Hargita, 1968. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1968-11-01 / 216. szám

2 Románia Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Törvényszéke részéről Az RKP KB ez év áprilisi ple­náris ülésének egyes aktivisták rehabilitálására vonatkozó hatá­­rozata nyomán Románia Szocia­lista Köztársaság főügyésze, e­­lemezve-" a per elítélő végzéseit és anyagait, felügyeleti felfolyamo­dást nyújtott be a bukaresti ka­tonai törvényszék 1951. augusz­tus 11-i 1165. számú ítélete és a volt katonai semmitőszék és íté­­lőbíróság 1951. október 12-i 3640. számú döntése ellen, amelyekkel Kurkó Gyárfást hazaárulásért és összeesküvésért, Bodor Bertalant pedig hazaárulásban való bűnré­­szességért ítélték el. A felügyeleti felfolyamodás tárgyalásakor a Legfelsőbb Tör­vényszék katonai kollégiuma megállapította a két elítélt ár­tatlanságát. I, 94/1968. sz. dönté­sével helyt adott a felügyeleti felfolyamodásnak, megsemmisí­tette az elítélő­­végzéseket, és fel­mentette őket minden büntetés alól. Úgyszintén megvizsgálva a felügyeleti felfolyamodást a bras­sói katonai törvényszék 1959. szeptember 19-i 342. sz. ítélete, a III. katonai terület katonai tör­vényszékének ,1959. október 22-i 1377. sz. döntése és a Legfelsőbb Törvényszék katonai kollégiumá­nak 1962. szeptember 29-i 252. sz. döntése ellen, a társadalmi rend elleni üzelmek bűntettéért különböző büntetésekre ítélt Birkner Andreas, Aichelburg Wolf, S­cherg Georg, Berger Hans és Siegmund Harald ügyében, a Legfelsőbb Törvényszék plénuma megállapította, hogy nincsenek bizonyítékok a vádlottak bűnös­ségére, s 37/1968. sz. döntésével helyt adott a felügyeleti felfolya­modásnak, megsemmisítette az el­ítélő végzéseket, s megszüntette a bűnügyi eljárást. Az idő sürget, mielőbb végeznünk kell az őszi mezőgazda­­sági munkálatokkal (Folytatás az 1. oldalról) tágító reflektoraik fénye jelzi a határ különböző részein. Az mtsz elnöke megelégedését fejezi ki munkájukért, és különösen dicséri Tamás János, György Károly, Ben­­ezsey Lajos, Beke Lajos és Orbán Gyula traktorosokat. Homoródszentpálon a gépi erő­ket a vetés mielőbbi elvégzésére összpontosították, Nagy Attila rész­legfelelős ’ itt "is' 'jól 'irányítjo­k a munkák A késő esti órákban nem találunk egyetlen traktort sem a telepen." Az­­esti sötétség "még a si­lózást sehr gátolja.-" Legnehezebb helyzetben az al­mási gépesítő központ van. Négy gazdaságot kell gépekkel ellátnia. Márpedig Oklándtól Lövétéig hosszú az út. Az is nehezíti a helyzetet, hogy Almáson van a részleg székhelye, Oklándon a ja­vítóműhely. Tódor Albert részleg­felelős ezekben a napokban szeret­né megsokszorozni magát. Egy­ i­dőben lenne rá szükség Oklándon és Almáson. Az esti megbeszélé­sek, a másnapi ütemtervek elkészí­tésekor rohan Oklándtól Almásig, és vissza. Helyzete nem könnyű, de mégsem­­ megy a munka rová­­sára. Traktorvezetői munkáját ü­­gyesen, ésszerűen szervezi meg. Karácsonyfalván , Béla­i G. József és Benke István traktorvézésők még éjszaka is