Siketek és Nagyothallók, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
VAC Kiss Sándor clnéi) Görgey V.43 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SIKETEI és IMGVOTHALLIÓK A SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1961. JANUÁR HÓ Minden siket és nagyothalló érezze: a szövetség az övé! Aktívaülésen megtanácskozták a szövetség feladatait — Sok jó javaslat: szükséges a bizalmi hálózat kiépítése az üzemekben — Ez évben is hirdessenek irodalmi pályázatot — Minden összejövetelen legyen tájékoztatás a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről Közel ötvenen vettek részt a szövetség székházában január 17-én megtartott aktívaértekezleten. Keleti János országos elnök nyitotta meg a tanácskozást. Csillag György párttitkár a nemzetközi helyzetről adott rövid áttekintést. Rudas Nándor főtitkár, az aktívaülés célját és jelentőségét elemezte. Az év elején helyes arról tanácskozni, mit akar a szövetség az év folyamán megvalósítani. Az évi terv, program kidolgozásához nyújtanak a központi vezetőségnek segítséget a résztvevők, s így méltó nevéhez az aktívaülés. Fontos az, hogy a tagság kívánságait a vezetőség magáévá tegye és fordítva: a vezetők elgondolásait a tagság segítsen a gyakorlatban megvalósítani. Öt hónap alatt azt tapasztalta, hogy szorgalmasan, lelkesen tevékenykednek a szövetség érdekében. Elsősorban a pártalapszervezet tölt be fontos szerepet a szövetség életében. A pártalapszervezet és a KISZ-alapszervezet a szövetség politikai magva. A pártoktatás résztvevői igen aktívak, érdeklődnek a felvetett kérdések iránt, sokat olvasnak, ismerik a napi eseményeket. A nőbizottság kezdeményezte az ismeretterjesztő előadások rendszeresítését, és ma már hiányolják, ha egy héten nincsen ismeretterjesztő előadás. A siketek és nagyothallók együttműködésének területén a nőbizottság és a KISZ-alapszervezet még jobban kapcsolódjanak be a feladatok megoldásába. Ma már nincsen széthúzás sehol, megvan az összhang a tagság között, sőt a kívülállók között sincsen olyan jelenség, ami helytelen lenne, így lehet dolgozni! Ma békesség és nyugalom van a szövetségben, megvan az alkotó munka legfontosabb előfeltétele. Rudas főtitkár ezután foglalkozott a küldöttközgyűlésen felvetett problémák elintézésével. Sorra vette az egyes kérdéseket, beszámolt az azóta végzett eljárásokról, és reálisan taglalta a várható eredményeket. Egyes ügyekben sok a nehézség, azonban amíg a kielégítő megoldást nem érik el, nem tekintik azokat lezártnak. A szövetségnek sok ezres tábora van és sok-sok ezren vannak még a szövetségen kívül. Sokkal nagyobb lett volna a fejlődés, ha mindig meglett volna egymás kölcsönös segítése. A tagszervezést is csak mindenki közreműködésével lehet sikerre . Nagy súlya lenne annak, minni ha felső szervek előtt ötezer tag nevében lehetne szólan. Ha a mai háromezer tagot említjük, akkor rögtön megjegyzik: szép-szép, de 680-an nem fizettek tagdíjat. A nem fizetős tagok gyengítik a tagság súlyát. Ennek a helyzetnek a felszámolása minden egyes tag feladata. Az évi munkát meghatározó programot minden csoport vezetősége a maga aktívahálózatának bevonásával készítse el. Két része legyen: foglalkozzon a költségvetés nyújtotta lehetőségek hasznosításával, és foglalja magában mindazt, amit a maguk erejéből meg tudnak valósítani: kultúrmunka, a helyiségek szebbé tétele, megbecsülése. Arccal az olimpia felé ez legyen a sportolók felkészülésének fő jelszava. Mindenkinek segítenie kell a sportolók munkáját. Sikereik mindenki sikerei lesznek! Akkor dolgozik jól a vezetőség, akkor hajtja végre az apparátus helyesen a jól átgondolt határozatokat, ha minden siket és nagyothalló azt fogja érezni: a szövetség az övé! Déri Sándor, özv. Nádasi Lászlóné (ez évben is legyen irodalmi pályázat), Nagy Ernő, Dávid Gyula (szükséges a bizalmi hálózat kiépítése az üzemekben, minden összejövetelen legyen tájékoztatás a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, Weicher Sándor, id. Lőwenstein Pál, Liptay Dezső, Füzesi Géza, Földvári Samu, Kentner Sándor felszólalásaira Rudas Nándor főtitkár