Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-03-07 / 8. szám
MI TÖRTÉNT ÓZDON'? Körülbelül tíz napja rémhírekkel van tele a város — azoknak a rémségeknek a hírével, amelyeket Ózdon és Sajószentpéteren felfegyverel tömegek követtek volna e. Hivatalokban suttogták, villamoson bestélték, atcán kiabálták, hogy a két borsodmegyei ipartelepen a felgerjedt nép rendőrtiszteket lincselt meg, boltokat fosztott ki és zsidókat vert agyon. A rémhírek — szokásuk szerint — egyre nőttek terjedelmükben és természetesen minden «jólértesült» a saját ízlése szerint kommentálta. Voltak, akik új pogromok nyitányaként üdvözülték az ózdi eseményeket, voltak, akik a munkáspártokkal szemben vidéken megnyilvánuló ellenállást láttak benne — és voltak (nagyon sokan voltak), akik az eltúlzott hírek hallatán csomagolni kezdtek — úgy, mint akkor... Azt hisszük, jó szolgálatot teszünk akkor, amikor minden szemponttól mentesen, egyszerűen a tényekre, a hivatalos jelentésekre és kitűnő miskolci újságírók telefon tudósítására támaszkodva megállapítjuk, mi történt Ózdon, mi történt Sajószentpéteren és a végeredményt teljesenszárazon, még csak nem is riportszerűen közöljük. Ózd Február 23-án hajnalban az ózdi rendőrséget felvették azzal, hogy Antalközi Józsefet, a Rimamurányi gyár előző napon megválasztott üzemi bizottsági elnökét vérbefagyva találták az utcán. Amikor a rendőrség nyomozáshoz kezdett, AntalköziJózsef már a kórházban feküdt. Alig lehetett kihallgatni, csak annyit mondott, hogy öcscsétől tartott hazafelé, amikor két magas férfi közül az egyik, aki mögötte ment, valamivel fejbevágta. A rövid vallomás után Antalközi újra elvesztette eszméletét. A rendőrséget fellármázták és még hajnalban razzia vette kezdetét. A razziának nem volt eredménye, de reggel a gyártelepen munkába álló a munkássereg megtudta, hogy mi történt az ózdi utcán elmúlt éjszaka. A munkások értetlenül álltak az események előtt. Elbb csak találgatták, hogy mi lehetett az oka Antalközi le Ütésének, aztán arról beszéltek, hogy ez a reakció möve, egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy abbahagyják a munkát és nem tudni, kinek az indítványára: botokat és vasrudakat ragadnak. A gyár ütem leállt, a munkásság zajongott és elhatározta, hogy az üzemi bizottság elnöke ellen elkövetett merénylet miatt elégtételt vesz magának. Hogy kin vesz elégtételt és miként arról sem is beszéltek, annál is kevésbbé, mert sem a szakszervezet vezetősége, sem a két munkáspárt titkárai a kora reggeli órákban nem is tudtak erről, hogy a munkások mire készülnek. Amikorra a titkárok a helyszínre érkeztek, már késő volt. A tömeget nem lehetett visszaterelni a munkahelyre és csak azt tudták elérni, hogy a kobóesemélyzet visszatért a kazánokhoz, mert ha fák sem dolgoznak, bármely pillanatban kazánrobbanás állhatott volna be, ami az egész üzem pusztulását jelentett* volna. A munkásság kivonult a kohók kerítése mellé. Azt követelte, hogy a rendőrség tartson azonnal vizsgálatot, hallgassa ki az előző napi szakszervezeti vezetőségi fllés résztvevőit — mégpedig előttük. A tömegből olyan kiáltások hangzottak el, hogy Antal kézi állapotáért dr. Fekete Zoltán Inspekciót orvos felel. Fekete ugyanis, teljesen logikusan, a sebesült nyugalma érdekében nem engedett be hozzá látogatót, aki az ellen is tiltakozott,hogy a rendőrség másodszor is kihallgassa. A rendőrség is megjelent a helyszínen. Már úgy látszott, hogy az eljáró rendőrtisztviselő szavára a tömeg szét fog oszlani, azmikor egy fiatal suhanc ezt kiáltotta Várkonyi László rendőrfőhadnagy felé: — Ne pofázz, zsidó! A rendőrtiszt, akinek kötelessége volt saját magán keresztül a rendőrség tekintélyét megvédeni, a tömeg közé ugrott és onnan a suhancot ki akarta emelni. A tömeg bezárult mögötte és ahelyett, hogy a főhadnagy jutott volna el a közbeszólóhoz, őt vették körül