Hargita, 1968. október (1. évfolyam, 189-215. szám)
1968-10-01 / 189. szám
2 Ősz a Hargitán (MACALIH ERNŐ felvétele) Ilyen még nem volt Javában áll a bál- Sebes táncforgatag, fejbúbra tolt kalapok, italtól csillogó szemek. Gyakran elővillan egy-egy üveg sárga hasa. Több legény körbeüli ja, isznak. Szól a zene, erősödik a dobbantás, dülöngélőbbek a léptek Éjfél felé jár. Egyesek már hangosan énekelnek a teremben. Kintről is vad éneklés hallatszik be. Bál. Sófalvi bál. Mintha évszázadok óta semmi sem változott volna. Heves a forgatag, hevesebbek az italgőztől a fejek. Ilyenkor egy parányi szikra is elég, egy rosszul szólt szó, két régi haragos találkozása, hogy a mulatságot kinyitott bicskájú verekedés zavarja meg, így volt ez eddig is. A tömeg félre állt, közönyösen nézte a verekedőket, senki sem mert vagy akart beavatkozni. Azok az utolsó szusszig ütöttek, vagdalkoztak. Majd az orvos bekötötte a sebeket („Doktor úr kössön be, mert megmocskoltak" — hányszor lehet ezt hallani azon a vidéken — és másnap a verekedők megegyeztek. A bűnös, akit a tettéért a törvényszék szigorúan elítélt volna, a károsultnak vagy károsultaknak a feljelentés lemondása ellenében busásan fizetett. S minden maradt a régiben. Jött a következő bál, újabb verekedés, újabb kiegyezés. A múltkoriban is az egyik vasárnapi bálon két nagylegény nézett vészjóslóan egymás szemébe. Ám a szokásos folytatás elmaradt. A legnagyobb meglepetésre az újonnan választott községi néptanács elnöke, Péter Ferenc, felindultan, de határozottan közbelépett, a kezdeményezőt kitessékelte a teremből, még a kultúrotthon környékéről is elküldte. A figyelő szemek meglepetten nézték a történteket. Majd a mulatság tovább folytatódott. Mindenki azt mondhatná: nem nagy eset. Ám Felsősófalván, ezidáig csak nagyon ritkán, talán még soha sem történt meg, hogy éppen azok léptek volna közbe, akiknek a tekintélye elegendő lett volna ahhoz, hogy ennek a „virtushagyománynak“ az „ápolását“ megakadályozzák. Hosszú idő óta most, az új községi vezetőség megválasztása után került sor erre. Ezért figyeltek meglepődötten a táncosok. Ám ez még korántsem elegendő, hogy a művelődési otthonban kezdődő verekedések JEGYZET csíráikban is kivesszenek. Szükséges, hogy a község vezetői oda hassanak, — ha kell büntetéssel is — hogy a bálokba ittas egyén ne mehessen be, hogy a művelődési otthon helyiségébe senki se vihessen italt. Ha ezt sikerül elérni, akkor a szórakozókat, jó kedvvel táncolókat többé nem fogja zavarni a borgőztől vérmes és meggondolatlan nagylegények súlyos következményekkel járó verekedése. Ez pedig a Sóvidéken nagy eredmény lesz. BÁLINT ANDRÁS 375 ÉVES A SZÉKELYUDVARHELYI SCHOLA (Vili.) Ha élet zengi be az iskolát, 1948... Vannak dátumok, amelyek köteleznek. Nemcsak arra, hogy emlékezzünk, hanem arra is, hogy az elmúltak felidézésével jobban megértsük a következőket. Felejthetetlen tavasz volt. .. Ne tartsa az olvasó szerénytelenségnek, hogy saját élményeimmel hozakodom elő. Merem azt tenni, mert ezek az emlékek sok százezer középkorú munkásnak, értelmiséginek és földmívesnek jelentenek életreszóló élményt. Emlékszem, még be sem fejeződött az iskolai év, amikor szétrepült a hír, hogy a párt, a haza nagy építőtelepeire szólítja az ifjúságot. Csak a betegek