Magyar nő, 1950 (57-62. szám)
1950-01-01 / 57. szám
2 Bartók Édesanyja Hetven évvel ezelőtt a Szeged alatti Nagyszentmiklósra fiatal, új tanítónő érkezett. Az alig húszesztendős fiatal leány kellemes magatartásával, csinos megjelenésével egyhamar feltűnt. Sok irányú műveltségét különösen elismerték. A helybeli földművesiskola fiatal igazgatójának, Bartók Bélának feltűnt az új tanítónő határozottsága, kedves, kellemes s egyben tiszteletet parancsoló magatartása. Az érdeklődés nem maradt viszonzatlan. A fiatal tanítókisasszony, Voit Paula szívesen fogadta a fiatal férfi érdeklődését, akit nagyszerű munkateljesítménye és minden újat kezdeményező társadalmi szerepe miatt nagyra becsült. .1 .A földművesiskolai igazgató és az új tanítónő kölcsönös vonzalma házassággal végződött, melyből első gyermekként született Bartók Béla, a későbbi nagy zeneszerző, a magyar és középeurópai zenei műveltség egyik legnagyobb mestere. A boldog családi élet mindössze hét évig tartott. Idősebb Bartók Béla szüntelen munkával 32 éves korára kiégette életét. Az apa korai halála után a fiatal özvegy elhatározta, hogy minden erejét gyermekei nevelésére és gondozására fordítja. A kis Bartók Béla rendkívüli tehetséget és érdeklődést mutat a zenében, tehát gondoskodott zenei tanulmányairól. Bartóknét, aki ismét tanítónő lett, egymásután több vidéki iárosba helyezték. A fiatal özvegy nehézséget nem ismert: legyőzhetetlen akaraterővel vitte tovább a kis család sorsát. Mikor látta, hogy a zenében rohamosan fejlődő Béla számára a különböző kis városok alkalmi tanítása nem elégséges, kitartó igyekezettel keresztülvitte, hogy Pozsonyba helyezzék, ahol abban az időben a legfejlettebb volt a zenei művelődés Magyarországon. Egynéhány szolgálati éve volt csupán, tanítónői fizetése tehát igen szerény volt. Bartókné fia külön zenei tanulmányait mégis biztosította mindenkor a legjobb zenészeknél. Céltudatos kitartása, nemes példája egész életére kihatóan meghatározta fia emberi jellemét. .4 felnövő gimnazista aggódó figyelemmel követte anyja hősies küzdelmét. Olyasmit tanult anyjától a fiú, amivel ebben a korban csak nagyon kevesen gondoltak. Bartókné gyermekeit megóvta a heje-hujás úri társaságoktól és attól az életszemlélettől, amely a századforduló táján mindent úgy talált rendben, ahogyan az éppen volt. Emberi önérzetre nevelte fiát, nem «úriembernek». Nem olyannak, aki az elnyomott rétegek felé az utat játszotta, felfelé pedig meghunyászkodott. özvegy Bartókné ebben a korszakban rendkívüli jelenség volt. Akaraterejénél csak szerénysége volt nagyobb, önfeláldozó kitartása jutalmat nyert abban, hogy fia élete és munkája a szépség és igazság ügyét vitte előre. Bartók anyjának emléke megérdemli a magyar nép tiszteletét és háláját. Jókai és Mikszáth Jókai neve külön fejezete elbeszélőirodalmunknak s műveinek összessége, hatásaiban, egy nagy korszakot ölel át. Úgy elbeszélni, mint ő, senki sem tudott. Az a könnyedség, báj, az a jóízű, természetesen ömlő humor, tiszta gazdag magyarság, az a színező képesség s melegség az előadásban: kiváltságos adományok, egészen az övéi. Magával ragadta, megigézte nemzetét. Vigasztalásul küldetett, akkor mikor a legmélyebb gyász ült az országon. Ott, hol az ifjúságtól égő fiatalember járt, fény csillant föl a szemekben, jóleső megnyugvás áradt el a lelkeken a visszatérő önbizalom megérzésében. Hitt azokban a csodákban, hőstettekben, lehetetlenségekben, amelynek tüzes és fantasztikus útján végigrobogtatta alakjait. Ha Jókai utáni magyar regényirodalomról van szó, akkor Mikszáth Kálmánt illeti meg az első hely, aki azt a rendkívüli népszerűséget, melyet Jókai szerzett a magyar prózai elbeszélésnek nemcsak az országban tudta megőrizni, hanem éppen úgy, mint jeles kortársa a külföldön is tovább terjesztette. 1847 január 17-én született s 1910 május 28-án, 12 nappal azután halt meg váratlanul, hogy a nemzet 40 éves írói jubileumát olyan lelkedéssel ünnepelte, hogy nagyobb ünneplésben csak Jókainak volt része. Mikszáth tehetsége messze túlszárnyalta minden kortársát. Kétségkívül sokat tanult Jókaitól és bár gondolkodása, világnézete, írói módszere és költői képzeletének alaptermészete különbözik is, mégis talán főleg magyarosságukban, a magyar élet megfigyelésének módszerében és különös mesélő adományukban, mely őket soha cserben nem hagyta, sokban hasonlítanak egymáshoz. Jókait kedvelte a romantikusabb réteg, Mikszáthot pedig az ifjabb s realistább nemzedék. H. L. Szülök Iskolája Tél elején lelkes készülődés színhelye volt az ország valamennyi iskolája és óvodája. A Szülők Iskolája ünnepi megnyitóját várta szülő, gyermek és pedagógus. Az MNDSz és a többi tömegszervezetek is bekapcsolódtak az előkészítés munkájába. A Dugonics utcai iskola dekorálását az ünnepi alkalomra a Kossuth Akadémia hallgatói végezték el. A vasárnapi megnyitáson szerte az országban több mint félmillió szülő vett részt. A kijelölt tantermek mindenütt zsúfolásig megteltek úgy, hogy sokhelyütt javaslat hangzott el: több csoportban kellene megindítani a Szülők Iskolájának tanfolyamát. Az iskola első előadásának tárgya ez volt: «A családi nevelés általános feltételei». Az előadás keretében rámutattak, milyen ez a családi környezet, amelyből kiegyensúlyozott, önálló, demokratikus gondolkodású, egészséges gyermek kerül ki. Makarenko, a nagy szovjet nevelő tanítása alapján felsorolták a családi nevelés leggyakoribb hibáit is. A szülőket rendkívül érdekelte az előadás és mindenütt valósággal megrohamozták problémáikkal a pedagógusokat. A nagy számban megjelent munkás- és szegényparasztasszonyok nagy lelkesedéssel ígérték, hogy elhozzák asszonytársaikat is, akik ezúttal még nem vettek részt a Szülők Iskolájában, így valószínű, hogy a hallgatók száma a tél folyamán még jelentősen emelkedni fog. Az előadások hetenként egyszer lesznek és egytől-egyig olyan témát fognak tárgyalni, amely nélkülözhetetlen a kötelességét ismerő, haladó gondolkodású szülő számára. A megnyitáson szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a Szülők Iskolájában máris sikerült a korszerű nevelés kérdéseit, különösen falun, az érdeklődés középpontjába állítani. Egyesek inkább behúnják a szemüket. Az igazság olyan, mint a Nap: sasszem kell ahhoz, hogy belenézzünk. (ANATOLE FRANCE.)