Hargita, 1968. június (1. évfolyam, 85-110. szám)

1968-06-01 / 85. szám

2 Fővárosi lapokban olvastuk mm GS BItLSORS... A Comertul Socialist legújabb száma azért kapcsolja össze a két, egymástól idegen fogalmat, mert a kereskedelmi alkalmazottak egy­­része váltig azt hangoztatja: lehe­tünk bármennyire udvariasak, elő­zékenyek, készségesek és gyorsak, a szívünket, lelkünket adhatjuk bele a munkába, akkor is akadnak izgága, elégedetlenkedő vendégek, vásárlók... — Igazuk van! De va­jon az ebből adódó következteté­seik is helytállóak? Egyesek u­­gyanis azt ismételgetik: az elége­detlenkedők miatt nem érdemes jól, kifogástalanul dolgozni... Persze, ezzel nem ért egyet a fővárosi szaklap. Az ilyen és eh­hez hasonló álláspont ellen hada­kozik. Mégpedig érvekkel, történe­tekre, esetekre hivatkozva. S a hadakozás során kiderül, hogy vé­gül is nemcsak kereskedelmi ü­­gyet vitat, nemcsak kiszolgáló­ ma­gatartást vesz bonckés alá, hanem mindennapi életünk, közhasznú te­vékenységünk sarkallatos kérdéseit feszegeti. Hisz abból indul ki, hogy minden egyes szakma bizonyos kockázattal jár: a távolsági busz sofőre sem tudhatja, nem történik­­e útközben valami. Az orvos is magába szívhatja betege kóroko­zóit. De a pásztorembert is meg­ütheti az alá guruló­­ sziklatömb. A véletlenre, a sorsszerűségre egyetlen szakmát sem lehet bízni... Aki alapfoglalkozásának csak buk­tatóit, kisiklási lehetőségeit látja, aki saját árnyékától is óvakodik , az soha sem fog teljes értékű mun­kát végezni, az soha sem fog tud­ni úgy dolgozni, hogy örömét lelje benne. Úgynevezett kockázat, fe­lelősségvállalás nélkül szó sem le­het becsületes, értékes szakmai és társadalmi tevékenységről. A Comerţul Socialist következ­tetésére a gyávák és tétovázók, a hiba­lehetőséget percenként la­tolgatók miatt is föl kell figyel­nünk. Jaj, azt nem lehet, mert ab­ból baj lesz... Hiába csinálom meg jól, úgysem fog tetszeni... Miért dolgoznék kifogástalanul, hisz mindig akadnak olyanok, akik a libabőr helyett is gyolcsot kérnek számon... — Nem egyszer hallani ilyen és ehhez hasonló értékítéle­tet, a mindég két lépést hátráló vélemény-nyilvánítást. Lepel ez! A sunyiság és az örök.gibic takarója! Becsületes ember sohse húzódik a­­lája! De úgy véljük, más okból is ér­demes fölfigyelni a fővárosi szak­lap következtetésére. Mi is több­ízben szóltunk megyénk kereske­delmi életének visszásságairól, mi­előbbi orvoslásra váró hibákat tár­tunk fel. S mi lett az eredmény? Halogatás, huza­vona. Nem éppen így van... Ezt nem lehet megol­dani, azt úgysem lehet­­ elintéz­ni... így szoktuk meg, eddig ez így jól­ volt... Sajnos, egyesek elősze­retettel hivatkoznak a szokványos gyakorlatra, a betokosodott eljá­rásokra, módszerekre és formákra. Előszeretettel, azért, hogy félénk­ségüknek, tehetetlenségüknek biz­tos mentsvárat eszkábáljanak. Pe­dig csak kártyavárat építenek. . S a kártyavárak sorsa a gyors ösz­­szeomlás. Sorsa és nem balsorsa... (márton) árnyoldalak Volt gyümölcsös... lesz gyümölcsös ? Ezen gondolkodnak a csík­­somlyóiak. Ugyanis gyümöl­csös volt. A társult parasz­tok önkéntes munkával tele­pítették. Közösségi szelle­mük első gyümölcsét