Hajdú-Bihari Napló, 1973. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

c^AI MÍJLÍCu^' A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Összhang Aki valamelyest is járatos a tanácsi igazgatási munkában, nem lepődik meg azon, ha a nagy közösség érdekében ho­zott döntéseket nem mindenki fogadja szívesen. Gyakran még az sem mondható, hogy az el­lenzők rosszhiszeműségből kö­­tözködnek vagy kritizálnak. Egyrészt az egészségesen fejlődő szocialista demokratizmus nem­csak jogot ad a beleszólásra, ha­nem igényli is azt, másrészt so­kan a beleszólási jogot abszolu­tizálva értelmezik, mintegy vé­tójognak tekintik. Gyakran az állami, társadalmi szervek,­­ vagy a munkahelyi vezetők in- - t­­ézkedéseit kizárólag aszerint­­ bírálják: közvetlenül hasznos-e­­ számukra vagy sem. Ritkán születik olyan­ döntés,­­ amely szinte mindenkit előnyö­­­­sen érint. Hivatkozhatunk olyan­­ példára is, amikor a közérdek­­ élesen szembekerül az egyéni­­ érdekkel. Nem ítélhető el per­sze az, aki emiatt felszisszen vagy megpróbál hadakozni el­lene. Ám éppúgy hiba volna azokért perbe szállni, akik az élet sodrával szemben úsznak. ■ Azt panaszolta például leve­­­­lében az egyik tsz-tag, hogy víz­­i társulási díj fizetésére „kény-­­­szerítik”, noha a portáján egész­séges vizű kútja van. Ugyanak­kor a község adott utcájában, de másutt is, több háznak egy­általán nincs kútja. Közóhaj volt tehát, hogy épüljön törpe­vízmű. Egy fuvaros belterületi ingat­lan telkéből 200 négyszögöl te­rületet — tisztes árú kártalaní­tással — kisajátított a tanács. Az intézkedés a falukép szebb kialakítását célozta. Egy, már kiépült új utca nem is terjesz­kedhetett volna más irányban. A fuvaros levelek, beadványok zömét intézte a különféle ható­ságokhoz, intézményekhez. Nem nehéz kimondani a szentenciát: ha van klasszikus példa rá, hogy a közérdeknek mikor nem kell — mert nem lehet — tisztelet­ben tartani a magánérdeket, hát az ő esete az. Ha mind ritkábban, azért még­­. manapság is előfordul, hogy egyes helyeken úgy járnak el, mint annak idején Egerben, amikor magánterületből két-há­­romszáz négyszögöléket hasítot­tak ki, s a virágzó kertrészek felparcellázása után magánsze­mélyeknek házhelyeket juttat­tak a vételárnak többszöröséért. A felsorolt negatív példák több mindenre bizonyítékul szolgálnak. Egyrészt arra, hogy a közérdek címkéjét még ma is fel lehet használni inkorrekt cé­lok elérésére, tisztátalan szán­dékok takarójaként. Másrészt — és ez örvendetes —, a köz­érdek fogalma immár törvény­­erejű, mind inkább első helyre kerül a dolgok rendjében. Gondunk ma az, s ez lesz a jövőben is, hogy nagy terveink, fontos céljaink kitűzésekor szüntelenül keressük s találjuk is meg a közérdek és az egyéni érdek összhangját. Ahol a kö­zösség érdekében több előrelá­tással, a törekvésünkkel jól egyetértő, ember iránti figyel­mességgel oldjuk meg soros fel­adatainkat, ott megértésre szá­míthatunk a magánérdek védel­mezői részéről is. Kommunista szombat az Állami Építőipari V Vállalatnál Hét óra van. Más szombatokon ilyenkor minden csendes az építke­zéseken. Most gépek dübörögnek, kocsik érkeznek, emberek nyüzsög­nek mindenütt. Több mint negyven munkahelyen kommunista szomba­tot tartanak az Hajdú megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál. *** Orvostudományi Egyetem. Sze­merkél az eső. A betonkeverő las­san forog, most terazó burkolatot készít. Az elméleti épület földszint­jére kerül. Itt dolgoznak a műkö­vesek. A felsőbb régiókban az asz­talosok, víz-, gáz-, fűtésszerelők meg a festők munkálkodnak. A ti­zedik emelet táján már majdnem minden rendben van. Itt szinte holnap meg lehetne tartani a mű­szaki átadást, de a tízemeletes mo­numentális épület csak augusztus 20-án kerül majd avatásra, akkorra fejeződik be a 106 millió forint ér­tékű beruházás építőipari munkája. Házgyár. Minden szakma képvi­selteti magát, összesen nyolcszázan dolgoznak. Szombat délutánig négy lakás a kommunista műszak ered­ménye, de a hegesztők, a betonosok hétfőre is „előre dolgoztak”. Az éj­szakai műszakból senki sincs itt, ők csütörtökön és pénteken este 10 he­lyett éjjel 2-kor mentek haza, mert nem akartak kimaradni a szocia­lista brigádok által kezdeményezett felajánlásból. *** Hüvelyes utca. Itt még minden a feje tetején áll. Több mint ezer la­kás épül majd, ebből az első 440 lakásos épület már magasodik. Há­rom trailer áll a ház mellett. A da­rut irányítók fóliával takarják a vállukat. A keserves