szántottak, hogy va­sárnap legyen ahová venni, hiszen Karácsonyfalván nagy a lemara­dás. Hajnaltól sötétig dolgoznak a traktorvezetők. Tudják, hogy rajt­­uk is múlik az őszi munkálatok sikere. Asszonymunka ? Asszonyraun­ka a krumplisze­dés. Az asszonyok menjenek csak ki valamennyien a mezé­re, fáradozzanak. A férfiak majd várnak, amíg méltóságuknak, férfias méltóságuknak megfelelő r­unkát talál fel a közös gazda­ság. És nem így,­­ csöndesen, sokkal indulatosabban, igazának teljes tudatában nyilatkozott a csík­­szentmiklósi falatozó pultjára könyökölve Antal Árpád, jó erőben lévő férfiú. S miközben beszélt, helyeslést várva pislog­­tatott decizgető társa, az ugyan­csak jó erőben lévő Székely Kálmán felé. A határban pedig nem győzik az asszonyok az asszonymunkát. Serényen fordul a traktor a per­getővel, sokasodik a felszínre dobott krumpli. Kevés a mun­káskéz. Antal Árpád nyakasan-maka­­csul tartja magát maga csinálta igazához. Tőle elrothadhat, meg­fagyhat a krumpli. Ő nem mocskolja be a kezét alantas munkával. Kell a krumpli, per­sze, de Antal Árpád várja a sült galambot, az asszonykézre szoruló megváltást. Mennyivel hasznosabb elüldögélni-álldogál­­ni Csíkszentmiklós falatozójá­ban. Ki lehet tátani a szájat, ha szükséges, védeni lehet a fér­fias, szűklátókörű igazat. Mert hát a krumpliszedés „asz­­szonyaunka“. BALÁZS ANDRÁS A Sha­re év era aim (Folytatás az 1. oldalról) Hátra vannak még a mel­lékgazdaságok, amelyek To­­doran János elnök szerint, ki tudnák húzni a gazdaságot a bajból. Mert fa van bőven, deszkát is vágnak, szerszám­fára is futja a kászoni erdők­ből. A szőlőkaró is jövedel­mezőnek tűnik. Sőt, még a tégla- és cserépgyártás is hoz­na valamit, csak nem tudják kihasználni ezeket a mentő­öveket. Mert ott, ahol csak a mellékgazdaságok jövedel­meznek, csakis mentőövről beszélhetünk. Csak egyetlen példát említ­sünk. Sándor László mérnök a vezetőtanács tudta nélkül, megegyezett a csíkszentmár­­toni erdészeti hivatallal. Har­minc hektár legelőt takarít­­tatna meg az erdészet a raj­ta lévő szőlőkaróért. Meg is takarítottak közel 300 hek­tárt. De csak a szőlőkaróktól. Három-négymilió szőlőkaró, ami testvérek között is meg­ér 200—250 ezer lejt. Sajnos, a gazdaságnak, úgy látszik, nem ért annyit. Mit csinál­janak a 9. kászonaltíziek,■■■■hä a mérnök nagylelkű volt, s a vezetőtanács tudta nélkül e­gyezkedik. . Most már, azt hiszem,, egy kérdés tisztázódott. Az, hogy miért mennek el a kászonal­­tíziek a faluból, s miért kere­sik megélhetőségüket az or­szág különböző munkatele­pein. Mert a helyi termelő­­szövetkezet ezt nem tudja megadni. Minden bizonnyal, ha a munkaegység értéke leg­alább húsz lej lenne, mint megyénk közepes gazdaságai­ban, akkor nem hagynák ott a falut. A szomszédos­­ ha­­szonújfalusi gazdaságban két­szer annyi a munkaegység értéke. Ott jobbak lennének a természeti viszonyok? Nem. Csak ott nem találkozunk i­­lyen szervezési visszásságok­kal, nincs ekkora fejetlenség. Mert Kászonaltízben az vált a