Hajdú-Bihari Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA mm Összeült az országgyűlés Napirenden az 1971­ évi költségvetés teljesítéséről szóló jelentés Csütörtök délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülés­en részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársasági Elnöki Ta­nácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplo­máciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője. Az ülést Apró Antal, az ország­­gyűlés elnöke nyitotta meg. Napi­rend előtt meleg szavakkal köszön­tötte az ülésterem vendégpáholyá­ban helyet foglaló Indira Gandhit, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­két. A Magyar Népköztársaság or­szággyűlése nevében sok sikert kí­vánt az Indiai Köztársaság népének és vezetőinek országuk felvirágoz­tatásáért folytatott munkájukhoz. Az országgyűlés tagjai helyükről felállva, hosszan tartó tapssal, meleg szeretettel köszöntötték Indira Gan­dhit. Apró Antal ezután bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Taná­csa az országgyűlés április ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletei­ről szóló jelentését, az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően, az országgyűlésnek bemutatta. A jelen­tést a képviselők között szétosztot­ták. Az országgyűlés tudomásul vet­te az Elnöki Tanács jelentését. A továbbiakban az elnök közölte, hogy a Minisztertanács megbízásá­ból Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot nyújtotta be az országgyűlésnek; dr. Gonda György, az országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottságának elnöke pedig a bizottság nevében — a Minisztertanáccsal egyetértésben — a Magyar Népköztársaság ügyész­ségéről szóló törvényjavaslatot ter­jesztett be. A benyújtott törvényja­vaslatokat az országgyűlés tagjai kö­zött szétosztották, a költségvetés végrehajtásáról és a bíróságokról szóló törvényjavaslatokat előzetes tárgyalás céljából az országgyűlés il­letékes állandó bizottságai megkap­ták. Az elnök bejelentette, hogy egy képviselő interpellációt nyújtott be, ennek tárgyát dr. Pesta László jegy­ző ismertette. Apró Antal ezután közölte, hogy az alkotmány módosítása szükséges­sé teszi az országgyűlés ügyrendjé­nek módosítását. Bejelentette, hogy a módosítás előkészítésére a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kapott megbízást. A bizottság módo­sító javaslatait az őszi ülésszakon terjeszti az országgyűlés elé. Az elnök ezután javaslatot tett az ülésszak tárgysorozatára, amelyet az Országgyűlés egyhangúlag elfoga­dott. A napirend a következő: 1. A Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat 2. A bíróságokról szóló törvényjavaslat 3. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény­­javaslat 4. Interpelláció Ezután megkezdődött a Magyar vényjavaslat tárgyalása. Faluvégi Népköztársaság 1971. évi költségve- -tésének végrehajtásáról szóló tör­ Lajos emelkedett szálasra. Faluvégi Lajos: A tervszerűség jellemzi a költségvetési gazdálkodást Az elmúlt esztendő a IV. ötéves terv első éve volt — mondta töb­bek közt. — Az ötéves terv kidolgo­zása során körvonalaztuk gazdasági alapjaink fejlesztésének közös út­ját, s meghatároztuk azokat az esz­közöket is, amelyek biztosíthatják a tervszerű fejlődést. A gazdasági folyamatok azonban csak fokoza­tosan befolyásolhatók, és 1971-ben az új irányzatok mellett még érvé­nyesültek az előző évek jellegzetes­ségei is. Az elmúlt gazdálkodási év meg­határozó vonása — amely kifejezés­re jut az állami költségvetés vég­rehajtásában is — az, hogy a nem­zeti jövedelem az előző évet megha­ladó ütemben, 7 százalékkal emel­kedett. Ebben nagy szerepük volt a ko­rábbinál jóval kedvezőbb mező­­gazdasági hozamoknak. A gazdasági növekedés üteme az elmúlt évek átlagánál némileg magasabb, és jól illeszkedik a szocialista országok fejlődési ritmusába. A költségvetési bevételek a ter­melés és forgalom bővülésével, a hatékonyság javulásával párhuza­mosan emelkedtek, de valamivel várakozásaink alatt maradtak. A vállalatoktól származott a bevételek négyötöd része. A bevételek 9 szá­zalékkal növekedtek. Az iparvál­lalatok költségvetési befizetése több mint 3 milliárd forinttal kisebb volt, mint az előirányzat. A kohá­szati termékek világpiaci árai ugyanis visszaestek, a költséggaz­dálkodás — különösen a gépipari vállalatoknál — nem sokat ja­vult. A megtermelt nemzeti jövede­lemből a fogyasztást lényegében a gazdasági fejlődéssel arányosan bő­vítettük. A felhalmozás azonban a nemzeti jövedelemnél gyorsabb volt, ezért a tervtől eltérően ala­kult a fogyasztás-felhalmozás ará­nya, és a többletfelhasználást a külkereskedelem behozatala fedez­te. A bevételeket meghaladó ütem­ben, 15 százalékkal nőttek az álla­mi költségvetés felhalmozásokkal kapcsolatos kifizetései. Az erőtel­jes felhalmozás természetesen nem az elmúlt év sajátossága, hanem része, folytatása a korábban ki­alakult folyamatnak. A társadalmi közös fogyasztásra szánt eszközök ma már az állami költségvetés bevételeinek 43 száza­lékát veszik igénybe. A nemzeti jö­vedelemnél jobban, sőt a tervezett­nél is gyorsabban, mintegy 10 szá­zalékkal emelkedtek az egészség­­ügyi, szociális és kulturális intéz­mények kiadásai. Ezek szükségesek voltak az elmúlt­ esztendő életszín­­vonal-politikai céljainak megvaló­­sulásához.C . Végeredményben a költségvetést 191,6 milliárd forint bevétellel és 194,9 milliárd forint