Hargita, 1969. április (2. évfolyam, 76-101. szám)

1969-04-01 / 76. szám

2 \ ROHAN KOHHDNISTA PÁR! HARGITA A Román Kommunista Párt Hargita Megyei Bizottságának JELENTÉSE a párt- és állami szervek, valamint a szocialista mezőgazdasági egységek feladatairól, az állattenyésztés fellendítése, a tej- és hústermelés fokozása, a takarmányalap biztosítása terén — Rövidített szöveg — Amint az ismeretes, az állattenyésztés a mezőgazdaság egyik legfontosabb ága. Fő feladata biztosítani a lakosság élelmiszerrel, az iparnyersanyaggal történő ellátását és a jövedelem állandó növekedését amezőgazdaság szocialista egységeiben. Az szükséges, hogy minél nagyobb mennyiségű és kiváló minőségű hús, tej, gyapjú, valamint más állati termék álljon a nemzetgazdaság rendelkezésére. A Román Kommunista Párt IX. Kongresszusa, majd a későbbi pártdokumentumok megkülönböztetett figyelmet szentelnek szocialista mezőgazdaságunk harmonikus fejlődésének, újabb és újabb lehetőségeket tárnak fel a fejlődés távlatait illetően. Pártunk következetes agrárpolitikája különös fontosságot tulajdonít az állatlétszám számbeli és minőségi gyarapításának, főleg azokon a vidékeken, ahol a nagy kiterjedésű legelő és kaszálós területek kedvező feltételeket teremtenek erre. Megyénk, talaj, éghajlati és természeti adottságai kedvezőek a természetes gyepek, a rétek és a legelők kialakulására. A megye összmezőgazdasági területének 72,4 százaléka természetes rét és legelő. Ez az állattenyésztés és elsősorban a szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele. A marha- és juhállomány 1962-höz képest 1,8 százalékkal, azaz 30,2 százalékkal növekedett. Ebben az időszakban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a párt és az állam sokoldalú segítségével jelentős eredményeket értek el az állatok termelékenysége, azok létszámának gyarapítása és a különböző fajták feljavítása terén. „ Az állami költségvetésből jelentős összegeket fordítottunk a magas , e myészértékkel rendelkező apaállatok e késídrzésére, korszerű építkezésekre, az állati betegségek megelőzésére és leküzdésére, az elhullások csökkentésére, valamint a legelők fűhozamának fokozására. Jelenleg az állattenyésztésben 350 felső, és középfokú végzettségű szakember biztosítja a tudományos módszerek széles körű alkalmazását. A megyei pártbizottság hathatós intézkedéseket foganasított annak érdekében, hogy az állattenyésztés a mezőgazdaság többi ágazataival párhuzamosan fejlődjön. A pártszervek és szervezetek, valamint a szakemberek munkáját úgy irányították, hogy az a feladatok maradéktalan teljesítését szolgálja. A tények azt mutatják, hogy ott, ahol a pártszervek és szervezetek, a termelőszövetkezetek, vezetőtanácsai és a szakemberek gyümölcsöztették az állattenyésztésben szerzett tapasztalatokat és ésszerűen használták fel az állam nyújotta segítséget, jó eredményeket értek el. Példának említhetjük ilyen szempontból a tusnádi, szentábrahámi, mindszenti, menasági, szentpáli, csiktaplocai, maroshévízi és más termelőszövetkezeteket. A jelenlegi helyzet elemzése ugyanakkor azt mutatja, hogy 1968 és az idei év első két hónapjának eredményei nem kielégítőek. Ez arra késztet, hogy alaposan számbavegyük az okokat és olyan intézkedéseket foganatosítsunk, amelyek a jelenlegi lehetőségek és követelmények figyelembe vételével az eddigieknél jóval kimagaslóbb eredményekhez vezetnek. A termelőszövetkezetekben végzett felmérésekből arra következtethetünk, hogy a pártszervezetek és szervek tevékenységében, valamint a vezető tanácsok és szakemberek munkájában számos fogyatékosság észlelhető. Teendőiket olykor felületesen végzik, hiányzik a feladatok végrehajtásának következetes számbavétele és ellenőrzése. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság, a Termelőszövetkezetek Megyei Szövetsége, a szakemberek, és a termelőszövetkezetek egyes vezetőinek munkáját néha még a kampányszerűség jellemzi. E szervek hosszabb időn keresztül elhanyagolták az állattenyésztés szakszerű irányítását és támogatását, s ez megmutatkozott a hullámzó eredményekben, az állatlétszámban és az alacsony termékhozamokban. Megyei viszonylatban az elmúlt évben az össz-szarvasmarhalétszám 3 843- mal csökkent, a juhállomány pedig 7 717-tel. Az a tény, hogy a hegyi és dombvidéki termelőszövetkezetek egyik fő jövedelmét az állattenyésztés hivatott biztosítani, amely a munkanapegység értékének alakulásánál döntő jelentőségű, arra kötelezi a termelőszövetkezetek vezetőit és az egész tagságot, hogy alapvetően másként viszonyuljanak ehhez a kérdéshez. Sajnos, az elmúlt évek gyakorlata ennek az ellenkezőjét bizonyítja Míg 1962-höz viszonyítva országosan a szarvasmarhaállomány 6,3 százalékkal növekedett, addig megyénkben csak 1,8 százalékkal. A tehénállománynál országosan 2,1 százalékos a növekedés, megyénkben viszont 14,1 százalékos a csökkenés, ami kedvezőtlenül befolyásolta a törzsállományt is. 1962-ben a törzsállomány országos viszonylatban az össz-szarvasmarhaállomány 51,1 százalékát tette ki, megyénkben pedig 53,2 százalékát, jelenleg viszont ez az arányszám országosan 47,9 százalék, míg megyénkben 44,9 százalék, tehát jóval az országos szint alatti. Az mtsz-ek állatlétszámának számbeli növekedését illetően hangsúlyozottan vonatkoznak ránk Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége plenáris ülésén elhangzott bírálati észrevételei. Megyénk össz-mezőgazdasági területének 69,2 százaléka a termelőszövetkezetek közös tulajdonában van. Az állatlétszámra vonatkoztatva viszont ez az arányszám a következőképpen őszük meg: szarvasmarhaállomány 40 százalék, tehénállomány 40,1 százalék, juhállomány 34 százalék, sertésállomány 6,2 százalék, kocaállomány 16, 2 százalék. A fentiekből világosan, kitűnik, hogy az állatlétszám és annak összetétele nincs összhangban adottságainkkal, a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel. A tapasztalat azt igazolja, hogy az állatlétszám számbeli növekedésének és a termelés növekedésének előfeltétele a megfelelő törzsállomány kialakítása. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek az 1968. év végére 26 440 tehenet és befedeztetett üszőt irányoztak elő, de csak 24 107-et értek el. Különösen nagy a lemaradás a kászonújfalusi (57), a csicsói (54), a székelykeresztúri (84), a gyergyóalfalusi (91), a szárhegyi (72) és más gazdaságokban. A múlt év végén a 93 termelőszövetkezetből csak 16 érte el az állattenyésztés terén ráháruló tervmutatókat. Bár a vezetőtanácsok és főleg a szakemberek nagyon jól tudják, hogy a tehénállomány utánpótlásának, számbeli és minőségi fejlesztésének a legbiztosabb útja a saját tenyésztésű növendékállomány, mégis épp ezt nem biztosítják, gyakran ezen a téren követnek el hibákat. A legtöbb termelőszövetkezet nem tulajdonít kellő fontosságot a törzsállomány tenyészfeltételeinek biztosítására. Elválasztás után a tenyésznövendékeket gyengén takarmányozzák, gyakran a leggyengébb legelőkre irányítják, a legtávolabbi és legrosszabb istállókba helyezik el és számos esetben a leggyengébb gondozókra bízzák. Például Tekerepatakon, Szentsimonban, Csomafalván, Vaslábon, Szépvízen, Peteken