várták a fáktól.. De hiába. Azok a fák nem teremtek soha. Egy részét letörték a tehenek, más részét megették a kecskék, de maradt a nyulaknak is. 1966 őszén a veszett fejsze nyelét próbálták menteni, mikor a fák bekötözését sürgették. — Szükségtelen kötözni — döntött a vezető tanács. — Olyan vegyszer van, ha azzal bekenjük a fák kérgét, a nyulak messzire elke­rülik. Be is kenték valamivel. A baj, viszont az volt, hogy a nyálaknak nagyon ízlett a kence: kérgestől le­rágták, így ért dicstelen véget a jobb sorsra érdemes gyümölcsös. — Mást telepítettünk — mondja az elnök. — A ■ Hargita olda­lába. Ott állunk az aszalktúton. Az oldalban néhány csemete küszködik a gyenge talajjal, a fagyos szelekkel. JTog-g­­éelnök... vállat, vonnak... Olyan fanyar a mosolyuk, mint a hegyoldal vadalmájáé. A vezető tanács alszik... De nem alusznak az o­­lyan élelmes emberek, mint Domokos Imre brigádos és Péter Tibor beszerző. Egy beszerzőnek ugyebár mindenről kell tudnia. Arról is, ha a szövet­kezet olcsó áron malacot ad a tagoknak. Élősúlyban 15 lej egy kiló­ért igazán nem drága. Vásárolt is Péter Tibor négy, Domokos Imre há­rom malacot. Hogy a tagoknak nem jutott elég ? Mit számít az, hiszen „minden szentnek maga felé hajlik a keze“, tartja a közmondás. Ők ugyancsak hajlítgatták. Akkor lesz igazán olcsó a disznóhús, ha még etetni sem kell — jutott eszébe Domokos Imrének. Ötletét azonnal tettekre váltotta. Be­vitte három malackáját a tehénistállóba. Egy kis korpa, egy-két „csepp“ tejecske jól fogott az ártatlanoknak. Példáján felbuzdulva, a másik brigádos, Ambrus Dezső, a lóistál­lóba szállásolta malacait. Az a pár szem zab, amit a malacok megesz­nek, nem fog hiányozni a lovak a­ rákjából — gondolta ő. De nem úgy a csíktaplocai MTSZ-tagok. Nekik nem tetszett a dolog. Szóvá is tették. Csak az a baj, hogy nem volt, aki meghall­gassa. A vezető tanács nemcsak a szemét hunyta be, a fülébe is vat­tát dugott. Gecző Mihály elnök naivan csodálkozik. — Nem tudtam én, kérem. Nahát ez a Péter Tibi. Hogy ő is né­gyet vásárolt!? Töprengésében elárulja, hogy az eladási engedélyeket ő írta alá. Arra viszont már nem tud (nem akar?) visszaemlékezni, hogy Do­mokosnak és Péternek hány malacot engedélyezett. — Ejnye, ejnye, elnök elvtárs! Ön látatlanul mindent aláír? Hol van a felelősség?! Vagy néha odahaza „felejti“, mint kényelmetlen kölöncöt? Gondoljuk, segíteni fog Péter Tibornak a már süldővé cse­peredett malacok értékesítésében? Persze, szerződéses után. Úgyis árulja őket. BOGOS SÁNDOR Cs. 22 — Miből gondolta ezt? — Amikor Florut elbúcsúzott tő­lem, és elindult az állomásra, azon­nal megjelent Torny és Trandafir... Autóval jöttek. Azt kérdezték, volt e nálam Florut, vagy még csak ez­után jön... Mondtam, hogy már volt, és azt is megmondtam, merre ment... Erre sarkon fordultak és szó nélkül továbbálltak. A lány elhallgatott. Újra kezébe temette arcát. — Tom­a Busuioceanu úr, nem mesélné el nekünk, hogy mi tör­tént, miután otthagyták a kisasz­­szonyt? — nézett Lucian a letar­tóztatottra. — Persze, hogy elmesélem — e­­gyezett bele a letartóztatott, s ke­zét a szája elé tartotta, mint jól­nevelt emberhez illik, amikor