Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-03-07 / 8. szám

MI TÖRTÉNT ÓZDON'? Körülbelül tíz napja rémhírekkel van tele a város — azoknak a rémségeknek a hírével, amelyeket Ózdon és Sajószentpéteren felfegyver­el tömegek követtek volna e. Hivatalokban suttogták, villamoson be­stélték, atcán kiabálták, hogy a két borsodmegyei ipartelepen a felgerjedt nép rendőrtiszteket lincselt meg, boltokat fosztott ki és zsidókat vert agyon. A rémhírek — szokásuk szerint — egyre nőttek terjedelmükben és természetesen minden «jólértesü­lt» a saját ízlése szerint kommentálta. Voltak, akik új pogromok nyitányaként üdvözülték az ózdi eseményeket, voltak, akik a munkáspártokkal szemben vidéken megnyilvánuló ellen­állást láttak benne — és voltak (nagyon sokan voltak), akik az eltúlzott hírek hallatán csomagolni kezdtek — úgy, mint akkor... Azt hisszük, jó szolgálatot teszünk akkor, amikor minden szempont­tól mentesen, egyszerűen a tényekre, a hivatalos jelentésekre és kitűnő miskolci újságírók telefon tudósítására támaszkodva megállapítjuk, mi t­ört­ént Ózdon, mi történt Sajószentpéteren és a végeredményt teljesen­­szárazon, még csak nem is riportszerű­en közöljük. Ózd Február 23-án hajnalban az ózdi rendőrséget felvették azzal, hogy An­talközi Józsefet, a Rimamurányi gyár előző napon megválasztott üzemi bi­zottsági elnökét vérbefagyva találták az utcán. Amikor a rendőrség nyomozáshoz kezdett, Antalközi­­József már a kór­házban feküdt. Alig lehetett kihall­gatni, csak annyit mondott, hogy öcs­csétől tartott hazafelé, amikor két magas férfi közül az egyik, aki mögötte ment, valamivel fejbe­vágta. A rövid vallomás után Antalközi újra elvesztette eszméletét. A rendőrséget fellármázták és még hajnalban razzia vette kezdetét. A razziának nem volt eredménye, de reggel a gyártelepen munkába álló a munkássere­g megtudta, hogy mi tör­tént az ózdi utcán elmúlt éjszaka. A munkások értetlenül álltak az ese­mények előtt. Elbb csak találgatták, hogy mi lehetett az oka Antalközi le­ Ütésének, aztán arról beszéltek, hogy ez a reakció möve, egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy abbahagyják a munkát és nem tudni, kinek az indít­ványára: botokat és vasrudakat ra­gadnak. A gyár ütem leállt, a munkásság zajongott és elhatározta, hogy az üzemi bizottság elnöke ellen elkövetett merénylet miatt elégtételt vesz magának. Hogy kin vesz elégtételt és miként arról sem is beszéltek, annál is kevésbbé, mert sem a szakszervezet vezetősége, sem a két munkáspárt titkárai a kora reggeli órákban nem is tudtak erről, hogy a munkások mire készülnek. Amikorra a titkárok a helyszínre érkeztek, már késő volt. A töm­eget nem lehetett visszaterelni a munka­helyre és csak azt tudták elérni, hogy a kobóesemélyzet visszatért a ka­zánokhoz, m­ert ha fák sem dolgoznak, bármely pillanatban kazánrobbanás állhatott volna be, ami az egész üzem pusztulá­sát jelentett­* volna. A munkásság kivonult a kohók ke­rítése mellé. Azt követelte, hogy a rendőrség tartson azonnal vizsgálatot, hallgassa ki az előző napi szakszerve­zeti vezetőségi fllés résztvevőit — mégpedig előttük. A tömegből olyan kiáltások hangzottak el, hogy Antal k­ézi állapotáért dr. Fekete Zoltán Inspekciót orvos felel. Fekete ugyanis, teljesen logikusan, a sebesült nyugalma érdekében nem en­gedett be hozzá látogatót, aki az ellen is tiltakozott,­hogy a rendőrség má­sodszor is kihallgassa. A rendőrség is megjelent a hely­színen. Már úgy látszott, hogy az el­járó rendőrtisztviselő szavára a tömeg szét fog oszlani, azmikor egy fiatal suhanc ezt kiáltotta Várkonyi László rendőr­főhadnagy felé: — Ne pofázz, zsidó! A rendőrtiszt, akinek kötelessége volt saját magán keresztül a rendőrség te­kintélyét megvédeni, a tömeg közé ugrott és onnan a suhancot ki akarta emelni. A tömeg bezárult mögötte és ahelyett, hogy a főhadnagy jutott volna el a közbeszólóhoz, őt vették körül vasbo­tos