Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-01-05 / 1. szám

a íród volt. Igaz, hogy viszont ken­dőzés nélküli őszinte beszéd volt, melyen ki nem mondottan is meg­érzett, hogy a püspök úr — u­gy, ahogy mostani védő­beszédében magyarázza — a nacionálszocializmusban a nem­zeti gondolatnak és a szociális hajlandóságnak szintézisét lát­ta, nem­ pedig a Herrenvolk Világuralmi törekvéseit és vér­mitosz-vallását mely emberál­dozatra rendezkedett be. Nem látta a püspök úr, nem te­het róla. Nem látta egészen 1944 március 19-ig, amikor a deportá­l­­ók, rablások és gyilkosságok rém­ségei mint «a pokol pálmái» már az igekig nőttek. Az egyház most felemelte szavát Hiszem, ho­gy a püspök őr is ott volt s bizonnyal nem utolsó srrb­an a tiltakozók között , hogy buzgón adogatta a vízzel telt sajtárokat a tűzvész eloltá­sára, melynek felszításában — látjuk — némi része volt (s­lo­v én is metaforával éljek, melyhez távolról sincs annyi tehet­sé­gem, nint a püspök úrnak.­ Most már buzgón oltották a tüzet; köszö­net és hál­, hogy megtették s ezt.T­­ilán be is lehetne fejezni ezt az ügyet Ön a püspök­ úr nyilatkoza­tából, sajnálatomra azt lá­tom, hogy nem lehet befejezni. A püspök úr fölveti a gondolatot, ho­gy a magyar kereszténység és magyar zsidóság vezetői üljenek össze és beszéljék meg, „miképpen szabadulhatnának egy régi átoktól, gonosz megszállottságtól, a kívül­ről ránkerőszakolt fajgyűlölettől". »Ránkerőszakolt fajgyűlölet­, mi­lyen nagy jelentősége lett volna e szónak 1938-tól 1944-ig, milyen hatén, ha egy ilyen tekintély és tehetség ajkáról hangzott volna el, mint amilyen Ravasz püspök! ! Ha nem is változtatta volna meg az esm­­énye­i gonosz menetét mégis lett volna valaki — „ember­i embertelenségben" — akinek kiál­lásából az em­ber hitet meríthetett volna a jövő iránt s talán még erőt is a szenvedések elviselésére. De hát szívesen halljuk ma is — bár igen erég próbáit hittel —, de kérdezzük tizteletül a püspök úrtól, mi az, minit ma azo­k a kiküldöttek meg­lár­n­alhaltnak? Az­ a kétszázezernyi zsidó­ ág, aki a nyolcszázezerből még megm­­aradt egyik része­­n — úgy látom — kivándorolni készül: a multak tapasztalati után tisztíttnunk kell szándé­kukat Aki marad, az magyarnak marad, egyenjogú polgárnak, senkinél nem alábbvalónak —, mi az, ami ezek­kel a kerek asztalnál megtárgya­landó volna? Pü­spök úr és uraim és mindenki, aki igazán akarja, hogy Magyarország méltóan sora­kozzon a nerie­ták sorához, kik az új világ felépítésére — mely nem­­ meri a szegénységet, nem ismeri a félelmet — összefogtak: ne szé­düljünk vissza 1938-hoz! Higyyék el, hogy­a három zildálfk­péng ét a tronikus magyar tort közölt sto­rns­okninti fű­szelfigget van. Ha ezt tudomásul vesszük, ha gyermekein­ké ennek az igazságnak ismeretére megtamnítjuk, akkor ez a faji ve­szettség mág fától, kerekasztal nél­kül gyógyul meg. Dr HERMANS IMRE: Az antiszemitizmus lélektana (Bibliotheca-kiadás) A kitűnő lélekelemző ebben a tanul­mányában nem­csak az antiszemitizmus egyéni és töme­slélektani okait vizsgál­ja hanem oknyomozó történetét is ad­i a zsidóság elleni vádak történeti fejlődésének. Hermann érdekesen mu­tat rá, hage­m antiszemitizmus, de a kiebbséggyűlölet általában a n. n.