kö­szörüli a torkát. — Szükségem volt Nicula Flo­­reára, a tőle nyerhető értesülések­re és az egyenruhájára. Tudtam, hogy egy heti szabadságot kapott. Azt gondoltam, hogy itt a pillanat, amikor rátehetem a kezem. Tud­tam, hogy galaci. Azt is tudtam, hogy a kohászati kombinátban dol­gozott és fog dolgozni, mint termo­technikus. Be akartam szervezni, hogy legyen, az én emberem. Az állomásra hajtottam... Amikor oda­értünk, már esteledett. Trandafir elindult,, hogy megkeresse é­s meg is találta. Még csaknem egy óra volt a vonat indulásáig... Trandafir be­csalogatta , a kocsiba, azzal az ü­­rüggyel, hogy elutazása előtt még beszélni akar vele a Corneliával kötendő házasságról... és sétálni in­dultunk Konstanca utcáin. Előbb zsarolni­ próbáltuk... megmutattuk neki a fényképeket... meghallgat­tattuk vele a magnetofon-szalagot... _ Mindezt az autóban? — ér­deklődött Lucian. Toma Busuioceanu, alias Fabri­­cius, gőgösen nézett rá: — Meggyőződhettek róla önök is... Egy James Bond-típusú Opel... Javasoltuk, hogy menjen civilbe öltözötten haza,­ vagy máshová, és mi hallgatni fogunk... ígértünk ne­ki ruhát is, pénzt is, de megma­kacsolta magát... Egyre csak azt hajtogatta, hogy nem árulja el az országot... a katonai esküt... Fenye­getőzött, hogy kiugrik a kocsiból (pedig nem tudott volna!) és az állambiztonság kezébe ad mind a kettőnket. Kloroformos vattával betömtük a száját — mert el vol­tunk készülve erre a lehetőség­ is —, és kihajtottunk a városból Amikor már jól magunk mögött hagytuk Konstancát, kirángattuk a kocsiból. Kábult volt, de meg tu­dott állni a lábán. Bevonszoltuk a kukoricásba és én működésbe hoz­tam a bumerángot. Ezt a hallatlan cinizmust már nem tudtam elviselni. "Lucián un­dorral telt szavai jutottak eszem­be: „nagyon­ piszkos- .ügy“... Úgy éreztem, hányinger környékez. In­tettem . Frunzának. Rámnézett, ész­revette, arcom­ sápadtságai és­ azon­nal megértett. Levezetett a kertbe és magamra hagyott. Éjszaka a tenger partján Mindhárman a kikötő mellett ül­tünk a töltésen. Éjfél elmúlt. A tá­volban Eforia fényei csillogtak, ö­­rök versenyben a hunyorgó csilla­gokkal. Egy világítótorony is harc­inkért az éjszaka sötétjével, de hiába... A tenger fekete hullámai — mint mozgó barázdák — verőd­tek a parthoz, s fenyegető zúgás­sal omlottak szét a töltés kövein.. Éreztük, amint az örökösen hány­­kódó tenger vizétől finom sókris­tályok rakódnak az arcunkra... A „Cazino“-ból, ahol császári módon vacsoráztunk, ide hallatszottak a zenekar lassú akkordjai. Ültünk a töltésen, mint három halász, horog nélkül. Hallgattunk. Tudtuk, hogy hajnalban indulunk Bukarestbe. Luciant és Frunzát ú­­jabb feladatok várják, engem pedig az íróasztal... De számomra még mindig nem volt világos a Busuio­­ceanu-ügy utolsó felvonása. — Nem tudtam már tovább tar­tani magamat — mondtam csende­sen a kihallgatáson történtekre il­látva. — Értelek felelte Lucian. Nekem se igen tetszenek azok a személyek, akikkel dolgoznom kell, és azok a helyzetek, amelyekbe a­­karatlanul ütközöm. — De még tartozol néhány fel­világosítással — vágtam a szavá­ba. — Hogy „dokumentációm“ tel­jes vagy legalább megközelítőleg teljes