kiadással zár­tuk. Amint azt már az 1972. évi költségvetés beterjesztésekor jelez­tem, az állami költségvetésnek a tervezettet meghaladó, kereken 3,3 milliárd forint hiánya keletkezett. Ennek oka az, hogy a vállalatok­tól remélt és elvárt bevételeink egy része nem folyt be, beruházási költ­ségeink és a társadalmi közös ki­adásaink a költségvetés végrehaj­tása során emelkedtek. A Minisztertanács az idei nép­­gazdasági terv és költségvetés el­készítésével párhuzamosan intézke­déseket dolgozott ki, amelyek hatá­sai fokozatosan érvényesülnek. A gazdasági-pénzügyi egyensúly javí­tása, valutánk szilárdsága érdeké­ben ezek következetes végrehajtá­sára és további határozott lépések­re van szükség. Ebben az esetben várhatjuk, hogy a folyó évi költ­ségvetést a tervezett arányok sze­rint hajtjuk végre. Az 1973. évi nép­­gazdasági terv és költségvetés ösz­­szeállításakor szigorú követelmény­nek tekintjük, hogy a népgazdasági egyensúllyal párhuzamosan a költ­ségvetés helyzete is javuljon. 1971-ben a lakosság jövedelme a tervezett mértékben emelke­dett, az egy keresőre jutó reálbér mint­egy 2,5—3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6 szá­zalékkal nőtt. A Minisztertanács rendszeresen foglalkozik a kereseti arányok elemzésével és szabályozásával. Megvizsgáltuk például, hogy milye­nek, és hogy változnak az iparon belüli bérarányok. A tények azt mutatják, hogy az 5000 munkásnál­­többet foglalkoztató nagyvállalatok munkásainak átlagjövedelme 5—10 százalékkal haladja meg az ennél kisebb vállalatokét. A mezőgazdasági áruértékesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már korábban is ható — irányzat, hogy a parasztság reál­jövedelmének emelkedése a mun­kásokét és szellemi dolgozókét va­lamelyest meghaladta. A 4. ötéves tervben egészében azonban valóra váltjuk az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. *­■ A lakosság számszerűen csekély, de társadalmi hatását tekintve nem jelentéktelen részének jövedelmei magántevékenységből származnak. Ezek a jövedelmek adókötelesek, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz hasonlóan e réteg jöve­delmei is a társadalmi hasznosság­hoz , igazodjanak és ne alakul­janak ki indokolatlan aránytalan­ságok. Az idén­ a korábbinál haté­konyabb adórendszert alkalmazunk, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelmeket, különösen azo­kat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi értéké­vel. A spekulatív módon szerzett jövedelmek korlátozását példázza az a pénzügyi előírás, hogy az in­gatlanok beszerzési és eladási árá­nak értékkülönbözetek után prog­resszív adót kell fizetni. Megerősítettük a tanácsi és mi­nisztériumi ellenőrző apparátust. Körültekintő, rendszeres adóellen­őrzéssel korlátozzuk a visszaélési lehetőségeket, a jövedelem eltitko­lását. Adózási és költségvetési tapaszta­latok alapján elmondhatom, hogy országunkban többségben van­nak a becsületes dolgozók, az olyan patrióták, akik fizikai vagy szellemi társadalmi munkával tá­mogatják községük, városuk felvi­rágoztatását, pedagógusok, akik se­gítik a tehetséges fiatalok tovább­tanulását vagy javaslatokat tesznek az oktatási rendszer korszerűsítésé­re, egészségügyiek, akik munkaidő után idős, beteg embereket látogat­nak. Nem szabad megfeledkeznünk róluk, mert önzetlen munkájuk nél­kül e költségvetés-teljesítési beszá­moló eredményei is sokkal szeré­nyebbek lennének. A kormány az 1971. évben tovább folytatta annak a törekvésnek az érvényesítését, amelynek célja egy­felől a munkából származó jövedel­meknek a teljesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső-eltartott arány miatti különbségeinek ki­­egyenlítése. A lakosság jövedelme az áruel­látás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés válto­zatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. Gyarapodott az alacso­nyabb jövedelműek igényeit kielé­gítő áruk mennyisége. Egyes termé­kekből — például sertéshúsból, kö­töttáruból — javult a kínálat. Bő­vült a tartós fogyasztási cikkek vá­lasztéka, amit szemléletesen bizonyít a­ forgalom 12 százalékos növekedé­se.­­A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnöveli a lakossá­gi ipari-javító szolgáltatások iránti keresletet. Tavaly e téren is tapasz­taltunk némi javulást, az ezt támo­gató szabályozó módosítások nyo­mán, a helyzettel azonban nem va­gyunk még elégedettek. Az elmúlt évben tervezett 71 000 helyett 75000 lakás épült. A negyedik ötéves terv nagy fel­adatai miatt javítani kell a lakás­építést és gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél egyaránt. Az állami­ költségvetés vállalja a ha­tósági árváltozások fedezetét, de ez nem nyújt forrást a teljes költség­­növekedésre. Éppen ezért a terv­ben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, szanálás — szigorúan be kell tartani, az elté­rés veszélyezteti az előirányzott la­kások megépítését, összhangban a lakásigények emelkedésével, rohamosan bővíteni kell a kommunális szolgáltatások körét, és ebben az elmúlt években nem lebecsülendő eredményeket ér­tünk el. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alapján kedvezőek. Helyesebb arány alakult ki a köz­ponti és tanácsi pénzalapok között. Az új bevételi rendszer megyei szin­ten megfelelően szolgáltatná a kí­vánt célokat, az egyes területek­et­(Folytatás a 2. oldalon) Szeretettel­­ köszöntjük az úttörő­ olimpia résztvevőit

Next