vasbotos emberek, akiknek egy részét a gyárban sohasem látták. A kommunista párt titkára, Sarkadi ekkor érkezett a helyszínre. Odafurakodott, ahol a rendőrtisztet lökdösték, kézenfogta és úgy kísérelte meg, hogy bevezesse a munkáskaszinó helyisé-A vasbotosok éle utánuk nyűgébe múlt, letaposta a rendőrtisztet, revolverét elvette, szemüvegét összetörte és kétségtelenül végez vele, ha Sarkadi és még néhány régi párttag a saját testével nem védi meg. A tömeg, amely kiszorult az utcára, vak dühében a nyitvetevő üzletek ellen fordult. Nyilas jelszavakat hangoztattak, Imrédyt és Szálasit éltették, betörtek lakásokba, kiszórták az ágynemüket, pozdorjává zúztak bútorokat és a végén már nem válogattak, hogy melyik lulet vagy lakás zsidó és melyik keresztény. Amerre a tömeg elvonult, mindenütt rom maradt. A fosztogatás órákig tartott. Amikor kellő karhatalom érkezett, negyvennégy embert tartóztattak le. Ezek közül a többségnél a házkutatás során megtalálták a régi nyilas igazolványt. Megállapították, hogy a tömeg mozgatói Komoróczi József 21 éves, Ifj. Heller Mihály 20 éves fiatalemberek voltak, ezeken kívül Demcsik István, Oláh János és Aliás Ignác — valamennyien úgynevezett kisnyilasok. Ők voltak azok, akik előbb arra izgatták a munkásokat, hogy saját maguk folytassák le a vizsgálatot, ők verték meg a kötelességét teljesítő rendőrtisztet és ők vezetik a tömeget az üzletek ellen. Rajtuk kívül még húsz embert internáltak addig is, amíg az eljárás világot vet arra: mi és miért történt Ózdon. A németbarát és reakciós Jászi Oszkár és Zsolt Béla New Yorkból jelentik: „A New Yorkski Derűik című szlovák nyelvű szlovák napilap február hatodik számában Bratiszlavából keltezett táviatát közli ,Magyar revizionista kampányt címmel Ez a febr. 6-én kelt pozsonyi távirat Zsolt Bélának, a Haladás c. budapesti hetilapban megjelent nyílt levelével foglalkozik, amelyben a csehszlovák kisebbségi politikát kritizálja. Ennek kapcsán e csehszlovák sajtóiroda ál vele együtt • New Yorkski Dennik megállapítja, hogy Zsolt Béla germánoill és reakció. A csehszlovák Távirati Iroda ugyancsak revizionistaként támadja Jászi Oszkárt is, ak si amerikai lapokban a csehszlovákiai magyarok kitelepítése ellen a legélesebben állást foglal." Csa mwyorki távirat további, e térképen túlmenő magyar irattal szolgálva, hogy milyen etikaiSikel it ma*fl4 *n rém*. As Itt kitartU térképet a „Csehszlovákia l«azaágo» határaiért kttaáA szövetség adta ki A térkép eredeti, Ida b« nem tért feUl szegélyén fel to van tüntetve a szövetségnek fontos elme. A felső szegély boldalán a következő szöveg olvashatói igazságot Csebsafonákjának." A térkép alsó részmévesek s wik olvashatók: „Tartást! bSv*t«U**nnk tfeslato* aMgoUfca m „Ifuságot CrafcsatoHMának" «al brosúrában Uláfcató." érdekes eaég, hogy a Jelmagyarázat szerint a fotokópiéa is nagyszerűen kiveható — X X-J«l a .Codk álUm ezer4.es t«r,«, de'mét tünteti fel ' As eredeti térkép Prága bal városa egyik leghebb utcájának (NarodaJ UlUJaJ^gy kirakatába — a lUtrspai morl nilMi — v«it kttév* RemélJU 59 HALADÁS A sajószentpéteri fúrták A menet elindult de a reakcióval kiáltással és kikötött a községháza előtt A községháza ablakán Verrasztó Imre nevő fiatal tisztelten kíváncsiskodott kifelé. Verrasztóról tudták, hogy Szálasi hive volt és szolgált a Hunyadi páncélgránitosoknál. Azt, hogy kíváncsian nézi a felvonulást joggal vagy jog nélkül, provokálásnak vették. Az ablakon keresztül kihúzták és beverték a fejét. A tömeg ezzel meg is elégedett volna, de nem az asszonyok. Az asszonyoknak nem volt elég Verrasztó bevert fejes Nagy Zoltán tanító is kellett nekik. Tudni kell, hogy Sajószenpéter nagy bánya- és üveggyári telep, amelynek a munkássága még második generációjában is, zipszer származásához híven, német nevet visel. E német nevek alapján annak idején kétszáz hely beli embert