maradtak otthon. Megkopott fabőröndökkel, ócska cipőkben, sokan egy szál ruhában (kinek is jutott eszébe akkor ilyesmin gondolkodni...) kapaszkodtunk a vonatok lépcsőin, a vagonok tetején. Az ország minden részéből tengernyi fiatal özönlötte el Bumbeşti— Livezeni-t, Solyva—Visóut, Tölgyest és az országépítés többi nagy munkatelepét. Sem azelőtt, sem azután nem vettem részt olyan forró hangulatú, szenvedélyes versengésben, mint akkor. Sokszor az éjszaka kellős közepén osont ki mezítláb a brigád, hogy megelőzze a többi csapatot. És mekkorra volt a meglepetés, amikor észrevettük, hogy a vetélytárs már javában csákányol a holdvilágnál. . . És atábortüzek, a sok varázsatos szépségű forradalmi munkásinduló, ami valósággal felizzította a szívünket... Annak a szent hite és tudata, hogy mi most valami nagyon, mélységesen igazat cselekedünk, valami olyant, ami egész életünkre meghatározza sorsunk , irányát, amire évtizedek múlva is emelt fővel tekintünk vissza Akkor csak éreztük, ma tudjuk, mit jelentett ez számunkra. Elidőztem ezeknél az emlékeknél, mert lényegükben történelmi keretét jelentették a tanügyi reformnak. A párt, amikor az építőtelepekre hívta az ifjúságot, erőnknek tudatára akart ébreszteni bennünket, annak a hitére, hogy a hegyeket is képesek vagyunk megmozgatni, hogy erőnkkel, gépeinkkel uralkodni tudunk a természeten. Annak a bizonyosságára, hogy a jövő merész terveit valóra tudjuk váltani, hogy merjük vállalni az országépítők fénylő sorsát. A munka és a munkás mélységes megbecsülésére tanított bennünket. Termékeny talajra hullottak az elvetett magvak. Amikor sor került atanügyi reformra, annak a nagyszerű gondolatnak a megvalósítására, hogy az iskolát közelebb kell hozni az élethez, már valamennyien vágytuk, óhajtottuk ennek a szükségességét és a költővel együtt vallottuk. Ha élet zengi be az iskolát. Az élet is derűs iskola lesz. Ezt a nemes és eredményt hozó célkitűzést valósította meg a tanügyi reform a székelyudvarhelyi líceumban is. A tanári kar és a diákság jó többségének az életfelfogása — demokratikus és forradalmi jellegénél fogva — a materialista világnézet felé húzott. Forradalmi romanticizmusnak merném nevezni világnézeti fejlődésünknek ezt a fokát, de arra már biztosan emlékszem, hogy valamennyien hőn óhajtottuk azt, hogy az iskolában megismertessenek bennünket a pártpolitika alapját képező dialektikus-materialista világszemlélettel Egy-két halvány próbálkozás történt ilyen szempontból, ami ma is megmosolyogtatja az embert. Egyik visszaemlékező mesélte, hogy tanára, egyébként egyenes és becsületes ember, de akinek még kissé idegen volt a forradalom szele, ami minket felforrósított — „A baloldaliság , a kommunizmus gyermekbetegsége" című lenini műnek a szenvedélyes ismertetésével tartotta bevezetőjét a forradalom tudományába. Persze, azért mi egy kicsit csak „baloldaliak“ maradtunk és vártuk az iskolai évet, amely már sejtettük — meghozza a tanügyi reformot, az iskolai oktatás dialektikus-materialista alapokra való helyezését, minőségileg magasabb szintre emelését. Meg is hozta. Széles kapuk nyíltak bárminemű megkülönböztetés nélkül a dolgozó nép fiainak a tanulásra, tehetségük szabad kibontakoztatására. Az intézkedés mindjárt be is érlelte első gyümölcseit. Az 