válaszolt. Az imperialisták mérgezett fegyvere Az elmúlt év novemberében egy fiatal sorstárs levelet mutatott nekem. Vidéki ismerőse azt írta, hogy hazánkban 1961. január 1-től a közlekedés tarifáját felemelik és csökkentik a fizetéseket. Egyik sem következett be. Am múlt év novemberében a jóhiszemű levélíró elhitte, sőt terjesztette az ellenség által kiagyalt rémhíreket. És tegyük hozzá, az efféle rágalmak, rémhírek, hazugságok, álhírek a legprimitívebbek azok közül a kommunistaellenes mérgezett fegyverek közül, amelyeket az imperialisták naponta útjukra bocsátanak — mint azokról a 81 kommunista és munkáspárt képviselőinek Moszkvai Nyilatkozata is említést tesz. Ki Kádár János elvtárs legutóbországgyűlési beszédében bölcs, tréfás megjegyzést tett: a rémhírek hívei, terjesztői gyűjtsék össze közrebocsátott rémhíreiket, amelyek valótlansága kivétel nélkül rövidesen, hetek, napok, órák alatt kiderült, aszerint, mikorra ígérték a beteljesedést, és a kormány a rémhírterjesztők összegyűjtött műveit hajlandó kötetben kiadni tanulságul a hiszékeny embereknek. Az imperialisták töméntelen hazugságot, rágalmat és álhírt terjesztettek a Szovjetunióról fennállása több mint negyven éve alatt, úgyszintén a szocialista táborról, a népi demokráciákról, de a világ minden haladó mozgalmáról is. A velejéig reakciós Horthyrendszerben állandóan befeketítették, mocskolták a szocialista Szovjetuniót, a munkások, dolgozók győztes forradalmát. Velem együtt néhány haladó gondolkodású, demokratikus érzelmű sorstárs rendszeresen összejött az „Edison" kávéház alagsori helyiségében, és az igazságnak megfelelően magyarázták a Szovjetunióban akkor épülő szocialista rendszer előnyeit a sorstársaknak. Élénk, termékeny vitákat folytattunk, nagyon sok sorstársban támadt becsületes érdeklődés a proletárdiktatúra állama iránt. Az imperialisták nem változtak meg, ma is minden lehető eszközzel igyekeznek befeketíteni, meghamisítani a kommunisták helyes, építő törekvéseit, a szocialista társadalmat, s mindent és mindenkit, ha kizsákmányoló, gyarmatosító törekvéseiknek útjában áll. Ám a szocialista tábor megszületésével a Szovjetunió elszigeteltsége megszűnt, ma már egymilliárd ember építi a szocialista társadalmat. Megerősödött világszerte a kommunisták hangja. Ma már nálunk sem kell mély illegalitásban védeni a világot átformáló kommunista eszméket, a népek jólétét megteremtő szocialista társadalmat. A világon mindenütt egyre többen ismerik fel a kommunisták alkotó munkájának gyönyörű jelent és jövőt formáló eredményeit. Ám az imperialisták nem nyugosznak. Rágalmaznak és a kommunistaellenesség mérgezett fegyvereivel igyekeznek megzavarni az egyszerű emberek tisztánlátását. Egymás ellen próbálják uszítani a népeket, le akarják törni a népek jobb élet utáni törekvéseit. Nekik minden eszköz jó arra, hogy akadályozzák a népeket a jobb élet megvalósításáért folyó harcban. Hogyan lehet kicsavarni ellenségeink kezéből a mérgezett fegyvereket, mmi a legbiztosabb ellenméreg? A hazugságokat, a rágalmakat, a tudatos és célzatos álhíreket, uszításokat leleplezni, közmegvetésbe és köznevetségbe fullasztani mindenütt. A mi legtisztább és legerősebb fegyverünk az igazság. Mi békét akarunk, és a népek számára a jólétet akarjuk megteremteni. Mi megszabadítjuk az emberiséget a háború borzalmaitól, a rettegéstől, a munkanélküliségtől, a gazdasági válságoktól, így adunk csattanós választ a rémhírekre. Déri Sándor Az országos elnökség ülése ••• • ❖ A Szövetség országos elnöksége 1961. január 10-én tartotta ez évi első ülését. Főbb ❖ napirendi pontként a buda❖ pesti Helyi Csoporttal foglalkoztak, s ezért erre az ülésre ❖ meghívták a budapesti csoport ❖ [UNK] vezetőit is. ❖ Rudas Nándor, főtitkár és •*••Nagy Ernő, országos szervezőtikár, részletesen kifejtették ^nézeteiket és elgondolásaiéit, ❖ mellyel a budapesti helyi csoport munkáját kívánják ^megjavítani, hogy az a többi ❖ csoport közt necsak a legna.•Igyobb, hanem a legjobb csoport is legyen, s mintaképül ❖ szolgáljon. Rámutattak arra, ❖ hogy ❖ ❖ a jó munka alapja a terv•••❖ szerű felkészülés, ezért a budapesti helyi csoportolnak is munkatervet kell !