legyen, mindenekelőtt arra kérlek, magyarázd meg, hogyan bukkantatok Tom­a Busuioceanu- Fabricius nyomára. — Emlékszel, hogy milyen kö­rülmények között, és hány órakor váltunk el egymástól?... Mi tulaj­donképpen csak akkor kezdtünk a munkába, amikor te aludni men­tél. Csendben folyt minden, mint­ha a szállodában semmi sem tör­tént volna... De a vizsgálatok Tran­dafir Busuioceanu öngyilkosságát igazolták. Egyetlen nyomra sem bukkantunk, amely rajta kívül ál­ló okok felé vezetett volna. A le­vél még azt is megérttette velünk, hogy honnan szerezte be a hang­tompító-pisztolyt. Attól a külföldi­től — gondoltuk —, attól a bizo­nyos Georges Durandtól, akivel kapcsolatban állt... De arra is em­lékszel, valószínű, hogy elküldtem Frunzát, tudja meg minden áron: az ONT jegyzett-e be olyan Ope­leket, amelyeknek számát az ellen­őrző­ pont nyilvántartásából kiír­tuk. — Igen, emlékszem! Akkor ment el, amikor Bruderman kis­asszonyt táncra kérték. — Éppen ő hívta fel rá a figyel­münket, ha nem csalódom — foly­tatta Lucián. — Nem csalódsz... hát hogy is csalódhatnál?... — szólt közbe Frunză évődve. — Na, mindegy... Frunză akkor tért vissza, amikor a szállodában már javában folyt a nyomozás... És sikerült megtudnia, hogy... De jobb, ha te mondod el ezeket — nézett a barátjára. — A forgalmi ellenőrző­ponton olyasmire bukkantunk, ami arról árulkodott, hogy Busuioceanu alias Fabricius hibát, mondhatnám per­döntő hibát követett el. Ha alapo­san megvizsgáljuk az ügyet, kide­rül, hogy főbenjáró hibát... — Igazad van — nyugtázta a kapitány. — Fejlődsz, öregem! Mondhatnám: esetről-esetre növek­szel... — Egy ilyen mesterrel, mint te vagy! — replikázott Frunză. — De hol volt a hiba? Ne gyö­törjetek már! Mondjátok el félbe­szakítás nélkül... hiszen már égek a kíváncsiságtól. — A drappszínű Opel, amely az igen tisztelt kém, Busuioceanu— Fabricius tulajdona volt, Konstan­­cáról kifelé B.M. 63—8—45-ös számtáblával ment el az ellenőrző­pont előtt. Útközben megálltak, megölték Florut-ot, levetkőztették, civil ruhába öltöztették és otthagy­ták a kukoricásban. Amikor végez­tek, a kocsi megfordult és H.B. 48—5—36-os számtáblával indult vissza Konstanca felé... A hibát itt követték el. (Folytatjuk) A borszéki ásványvíz, ha­­zánk egyik legkeresettebb gyógy- és ásványvize. Napon­ta több ezer üveg hagyja el az Apemin csarnokát. Képün­kön az automata töltőberen­dezés látható, amelynek szál­lítószalagján katonás rendben sorakoznak a palackok. Értékes műkin­cseket loptak el a k­irkerfftal Molzannál Nagyszabású lopás történt a szebeni Brukenthal Múzeumban. A reneszánsz-kori alkotásokat őr­ző teremből nyolc világhírű fest­mény tűnt el, közöttük Tizian Ecce homo című remekműve, Van Dyck Cleopatra halála című alkotása, a Férfi koponyával, (flamand festmény), Amberger Férfiportré című műve. Az ellopott műkincsek nagy értéket képviselnek. A lopást a múzeum személy­zete fedezte fel május 28-án reg­gel nyitás előtt és azonnal érte­sítette a milícia szerveit. A milí­­cia széles körű nyomozást indí­tott. A helyszíni vizsgálat meg­állapította,­­ hogy a tettesek ki­használták a felbecsülhetetlen műkincseket tartalmazó kulturá­lis intézmény