javából! Mint ahogy arra felé mondják, a vezetőtanács tagjai eszik, rágják egymást és mindenki a saját érdekeit nézi. A vezetők közül minde­­nik ott pótolja a silány mun­­kaegység­ hozta jövedelmet, ahol tudja. Mert legyünk ő­­szinték, a tíz-tizenöt lejes munkaegység-érték három négyszáz munkaegységre, évi négy -hatezer lej - jövedelmet hoz mindössze, ami elég szű­kös megélhetést biztosítana. És mégis, a kászonalu­zi bri­gádosokat naponta a kocsmá­ban lehet találni. Váncsa György alelnök nemegyszer kijelentette, hogy ,,ő hivatal­ból iszik“. A raktárnál is, a­­mint az az mtsz-ek Megyei Szövetségének az ellenőrzé­seiből kitűnik, túl nagy „a portás“. Az igaz,, hogy a rak­­tárocskák szana­szét vannak, de még akkor is. A mérleg­kezelők nem vezetik pontosan a ki- és bejövő terményeket. Ez történt a szénahordásnál is. A mérnök, Sándor László, aki egyébként a tavaly elnök is volt,, a kihágásokban elől­jár. Tettei a szövetkezeti de­mokrácia legelemibb szabá­lyait sértik meg. Soroljuk csak: egy szekér készíttetése Vsretjsspe, édesapja részére, amiért nem fizetett csak utó­lag. Sőt, mi több, a szekeret szállító traktor a papírok sze­rint aznap „trágyát hordott a gazdaságnak“. A néptanács tulajdonában lévő lakóház ki­javítása, a gazdaság számlá­jára, a vezetőtanács tudta nélkül. Fizetett utólag. Né­hány száz lej értékű cserefa elsajátítása, miből saj­át be­vallása szerint díszkaput,­­a­­kart építtetni. Kinek? Ugyancsak ő a felelős azért az 1 500 darab gyümölcsfa­csemetéért, ami kárba ment. 1 033-at­ elültettek és nem hajtottak ki, mert megfagy­tak. 400 darab eltűnt. Két­szeres kár, egyrészt a cseme­ték, ára, másrészt is b­iorász­­­tott munkanap értéke. Sze­­­rinte nem lehetett idegálla-­ pítani, hogy az Agrosem-től érkező csemeték meg voltak fagyva. Csak az a fura, hogy Kászonújfaluban egy egysze­rű falusi ember, aki a kerté­­szettel foglalkozik, a múlt év őszén viszautasította a cse­metéket, mert felismerte, hogy a hajszálgyökereket megrongálta a fagy. Ő felis­merte s a mérnök nem? És ne felejtsük el az utób­bi esetet­ se, amelyet a ható­sági szervek most tisztáznak. Ambrus Francsiszka, aki e­­gyébként tejet hord a gazda­ságtól a mérnöknek (egy lit­­ret, háromliteres fazékban), elsajátított tíz kilogramm va­jat a gazdaságéból. Amikor a milíciára hívatták, „véletle­nül“ a mérnök is arra ment. Az asszonyt elkergette. Miért? Hisz a gazdaságot ká­rosította meg. Vagy a mér­nöknek nem érdeke, hogy saját számlájára fuvaroz az erdészetnél. De mielőtt elnök lett volna, a legjobb brigádos volt, a legjobb terméseket az, ő brigádja érte el. Tehát több, segítséggel, talán ő sem itt tartana. A fejetlenséget tetőzi az is, hogy a mérnök most már nem törődik­­a gazdaság ü­­gyeivel. Novemberben el a­­kar menni­­ Kászonalitzből Nem hiszem, hogy ezzel vég­leg megoldódnának a problé­mák. Kászonalttzen így igaz: a vezetőség marakodik a kon­con, ellentétes utasításokkal egymás ellenére dolgozik. Ha az elnök azt mondja a pász­toroknak, hogy az idegen