Hanglemez Magazin, 1974

SZÖRÉNYI Már az üzletekben van Szörényi Levente első ön­álló nagylemeze, most kí­váncsian vártam Szörényi Levente véleményét leme­zéről. Szívesen beszélt ró­la és a lemezen közremű­ködőkről. — Hogyan válogattad össze lemezed anyagát? — Az ember csak sejt­heti a lemezvásárlók ízlé­sét. Ritkán fordul elő, hogy a dalokkal mindenki elégedett legyen. Alapos megfontolás és körülte­kintés előzi meg egy-egy lemez összeállítását. Igye­keztem meglevő számaim közül a legjobbakat kivá­lasztani. — Melyik dalt szereted legjobban? — Tulajdonképpen va­lamennyit szeretem, de egy talán mindegyiknél jobban tetszik, mely úgy érzem, a lemezvásárlók tetszését is megnyerte, cí­me „Dal az ártatlanság­ról”. — Tudsz-e még valami érdekességet mondani a lemezzel kapcsolatban? — Igen. 10 éve kezd­tem az aktív zenélést és külön öröm számomra, hogy — ha nem is direkt módon — az évfordulóra készült el ez a lemez. — A folytatás? — A Fonográf együttes­sel elkészítettük az első nagylemezünket, amely még ebben az évben az üzletekbe kerül. És köz­ben sokat szeretnénk kon­certezni az országban. Most pedig részletesen a lemezről. Az „A” oldal sláger­rel kezdődik, melyet a hanglemezklubok vezetői­nek is szívesen ajánlok. Kitűnően táncolható zene ez, melyben egy kedves névvel találkozunk: Zazi. (Volt egy film, melynek címe „Zazi a metróban”.) A második dal szerző­párja jól ismert: Tolcs­­vay László és Tolcsvay Béla. Daluk címe: „Fény­kereső”. Papp Gyula or­gonajátéka és Szörényi Levente éneke teszi em­lékezetessé a felvételt. Az „Angolna” vidám dal egy rosszul sikerült randevúról. Az „Életrajz” nagyszerű hangszerelése, valamint remek együtt­­éneklése következtében kitűnő sztereohatást biz­tosít. Az „A” oldal utolsó fel­vétele a lemez legszebb, leglíraibb hangulatú szá­ma. Vallomás egy olyan „lányról, akit szerettem”. A „B” oldal igazi count­ry zenével kezdődik. Ban­jo, gitár és szájharmo­nika ennek a stílusú ze­nének a fő kelléke. Eh­hez párosul a kitűnő vo­­kál, melynek megszólal­­tatói Szörényi Levente és Tolcsvay László. Következik a lemez leg­ismertebb dala a „Bánat­virág”, mely kislemez for­májában az üzletekben már hetekkel megelőzte a nagylemezt. A legnagyobb Illés-sikerekre emlékeztet. A banjo, a hegedű és szájharmonika a három főszereplője a „B” oldal harmadik számának. Nem vitás, különös hangszere­lés. A dal címe „Ne vágj ki minden fát!” A „B” oldal negyedik száma külföldi utazás hangulatát idézi. Lírai hangulatú, na­gyon jó ritmusú a „Dal az ártatlanságról”, mely ötödik számként a „B” ol­dalon található. Borongós hangulatú fel­vétellel fejeződik be a le­mez: „ősz van már”. Nem tehetek róla, én csak a tavaszt és a nyarat szere­tem. A dal zenéjét és szö­vegét is Szörényi Levente írta. A lemez kitűnő sztereo­­hatásokkal tűnik ki, amely Dobó Ferenc hang­mérnök, valamint a le­mezt nagyszerűen meg­hangszerelő Szörényi Le­vente érdeme. A leme­zen sokan énekelnek és sokféle hangszer szólal meg. A banjotól a hege­dűig, a szájharmonikától a synthesizerig, a külön­böző gitárokig és az ütő­hangszerekig minden sze­rephez jutott. Attól jó a lemez, hogy senki nem akar Szörényi Levente mellett szólistává válni, mindenki csak annyit ját­szott a hangszerén, amennyitől jó lett egy­­egy szám, s ez a legfonto­sabb. Az arányok jó meg­választásán áll vagy bu­kik egy felvétel sikere. A jó zenei alapra a rá­­éneklésben a Fonográf együttesen kívül nagy se­gítségre volt és feladatát kitűnően oldotta meg a Mikrolied vokál. Külön meg kell emlí­teni Papp Gyula kitűnő orgonálását, valamint a magyar hanglemezeken eddig még nem nagyon hallott banjo- és hegedű­együttes játékát és a hangszerek két kitűnő is­merőjét, Muszty Beát és Dobay Andrást. Mindent egybevéve egy nagyon jól szóló, tartal­mas lemezzel gazdagodott a magyar pop világa. B. Tóth László Eredményes évet zárt a Locomotiv GT. Dióhéjban néhány fontosabb esemény: részt vettek a VIT-en, a Sopoti Fesztiválon, az egész kontinenst képviselték a London Music Fesztiválon. Május 1-én harmincezer fia­talnak játszottak a Gellért­hegyen. Szinte megállás nélkül koncerteztek itthon és a környező országokban. Két új nagylemezük jelent meg, a Popfesztivál és a Bumm!; háromért vették át az arany­lemezt. Londonban első an­gol nyelvű nagylemezüket