és más gazdaságokban. A befedeztetett növendékek tervének teljesítését évről-évre elhanyagolják. Különösen vonatkozik ez az 1968-as évre. Ez nemcsak a mennyiségi terv teljesítését befolyásolta, de káros hatással volt a minőségre is. A létszámterv nem teljesítésének egyik oka az alacsony ellesi arányszám: a tehenek esetében 69,9 százalék, míg a juhok esetében 77 százalékos. A szaporulat egyenes arányban van az állatok takarmányozási szintjével. Épp ezért, ha itt hiányosságok mutatkoznak, alacsony a fogamzási és ellesi százalék. A gyenge takarmányozás miatt, különösen az istállózási időszakban, a tehenek és növendékek, hosszú időn keresztül nem ivarzanak, a legtöbb esetben kiesnek a normális szaporulat ciklusaiból. A hiányos takarmányozást tetézik a szervezésben előforduló hibák, a felületes nyilvántartás. Ezért elsősorban a vezetőtanácsok és a szakemberek a felelősök, mert nem követik az egyedenkénti fellőztetési tervet. Ilyen eseteket találunk a vaslábi, remetei, csíkszentkirályi, csíkszentgyörgyi, homoródszentmártoni, nagysolymosi és más termelőszövetkezetekben. Több mtsz-ben a vezetőtanárok és a szakemberek gyakran olyan helytelen módszereket alkalmaztak, amelyek végül is az állatlétszám csökkenéséhez vezettek. Ezek között említhetjük az engedély nélküli értékesítést, ami egyébként ellentétben is áll a termelőszövetkezetek szabályzatával. Az említett gyakorlaton kívül több mtsz-ben kezdett meghonosodni az állatok belső fogyasztásra történő vágásának helytelen irányzata. Az mtsz-ek csupán az elmúlt évben 2 653 szarvasmarhát és 5 866 juhot vágtak le és értékesítettek a tagság körében. E helytelen gyakorlat azért burjánozhatott el, mert az illetékes állami szervek sem álltak feladataik magaslatán. A vágások az állatorvosok tudtával és jóváhagyásával történtek. Ők sem léptek fel kellő eréllyel azok ellen, akik nem tartják be az idevonatkozó törvényeket. Az előirányzott állatlétszám elérését kedvezőtlenül befolyásolta az elhullások és a kényszervágások magas száma is. Ebben az esztendőben, a múlt évi kedvezőtlen eredmények következtében, fokozott feladatoknak kell eleget tennünk. A termelőszövetkezetek közös tulajdonában levő szarvasmarhaállomány év végére el kell érje az 59 500 főt (9,1 százalékos növekedés). Ezen belül a tehenek és a befedeztetett növendékek száma el kell érje a 28 700-at (19 százalékos gyarapodás). A juhállományunknak év végére el kell érnie a 115 000 darabszámot (16 százalékos növekedést), a sertéseké el kell érje a 8 500-at (8,5 százalékos növekedés), a kocáké pedig az1 600-at (3 százalékos növekedés).Az 1969-re előirányzott állatlétszám biztosításának főbb útja... — a teheneknél: legalább 80 százalékos ellési arány elérése és 1 900 szarvasmarha vásárlása; — a juhoknál: legalább 90 százalékos ellési arány elérése és 3 000 darab juh vásárlása; — a sertéseknél: az előirányzott létszám a saját tenyésztésből megvalósítható. Az állategészségügyi körzetek, valamint a mesterséges bondózó állomások szakembereinek . .bevonásával minden egyes ínségben meg kell szervezni a szaporulat végrehajtásának követését, és pontosan kell vezetniük a vonatkozó nyilvántartásokat. , Elérkezett az ideje annak, hogy az állami tervek teljesítése érdekében a termelőszövetkezetek vezetőtanácsai, elsősorban az elnökök és a szakemberek anyagilag is feleljenek az előírások be nem tartásáért. Elsősorban az ő feladatuk, hogy magakadályozzák a közös állomány szervezetlen piacon történő eladását, valamint a kényszervágásokat. A törvények