ál­latokat ki kell tenni a gazda­ság csordájából, az alelnök a háta mögött int, nem kell komolyan venni. Közben az ilyen eseteket kiderítsék? mindkettőjüknek van néhány Hogy mennyire felelős a mérnök a kászoni gazdasá­gért, azt az­ is bizonyítja, hogy­­ egyik éjszaka valakik beverték az ablakát. Nem egyszer csúnyán viselkedett az­ emberekkel. Zsarnokként ordított rájuk. Amíg elnök volt, a panaszosokat meg se hallgatta. Miután Todoran János lett ,az elnök, állan­dóan veszekednek. Az új, ta­pasztalatlan elnöknek nem a­­dott segítséget. Nem akarjuk felmenteni a jelenlegi elnö­köt, mert az ő számláján is. vann éppen , elég. Nem eléggé * eráig#*. Mectagyszer megte­szi,nála, is...a pohár pálinka a magáét. . Az­­egyik rokona a gazdaság fogatait használja a ruha egy másik csordánál. A mérnök „idegsokkot“ kap a vezetőtanács ülésén és elsza­lad. Máskor a tennivalókat felsorolja egy füzetből, alá­íratja a tanács tagjaival s ez­zel megoldottnak tekint min­dent. Panaszkodnak, hogy nincs munkaerő, s ami­ban az sem dolgozik. Miért? A kaszálók részes betaka­rításánál mindenki annyi szénát gyűjtött be, amennyit akart. Igaz, hogy a gazdaság­nak­­is haszna van belőle. Csakhogy ok fü,nek-fán,ak ad­­■„-nak, kaszálon­.. .ysl0.tt.''T még o­­lyannak is, akit nem termelő­szövetkezeti tag, így­­élnek a­zt olyanok­­is, akik 50—60 darab juhot tartanak. Vegyünk még egy másik példát, ami az alapszabályt i is sérti. A háztájiért minden­ki köteles­ dolgozni, 80 mun­kaegységet a nők, 120-at a férfiak. Ezt, papíron kell vál­lalni. Eddig úgy is történt, hogy ha ledolgozták úgy is jó volt, s ha nem, úgy is. A következő évben ismét meg­kapták a háztájit. Ellenben vannak asszonyok, akik nem kaptak háztájit, mert papíron nem vállalták az előírt mun­kaegység teljesítését. De min­den évben teljesítettek 80—1­40-et. Most ők is látják a visszás helyzetet, persze, hogy nem mennek dolgozni. A­­fogatosok külön problé­mát jelentenek. Ott járnak, ahol akarnak és ott dolgoz­nak, ahol jól esik. Hibásak a kászonaltíziek a­­miért nem mennek jól a dol­gok? Igen, hibás a kászonal­­tízi tagság, mert engedik, hogy így vezessék őket. Hol van a közgyűlés? Vagy job­ban szeretik messze a falutól dolgozni? Nem hinném. ... Kászonban alig egy he­te havazott. Fagypont alá süllyedt a hőmérő higany­­szála. Az öregek azt mond­ják, hogy hosszú tél lesz. Ki kell használni. Meggondolni alaposan mindent, alapos át­szervezéssel rendbe tenni a gazdaságot. Egyemberként a­­föld mellé kell állni, amely nem is annyira mostoha, mint ahogy­­a kászonaltíziek bán­menjenek mel az emberek. SZÓKINCS ÉS VALÓSÁG S­ ­okan nem látják vilá­gosan, milyen haszon­nal is jár a szókészlet tanulmányozása, a sza­­vakkal való bíbelődés. A két­nyelvű szótárak fontossá­ga mindenki előtt nyilvánvaló, hiszen nélkülük elképzelhetelen volna idegen nyelvek tanulása. De­ miért készülnek olyan különös gonddal a régi nyelv szavait tart­­talmazó nyelvtörténeti szótárak, a népnyelv szókészletét rögzítő táj­szótárak, a