­­társadalmi tetee«krdés»-ből, a min­den történelmi és társadalmi helyzeti­be­n meglévő egészségtelen jelenségek­től való szabadulás vágyából fakad. Igy W'T az ostobák és szűklátókörűik ›*zocializrousá-­ból «steril pogrom», ifrt változnak át egy Prohászka püs­pök magasröptű, spirituális gondolatai egy K'­n p'itor sötét tetteivé. Dr Her­­rmann Imre megátlanítása sze­nt azon­ban • hosszú és körmönfont üldöztetés után maguk a rsM.'.k is azonosították r­""' t ellenségeikkel, * a lélektani fö­lm­­énetmi tl««n­'M« első éllvésa­­t »és g«rdnlkaidó«Tr»Ad» alapfeltétele, bol­ maguk a zsidók győzzék le azt M kMMéreL Rajnits naplójának eddig napvilágra nem került részében a legdühödtebb kirohanásokat intézi Horthy Miklós el­len. horthyt okolja a német—magyar együtthaladási politikáért. Szerinte Horthy irányította a nyílt és bizalmas megegyezéseket, szerződéseket. •— Horthy lett az *orszányigarapUó bölcs vezér" — írja naplójában Haj­nis» —, aki állandóan belovagolt, utólag a németek átt"| \i››Sz.aajún­dik››zolt területekre. Horthy Miklós klikkje még!* úgy szónokult és agitált ti­­tokban, mintha a német—magyar szövetség a tökéletesen félretolt ellenzék mű­­ve lett volna, pedig Horthy irányította a külpolitikát. Minden német kivánságot akceptált és­ utólag állandóan berzenkedett, amíg újra találkozott Hitlerrel és új en-Körtményeket tett... Szál és száz pél­­dáját ismerem ennek a vrnember-po­litikának. H Horthy mindig másokat akart felhasználni a németekkel va­l ellenkezésre, hogy aztán ő engedhes­ten. Wertn­er azért to­vulk­olta el irgal­matlanul, mert nem volt hajlandó visszavonni egy Horthy-ígéretet, h­a valak felelős a magyar háron is el­l­n tározásokért, akkor az egyedül Horthy Miklós... Horthy egész Magyarorszá­got eg­y nagy feud­ális Horthy-bu­luk­nak tekintette, melynek ispánjai a mi­niszterek. Amióta megszűnt az Ottó-veszély, az arisztokraták behódoltak Horthynak, aki csak az arhi­tok­ráciát és a milliomos zsidókat érezte jó Uraságnak. A következő sorokat Szentgotthárdon vetilte papírra Ka­n'ss l'crene. Mo­sakszik, hogy ő semmit sem tudott a német bevonulásról. E hiben, m­it a szervilizmus megtestesítője, kész, hogy elárulja egykori cinkorait. Csak ros­szat tud mondani a Ral­ s-csoportról, Hutzkayról, akik szerinte már régen összeköttetésben ásottak az SS .szer­vezettel és abban a pillanatban, ami­kor Winckelmann generális megérke­zett Budapestre, Brr­pik és Ruszka­iék kész listákkal jelentkeztek. A fel­ajánlkozást a (jfó l ap­ sí­ívesen fo­gadta, ezen listák alapján fogták el azután a németek az embereket. U­gyanezen a napon írja naplójában F­ajniss, hogy Sztójay öreg izmosen Tóni volt, granicsár, aki magyarul sem tudott rendesen és négyszemközött mindenkinek igazat adott, csak önma­rcával nem tut­ja, hogy mit kezdjen. — Ez a halszen­ű, bávatag nézésű, megtört öregúr éltette a trtolább had­urat­, ugyanakkor tetteivel az ellen­kezőjét csinálta. Sztójaynál — álla­pítja meg Kajniss — nagyobb és tehe­tetlenebb lebzselő még­­ sohasem ült miniszterelnöki székben. Igaz — foly­tatja —, hogy már ülni sem igen tu­dott — na,j­­obbára feküdt és is.u időnkint vakkantott egyet-egyet s ma­gyar politikában. / — Horthy pedig csod­latos hév­vel vetette bele tengernagyi enir-Clá'át az ellenállás me-'K^'r­eré­*ébe. Remekül me'sznli»tá'ta a régi garnitúra lecserélését Kürüm­­«• .K­ailtala megellen­zett mi'in­en új embert. ElÜzent Svájcba, hogy ft tul­ajdonképpen tocolv «•« k­öz­ben kedélyesen beszélgetett Te­­rcne JAz*e» idejéből val'i B'm­­mékkal tilszerezetten Weesen.