1948—49-es tanévet már 15 osztállyal kezdték meg Székelyudvarhelyen, az általános középiskolának már 558 tanulója és 25 tanerője volt. Az évek során aztán rohamosan növekedett ez a szám, úgy, hogy ma a líceum 27 osztályában (V—XI.) 911 diák tanul és 53 pedagógus tanít. A tanügyi reform a korszerűség követelményét is teljesítette. Ez az időszak világviszonylatban a technikai forradalom térhódításával esik egybe. Figyelmen kívül hagyni ezeket, egyet jelentett volna a lemaradással. A humán tantárgyak dominálása pedig lehetetlenné tette a reáltudományokkal való lépéstartást. Az 1910-es években 23:7, az 1930-as években 19:11 volt a humán és reál tantárgyak közötti arány. A tanügyi reform már országos viszonylatban helyreállítja az egyensúlyt, széles lehetőséget biztosítva a fiataloknak arra, hogy az annyira divatbajött, szükségessé válttechnikai pályákon is megállják a helyüket. És a székelyudvarhelyi líceum diákjai ezen a téren is megfelelnek a várakozásnak. Az elkövetkezendő években majd valamennyi tudományos olimpiászon helyezést, dicséretet nyer az iskola. És számos későbbi jóhírű tudós, kutató és mérnök kerül ki az iskola padjaiból. A párt iparosítási politikája, a szocialista nagyüzemek létrejötte, a munkáslétszám rohamos növekedését vonja maga után. Ezer és ezer ember, idős és fiatal érzi szükségét annak, hogy tovább gyarapítsa általános műveltségét. Erre pedig ugyancsak a párt kezdeményezte, a tanultakvemein biztosítottak lehetőséget, így alakul meg 1953- ban a líceum esti tagozata 35 tanulóval. Az iskola történetének igen szép lapja ez, a kulturális forradalomnak egyik igen nagy vívmánya, melynek megvalósításából a székelyudvarhelyi líceum tanári kara is derekas részt fyilal. A felszabadulás esztendeit követő nagy fáradalmi lelkesedés tudatos, szenvedélyes, bátor munkába ötvöződik. Tanulni kezd mindenki, akinek drága ennek a hazának és saját magának a sorsa, front ragad, könyvet forgat a munkapad mellett megkérgesedett kéz, az apa ott van a fia mellett a padban, sokszor a hajnal is könyv mellett találja őket. És egyre nő a számuk. Kilenc esztendő múltán már 400 munkás jár a líceum esti tagozatára, vagy érettségizik magánúton. 1957 decemberében a líceum mellett megalakul a sportiskola, amely a város legrátermettebb tanulóit foglalkoztatja órán kívüli sporttevékenységben. Az iskola tanulóinak a száma ma már túllépi a két és félszázat. Néhány eseményt, adatot ragadtam ki csillán, amely emlékezetessé teszi számunkra az 1948-as esztendőt, a tanügyi reformnak az esztendejét, amely segített kiteljesíteni az iskola megőrzésére méltó, haladó hagyományait. Itt gyökerezik szocialista rendszerünk sok-sok ezer fiának törhetetlen munkakedve, lelkesedése, tántoríthatatlan hűsége és mélységes bizalma a Román Kommunista Párt politikája iránt, az a hite, amellyel később megmozgattuk a hegyeket, megállítottuk folyásukban a folyókat és olyan fejlődési ritmust teremtettünk, amidet ma „román csodának“ nevez a világ. ZÖLD LAJOS (Folytatjuk) „Jaj de ideges vagyok!