hagymányos paraszti gazdálkodás és más népi foglal­kozások műszókincsét feldolgozó tanulmányok? Ezeknek a mun­káknak fő célja, természetesen, a nyelv mentés pontosabb leírása, a nyelvfejlődés törvényszerűsége­inek megvilágítása , szókészlet a­­dataival. Mivel azonban a szó­kincs érzékeny műszerként jelzi és rögzíti a­ társadalom életében beálló változásokat, vizsgálata a művelődéstörténet szempontjából is rendkívül tanulságos. Különösen értékesek a szókész­letnek a történelem korai szaka­szaira vonatkozó vallomásai. Tár­gyi emlékek híján a magyar és a rokonnyelvek finugor eredetű szavai alapján tudjuk például kör­vonalazni a finugor népek több ezer évvel ezeltti műveltségét. A szó­kincs vallomása alapján egy gyűj­tögető, halászó, vadászó, gyalogos nomád emberi közösség képét tudjuk megrajzolni. Azzal nyilván számolni kell, hogy a szavak je­lölte fogalmak lényegesen meg­változhattak az idők folyamán. Az az évezredekkel ezelőtti ház, amelyet a legtöbb európai nyelv­ben ősi szó jelöl, nem lehetett megközelítőleg sem hasonló a maihoz, de az is emberi lakhelyül szolgált a fejlődés egy adott fo­kán. Figyelembe kell azt is venni, hogy a szavak nagy része több­­szörösen megváltoztatta jelentését, ezért ma már csak nehézségek árán fejthető meg ■ az egy-egy szó mögött rejlő művelődéstörténeti tény. Az agyafúrt szónak például ma már annyira elvont a jelen­tése, hogy csak ásatások során előkerült koponyaleletek és régi orvosi eszközök alapján lehetett kideríteni: összefügg az ősi kopo­­nyalékeléssel. Ennek a műtétnek ugyanis nem minden esetben­ volt gyógyítás a célja, néha a kultikus szertartásokhoz szükséges kábult­­ságot is ilyen módon idézték elő. Ebből a normálistól eltérő visel­kedésből alakult aztán ki a szó mai jelentése. Folytatva a szókincs vizsgálatát, arra a következtetésre jutunk, hogy a nyelvben bekerült kölcsön­­szavak­ meglehetősen pontos, megbízható képet adnak a külön­­böző fejlődési fokon álló népek műveltségének kölcsönhatásáról, így korai török jövevényszavaink (pl. bika, ökör, tinó, disznó, tarló, búza, eke, sarló stb.) azt bizonyítják, hogy a magyarság tö­rök népektől tanulta el az állat­tenyésztés és a földművelés kez­detleges formáit. Az erdélyi ma­gyar köz­nyelv és a hazai magyar nyelvjárások román eredetű sza­­vaiból (pl- berbécs, pakulár, zken­­dice, orda, stb.) az állapítható meg, hogy az erdélyi magyarság az itt élő románok révén ismerkedett eteti meg a juhtenyésztéssel. Az előbbi példákból az is meg­figyelhető, mennyire fontosak, so­­katmondóak a népnyelv adatai. Még tanulságosabb a népi szó­kincs tanulmányozása, ha egy-egy fogalom különböző vidékeken föllelhető elnevezéseit térképre vetítve vizsgáljuk. Ezzel a mód­szerrel, amelyet a tudomány szó­­földrajznak nevez, nagyon sok e­­­etben nyomon követhetjük egy­­egy népi eszköz elterjedését is, illetőleg ha maga a tárgy már kiveszett, a szóból az eszköz haj­­dani megtételére következtethetünk. Egyes vidéken például már év­­tizedek óta nem foglalkoznak