• készítenie negyedéves, |j; esetleg havi bontásban. .♦.Rámutattak a tanulás, a továbbképzés fontosságára, arra, hogy népi államunk milye|nagy áldozatot hoz annak érdekében, amire példa a Szövetség költségvetése is. Élni ❖ kell az adott lehetőségekkel. 5 Rámutattak arra, hogy »J* •> bele kell venni a munka... tervbe az ismeretterjesztő ... előadások és látogatások ij tartását, *és jelentősen meg kell emelnie a kultúrmunka színvonalát, ❖ valamint jobban rá kell szoktatni a tagságot az olvasásra. Hasznosabb szórakozási lehetőségről is kell gondoskodni a tagság számára. Kiemelték a taglétszám emelésének fontos feladatát, a tagtoborzás fokozását, a kívülállók összehívását és meghallgatását. Kimondotta az országos elnökség, hogy a választmánynak a Szövetség 2 forintos belépődíj melletti látogatását beszüntető határozatát maradéktalanul végre kell hajtani. Azokat a sorstársakat, akik több alkalommal külön belépődíjjal keresték fel a Szövetség helyiségeit és így néhány látogatás után többet fizettek, mint az egész évi tagdíj, a saját érdekükben és a taglétszám emelése érdekében be kell szervezni a Szövetség tagjai sorába. Intézkedett az elnökség a tagdíjhátralék felszámolása iránt is. Kb. 13 000 forintról van szó, amit még a múlt évben kellett volna teljesíteni. tagságot rá kell nevelni a tagsági díj pontos és időben való megfizetésére. Ezt lehetőleg már az év első felében teljesítsék, hogy a második félévben ne legyen egyetlen hátralékos sem, s az év végi zárszámadást már eszerint lehessen elkészíteni. Az országos elnökség többi és a budapesti csoport vezetőségi tagjainak hozzászólásai után az országos elnökség rátért a segélyügyek megtárgyalására. Végül Dávid Gyula alelnök rövid beszámolót tartott az olimpiai bizottság ülésének lefolyásáról. i AZ ÚJ ÉV ALKALMÁBÓL a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége tagságának és vezetőinek jókívánságaikat küldték: a Siketek Világszövetségének főtitkársága; Dragoljub Vukotic, a Siketek Világszövetségének elnöke; a Siketek Összoroszországi Szövetsége; Szutjagin elnök, Moszkva; a Siketek és Nagyothallók Kínai Szövetsége, Peking; a Lengyel Siketek Szövetsége, elnöksége, Varsó; a Romániai Siketek Szövetségének központi vezetősége, a Német Siketek Általános Szövetsége, Berlin; Schliebenow elnök, Német Siketnéma Múzeum, Lipcse, vezetője; Német testi fogyatékosaik sportszövetsége elnöksége; Bulgáriai Siketek Szövetségének központi vezetősége; Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsége; Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsége Sportolóinak Tanácsa; Jugoszláviai Siketek Szövetsége, Olaszországi Siketek Sportszövetsége, Indiai Siketek Szövetsége, Új-Delhi, Bans Gopal Nigam főtitkár, Venezuelai Siketek Szövetsége igazgató tanácsa, Caracas és még nagyon sokan külföldről és hazánkból. I Számvetés és felhívás Az új év elején számba vesszük a múlt év folyamán végzett munkánk eredményeit. Ezúttal a taglétszámot tesszük mérlegre. Az 1960-as évet 2633 taglétszámmal kezdtük, míg az év végén 3078 volt a tagok száma. A szaporulat 445 fő. A taglétszám jelentős emelkedése az év utolsó harmadában, szeptembertől vett lendületet, midőn megindítottuk a tagtoborzó versenyt. A verseny havonkénti alakulásáról lapunkban minden hónapban közöltünk kimutatást. (A tagtoborzó verseny december havi állásával és értékelésével jelen lapszámunk más helyén foglalkozunk.) A tagtoborzó verseny eddigi négy hónapjában elért eredmény a megelőző nyolc hónaphoz viszonyítva kielégítőnek mondható. Azonban ez a kései lendület nem volt elegendő ahhoz, hogy az 1960. évre előírt taglétszámot elérjük, a taglétszám emelés tervét teljesítsük. Azonban az 1961-re előirányzott taglétszámot el kell érnünk, sőt túl kell teljesítenünk. Ezért a tagtoborzó versenyt folytatjuk. Nemcsak a csoportvezetőségeket utasítjuk a tagtoborzás fokozottabb vitelére, a kezdeti lendület továbbfejlesztésére, hanem felkérünk minden egyes tagtársat, kapcsolódjanak be ők is a tagtoborzásba. Minden tag tekintse kötelességének csoportja taglétszámának