“ (Folytatás az 1- oldalról) Fogalmam sincs melyik ember mennyit foglalkozik magával, nem a külső rendszer etetre,, a munkahely fegyelmére, az otthona tisztántartására gondolok, hanem ezen jóval túlmenően az illető saját, belső rendjére. Mert önuralom, mások tisztelésének a kérdése, ha akkor tudok hallgatni, amikor kell, ha emberségesen értek hozzá elmodani a véleményem, s akkor, amikor úgy érzem, hogy a másik ember most megért engem, maradék nélkül elfogadja az észrevételeimet; önuralom nyugton ülni, amikor látom, hogy a mellettem ülő körülményesebben végez el valamit, mint ahogy én csinálnám, de a legjobb tudása szerint végzi■ Nekem is, neked is, neki is, van egyénisége, egyéni munkastílusa. Ne sértsük meg csöpögő „jóindulattal“ a másik ember egyéniségét, ne gondoljuk pillanatra se azt, hogy csak mi menthetjük meg a munkahelyünk jóhírnevét. Ne szervezzünk összevissza, ne kapkodjunk fűhöz-fához, mert minden jóindulatunk mellett idővel mi leszünk a munkahelyünk „lelkifrászai“. Erős a kifejezés, de szerintem nem lehet az ilyen fontoskodó emberek elítélésére elég erős kifejezést találni. Az általános fegyelem egészen belül, az egyén lelki fegyelmével kezdődik s ezalatt szaktudást, jóérzést, egymás egyéniségének a tisztelését értem. Nem ártana néha elgondolkoznunk mindezeken s minél többen, minél többször gondolunk erre, annál kevesebb lesz a munkából hazatérő emberek ajkán a felkiáltás: „Jaj, de ideges vagyok!“ Lehet, hogy elvben becsüljük egymást a munkahelyen, az irodában, de az igazi szeretet és becsülés egymás vigyázása jegyében történik. (Folytatás az 1. oldalról) betakarításra. De Vaslábon is nagy lemaradás észlelhető, az MTSZ mérnöke a kedvezőtlen időjárás mellett súlyos munkaerőhiánnyal is okolta azt, hogy hozzá sem fogtak a burgonya begyűjtéséhez. Véleményüik szerint sokkal inkább a munkaerő helytelen megszervezéséről beszélhetünk, amit bizonyít az a tény is, hogy annak idején aratáskor, gépi erő helyett sarlókkal fogtak munkához. Noha ezen a vidéken a betakarítási kampány döntő jelentőségű terményét a burgonya adja, meg kell említenünk a többi növényi kultúrákban észlelt lemaradásokat is. A medencében több , mint 700 hektár kalászos (árpa, zab) aratását, cséplését még nem fejezték be, nem beszélve a lenről. Ezek a munkák befolyásolják a burgonya betakarításának jó ütemét. A legtöbb MTSZ vezetője szerint, egyelőre gépi erőt nem lehet használni a burgonya begyűjtésében. Sőt, komoly nehézségek merülnek majd fel a szállítás és tárolás lebonyolításában. Megállapíthatjuk azonban, hogy a begyűjtés megfelelő feltételeinek megteremtéséért elég keveset tettek. A krumpliszedőgépek felhasználása már csak azért is nehézségekbe ütközik, mert kis terülen kaszálták le a burgonya oirát, kis területet készítettek elő a szedésre. A kedvezőtlen időjárás nem lehet egyetlen oka e munkálat mellőzésének. Vasárnap Gyergyóban is kiderült az égbolt. Páll Dezső, a remetei MTSZ elnöke, helyesen értékelte az adott helyzetet: „Nincs, és nem is lehet szó arról, hogy valami el volna veszve. Szeptember hó szép idővel búcsúzik, s ha ez így tart, csak rajtunk, földműveseken múlik a burgonya, s a többi termények jó körülmények közötti betakarítása. Ha az időjárás nem fordul ismét rosszra, gépi erőt is használhatunk, mindenesetre eddig kb 1300 embert mozgósítottunk“. Nyilvánvaló, hogy minden perc ésszerű kihasználása jelentős mennyiségű burgonyát jelent. Ezért nem szabad tovább halasztani a begyűjtési munkálatok megkezdését, illetve ütemének fokozását, minden