös tekintettel a légierőre, és reméli, hogy kérését haladék nélkül teljesítik” — mondotta. Példátlanul agresszív hangú parlamenti beszédében Golda Meir azt mondotta, hogy a „fegyverszállítások elmaradása ösztönzi az agreszsziót, és komolyan fenyegeti a békét”. „Izrael védelmi és elrettentő erejének megőrzése a legfontosabb tényezője annak, hogy a tüzelés kiújulása ne történjék meg; az egyetlen eszköze annak, hogy folytatódjanak a politikai erőfeszítések és előrehaladás legyen a béke irányába mindenfajta katonai vagy politikai kényszer nélkül” — folytatta. Meir azt állította, hogy a közelkeleti katonai egyensúly felborult, és az amerikai fegyverszállításoknak ezt helyre kell állítaniuk. A miniszterelnök hivatkozott arra, hogy Washington a múltban mindig megértette ennek a szükségességét. Meir szerint az Egyiptom védelmét szolgáló — és korábban odaszállított — szovjet fegyverek is „megsértették" az egyensúlyt, de a szovjet—egyiptomi szerződéssel a helyzet „még súlyosabb” lett. Ami a Szuezi-csatorna megnyitását illeti, a miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael álláspontja változatlan. (MTI) „Aktuális óra” a Bundestagban Az ellenzéki CDU/CSU kedden sürgős interpellációkat nyújtott be a Bundestagban a nyugat-berlini kérdésről. Ezekre a kérdésekre a parlament szerdai ülésén Moversch külügyi parlamenti államtitkár válaszolt. Mivel az ellenzéket a válaszok nem elégítették ki, a napirendbe úgynevezett „aktuális óra” beiktatását kérték. Ehhez a parlamenti ügyrend módot ad minden frakciónak. Az aktuális órán Bartel, az ellenzék parlamenti csoportjának vezetője kijelentette, a kormánykoalíció részéről olyan „engedékenységet” lát a nyugat-berlini kérdésben, amelynek nincs határa. Felsorolta a CDU/CSU követeléseit, amelyek közé tartozik az is, hogy az NSZK hivatalos képviselői bármikor jelen lehessenek Nyugat-Berlinben. Az ellenzéki vezető beszédére Brandt kancellár válaszolt. Hivatkozott a NATO lisszaboni kommünikéjére, s óvott attól a hiedelemtől, amely szerint a négyhatalmi tárgyalások célja valamiféle új nyugatberlini státusz kidolgozása lenne. A kancellár hangoztatta, a bonni parlamentnek nem lehet feladata, hogy a NATO egységét megbontsa, és „konstruált ellentétekkel” zavarja a négyhatalmi tárgyalásokat. Ezek a tárgyalások — mondotta — döntő szakaszba léptek, anélkül, hogy meg lehetne mondani, meddig fognak tartani. Bizonyos azonban — fűzte hozzá —, hogy a moszkvai szerződés aláírása nélkül nem lehetne remény a megegyezésre. Az aktuális óra mindössze 20 percig tartott. (MTI) Megalakult az európai biztonságért küzdő társadalmi bizottság a Szovjetunióban Moszkvában a társadalmi szervezetek képviselői megválasztották az európai biztonságért küzdő szovjet bizottságot. A 134 tagú bizottságban sok más ismert személyiség mellett helyet foglal Tyereskova, a világ első női űrhajósa. A képen Tyereskova, a szovjet nőbizottság elnöke megnyitja a társadalmi szervezetek ülését. (Telefotó — TASZSZ—MTI— RS) Ceausescu megérkezett Phenjanba A Ceausescu vezette román párt- és kormányküldöttség a Koreai Munkapárt központi bizottságának és a KNDK kormányának meghívására szerdán hivatalos látogatásra érkezett Phenjanba. A repülőtéren a román küldöttséget Kim Ir Szen miniszterelnök, a Koreai Munkapárt központi bizottságának főtitkára, és más hivatalos személyek fogadták. (MTI) Merénylet Chilében A Chilei Kommunista Párt központi bizottságának politikai bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben élesen elítélte Zujovic volt belügyminiszter meggyilkolását. „Zujovic meggyilkolása politikai bűncselekmény, amelyet Chile ellenségei követtek el — hangsúlyozza a nyilatkozat. — E gyilkosság dr. Salvador Allende kormánya ellen irányul.” A Chilei EP fokozott éberségre szólította fel az ország népét a reakciós elemek üzelmeivel szemben. (MTI) Fegyveres terroristák Santiago egyik külvárosában meggyilkolták Perez Zujovic volt chilei kereszténydemokrata belügyminisztert. Salvador Allende köztársasági elnök rendkívüli állapotot rendelt el Santiago tartomány területére. Kép: A rendőrség vizsgálja Zujovic gépkocsiját a merénylet után. (Telefotó : AP—MTI—RS)