emberek, akiknek egy részét a gyárban sohasem látták. A kommunista párt titkára, Sarkadi ekkor érkezett a helyszínre. Odafura­kodott, ahol a rendőrtisztet lökdösték, kézenfogta és úgy kísérelte meg, hogy bevezesse a munkáskaszinó helyisé-A vasbotosok éle utánuk nyű­gébe­ múlt, letaposta a rendőrtisztet, revolverét elvette, szemüvegét összetörte és kétségtelenül végez vele, ha Sar­kadi és még néhány régi párttag a saját testével nem védi meg. A tömeg, amely kiszorult az utcára, vak dühében a nyitvetevő üzletek el­len fordult. Nyilas jelszavakat hangoztattak, Imrédyt és Szálasit éltették, betörtek lakásokba, kiszórták az ágy­nemüket, pozdorjává zúztak bútorokat és a végén m­ár nem válogattak, hogy melyik lulet vagy lakás zsidó és melyik keresztény. Amerre a tömeg elvonult, mindenütt rom maradt. A fosztogatás órákig tartott. Amikor kellő karhatalom érkezett, negyvennégy embert tartóztattak le. Ezek közül a többségnél a házkutatás során megtalálták a régi nyilas igazol­ványt. Megállapították, hogy a tömeg mozgatói Komoróczi Jó­zsef 21 éves, Ifj. Heller Mihály 20 éves fiatalemberek voltak, ezeken kívül Demcsik István, Oláh János és Aliás Ignác — valamennyien úgynevezett kisnyilasok. Ők voltak azok, akik előbb arra izgatták a mun­kásokat, hogy saját maguk folytassák le a vizsgálatot, ők verték meg a kö­telességét teljesítő rendőrtisztet és ők vezet­ik a tömeget az üzletek ellen. Rajtuk kívül még húsz embert in­ternáltak addig is, amíg az eljárás világot vet arra: mi és miért történt Ózdon. A németbarát és reakciós­ Jászi Oszkár és Zsolt Béla New­ Yorkból jelentik: „A New Yorkski Derűik című szlovák nyelvű szlovák napilap február hatodik­ számában Bratiszlavából kel­tezett táviatát közli ,Magyar revizio­nista kampányt címmel Ez a febr. 6-én kelt pozsonyi távirat Zsolt Bélának, a Haladás c. budapesti hetilapban megjelent nyílt levelével foglalkozik, amelyben a csehszlovák kisebbségi po­litikát kritizálja. Ennek kapcsán e csehszlovák sajtóiroda ál vele együtt • New Yorkski Dennik megállapítja, hogy Zsolt Béla germánoill és reak­ció. A csehszlovák Távirati Iroda ugyancsak revizionistaként támadja Jászi Oszkárt is, ak si amerikai lapok­ban a csehszlovákiai magyarok kitele­pítése ellen a legélesebben állást fog­lal." Cs­a m­wyorki távirat további, e tér­képen túlmenő magyar irattal szolgál­va, hogy milyen etikaiSikel it m­a*fl4 *n rém*. As Itt kitartU térképet a „Csehszlovákia l«azaágo» határaiért kttaáA szövetség­ adta ki A térkép eredeti, Ida b« nem tért feUl szegélyén fel to van tüntetve a szövetségnek f­ontos elme. A felső szegély boldalán a következő szöveg olvashatói igazságot Csebsafonákjának." A térkép alsó részmév­esek s wik olvashatók: „Tartást! bSv*t«U**nnk tfeslato* aMgoUfca m „Ifuságot CrafcsatoHMának" «al brosúrában Uláfcató." érdekes eaég, hogy a Jelmagyarázat szerint a foto­kópiéa is nagyszerűen kiveható — X X-J«l a .Codk álUm ezer4.es t«r,«, de'm­ét tünteti fel ' As eredeti térkép Prága bal városa egyik leghebb utcájának (NarodaJ UlUJaJ^gy kirakatába — a lUtrspai­ morl nilMi — v«it kttév* RemélJU 59 HALADÁS A sajószentpéteri fúrták A menet elindult d­e a reakcióval kiáltással és kikötött a községháza előtt A községháza ablakán Verrasztó Imre nevő fiatal tiszt­elten kíváncsiskodott kifelé. Verrasztóról tudták, hogy Szálasi hive volt és szol­gált a Hunyadi páncélgránitosoknál. Azt, hogy kíváncsian nézi a felvonu­lást­ joggal vagy jog nélkül, provoká­lásnak vették. Az ablakon keresztül kihúzták és beverték a fejét. A tömeg ezzel meg is elégedett volna, de nem az asszonyok. Az asszo­nyoknak nem volt elég Verrasztó be­vert fejes Nagy Zoltán tanító is kel­lett nekik. Tudni kell, hogy Sajószenpéter nagy bánya- és üveggyári telep, amelynek a munkássága még második generá­ciójában is, zipszer származásához híven, német nevet visel. E német ne­vek alapján annak idején kétszáz hely­ beli embert elvittek a