rendelkezésre álló erővel, amíg annyira felszárad a föld kézi erővel, azután pedig a krumpliszedő gépek, s ha a szükség úgy kívánja, az ekék teljes kihasználásával hozzá kell kezdeni a burgonya betakarításához. Székelyudvarhely környékén így foglalható össze négy Székelyudvarhely környéki MTSZ- ben — Homoródszentmárton, Holmoródszentpál, Székelydálya és Kányád —tett villámkörútunk tapasztalata. Jóllehet szombaton már nem esett egy csepp eső sem, az említett termelőszövetkezetek vezetői, dolgozói még mindig az időjárás okozta nehézségekre hivatkoztak. És — valljuk be— többnyire jogosan. Azért csak „többnyire“, mert az esős napok előtt nem úgy folyt a munka mindenütt, ahogy azt az őszi kampány megkívánta volna. Fő hangsúly ezekben a napokban a burgonyabetakarításon van. Az ankétünk során érintett MTSZ- ekben más más kép fogad ebből a szempontból. SZENTPÁLON 110 hektáron vetett burgonyából a hét végéig 38 hektárról takarították be a vártnál jobb termést Ugyanis hektáronként 17000 kilogrammot szedtek ki a tervezett 11.500 kilogramm helyett. A 18 vagonra kötött szerződésnek már majdnem eleget is tettek, csupán négy vagonnal kell még szállítaniuk az udvarhelyi zöldség- és gyömölcsértékesítő vállalathoz. A többi három MTSZ-ben a szentpálinál kisebb a burgonyaterület, még egyetlen helyen sem kezdték meg a kiszedést. Lesz mit pótolni a hét folyamán. Mindenhol elmondták: a területeket kimérték, emberek és gépek állnak készen, a munka megkezdésére. Az általában tapasztalható munkaerőhiányt SZÉKELYPÁLYÁN időszaki alkalmazottakkal oldják meg. Kiszámították, hogy sokkal nagyobb lenne a veszteség, mint az ezeknek fizetendő 6.000 lej. A KÁNYÁDI határban répaszedés folyt a hét végén. Eddig több mint egy hektár területtel végeztek, bár a szedés kezdetét a gazdaságokban október elejére tették. Arra gondolunk, ha répát lehetett, krumplit nem lehetett volna szedni? SZÉKELYDÁLYÁN a murokkal van baj. Hat hektár van bevetve, kiszedve még semmi, jóllehet a szerződés értelmében 70 tonnát kell leszállítani. Az időjárás miatt főleg a silózásra és a sarjú kaszálásra helyezték a fő hangsúlyt az elmúlt héten. Megjegyzendő, hogy az említett helyeken aránylag kevés gondot fordítanak a burgonyainda silózására, ami olcsó, jó állati táplálék. SZENTMÁRTONBAN drága „takarmány“ vár tartósításra, ugyanis a nyári aszály miatt a gyengének ígérkező zöldségellátást pótolandó, három hektárt vetettek be paszullyal. A szerződő fél — az udvarhelyi zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat — eddig mindössze egy vagonnal vett át, félő, hogy a még hátralévő nyolcvan mázsát be kell silózni. Kellemetlen ez a tagságnak is, a gazdaságnak is. Nehezíti az MTSZ- ek munkáját — a hányádat kivéve — a silókombájnok hiánya. Szentmártonban a tervezett 1200 tonnából eddig 400 tonna csalamádé került silógödörbe. Ugyanitt mindenki kivette részét a sarjú- Eső utáni vasárnap a szántóföldeken — Betakarítási villámankét — kaszálásból, mérnök, elnök, brigádosok, személyesen is hozzájárultak a 450 hektár lekaszálásához. A héten kb 50 iskolás kapcsolódik be a sarjúszállítási munkálatokba, Székelydályán a tervezett 400 tonna takarmányból 50-et silóztak be, s ezidáig 200 hektárról kaszálták le a sarjút. Más a helyzet az őszi vetésekkel is a négy