­lunger német birodalmi megbizat­tal. Nagy volt az öreg ezekben a hóna­pokban, a dfih megfiatalította... Lírai is tud lenni Rajniss a napló­jában. Íme egy részlet, amelyet kő­, vétlenül menekülése után jegyzett fel: — Rendezkedünk as új s'ite'ien, gyönyörű ez a hely. A park dombjá­ról a vértlelencéig látunk kelet felé. Bomlik már szinekl­en a magyar tavasz. A barna tájba zöld csíkok ha­­sadnak. Néhány gyilm­ölcsfa piros bimbórendfeteget ringat a szélben. A füzesek halványzöldet homl­asztanak. A réteken kiterül a virágszőnyeg.. . Ilyen bevezetés után a rémhírekről be«»él, smelyekkel teli volt S.álasi világa, majd ismét lírai lesz Rajnt«t hangja, amikor menekülése után át-1 ipi » m»«y»r hafírt. — Süt a nap, meleg tavass luszttja az ar­valat, T.ésirindó: sztalini gyertyá­zás, zúzjó éjjeli repülők 6* távoli mennydörgése az árváknak. Készülő­döm, t­vönyőrü holdvilágos éjszaka volt. Éjjel két órakor indulunk. Ezek talán az utolsó torok, arait magyar földön vetek papírra. Nincs semmi illúzióm. Nem valószínű, hogy még­egyszer hazakerülök ... Katniss naplója ezután csupa prófé­cia, csupa ködkép és káromkodás. — Szálaisi úr is csomagolja a kisz életrajzi köteteket. Nem volt ideje ki­nyomatni és eladatni. Triviális foglal­kozáshoz pedig nem volt maradék ideje, prófétai elkü­­letésének grafo­mániád betöltésén túl. Játék, játék, ját­ék, amikor elpr­ób­il a páncélosokból összerak­ott kockán a m­ai­ varvág sorsa és jö­vendője. Ez az ig­azi nagyl­éntek és nem az, amelyet Szálasi politi­kai propagandája az Adi hit gon­dolatvilágának falára mázolt... Hofgasleinban folytatta naplóját Rajniss. Ezekben a sorokban meg­tagadja az október 13-ét. A Nemzeti Szöszcs­éd­ megalakulásairól ír. Csupa mosakodás, hazudozás. Szál­­si Allorthis párharcról emlékezik. Azt állítja, hogy Szálasi Horthynál az udvarképességre törekedett, de ugyanakkor jelentkezett az SS-nél és védelmet kért a maga számára. Majd icsy folytatja: — Szálasi meglátogatott. Véle s­ok­ a borza', mardatlan báró Kemény Gá­bor és Szöllősi Jenő. Két órán át az előszobában a hallban tartotta őket és nem engedte be a tanéicskozésra. Az volt ennek az embernek a titka, hog­y úgy bánt az embereivel, mint a ku­tyákkal Í"rv látszik ez kell a tömbé­nek... Néhány nappal később Vee­senmayer kéretett mapéihoz, a Hat­vany-palotába. Ott találtam Szálasit. Az SS biztosította Szálaainak a terü­letenkivü­|.!séget. Egyébként Vee­­sentraver Mvet Hitle­r nevében fel­ajánlotta az összes német arát ma­gyar p­ilt­kosoknak az SS hadosz­­tály vendégszeretetét Néha rezümíl Rarniss naplójában: — A nyilasok felfelfyverkezésére és operettbe illő *hódításukrot semmi szükség sem volt. Ez a szemfényvesztő játék csak arra való­solt, hogy­ a kül­világ felé a belső forradalom látszatát mutassi és len'ezz e a német beavatko­zást. Szálasi . tehát élre került. Meg­kezdte fclüktilés»' 8 maga midj-'n. Az emberei tőle is fi­pi?etlentil­­rarázzsál­kodtak. Szálasi pedig szerepelt. Volt valami kínaies­an ci'­szám­ a viselkedé­sében. A Menny Magyarországi Ha. Szervezett, szervezett, szervezett, töb­bet, mint amennyi egész Európának elég lett volna. Báró Kemény borzalmas fclflitgyl expozéja után hördült fel minden értelmes em­ber. Kem­ény bíró fel akarta falni az elvsa *­iágot és ki­oktatott Juin-'enest. Neki volt a legnagyobb sikerei a méri­mei.A mi­rai­ néhény követ és diplomata azonnal átugrott a má­k vonalra. Talán az volt a legnagyobb baj, hogy Száláéi mezítlábas hívei a szo­ciálpolitikát a saját bundás és perces beruházási akciójuknak tekintették. A géppisztoly lett a komoly szerzés eszköze. A sok szegénylegény először a zsidókat fosztotta ki, azután a pa­rasztságot. Az okosabb és kitanult nyi­lasok beültek a gyárakba, bankokba, vállalatokba „ellenőrizni" a maguk ál­tal megállapított nagy pénzekért. — A pesti utca szeme csalhatatlan. A mondást, hogy „Nagypénzek nélkül nincs feltámadás!" — így módosítot­ták: ,.Nagypénzek nélkül nincs feltá­madás!" Rajniss a „számkivetettség" idején csak zokszokkal illeti a Szálad-rezsi­met. Valahogy az az érzésünk, hogy ez az önigazolás nem egészen Rajniss lelkéből sarjait, inkább opportunitás és irányának mentése vezeti tollát. Ír azokról a botrányokról, amelyek a ta­nácskozásokon robbantak ki. Mindenki vesz­kedett mindenkivel. Valós­ágos védőbeszédet tart maga mellett, amikor saját sorsáról beszél, a nagylelkűségre, a méltányosságra, a feledésre, az em­beriességre apellál, íratlan törvényekre hivatkozik akkor, amikor jóvátehetet­len bűnöket követett el Április 13-én kelt az utolsó bejegy­zés. C­­stifolt vonatok szállítják a Fat­yar menekülteket — írja. — Oedsznek­ a rengeteg azom­rri je­lenet a pályaudvarokon. Ebből már nem lehet győzelem. Makacsul szilár az eső. Nyitott va­gonokban utaznak anyák csecsemőik­kel Sebesültek, tábornokok, ukrán munkások és olasz hadifoglyok. Ha felsírít a sziréna, ezrek rohannak fej­re,­retten mindenfelé. Könnyű itt a halál aratása... Nézem ezt a világba utasló tömeget és elfelejtem a magam baját összeomlott a front. A szeren­csétlen emberek gyalog menekülnek nyugat felé. Tehát Németország lett a nagy ká­várén stáció. Itt már nem számít semmit, hogy ki nyilas, ki nem. \ nlmeteV ktfo^rHW * monekPM-ket. Elszedik az éktiknit, min­denkit lefegyvereznek. Az autókat, kocsikat elrabolják. — Az események rám törtek. Már végrendeletet sem tudok írni. Amim volt, az elveszett, ha bármi véletlenül megmaradna, az feleségemet illeti meg Ez az emberi végrendelkezésem. Fele­­ségem semmiről sem tehet. Életét jó szándékkal kötötte életemhez, ezt kö­szönöm neki Itt megszakad a napló. Ratniss ame­rikai fogságba esett A többit tudjuk már... Mátrai Sándor 11 AJ XI­I­S Horthy háborús felelősségéről Ismeretlen részletek Iklácsi Ferenc naplójából Hat hét alatt megtapítom angolul gyorsírni azt, aki írd­­a nyelvet Telefon: hat óra után Lipót 948 Lím V. Gyergyház-utca 1 II. HALADÁS. GÖRINGÉK KARÁCSONYI MENÜJE Valaki, aki most jött vissza Nürn­bergbe­, elmondotta, hogy a Nürn­bergben letartóztatá­sba­n levő német háborús bűnösökkel igen emberséges módon bánnak. Élelmezésük valami­vel jobb, mint az­ átlag német polgáré, karácsonyi ebédjük például a követ­kező volt: leves, bal paradicsommár­t­ással, eskla­ntá­n, rizs és kávé. Rendes