gyenge őrizetét és az egyik ajtót feltörve, zárás után behatoltak a múzeumba. A milícia főfelügyelője felhívja mindazokat, akik bármilyen fel­világosítással tudnak szolgálni, hogy nyújtsanak segítséget a tet­tesek kézrekerítéséhez. P­T­­LaB»el«aBomfi«£«» ASBC. Befejezés előtt áll az 1967/68-as labdarúgó bajnokság, június első vasárnapján, az A-osztály kivé­telével, minden osztályban véget­­érnek a bajnoki küzdelmek. Leg­több osztályban azonban az utol­só forduló még számos nyitott kérdésre kell hogy választ adjon. Ki lesz az első, ki jut felsőbb osztályba, melyik csapat megy minősítésre, vagy melyik együt­tes jut közvetlenül a kiesés sor­sára? Megannyi kérdés, melyekre nemcsak az érdekelt csapatok várják izgatottan a feleletet, ha­nem a szurkolók tízezrei is. S mivel az idén a felsőbb osztály­ba jutás, illetve a kiesés új sza­bályok szerint történik, nem ér­dektelen kivonatosan idézni a Román Labdarúgó Szövetség er­re vontakozó előírásait. Az 1968/69-es bajnoki évadban az A-osztályban 16 csapat ját­szik. A B-osztályban két Csoportban 16—16 csapat vesz részt. A C-osztályban nyolc csopor­tot létesítenek, egyenként 16 csa­pattal. Annak érdekében, hogy a fenti, új kiírási forma szerint kezdődhessék az új bajnokság, az 1967—68-as labdarúgó idény vé­g­e i Észt alábbi előírt mérvadók:­­ "1 ... II. . A jelenlegi B- és C-osztály csoportjainak első helyezettjei minősítő mérkőzések nélkül fel­sőbb osztályba kerülnek. Ugyan­csak felsőbb osztályba jutnak, mi­nősítő nélkül, a megyeközi baj­nokságok csoportelsői, valamint a 2 és a 3. helyezettek. Továbbá: minősítő mérkőzést kell hogy játsszanak,, semleges pályán, körmérkőzés formájá­ban, egy fordulós rendszerben, a következő csapatok: — Az A-osztály 13. és 14. he­lyezettje a B-osztály két csoport­jának 2. helyezettjével. A közü­lük kikerülő első és második he­lyezett az A-osztályban játszik. — A B-osztály két csoportjá­nak 13. és 14. helyezettjei és a C-osztály csoportjainak 2. helye­zettjei. A minősítő mérkőzéseket két 4-es csoportban játsszák le. Ennek a két csoportnak a beosz­tása a következő: — Az első csoportban játszik a B-osztály I. csoportjának 13. és 14. helyezettje, valamint a C- osztály keleti és déli csoportjá­nak 2. helyezettje. A másik se­lejtező csoportban egymás ellen küzd a B-osztály II. csoportjának 13. és 14. helyezettje, valamint a C-osztály nyugati és északi cso­portjának 2 helyezettje. Itt is a csoportok első két helyezettje kerül felsőbb osztályba. A C-osztály jelenlegi­­ csoport­jában az utolsó helyezettek a ki­esés sorsára jutnak és a követke­ző bajnoki évben a megyei baj­ ,­ nokságban vesznek részt. A, jelenlegi megyeközi bajok­­­ság "csoport­ győztesei és második " helyezettjei, függetlenül attól, hogy felkerülnek a C-osztályba, ez év júniusában egymás közötti mérkőzésen döntik el az 1967/68- as megyeközi bajnokság első há­rom helyezését, így a két cso­port első helyezettjeinek (az Ud­varhelyi Fások és a Ludasi Mu­reşul) két fordulós mérkőzése dönti el az első és második hely kérdését, a 2. helyezettek pedig a harmadik helyért küzdenek meg egymással, ugyancsak visz­­szavágó jelleggel. A szabályok ismeretében