Hanglemez Magazin, 1974

SZÖRÉNYI Már az üzletekben van Szörényi Levente első önálló nagylemeze, most kíváncsian vártam Szörényi Levente véleményét lemezéről. Szívesen beszélt róla és a lemezen közreműködőkről. — Hogyan válogattad össze lemezed anyagát? — Az ember csak sejtheti a lemezvásárlók ízlését. Ritkán fordul elő, hogy a dalokkal mindenki elégedett legyen. Alapos megfontolás és körültekintés előzi meg egy-egy lemez összeállítását. Igyekeztem meglevő számaim közül a legjobbakat kiválasztani. — Melyik dalt szereted legjobban? — Tulajdonképpen valamennyit szeretem, de egy talán mindegyiknél jobban tetszik, mely úgy érzem, a lemezvásárlók tetszését is megnyerte, címe „Dal az ártatlanságról”. — Tudsz-e még valami érdekességet mondani a lemezzel kapcsolatban? — Igen. 10 éve kezdtem az aktív zenélést és külön öröm számomra, hogy — ha nem is direkt módon — az évfordulóra készült el ez a lemez. — A folytatás? — A Fonográf együttessel elkészítettük az első nagylemezünket, amely még ebben az évben az üzletekbe kerül. És közben sokat szeretnénk koncertezni az országban. Most pedig részletesen a lemezről. Az „A” oldal slágerrel kezdődik, melyet a hanglemezklubok vezetőinek is szívesen ajánlok. Kitűnően táncolható zene ez, melyben egy kedves névvel találkozunk: Zazi. (Volt egy film, melynek címe „Zazi a metróban”.) A második dal szerzőpárja jól ismert: Tolcsvay László és Tolcsvay Béla. Daluk címe: „Fénykereső”. Papp Gyula orgonajátéka és Szörényi Levente éneke teszi emlékezetessé a felvételt. Az „Angolna” vidám dal egy rosszul sikerült randevúról. Az „Életrajz” nagyszerű hangszerelése, valamint remek együtténeklése következtében kitűnő sztereohatást biztosít. Az „A” oldal utolsó felvétele a lemez legszebb, leglíraibb hangulatú száma. Vallomás egy olyan „lányról, akit szerettem”. A „B” oldal igazi country zenével kezdődik. Banjo, gitár és szájharmonika ennek a stílusú zenének a fő kelléke. Ehhez párosul a kitűnő vokál, melynek megszólaltatói Szörényi Levente és Tolcsvay László. Következik a lemez legismertebb dala a „Bánatvirág”, mely kislemez formájában az üzletekben már hetekkel megelőzte a nagylemezt. A legnagyobb Illés-sikerekre emlékeztet. A banjo, a hegedű és szájharmonika a három főszereplője a „B” oldal harmadik számának. Nem vitás, különös hangszerelés. A dal címe „Ne vágj ki minden fát!” A „B” oldal negyedik száma külföldi utazás hangulatát idézi. Lírai hangulatú, nagyon jó ritmusú a „Dal az ártatlanságról”, mely ötödik számként a „B” oldalon található. Borongós hangulatú felvétellel fejeződik be a lemez: „ősz van már”. Nem tehetek róla, én csak a tavaszt és a nyarat szeretem. A dal zenéjét és szövegét is Szörényi Levente írta. A lemez kitűnő sztereohatásokkal tűnik ki, amely Dobó Ferenc hangmérnök, valamint a lemezt nagyszerűen meghangszerelő Szörényi Levente érdeme. A lemezen sokan énekelnek és sokféle hangszer szólal meg. A banjotól a hegedűig, a szájharmonikától a synthesizerig, a különböző gitárokig és az ütőhangszerekig minden szerephez jutott. Attól jó a lemez, hogy senki nem akar Szörényi Levente mellett szólistává válni, mindenki csak annyit játszott a hangszerén, amennyitől jó lett egyegy szám, s ez a legfontosabb. Az arányok jó megválasztásán áll vagy bukik egy felvétel sikere. A jó zenei alapra a ráéneklésben a Fonográf együttesen kívül nagy segítségre volt és feladatát kitűnően oldotta meg a Mikrolied vokál. Külön meg kell említeni Papp Gyula kitűnő orgonálását, valamint a magyar hanglemezeken eddig még nem nagyon hallott banjo- és hegedűegyüttes játékát és a hangszerek két kitűnő ismerőjét, Muszty Beát és Dobay Andrást. Mindent egybevéve egy nagyon jól szóló, tartalmas lemezzel gazdagodott a magyar pop világa. B. Tóth László Eredményes évet zárt a Locomotiv GT. Dióhéjban néhány fontosabb esemény: részt vettek a VIT-en, a Sopoti Fesztiválon, az egész kontinenst képviselték a London Music Fesztiválon. Május 1-én harmincezer fiatalnak játszottak a Gellérthegyen. Szinte megállás nélkül koncerteztek itthon és a környező országokban. Két új nagylemezük jelent meg, a Popfesztivál és a Bumm!; háromért vették át az aranylemezt. Londonban első angol nyelvű nagylemezüket