ken­dertermesztéssel, de éppen a mai 50—60 évesektől gyűjtött nyelvi anyag alapján igazolható, hogy nemrég még virágzó népi foglal­­kozás volt. Fölmerülhet még az a kérdés, hogy mi célja van a ma általá­nosan ismert szavak vizsgálatá­nak, amelyekkel a modern társa­dalmi és tudományos fejlődés eredményeként gazdagodott a nyelv. Hiszen semmi okunk sincs arra, hogy a­ mai műveltségi vi­szonyokat a szókincs alapján ta­nulmányozzuk (bár egy ilyen e­­lemzésnek is megvolnának a ma­ga tanulságai). A sok tényező kö­zül, amelyek, megkövetelik a mai szókincs, vizsgálatát, csak kettőt említünk: a szakszavak használatá­ban mutatkozó következetlensé­­geket és a szóhasználati hibákat. Mindenki tudja a saját szakte­rületéről, mennyi félreértést o­­koz a terminológia tisztázatlan­sága, félreérthetősége. Ezt hiva­tottak kiküszöbölni a sokszor tíz-húsz kötetes műszótárak, a­­mely­ek nyelvészek és más szak­­emberek közreműködésével ké­szülnek. . Látható tehát, hogy­­a nyelv szókincsének vizsgálata koránt­sem öncélú, s nem is csupán a nyelvtudomány szempontjából fontos. Eredményeit a történettu­­domány, a művelődéstörténet, a néprajzi- és több más rokontudo­mány hasznosíthatja, de — mint láttuk — gyakorlati jelentősége van a nyelvhasználat szabályo­zása szempontjából is. PÉNTEK JÁNOS '''' ww .i '■ : NAGY PÁL ZOLTÁN felvétele Az automatizálás magas foka jelle­mzi a Săvineşti-i relongyárat (MARX JÓZSEF felvétele) ­ AZ IRODALMI KÖNYVKIADÓ gondozásában MEGJELENT • KIRÁLY LÁSZLÓ: Rendhagyó délután — Versek — 126 oldal —­­Ára kötve 8,25 lej . KORMOS GYULA: Mahuid néni metamorfózi­sa — Elbeszélések, novellák— 176 oldal — Ara kötve 8,50, fűzve 3,75 lej # SALINGER J. D.: Zabhegyező — Fordította Gyepes Judit. Hori­zont sorozat — 208 oldal — Ára kötve 8,25, fűzve 4,25 lej • SZEM­­LÉR FERENC: Életünk és halá­lunk — Optimista színjátékok —, 240 oldal — Ára kötve 15, fűzve 9,50 lej • VITA ZSIGMOND: Tu­dománnyal és cselekedettel Ta­nulmányok — 304 oldal — Ára fűzve 9,75 lej. 175 éves a székelykeresztúri líceum (III.) Jó a Plánum gyűljön a matériáié Nem tudom, mennyire lehetett megromolva Keresztúr jó népe 1805—1810 táján, hogy az almásiak, a Consistoriummal együtt, olyan le­sújtó véleménnyel voltak az ottani erkölcsökről — talán túl szigorú mérték volt az az egy köböl erkölcs? —, mindenesetre —­ amint a későbbiek mutatják — ez a szigorú, a meglévő állapotok­kal elégedetlen, tehát megújítást és jobbat akaró kritizálás a mintapéldája annak a sok köbölnyi erkölcsi erőnek, amit mai szóval építő bírálatnak nevezünk. Itt a szó szoros értelmében volt építő a bírálat: sok köbölnyi erkölcsi ereje sok köböl­­nyi anyagi erővé, matériáiévá változott. Ameny­­nyire illett a cs. kir. helytartóság bírálatára, hogy iskolát alapítani, fenntartani és tökéletesí­teni nehezebb dolog, mint hiányosságait felfe­dezni, épp annyira nem illeszthető ez erre a bí­rálatra, amely úgy tárta fel a „megrongyollott s megpusztult környülállásokat“, hogy az nem pusztán fenntartást vagy