időben rossz dolguk van a mélyépítőknek is, akik Bagamérből, Penészlekről, Mo­­nostorpályiból és még egy sor haj­dúsági—szabolcsi községből érkez­tek a rendkívüli műszakra. Dolgoz­nak becsületesen. Hozzáedződtek, hogy szemerkélő esőben is tenni kell, ami rájuk van bízva. Most a hőközpont váza körül serényked­nek, alapozzák a következő tízeme-Hegesztők a Házgyárban. Földi László és Miklós János egy födém­elem vasszerkezetét készíti. letes épületeket és mérik az óvoda helyét. *** Csapó utca. A házgyári lakások befejező munkáin háromszáz em­ber dolgozik. Őket nem bántja az idő, fedél van a fejük felett. Kő­művesek, szakipari szerelők, szinte egymásnak adják a kilincset. Siet­­ni kell, hiszen majdnem minden hétre jut egy-egy lépcsőház átadása. *** Majdnem dél van, amikor újra a a vállalat központjába érkezünk. Vékássy István termelési igazgató­­helyettes asztalán már ott vannak a legfrissebb jelentések. Több mint negyven munkahelyen majdnem háromezer ember dolgozott Debre­­­cenben, Hajdúszoboszlón, Berettyó­újfaluban. Jól haladtak a Tanszer­gyár építkezésén, szerkezetszerelést végeztek Hajdúszoboszlón a szociá­lis otthon épületénél. Berettyóújfa­luban az ELZETT nagycsarnoka szociális épülete és kazánháza ha­ladt előre az elvégzett belső szere­lési munkákkal. Végleges adat még nincs, de az már biztos, hogy mire véget ér a kommunista műszak, több mint hárommillió forint ter­melési értéket állítottak elő. Ennek munkabére szerény számítások sze­rint is 300 ezer forint. A Hajdú me­gyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói ezt az összeget ajánlják fel a VIT-alapra, a vietnami nép megsegítésére és sporttelepük kor­szerűsítésére Szöveg: Pallai János Kép: Kőszeghy György Orvostudományi Egyetem: Beto­nosok a mélyben. Teljes létszámmal dolgozott Asztalos Mihály szocia­lista brigádja Épül a Hüvelyes utcai 440 lakásos tízemeletes lakóház. A szemer­kélő eső ellen fóliával védekezik a daruirányító. Pénzügyi mérlegünk Fehér Péter, az MTI parlamenti tudósítója írja. Mint jelentettük, az Elnöki Ta­nács június 14-re összehívta az or­szággyűlést. Esztendőről esztendő­re visszatérő, hagyományos témá­ja a nyári ülésszakoknak az előző év pénzügyi programjának, zár­számadásának elemzése. A mosta­ni ülésszakon — a napirendi ja­vaslat szerint — ugyancsak az államháztartás elmúlt esztendei költségvetésének végrehajtását, ta­pasztalatait vitatják meg a képvi­selők. A képviselők már kézhez kapták a Magyar Népköztársaság 1972. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló jelentést. A jelentés tartalmazza vala­mennyi, a­­ költség­vetéssel kapcso­latban levő gazdálkodó egység el­múlt évi tevékenységének tapasz­talatait, s közli a helyi mérlegek népgazdasági szintű összegzését is. Az 1972-ben állami költségvetés végrehajtásának tapasztalatait az elmúlt napokban nyolc parlamenti állandó bizottság, valamint a terv- és költségvetési munkacsoport vette górcső alá. Az üléssorozaton félszáz képviselő fűzte hozzá vé­leményét a kiadások, bevételek alakulásához. Egyöntetű vélemény volt, hogy e negyedik ötéves tervidőszak „de­rekán” leszűrhető tanulságok, ta­pasztalatok és következtetések ala­kítói, formálói lehetnek a követke­ző esztendők költségvetésének. A bizottságok tagjai örvendetes tény­ként állapították meg, hogy az el­múlt esztendőben megfelelő növe­kedési ütem jellemezte a népgaz­daság fejlődését, amely lehetővé tette az életszínvonal tervszerű kiegyensúlyozott emelkedését. Más­más megfogalmazásban ugyan, de minden bizottsági ülésen elhang­zott azonban, hogy az eredmények egyben még elvégzendő feladatok sokaságának hordozói is. A kedve­ző gazdasági tendenciák erősítése mellett határozott lépéseket kell tenni a negatív jelenségek vissza­szorítására: javítani kell a jöve­delmezőséget, fel kell számolni a költséggazdálkodásban tapasztal­ható hiányosságokat, törekedni kell a korszerű üzem- és munkaszerve­zés bevezetésére, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására, a beruházási tevékenység hatékony­ságának fokozására, a rendelkezés­re álló erőforrások még ésszerűbb hasznosítására. (MTI) A KGST-konzultáció után II helsinki konzultáció mérlege (2. oldal) (3. oldal) Borsó, borsó, borsó Egységben Interjú a vendéglátóipari munkáról (4. oldal) Ünnepi könyvhét Operai találkozó Debrecenben (5. oldal) Hát akkor „hajrá”! Sportműsor (7. oldal) Békehónapi rendezvények Biharnagybajomban (8. oldal) A n­APLÓ VASÁRNAPI MELLÉKLETE (9—12. oldal)

Next