készítették el. Az azóta már századik előadásához érkezett Popfesztivál pedig valóságos frontáttörés: egy évvel ezelőtt még a szakemberek többsége sem hitte, hogy a pop-rock zene ilyen esztétikai értékkel bírhat, ennyire friss erővel tud részt venni, sőt lendíteni színházi életünkön és ott tartós sikert aratni. Nemcsak itthon vették végre felnőtt számba a műfajt, hanem számos ország mutat élénk érdeklődést a produkció iránt. Angliától keletre még nem született ilyen jelentőségű rock-dráma. Mindezen túl az év végén az együttesek közül a Locomotiv GT. nyerte a Pepita Oroszlán díjat, tehát a legtöbb fiatal — sőt nem fiatal — az ő lemezeikből vásárolt legtöbbet 1973-ban. Mindez természetesen csak évek következetes munkájának lehet az eredménye, annak, hogy a maguk által felállított mércét mindig magasabbra emelik, új feladatokat keresnek, a műfaj kereteit tágítják, kísérletező kedvük nem fárad el. Ezért hoznak időről időre újat, meglepetést, és ezért lehet változatos, amit csinálnak. De nem ragadnak meg egy-egy maguk által kitaposott és sikeresnek bizonyult ösvényen: a Popfesztivál mély, elgondolkodtató és dramaturgiai fontosságú dalait követte legújabb nagylemezük a Bumm!, amely felszabadult, friss zene, egészséges fiatal energiák feltörése, játékosság és magas szintű hangszertudás ötvözete. A megkezdett év, ha lehet, még mozgalmasabbnak ígérkezik. Január máris egy új nagylemez jegyében telt el. Kovács Kati legújabb, tavasszal megjelenő albumának zenéjét és felvételeit készítette el az együttes a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában. Izgalmas és szerencsés találkozás ez a lemez. A szerzők örömmel használják ki Kati hangjának izgalmas lehetőségeit. Kovács Kati pedig kitűnő alkalmat kap arra, hogy hangja és egyénisége vonzerejét egy jól komponált, egységes nagylemez keretében mutassa be. Hangjával szinte mindent tud, néha úgy énekel, mint Janis Joplin, máskor Suzi Quatro-nak hinnénk, mindent természetes egyéniségén átszűrve ad elő, átélten, egyszerűen és egészségesen. Készülőben van a menetrendszerű új LGT nagylemez és egy rock-opera „Húszezer dioptria" címmel. Presser Gábor, aki már jó ideje dolgozik az utóbbin, ezúttal igen nagy fába vágta a fejszéjét: egy önálló rock-opera nehéz fajsúlyú kompozícióját mind megalkotni, mind előadni egy rock együttes talán legnehezebb feladata. Ami a személyes fellépéseket illeti, a szomszédos országok városai, Prága, Berlin, Drezda, Varsó, Poznan, Gdansk és még sorolhatnánk, szinte második otthonai az együttesnek. Turnéik óriási érdeklődés mellett zajlanak, hol egy hajógyári hangár, hol egy kongresszusi nagyterem bizonyul szűknek korefcertjeik számára. Így volt ez a mostani, február-márciusi lengyelországi turnén is, ahol 12 nap alatt 30 koncertet adtak „mindössze", ez ugyanis ennyi idő alatt a fizikai teljesítőképesség határa, bár az ottani közönség igénye ennek sokszorosa lett volna. Az idei tavasz legnagyobb erőpróbája tengerentúli turnéjuk lesz. Az amerikai ABC, az angol CBS lemeztársaság és Jimmy Miller, a híres lemezproducer több éves lemez- és turnészerződést kötöttek az együttessel. Az első albumot a közelmúltban már el is készítették és megjelenésekor a producerek a fiúkat máris a legnagyobb, legkavargóbb mélyvízbe dobják. Jimmy Miller igen bizakodóan tekint szereplésük elé, és így nyilatkozott újságíróknak: „ A magyar zenekart a tavalyi London Music Fesztiválon hallottam először. Lélegzetelállítóan izgalmas élmény volt. Ez az együttes jobb, mint a legtöbb nyugati rock zenekar, amelyet megismertem. Az itteni zenekarok általában vagy technikai felkészültséggel, vagy pedig dalaik előadásának nagy érzelmi töltésével érnek el sikereket A Locomotiv GT rendkívül magas zenei tudása mellett megdöbbentően ért a drámai, hangulati hatásokhoz, ötvözi azokat az elemeket, amelyekkel sikert lehet elérni, s meggyőződésem, hogy hódítani fog nyugaton. Angliában sokan azt hiszik, hogy azért állítjuk a Locomotivot a nemzetközi könnyűzene élvonalába, mert az első szocialista világbeli együttesnek, melylyel foglalkozunk, politikai mellékíze van. Elárulhatom, hogy erről szó sincs, zenei érdekessége, különleges karaktere van, üzletet látunk benne...”