jelentős növelését. Ha minden tagtárs legalább egy, vagy két, esetleg több sorstársat hoz magával, és emeli így a taglétszámot, akkor erősítik csoportjukat, szövetségünket, s hozzájárulnak építő munkájához. Szólnunk kell a pontos tagdíjfizetésről és a hátralék felszámolásáról. A taglétszám emelkedése csak úgy értékelhető, ha minden tag pontosan eleget tesz tagdíjfizetési kötelezettségének. A tagdíj pontos fizetését az alapszabály is előírja. Felhívjuk azon tagjainkat, kik hátralékban vannak, elmaradásuk mielőbbi rendezésére. A hátralék rendezésével eltöröljük a szégyenfoltot. Legjobb a tagsági díjat mindjárt az év elején egész évre előre befizetni. Ezáltal egyrészt a tagtárs jár jól, mert nincsen gondja rá, másrészt a csoport adminisztrációja mentesül a többletmunkától. Az így megtakarított időt és energiát más hasznos munkára lehet felhasználni. Szólunk azokhoz a sorstársakhoz is, kik bár nem tagjai szövetségünknek, szorgalmasan látogatják helyiségeinket. Ezek az úgynevezett törzsvendégek inkább fizetikként a látogatási díjat, esetensemhogy beiratkozzanak a szövetség tagjai sorába. Ha tudnák, hogy ezáltal mennyire megkárosítják magukat, hiszen így jóval többet fizetnek, mint amennyit az egész évi tagsági díj a beiratási díjjal együtt. Ezzel nemcsak önmaguknak, hanem a szövetségnek is rossz szolgálatot tesznek. Ezeket a sorstársaikat a saját jól felfogott érdekükben felhívjuk: lépjenek rá az egyedül helyes útra — Iratkozzanak be a szövetség tagjai sorába. Lebegjen előttünk példakép gyanánt a Szovjetunió, ahol minden sorstárs kivétel nélkül tagja az ottani szövetségnek. A többi népi demokratikus államok testvérszövetségeinek taglétszáma szintén igen lényegesen magas szervezettségi fokon áll. Szólunk azokhoz a sorstársakhoz is, kik — bár a szövetségben van a helyük — azon kívül, távol tartják magukat. Több alkalommal hangoztattuk szóban és írásban, hogy a szövetség kapui tárva nyitva állanak a becsületes szándékú sorstársak előtt. Vannak, akik erre a hívó, jó szóra eljöttek. Ezek közül nem egy a szövetségben meggyőződött vélt sérelmei alaptalanságáról és a saját tévedéséről. Vannak még, akik húzódoznak. Hívjuk azokat is jó szívvel. Jöjjenek bizalommal! Szövetségünk módot ad minden kívülálló becsületes sorstársnak arra, hogy előadják a vélt, vagy valóságos sérelmeiket, szóvátegyék panaszaikat, vagy elmondják: miben nem értenek egyet, s hogyan látnák jobbnak a dolgok vitelét Ezeket a Budapest területen élő sorstársakat szövetségünk a Budapesti Helyi Csoporttal karöltve meghívja az 1961. február 4-én, szombaton este 6 (hat) órakor a székházban tartandó nyilvános nagygyűlésre. A vidéki helyi csoportok maguk területén kövessék ezt a a példát. Reméljük, hogy a még kívülálló sorstársak élni fognak az alkalommal és higgadtan fogják előadni véleményüket, elgondolásukat. Lehetnek közöttük olyanok, akik tévednek, vagy akiket megtévesztettek. Bízunk abban hogy őket éppen úgy, mint annyi társukat, sikerülni fog megyőzni és megnyerni. Persze lehetnek köztük olyanok is, akiknek igazuk van, s ezeket igyekezni fogunk meghallgatni. Fontos, hogy minden sporttárs egymásra találjon és egy táborban egyesüljön. Ismeretes, hogy „Egységben az erő!” Ez az egységes erő nagyban megnövelné a szövetség tekintélyét. Ennek az erőnek segítségével be tudnánk hozni a lemaradást és jobban tudnánk hozzáfogni felügyeleti hatóságunkkal egyetértésben a sok, fontos feladat megvalósításához, amiket a fejlődés hoz létre és követeli megoldásukat. Ismételjük, kell, hogy a magyar sorstársak széles tömegei egymásra találjanak és összefogjanak egy táborban a szövetségben. Kell, hogy minden sorstárs, mint tagtárs, hűségesen, odaadóan szolgálja a szövetséget, s annak célkitűzéseit. Félre minden kicsinyes egyéni érdekkel. A közösség érdekeit tartsuk szemünk előtt. A közösség jó szolgálatával jól szolgáljuk minden egyes egyén, így a magunk érdekét is. így illeszkedünk bele méltóan a nagy népi közösségbe és járulunk hozzá a szövetség építésével, mint egy sejtcsoport, a szocializmus nagy építő munkájához. Nagy Ernő országos szervezőtitkár