elvittek a faluból, rögtön a felszabadulás után. Az emberek összeírását a rendelkezésre álló adatok alapján Nagy Zoltán tanító intézte, mert a felszabadulás után ő vezette a helybeli rendőrséget. Az asszonyok nagy része Nagy Zoltánnak tulajdonította, hogy hozzátartozóját elvitték és a tüntetést jó alkalomnak találta arra, hogy Nagy Zoltánon bosszút álljon. A tömeg, amely most már csupa aszszonyból és öregemberből állt, a tanító lakása elé vonult. A tanító megszökött. A lakás ottmaradt, összezúzták. Nagy Zoltán megmenekült, de helyettese, a Moskovics-fiú, aki a felszabadulás után egy ideig szintén rendőrtiszt volt és nem gondolt arra, hogy most őt is előveszik, ott állt üzlete ajtajában. Nagy Zoltán helyett Motkovicz is jó volt. Megverték, két hordó borát csapraverték, raktárát, ahol hatósági kiosztásra váró áruk voltak, feldúlták és amit nem tudtak elvinni, beletaposták a földbe. A rombolásnak az vetett véget, hogy a férjek otthagyták a munkapadokat, kifutottak a palackgyárból és az aszszonyokat hazazavarták. A miskolci rendőrség kiszállott és megállapította, hogy az asszonytüntetést megint csak olyan emberek irányították, akik nyilas igazolványokat még mindig a lakásukon őrzik. Ez történt Ózdon és ez történt Sajószentpéteren, nem több, nem kevesebb. Aki a magyarázatát, a lelki alapját, az okát és a lehetőségének fennforgását is akarja tudni, az olvassa el, mit ír Zsolt Béla mai vezércikkünkben. Sajószentpéteren másfajta volt a vihar. Ezt neni férfiak rendezték, rrmem nők. Asszonyok, akik minden kis sérelmet fokozottan éreznek akik még most is keresik az elcserélt párnacihát, a szomszédhoz átrepült tyúkot. Sajószentpéteren az történt, hogy a két munkáspárt közös tüntetőgyűlést rendezett a reakció ellen. A tüntetés a Mindszenty-féle mozgalom ellen irányult. 1 Tokár Péter meghalt — még mielőtt megszületett Az Új Magyarország február 27-i számában azzal tisztelt meg bennünket, hogy *Tokár Péter vasesztergályos* aláírással levelet közölt, amely Ignotus Pálnak, «Arany János és József Attila» címmel, a Haladás-ben megjelent cikkével polemizál. Őszinte érdeklődéssel olvastuk ezt a levelet, amelynek minden elvis sora arra vallott, hogy írója alaposan képzett és önálló ítéletű ember. Ki ez a Tokár Píer? kérdeztük azzal a hivatásszerű érdeklődéssel, amely nemcsak a velünk kapcsolatban elhangzott megnyilatkozásoknak, hanem azoknak az ismeretlenségből feltűnő kortársainknak is kijár, akik eredeti megnyilatkozásaikkal magukra hívják a fgyelmet. Ilyen ember kell nekünk — buzdult fel bennünk a hivatásszerű lelkesedés — a nép egyszerű fia, aki a maga emberségéből válik írástudóvá. v°sesztergálgos, aki a redakcióban is megállhatja a helyét. Nosza, hadd keressük fel ezt a Tokár Pétert, hogy felajánljunk neki a Hal'dás szerkeaztősé£ében eg ty íróasztalt. Taxit rendeltünk tehát és kimondtuk a soffőrnek a romantikus hangzású címet: Pipacs utca ötvenegy. Képzelhető, hogy micsoda csalódás ért, amikor megállapítottuk, hogy a Pipacs-utcában nem lakik egyetlen vasesztergályos sem. Nem pedig azért, mert sz égvilágon senki nem lakik benne. A Pipacs-utca ugyanis éppen úgy, mint a Gellérthegy egész környéke romokban hever Egyébként az ü1es szám alatt nem lakhzzik senki, egyszerűen azért nem, mert ilyen számú ház a PIPM-utcában nincs és nem is volt sokl Egy szó, mint száz. Tokár Péter vasesztergályosról kiderült, hogy nemlétező személy, akit csak az Új Magyarország mókáskedvű szerkesztőjébe talált ki. Hogy Tokár Pétert nem találtuk az élők sorában, azt még megbocsátjuk az Új Magyarországnak, de autószámlánkat ziknn! Másfél óráig hajszoltuk Tokár Pétert, autóköltségszámlánk tehát kereken négy és félmillió pengő, amit is, különbeni háromszori visszaverés ( la Ludas Matyi) terhe alatt huszon- négy órán belül követelünk az Új Magyarországtól. Tessék fizetni , mégpedig adópengiben!