tökéletesítést, de mond­hatni újraalapítást jelentett. Nem szeretnék a kelleténél túlzottabban részrehajló lenni szülő­falum javára, de el kell ismerni: ha az 1793-as iskolaalapítás csak jegyzőkönyvileg, névlegesen fűződik hozzá, ez a huszonnégy éves építési kor­szakot elindító újraalapítás annál háromszoro­sabban az ő érdeme. Érdeme, hogy a nemes ve­télkedés szellemében fogant bírálatával széles­körű üggyé tette a jobb iskola építésének szük­ségét; érdeme, hogy miután 1818-ban az oklándi zsinat kimondta az új, kőépület építését Keresz­túron, példás odaadással az építés ügye mellé állt: ha tizenhárom évvel azelőtt 62 ember alá­írásával kritizált, most egyből 50 szekér meszet égetett a kritika mellé, s ugyanígy mozdultak az almási iskolában érdekelt egykori kritizáló­társ Homoród-melléki falvak is Keresztúr felé, hogy az építkezés folyamán összesen 184 szekér meszet égessenek és szállítsanak (akinek mesze volt, égetett, akinek nem volt, szállított), és ér­deme, hogy ennek az építési hőskorszaknak a hőse, minden kövek leglelkesebb mozgatója h.­almási Mihály János, Udvarhelyszék király­bírója volt, aki már az oklándi zsinat előtt­­meg­indította a gyűjtést és tervezést *­* „jó ,a Pla­num... csak gyűljön a materiale“, — irta neki Kör­­möczi János, miután a királybíró az addig még meg nem szólított Maros, Kisküküllő, Aranyos és Kolozsi környékeket is megszólította az építés iránt — s lelkes buzgalma odáig lobogott, hogy a peres felektől semmit sem fogadott el a részére, hanem azt mondta nekik: „Van nekim egy szegény leányom, a­ki még beteges is, az lábbadozni kezdett; az engemet illető vagy a szá­momra járandó díjat annak utalványozom,­­küld­jék hozzá, kedvesen fogja venni“- így vitték­ en­nek a­ beteges „leánynak“ — akinek kóros fíny­­lődését épp a királybíró falustársai tárták fel nem önkórságban sínylően —­ a községek vagy egyesek a fát, deszkát, követ, téglát, mi volt. De adott ezen kívül és azon kívül,, hogy tizenhat éven át az építés fő mozgatója-szervezője volt — 30­0 forintot is a királybíró, igen 79 szál desz­kát, enni-innivalóul a napszámosoknak 6 véka búzát kenyérré, 4 veder és 1 átalag (mintegy 60 liter) pálinkát, 3 kom­pona (kb. 50 kg)5 túrót, s amikor a ,,Dániel­ Elek és Nagy Lázár urak­ által ajándékozott két bival“ elhullott, „Mihály János állított más két bivalat“, hogy hordják a fövenyt a Kükülőről. (Kezdem érteni, miért küldik az almásiak még ma is a, keresztúri gimnáziumba gyerekeiket, inkább, mint a feleútnyi Udvarhely­re: benne van ebben a vonzalomban a 62 ős ke- beVonása is, a mészégető katlanok kormos éjje­lei, s tán még a királybíró két fövenyhordó, fe­kete bivala is.) Meg kellett adnom, úgy is, mint almási­ Mihály Jánosnak, ami az övé. Nem vesz ez el semmit abból, ami a Koronka Józsefé volt­­— hiszen ebben a Hamupipőkés iskola­történetben épp ez az, ami ma is az emberség fénylő mintá­jául szolgál, hogy több, mint száz éven keresztül annyi embernek volt a „lánya“,­­ annyira­­az ál­dozatkészség volt