faluból, rögtön a felszabadulás után. Az emberek összeírását a rendel­kezésre álló adatok alapján N­agy Zoltán tanító intézte, mert a felszabadulás után ő vezette a helybeli rendőrséget. Az asszonyok nagy része Nagy Zoltánnak tulajdoní­totta, hogy hozzátartozóját elvitték és a tüntetést jó alkalomnak találta arra, hogy Nagy Zoltánon bosszút álljon. A tömeg, amely most már csupa asz­szonyból és öregemberből állt, a tanító lakása elé vonult. A tanító megszö­kött. A lakás ottmaradt, összezúzták. Nagy Zoltán megm­enekü­lt, de he­lyettese, a Moskovics-fiú, aki a felsza­badulás után egy ideig szintén rendőr­tiszt volt és nem gondolt arra, hogy most őt is előveszik, ott állt üzlete ajtajában. Nagy Zoltán helyett Motkovicz is jó volt. Megverték, két hordó borát csapra­verték, raktárát, ahol hatósági ki­osztásra váró áruk voltak, fel­dúlták és amit nem tudtak elvinni, beletapos­ták a földbe. A rombolásnak az vetett véget, hogy a férjek otthagyták a munkapadokat, kifutottak a palackgyárból és az asz­szonyokat hazazavarták. A miskolci rendőrség kiszállott és megállapította, hogy az asszonytünte­tést megint csak olyan emberek irá­nyították, akik nyilas igazolványokat még mindig a lakásukon őrzik. Ez történt Ózdon és ez történt Sajószentpéteren, nem több, nem kevesebb. Aki a magyarázatát, a lelki alap­ját, az okát és a lehetőségének fennforgását is akarja tudni, az olvassa el, mit ír Zsolt Béla mai vezércikkünkben. Sajószentpéteren másfajta volt a vi­har. Ezt neni férfiak rendezték, rrmem nők. Asszonyok, akik minden kis sé­relmet fokozottan éreznek akik még most is keresik az elcserélt párna­cihát, a szomszédhoz átrepült tyúkot. Sajószentpéteren az történt, hogy a két munkáspárt közös tüntetőgyűlést rendezett a reakció ellen. A tüntetés a Mindszenty-féle mozga­lom ellen irányult. 1 Tokár Péter meghalt — még mielőtt megszületett Az Új Magyarország február 27-i­ számában azzal tisztelt meg bennün­ket, hogy *Tokár Péter vasesztergá­lyos* aláírással levelet közölt, amely Ignotus Pálnak, «Arany János és Jó­zsef Attila» címmel, a Haladás-ben megjelent cikkével polemizál. Őszinte érdeklődéssel olvastuk ezt a levelet, amelynek m­inden elvis sora arra val­lott, hogy írója alaposan képzett és önálló ítéletű ember. Ki ez a Tokár Píer? kérdeztük azzal a hivatásszerű érdek­lődéssel, amely nemcsak a velünk kapcsolatban elhangzott megnyilatko­zásoknak, hanem azoknak az ismeret­lenségből feltűnő kortársainknak is kijár, akik eredeti megnyilatkozásaik­kal magukra hívják a fgyelmet. Ilyen ember kell nekünk­ — buzdult fel bennünk a hivatásszerű lelkesedés — a nép egyszerű fia, aki a maga emberségéből válik írástudóvá. v°sesztergálgos, aki a r­ed­akcióban is megállhatja a helyét. Nosza, hadd ke­ressük fel ezt a Tokár Pétert, hogy felajánljunk neki a Hal'dás szer­keaztősé£ében eg ty íróasztalt. Taxit rendeltünk tehát és kimondtuk a soffőrnek a roman­­tikus hangzású címet: Pipacs­ utca ötvenegy. Képzelhető, hogy micsoda csalódás ért, amikor megállapítottuk, hogy a Pipacs-utcában nem lakik egyet­len vasesztergályos sem. Nem pedig azért, mert sz égvilágon senki nem­ lakik benne. A Pipacs-utca ugyanis éppen úgy, mint a Gellért­hegy egész környéke romokban hever Egyébként az ü1­es szám­­ alatt nem lakhzzik senki, egyszerűen azért nem, mert ilyen számú ház a PIPM-­utcában nincs és nem is volt sokl Egy szó, mint száz. Tokár Péter vasesztergályosról ki­derült, hogy nemlé­tező személy, akit csak az Új Magyarország mókás­kedvű szerkesztőjébe talált ki. Hogy­ Tokár Pétert nem találtuk az élők so­rában, azt még megbocsátjuk az Új Magyarországnak, de autószámlánkat ziknn! Másfél óráig hajszoltuk Tokár Pétert, autóköltségszámlánk tehát ke­reken négy és félmillió pengő, amit is, különbeni háromszori visszaverés (­ la Ludas Matyi) terhe alatt huszon-­ négy órán belül követelünk az Új Magyarországtól. Tessék fizetni­­ , még­pedig adópengiben!

Next