kö­vetkezhet a tippelés. A megye­közi bajnokságban például, a II. csoportban a 2 és 3. hely kérdé­se csak az utolsó fordulóban dől el, a Marosvásárhelyi Glorial Székelykeresztúri Egyesülés, va­lamint a Marosvásárhelyi Fások —Balánbányai Bányász­mérkő- ZSS Kft, mivel B. bajnoki­ tábláza­ton, az utolsó forduló előtt ez a helyzet: 2. Balánbánya 43:18-as gólarány 28 pont 3. Székelykeresztúr 49:29-es gólarány 27 pont 4. Marosvásárhelyi Fások 40:24-es gólarány 25 pont A tippelés, bizony, nem is o­lyan egyszerű ... De nem kevésbé bonyolult a helyzet a felsőbb osztályokban sem. A döntő szó tehát az utolsó fordulóra maradt... SOÓS ÁRPÁD HETI MŰSORA A TV VASÁRNAP, június 2. 8.30 Pontos időjelzés, időjárás­jelentés, torna. 8.40 Gyermekműsor. 9.05 „A csokoládé-serleg“. 9.30 Ifjúsági adás. 10.00 Faluműsor. 11.15 Mezőgazdasági szakembe­reknek. 11.45 Szimfonikus hangverseny. 12.30 Délelőtti műsorzárás. 14.00 Híradó. 14.15 Cikk-cakk — vasárnapi magazin. 19.30 Híradó. 19.50 Sport. 20.15 Román rapszódia — Az Argeş lépcsői. 20.50 Vasárnapi krónika. 21.00 Varieté-műsor. 21.20 Tommy, a torreádor — játékfilm. 22.45 Róma architektúrája. 23.05 Híradó. HÉTFŐ, június 3. 17.30 Nőknek. 18.00 Időszerű ipari kérdések. 18.30 Francia nyelvtanfolyam (19). 19.00 Ifjúsági adás. 19.30 Híradó. 19.50 Időjárásjelentés, hirdeté­sek. 20.00 Román népzene. 20.20 Mit szeretne újból látni? 20.45 Tv-egyetem: A civilizá­ciók története: A művé­szet eredete. 21.20 A kaukázusi fogolynő — szovjet filmbohózat.­­22.40 Panoráma. 23.00 Híradó. KEDD, június 4. 17.30 Gyermekműsor. 18.00 Ipari szakembereknek: Az automatizálás. Elektroni­kus rendszerek. 18.30 Angol nyelvtanfolyam (19). 19.00 Ifjúsági adás. 19.45 Híradó. 19.55 Időjárásjelentés, hirdeté­sek. 20.00 Thierry la Fronde — filmsorozat. 20.26 Az Ön véleménye... 20.45 Varieté-műsor. 21.00 Színházi est: Barbu Şte­­fănescu-Delavrancea „Viforul“ című darabja. 23.00 Híradó. SZERDA, június 5. Megismételt adások. 10.00 Francia nyelvtanfolyam (7. és 8. lecke). 11.00 Orosz nyelvtanfolyam (7. és 8. lecke). 12.00 Ipari szakembereknek: Az automatizálás. Elektro­nikus rendszerek. 12.30 Délelőtti műsorzárás. 17.00 Német nyelvtanfolyam (17). 17.30 Labdarúgás: Románia— Hollandia — közvetítés a 23 August-stadionból. 19.15 Híradó. 19.25 Időjárásjelentés, hirdeté­sek 19.30 Zenei-koreográfiai adás ifjaknak. 20.00 Egy eltűnt film nyomán az Al­ Sahia-stúdió pro­dukciója. 20.15 Népzene-szólisták a Tv­­nézők kérésére. 20.30 Transzfokátor. 21.00 A jövő heti műsor ismer­tetése. 21.15 Filmmúzeum: Humphrey Bogart. 22.25 Egy zongora emlékezései — Ionel Fernie. 22.45 Híradó. CSÜTÖRTÖK, június 0. Megismételt adások: 10.00 Német nyelvtanfolyam (9. és 10. lecke). 11.00 Spanyol nyelvtanfolyam (9. és 10. lecke). 12.00 Délelőtti műsorzárás. 17.30 Gyermekműsor. 18.00 Orvosoknak: Antibiotiku­mos gyógykezelés. 18.30 Orosz nyelvtanfolyam (17). 19.00 Pionírok stúdiója. 19.30 Híradó. 19.50 Időjárásjelentés, hirdeté­sek. 20.00 A vikingek — filmsorozat. 20.26 Román­ könnyűzene. 20.45 Helyszíni közvetítés idő­szerű eseményekről. 21.00 Színház: Robert J. Shaw: Jim fia: Ingram Gail A Banow utca. 21.45 Uta­zás a föld körül -A London 22.10 Irodalmi műsor 22.40 Nagy előadóművészek — Isaac Stern hegedűművész. 