az egyetlen alap és költség- Megjelent a PENTRU APĂRAREA PĂCII Flyóirat 1968. októberi (10.) .Zárna. Az Országos Békevédel­mi Bizottság folyóiratának leg­utóbbi számából idézzük: Vezércikk: Románia külpoliti­kájának vezérelvei; Dan Popescu: Upetrom — az egyik román vívmány; Mihail Iordanescu: Kisiskolá­sok; Mihail Cosma: Interjú Mihail Steriade költővel; Eugenia Popescu-Judeţ: A Pe­­t­riniţa üzenete; Dan Lăzărescu: A fény, a­­mely átfúrja az acélt; Spiridon Stânei: A dokkmun­kás és a jáspisfaragó (úti­jegyzetek a Kínai NK-ból); Radu Tiulescu: A szőlészet évszázados mestersége; Alice Manót. Filmkritika: Állandó rovatok: Röviden (a békevédelmi bizottságok mun­kájából) • A­­ világ körül • A nemzetközi együttműködés •­­Tudományos és műszaki új­donságok • Innen-onnan. TELEVÍZIÓ NOVEMBER 1, péntek 10.00 Orosz nyelvlecke (ism.) 10.30 Spanyol nyelvlecke 11.00 Szakembereknek: Or­vostudományi sorozat (ism.) 17.30 Gyermekeknek 18.00 Turisztikai adás 18.20 Közlekedési híradó 18.30 Spanyol nyelvlecke (ism.) 19.00 Albatros — ifjúsági irodalmi adás 19.30 Híradó 20.00 Mezőgazdasági újdon­ságok 20.20 Ana Blandiana — Kőke­mény két szólamra — előadja Irina Petrescu és Florian Pitiş 20.40 Zenei stúdió 21.00 Reflektor 21.15 Az anyafarkas — bolgár, játékfilm ,t­v. 22.45 Híradó RÁDIÓ NOVEMBER 2. szombat Román nyelven: 5.00—5.30 Népdalszólisták műsorából. Állat­­tenyésztők műsora: Ankét néhány Maros, Hargita és Kovászna me­gyei mezőgazdasági egységben 17.00—18.00 Hírek, tudósítások­ Zenés posta. Rádiómagazin. Magyar nyelven: 5.30—6.15 Reggeli híradó. Szórakoztató ze­ne. Ipari krónika. Téli előkészü­letek a görgényüvegcsüri vágté­­ren. 13,00—­13,30 Lapszemle. Né­pi muzsika. Szocialista hazánk tájain. 16,15—17,00 Hírek,, tudó­sítások. Erről-arról. Zene. IX. MOZI NOVEMBER 1. péntek Csíkszeredai Hargita filmszínház: Háború és béke. I. és II. rész. Színes, szélesvásznú szovjet film. Székely­udvarhelyi Ho­moród filmszínház. . . Vidám vakáció. Színes román —magyar film. Gyergyószentmiklósi Mioriţa film­színház : Nyári napok. Színes román film. Más'oshévízi'í’Cálist'­án, finiszin laz. I. Nevetni fogsz. 2. A megkö­tözött bolond, bolond szív. .. y OlaSZ filmek. Székelykeresztúri Haladás film­színház: A betyárok bosszúja. Színes, szélesvásznú román film. Madéfalvi Vasutas filmszínház: Eddie Chapman, a titkos ügy­nök. Színes francia film. Galóc­si Fenyő filmszínház: Martin, a közkatona. Színes, szélesvásznú francia film. Balánbányai Bányász filmszínház: Háromszor Bukarest. Színes, szélesvásznú román film. Vlahicai Vlahica filmszínház: A mi házunk. Szélesvásznú szovjet film. Gyergyócsomafalvi Művelődés filmszínház: Egy szöszi szerelme. Csehszlo­vák film. Borszéki Borszék filmszínház: Vigyázzatok autóitokra. Szovjet film Borszéki Forrás filmszínház: A fekete rubin átka. Színes, szélesvásznú német — francia —olasz — thaiföldi film. Tusnádfürdői Olt filmszínház: Ez a bolond, bolond világ. I. és II. rész. Színes, szélesvásznú amerikai film. HARTHA

Next