Hajó, 1999 (7. évfolyam, 42-53. szám)

1999-07-01 / 48. szám

tőként vett részt. A műegyetemi tanár munkája, a mederpillérek fölötti két kapuzat, építészeti szempontból a híd legjellegzetesebb része. Kiképzésük jól alkalmazkodik a vasanyag jellegéhez. A híd tervezésének idején még a vashi­­dak esetén is erősen ragaszkodtak a fa- és kőhidak formájához, így volt ez más dolgoknál is a kezdetekben. Gondol­junk csak a századforduló idején elter­jedő gépkocsik alakjára, amelyek elein­te a hintókat formázták, éppen csak a lovak hiányoztak előlük. „A vas anyag­szerűségének a megnyilvánulása az építmény külső formájában a Ferenc József híd építésekor világszerte is csak igen ritka esetekben valósult meg - írja a Duna-hidak kiváló ismerője, dr. Gáli Imre A budapesti Duna-hidak cí­mű munkájában.­­ A kapuzati oszlo­poknak a felső öv fölötti részei pira­­misszerűek, és külön keresztrácsozat­tal vannak összekötve. A piramisok gömbvégződésein 46 m magasságban kiterjesztett szárnyú turulmadarak le­begnek, a lejjebb lévő nagyobb göm­bök pedig reflektorokkal felszerelt ív­lámpák elhelyezésére is alkalmasak. A hídkorlátok is jellegzetesen vasszerke­­zet-díszítéssel készültek.” Budapest legrövidebb Duna-hídja (hossza: 331,20 m) háromnyílású kon­zolos, rácsos vasszerkezetű híd. Mű­szaki érdekessége egy új megoldás, melynek lényege az, hogy a két meder­pillérre ráépített konzolok Duna köze­pe felé benyúló szerkezetére külön tá­masz nélkül függesztenek fel egy mint­egy 50 méteres pályaelemet, egy úgy­nevezett gerbertartót. Ez a megoldás tette lehetővé, hogy a híd ne veszítsen könnyed eleganciájából. Azért, hogy a hídszerkezet a középső nagy nyílás na­gyobb terhe alatt fel ne billenhessen, mindkét végét mintegy 600-600 tonna öntöttvas ellensúllyal terhelték meg. Egyébként ez volt az első Duna-híd az országban, amely folytacélból készült. A híd szélső nyílásai 78,10, a kö­zépső nyílása 175 m. A hídpálya széles­sége 20,10 m, ebből a kocsiútra 10,50, a kétoldali gyalogjárókra egyenként 2,90 m esik. A mederpillérek részére 28 m hosz­­szú és 7,5 m széles alapzatot építettek. A hídfők oldalfalait, a jégtörő pillérfe­jeket és a mederpilléreket faragott grá­nitkövek burkolták. Az alapozási munkálatokat 1894- ben kezdték meg, és 1895 decemberé­ben fejezték be a pillérek és a hídfők építését. A vasszerkezetek szerelését az Államvasutak Gépgyára egy év alatt elvégezte és 1896 augusztusában befejezte. A hidat elektromos és gáz­világítással is ellátták: 12 ívlámpát, 8 izzólámpát és 48 gázlámpát szereltek fel. A híd felavatására a millenniumi ünnepségek keretében, 1896. október 4-én került sor, amikor is Ferenc Jó­zsef, Magyarország uralkodója az utol­só szegecset ütötte be a hídba. A „királyi szegecs” érdekes történe­tét Búza Péter: Duna-hidak című kis könyvében írja le: „A valamikori Ferenc József hídnak - melyet ma Szabadság hídként isme­rünk - érdekessége volt az az ezüst sze­gecs, amelyet avatásakor maga a név­adó király illesztett a helyére a pesti A Ferenc József híd kapuzatának rajza HAJÓ 48. 58

Next