gazdaságban. SZENTMÁRTONBAN 45 hektárt vezettek be a tervezett 207-ből búzával, árpával és zöld takarmánynövénnyel. SZENTPÁLON 106 hektáron került a talajba az őszi árpa és búza. A tervezett 600 hektár összvetésterületből 300-at készítettek elő, de a tűzire még várni kell a magok szellőztetése és szárítása miatt. DÁLYÁN a tervezett 270 hektár területből eddig 30 hektárt vetettek be, 30 hektáron gyűjtötték be a kukoricát, ezenkívül 100 hektár van vetésre előkészítve. KÁNYÁDON viszont még hozzá sem kezdtek a vetéshez az időjárásra hivatkozva. Jóllehet a többi három község sem esik más időjárási zónába. Igyekezniük kell, hogy a tervezetet 170 hektáron határidőig földbe kerüljön a vetőmag. Megyénk fölött ismét kisütött a nap. Meleg sugarai elárasztották a földeket. A felszálló pára nyomán gépek és emberek indulnak rohamra. Reméljük véget ért a rossz idő és meleg napok következnek, meggyorsul a betakarítás üteme, földbe kerül a búza. A szentkirályi téesz tagok vermekbe tárolják a vetőmagnak szánt burgonyát. NAGY P. ZOLTÁN felvétele Október 1, kedd 17.30 Iskolásoknak. Riportfilm a szüretről 18.00 Ipari szakembereknek. Gazdasági kibernetika 18.30 Angol nyelvlecke 19.00 Vivat Alma Mater! — ifjúsági műsor 19.30 Híradó 19.50 Időjárás jelentés. Hirdetések 20.00 A vikingek ■— folytatásos film 20.30 Mi az ön véleménye . . . 20.50 Románcok 21.15 Varietéműsor Egyenes adás Bécsből 22.30 Filmvarieté 23.00 Híradó OKTÓBER 1. kedd Román nyelven: 5,00—5,30 Rádiómagazin. Zene 16,15—18,00 Hírek. Részletek Aurel Baranga „Sft. Mitică Blajinul" címűszínműből. Magyar nyelven: 5,30—6,15 Hírek. Népdalcsokor. Riportműsor falusi hallgatóinknak. Előkészületek a Termés Napjára. Fúvószene. 13,00—13,30 Lapszemle. Hudi István és népi zenekara muzsikál. Közérdekű kérdések: Az iskolakantinok téli beszerzéséről. OKTÓBER 2. szerda Román nyelven: 5,00—5,30 Rádiófutár. Népi muzsika, énekel Szélyes Sándor 17,00—18,00 Hírek: D. Capoianu: Öt erdélyi népdal. Tudományos kutatóink tevékenységéből. Könnyűzene. A számok tükrében Magyar nyelven: 5,30—6,15 Rádiófutár. Zenés kaleidoszkóp 13,00 —13,30 Lapszemle. Operettrészletek: 175 éves a székelykeresztúri iskola 16,15—17,00 Hírek, tudósítások. Zenés posta. Ipari krónika: A téli front biztosítása az építkezésben. MOZI Október 1. kedd Csíkszeredai Hargita filmszínház: Kalandorok. Színes, szélesvásznú francia film. Székelyudvarhelyi Homoród filmszínház: A hosszú párbaj. Színes, szélesvásznú angol film. Gyergyószentmiklósi Miorita filmszínház: A vad Kurdisztánon át. Színes, szélesvásznú németspanyol film-Gyergyószentmiklósi Famunkás filmszínház: A nagy testvér. Szélesvásznú szovjet film. Maroshévízi Căliman filmszínház: A nagy fal. Csehszlovák film. Székelykeresztúri Haladás filmszínház: Ellenőrizve, aknamentes. Szovjet-jugoszláv film. Galócsi Fenyő filmszínház: A hőség. Szélesvásznú bolgár film. Gyergyócsomafalvi Művelődés filmszínház: A Főnix madár. Színes amerikai film. Borszéki Borszék filmszínház: Kihívás. Olasz-spanyol film. Borszéki Forrás filmszínház: Hét aranyember. Színes francia—olasz—spanyol film- Tusnádfürdői Olt filmszínház: Az őrült a négyes laborból- Színes francia film. Ditrói filmszínház: Te üss előbb. Freddy! Dán film. Parajdi filmszínház: Ilókusz-pókusz. Német film. HARGITA