dohányfejadagot is kapnak, a cellákban este tízig éghet a villany és igénybe vehetik a börtön könyv­tárát is. Legtöbbjük kasszikusokat vagy történelmi biográfiákat olvas, kivéve Rosenberget, a főnáci ideoló­gust, aki kizárólag detektioreginpelet kér. Újságot nem kubainak. Hitler öngyilkosságáról valamennyien meg vannak győződve és Kelley angol őrnagy-pszichiáter megfigyelése szerint Illilirre mindegyikük haraggal gondol és beszédükből kiérződik, hogy tár­sukért és Németország pusztu­lásáért őt leesik felelőssé. Érdekes, hogy a nürnbergi fogház parancsnoka megszigorította a vád­lottak felügyeletét. Az újságírók nem látogathatják meg a német háborús bűnösöket a társalgószollában pedig a védőket vastag drótháló választja el védettjeiktől és még egy üres papír­lapot a csak az ír útján nyújthatnak át nekik. A nemzetközi tötrvényszék kü­lönbén a per anyagát kSnyvben ©CJti feu* ia * njU­irW bocsátja. A kflnyinek „Nürnbergi fekete könyv" lesz a cím­e, amely kétségtelenül századunk legször­nyűbb dokumentuma lesz. A vádlottak túlnyomó része tudja, hogy halálos ítélet vár rájuk. Strei­cher és Keitel már megírták búcsú­levelüket. Göring és Streicher a leg­önteltebbek, akik cinikus nyugalmuk­ból csak akkor pottyantak ki, amikor az osztrák Lahousen vezérőrnagy tett ellenük térbeli vallomást. Göring és Streicher tomboltak a dühtől és Gö­ring hangosan odaszólt Streichernek: „T­en K'­rl haben uir am 20. Juli pergessen." Andor I­eon Mi haladni • Javítani akarunk, nem egyes kanztok, hanem az egész h­in érdekében, a aki e honra nézve ily Irányban valami Jól akar. na legyen bár legszenvedelmesebb ro«'n*?.(ünk, őszinte buggó kttzremunkálásunkra, se­gítségünkre oly biztosan számí­that, mintha leghűbb barátunk volt volta. Mi, haladni kivánok ekszerfi ellenzék, nek tartjuk m­urant­al s azok leszünk mindig pol'jári állásunk terem­észeténél fogra és senki szavaira nem r«k|r. ezünk, m­elyő/edvkÜnket senki tetsié­«'nek alá nem­ vetjük, de valahányator akár a kormány, akár mást valaki a» or zrf­'-vSIéacn szajfy azon kívü­l olvast IndiH­ tt mef, mit a halafzija Irányában az egész honra jónak, Odvftsnek lát­tunk, mi valánk leghívebb pártolói Kossuth f­ajoe Minden esőtörtökön és vasárnap félutáll órukor Ujszló. Wiedemann kapitány USA fogságban A nagy külföldi távirati ügynök­ségek jelentetté­k, hogy Kinesi ma el­fogták Wiedemann volt san franciscói néme­t főkonzul. Fritz Wiedemannn történelmi szerepe az volt, hogy Flan­driában megmentette 1916-ban Hitler őrvezető életét. Amikor a franciák Flandriában az első gáztám­adá­st in­tézték a német állások ellen, Wiede­mann kapitány emelkedett a helyzet magaslatára és Hitler őrvezetőt, aki hamuszürke arccal, eszméletlenül fe­küdt az egyik lövészárokban, fel­emelte és a kötözőhelyre vitte. Hitler a kötözőhelyen rövid időre visszanyerte valméretét és meg­mentőjének a következőket mon­dotta: „Kapitány úr, köszönöm, hogy megmentette az életemet ezt nem­ felejtem el vol­a." Volt egy második eset is, amikor a sors összehozta a két em­ber. Ami­kor Hitlert felgyógyulása után újból a harctérre indították, a csapatot, amelyben Hitler szolgált, Wiedemann kapitány szemlélte meg. YVk*le*mann megpillantotta Hitlert a sorban, ma­gához rendelte és sze­nélyes