készítették el. Az azóta már századik előadásához érke­zett Popfesztivál pedig való­ságos frontáttörés: egy év­vel ezelőtt még a szakem­berek többsége sem hitte, hogy a pop-rock zene ilyen esztétikai értékkel bírhat, ennyire friss erővel tud részt venni, sőt lendíteni színházi életünkön és ott tartós sikert aratni. Nemcsak itthon vet­ték végre felnőtt számba a műfajt, hanem számos or­szág mutat élénk érdeklő­dést a produkció iránt. Angliától keletre még nem született ilyen jelentőségű rock-dráma. Mindezen túl az év végén az együt­tesek közül a Locomotiv GT. nyerte a Pepita Orosz­lán díjat, tehát a legtöbb fiatal — sőt nem fiatal — az ő lemezeikből vásárolt leg­többet 1973-ban. Mindez természetesen csak évek következetes mun­kájának lehet az eredmé­nye, annak, hogy a maguk által felállított mércét min­dig magasabbra emelik, új feladatokat keresnek, a mű­faj kereteit tágítják, kísér­letező kedvük nem fárad el. Ezért hoznak időről időre újat, meglepetést, és ezért lehet változatos, amit csinál­nak. De nem ragadnak meg egy-egy maguk által kitapo­sott és sikeresnek bizonyult ösvényen: a Popfesztivál mély, elgondolkodtató és dramaturgiai fontosságú da­lait követte legújabb nagy­lemezük a Bumm!, amely felszabadult, friss zene, egészséges fiatal energiák feltörése, játékosság és ma­gas szintű hangszertudás ötvözete. A megkezdett év, ha le­het, még mozgalmasabbnak ígérkezik. Január máris egy új nagylemez jegyében telt el. Kovács Kati legújabb, ta­vasszal megjelenő albu­mának zenéjét és felvéte­leit készítette el az együttes a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában. Izgalmas és szerencsés találkozás ez a lemez. A szerzők örömmel használják ki Kati hangjá­nak izgalmas lehetőségeit. Kovács Kati pedig kitűnő al­kalmat kap arra, hogy hangja és egyénisége vonz­erejét egy jól komponált, egységes nagylemez kereté­ben mutassa be. Hangjá­val szinte mindent tud, né­ha úgy énekel, mint Janis Joplin, máskor Suzi Quat­­ro-nak hinnénk, mindent természetes egyéniségén át­szűrve ad elő, átélten, egy­szerűen és egészségesen. Készülőben van a menet­­rendszerű új LGT nagyle­mez és egy rock-opera „Húszezer dioptria" cím­­mel. Presser Gábor, aki már jó ideje dolgozik az utób­bin, ezúttal igen nagy fába vágta a fejszéjét: egy ön­álló rock-opera nehéz faj­súlyú kompozícióját mind megalkotni, mind előadni egy rock együttes talán leg­nehezebb feladata. Ami a személyes fellépé­seket illeti, a szomszédos országok városai, Prága, Berlin, Drezda, Varsó, Poz­nan, Gdansk és még sorol­hatnánk, szinte második otthonai az együttesnek. Turnéik óriási érdeklődés mellett zajlanak, hol egy hajógyári hangár, hol egy kongresszusi nagyterem bizonyul szűknek korefcert­jeik számára. Így volt ez a mostani, február-márciusi lengyelországi turnén is, ahol 12 nap alatt 30 kon­certet adtak „mindössze", ez ugyanis ennyi idő alatt a fizikai teljesítőképesség határa, bár az ottani kö­zönség igénye ennek sok­szorosa lett volna. Az idei tavasz legnagyobb erőpróbája tengerentúli turnéjuk lesz. Az amerikai ABC, az angol CBS lemez­­társaság és Jimmy Miller, a híres lemezproducer több éves lemez- és turnészerző­dést kötöttek az együttes­sel. Az első albumot a kö­zelmúltban már el is ké­szítették és megjelenésekor a producerek a fiúkat máris a legnagyobb, legkavargóbb mélyvízbe dobják. Jimmy Miller igen bizakodóan te­kint szereplésük elé, és így nyilatkozott újságíróknak: „­­ A magyar zenekart a tavalyi London Music Fesz­tiválon hallottam először. Lélegzetelállítóan izgalmas élmény volt. Ez az együt­tes jobb, mint a legtöbb nyugati rock zenekar, ame­lyet megismertem. Az itte­ni zenekarok általában vagy technikai felkészültséggel, vagy p­edig dalaik előadá­sának nagy érzelmi töltésé­vel érnek el sikereket A Locomotiv GT rendkívül ma­gas zenei tudása mellett megdöbbentően ért a drá­mai, hangulati hatásokhoz, ötvözi azokat az elemeket, amelyekkel sikert lehet el­érni, s meggyőződésem, hogy hódítani fog nyugaton. Angliában sokan azt hi­szik, hogy azért állítjuk a Locomotivot a nemzetközi könnyűzene élvonalába, mert az első szocialista vi­lágbeli együttesnek, mely­­lyel foglalkozunk, politikai mellékíze van. Elárulhatom, hogy erről szó sincs, zenei érdekessége, különleges ka­raktere van, üzletet látunk benne...”

Next