23.00 Híradó: PÉNTEK, június 7. Megismételt adások: 10.00 Angol nyelvtanfolyam (9. és 10. lecke). 11.00 Orvosoknak: A csecsemő­­kortan problémáiról. 11.30 Délelőtti műsorzárás. 17.30 Gyermekeknek. 18.00 Természetjárás. 18.20 Országúti közlekedési jelentés. 18.30 Spanyol nyelvtanfolyam. (19). 19.00 Iskolásoknak. 19.30 Híradó. 19.50 Időjárásjelentés, hirdeté­­­sek. 20.00 Időszerű mezőgazdasági teendők. 20.20 Az olasz operazene: Bel­lini. 20.40 Dialógus a kultúráról. 21.00 Reflektor. 21.15 A magas falon túl — játékfilm. 22.40 Híradó. SZOMBAT, június 8. 17.30 Labdarúgás: Progresul— Argeşul — közvetítés a köztársasági stadionból. 19.15 Beszéljünk helyesen ro­mánul. 19.30 Híradó. 19.50 Időjárásjelentés, hirdeté­sek. 20.00 Enciklopédia. 21.00 Labdarúgás: Az Európa­­bajnokság döntője. 22.45 A bosszúállók — film­sorozat. 23.35 Híradó. KÖZÖLJÜK OLVASÓINKKAL, hogy június—július folyamán folytatásokban megjelentetjük SZABÓ GYULA legújabb könyvét, a trúfywn Zsuzsista című regényt. A mű főhőse egy mélyen érző, befelé forduló, gazdaglelkű fiatal lány, akinek bőven volt része testi és lelki szenvedésben. Azok az olvasóink, akik megkéstek az előfizetés fel­újításával, a községi szövetkezeti üzletekben és a városi új­­ságelárusításban rendszeresen megvásárolhatják lapunkat. NE VESZÍTSENEK EGYETLEN SZÁMOT SEM! HARGITA RÁDIÓ MAROSVÁSÁRHELY Június 1, szombat Román nyelven: 5.00—5.30: Hírek. Népi muzsika. Állatte­nyésztők műsora. A takarmány­alap tárolásáról. 17.00—18.00: Hírek. Zenés posta. Rádiómaga­zin. Magyar nyelven: 5.30—6.15: Hírek. Szórakoztató zene. Ipari krónika. Egy új lignitbánya megnyitása. 13.00—13.30: Szép hazánk tájain. Cozia. Népdalok. 16.15—17.00: Hírek. Erről-arról. Zene. Június 2. vasárnap Magyar nyelven. 8.30—9.00: Kisgyermekműsor. Postás Jankó. Újdonságok az állatkertben. Volt egyszer, hol nem volt.. (ideje­­összeállítás). 9.00—9.30: Pionírok és iskolások műsora: Levelesláda. •L MOZI Június 2. vasárnap Csíkszeredai Hargita filmszínház: Egy szöszi szerelme. Csehszlo­vák film. Székelyudvarhelyi Homoród filmszínház: Nászéjszaka esőben. Színes né­met film. Gyergyószentmiklósi Mioriţa filmszínház: Keressétek a bálványt. Széles­vásznú francia film. Forestierul filmszínház: Hét szamuráj. Japán film. Maroshévízi Caliman filmszínház: Gyilkosok a vonaton. Széles­vásznú francia film. Székelykeresztúri Haladás­­ filmszínház: A Helena öböl. Szovjet film. Borszéki Forrás filmszínház: Sortűz a kottásodon. Színes, szélesvásznú román film. Borszék filmszínház: Az „i” akció. Színes szovjet film. Vlahicai Vlahica filmszínház: A háború előtt. Jugoszláv film. Balánbányai Bányász filmszínház: A tanár úr pótvizsgája. Ro­mán film. Tusnádfürdői Olt filmszínház: Az angyal lesben. Színes fran­cia—olasz film. Galóc­si Fenyő filmszínház:­­ A szibériai Lady Macbeth. Szé­lesvásznú lengyel—jugoszláv film. Madéfalvi Vasutas filmszínház: Kihívás. Olasz film. Csomafalvi Művelődés filmszínház: A félénk fiú. Színes szovjet film. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL CSÍKSZEREDA LENIN TÉR 11 SZÁM TELEFON: 249

Next