szolgá­lattételre maga mellé osztotta be. Ez­zel talán másodszor mentette m­eg a későbbi diktátor életét. A háború után Wiedemann nyug­díjba ment és Bajororzágban kis löi­dét vásárolt magának. Egy müncheni látogatása alkalmával a véleben újra összehozta Hitlerrel. Wiedemann ugyan ekkor még monachista volt, de később csatlakozott Hitlerhez, sőt ő szervezte be Au­gust Wilhelm her­ceget is a nemzeti szocialista pártba. Hitler uralomrajutása után azonnal magához rendelte Wied"m­erint és rö­vid megbeszélő" után a kapitányt kör­nyezetének mé­r mint első szárny­segédét mutatta be. Wiedemann kitartott U­i­ler mel­lett és jórészt rekl­ámezünhet.H­a Röhm-prres felfedezőik,se évi leverése. Hitler később san francis-i főkon­zullá nevezte ki, ahol Wiedemann mindent elkövetett, hispy megaka­dályozza a USA hadbalépését Né­metország ellen. Wiedemann kapiány Jelenleg egy amerikai katonai börtönben várja, hogy feleljen háborús bűneiért. Puszta Béla BA­II MÉRLfnGEK pedig egyelőr* nem lesznek. Nen. készülőért, és m­a is készülhetné­nek, mert a tuualians£g vagy a gyűlölködés minden elenkező be­álliásával clientéUM'.n: a tani.ok keresete a legtöbb esetben nta éri el a személyi­­« dohtfí kiadáso­kat A vagyontételek — f .kvni re­ménybeli s­agyontételek — ér­téke­ma lehetetlín. Azt is tudja mindenki hogy a szer­­eti szám­adatok között óriási eltérések vol­tak és vannak. Hogy t*?.nek-e, más kérdés, én mehet más kér­dés, hogy medidig lesznek. A bank­vezetés művellete ma abból áll, hogy rési vagyontételek értékesí­tése nélkül gondoskodni keresően az Intézet dolgozóinak fizetéséről, ami nem jelenti egyben a meg­élhetésüket is. E&r nagybank rezsije m­a nég­yszáz ihFIMa hó­napban, egy középhenké­la elért a kétszáz m­Wt, est­e­ VCUrremt.'nl rendkívül nehéz feladat eoktaor nem­­ lehet. Ezért WrKnt az intailanfergal»BijMMi a pénz­intézetek adták el a legtöb­b bér­házat A bankok, b­árhogy szeret­nének is, ma nem tudrnak sokat keresői, mert töndcözli-tok nincs, valutaüzletük nincs, kbtetnyujtási lehetőségük i­.eliwibott és körül­írt egyetlen komoly tr-r mrm­k j­z é.ruil'.'et, amelyben mét elvétve akad némi fantázia, ab általá­nos áruhiány nagyon is amikre swih'a as arányokat. A személyi kladitsok HK lett a dologi kiadá­sok se­ n j'lentékM-nek, rtfv-egr intézeti székház fűté"?e r lll­alba kerül — naponkint Ne legyen fél­reértés: nem­ sajnálni akarjuk a bankokat (hii­zen ré­gben ők maguk Is otencei hn'nthn«t.l és nem­ kivé. nui'k szánalmat kelteni Irintnk, esak elf­ vgnln'len tánevUagoesi'egnl szeretnek tudatni a lant is astraó­val is, b« ffw aa eff:-kor Irigyell pénzlntt ezeket mn rem leli Iri. ryelni Nem virvlne­k, nem ha'v. rsnlnak, még r»»k nem is élnek. Egyszerűen rsr.k Ikernek és ko­moly és ni Ivei f»rBdjaji virmik minden hónéiban, ak­ikm az nl­tima kö'e'et"V. r»*rt ti'nes k«­m'rlegkés-ft.'s «a nrm ts l-st •nindaddbf, amíg egy általános stabili­ dó nsn nem teremti a mérlef­k­ész'tés lehetőit. A »ve­rtség. én ve«+e*,­»^'nlifk elké­i.7Un,etrek. e­r kor^^en-rr.n.VU't k"kenva»-r «het sal.iznl mérterfét't Is.­­tn sttől sem­ e' osehH, sem MJ*t:ei»nttahh nem leaa aenkt A bankok e­rejére létrimek, h«t?y t'srtv '-^Ifln, ve-"t.1»be«sa. nnk. r.»t t"Ilen evrint'"­?«-*(-t kel­lett elmondani az évzárlat­okkal-

Next