értelmében állatvágást csakis vágóhidakon lehet eszközölni. Véleményünk szerint szükséges, hogy a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság és a Termelőszövetkezetek Megyei Szövetsége az mtsz-ek elnökeinek és szakembereinek bevonásával rendszeresen elemezze a tervfeladatok teljesítését és az adott helyzetnek legjobban megfelelő intézkedéseket foganatosítson. Az elmúlt évben a termelési tervek takarmányozott tehenenként 1515 liter tejhozamot irányoztak elő. Ezzel szemben csak 1249 litert értünk el. Az alacsony tejhozamot sok termelőszövetkezet vezetőtanácsa a rossz időjárással magyarázza. A tények viszont azt bizonyíják, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyeknek vezetőtanácsai és szakemberei ésszerűen szervezték meg a takarmányozást, a fedeztetést, a megyei átlag, jóval felüli eredményeket értek el. Ezek közé tartoznak a mindszenti (1 862 liter), a tusnádi (1 728 liter), a menasági (1 682 liter), a szentléleki (1 636 liter) és a bögözi (1 600 liter) gazdaságok. Nagyon gyenge tejhozamot ért el a kissolymosi, a siklódi, az oklándi, az etédi, az oroszhegyi és még több más termelőszövetkezet. A termelőszövetkezetek pártszervei és szervezetei, valamint a megyei mezőgazdasági szakszervek az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítsanak a tejtermelés fokozására és ennek érdekében a gondozók munkájának eredményesebbé tételére. Az agyagfalvi és szenterzsébeti példa azt bizonyítja, hogy csupán az istálló-program szigorú betartása, a takarmányokelőkészítése, szakszerű kezelése és a fejés ellenőrzése révén rövid idő alatt duplájára emelhető a tejhozam. A tej értékesítési terv teljesítését károsan befolyásolta az a nagy tejmennyiség, amit indokolatlanul a borjak nevelésére használtak el Parajdon, Agyagfalván, Gyergyóújfaluban, Szenttamáson, Kozmáson és más termelőszövetkezetekben. Az állati eredetű termékek értékesítésében igen fontos helyet foglal el a hús, főleg a marhahús eladása. A termelőszövetkezetek nagy többsége megértette a hústermelés fontosságát és tevékenységének homlokterébe helyezte azt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek múlt évi húseladási tervüket 90 százalékban teljesítették. A hústermelés fokozásának egyik igen jelentős tartaléka megyénkben is a vágási átlagsúly növelése, különösen a növendékállatok esetében. Az elmúlt évben megyei viszonylatban a vágási átlagsúly 319 kilogrammot, a termelőszövetkezetek viszonylatában pedig 310 kilogrammot tett ki. Ebben az évben a vágási átlagsúly megyei viszonylatban el kell érje a 348 kilogrammot, a termelőszövetkezeteknél pedig a 330 kilogrammot. Az elmúlt évben több mzsz az átlagsúly tekintetében kimagasló eredményeket ért el, így például a szentsimoni (400 kg), a jenőfalvi (350 kg), a remetei (344 kg), a szenttihályi 334 kg), a nagysolymosi (334 kg), a csikkozmási (333 kg), a csiktaplocai (330 kg). Szükséges ezek tapasztalatát széles körűen népszerűsíteni. Indokoltnak mutatkozik, hogy a jövőben fokozatosabb figyelmet fordítsunk a nagy befogadó képességű hizlaldák építésére. A szentsimoni keményítő- és szeszgyár melléktermékeinek felhasználása érdekében a Mezőgazdasági Igazgatóság, a Megyei Szövetséggel együtt még ebben az évben rá kell térjen egy szarvasmarha hizlalda megépítésére a gyár közelében. A növekvő sertéshús-szükséglet kielégítése érdekében a megyei mezőgazdasági szerveknek, a községi néptanácsoknak és különösképpen a megyei állatfelvásárló és értékesítési vállalatnak mindent, el kell követnie a vonatkozó tervmutatók teljesítéséért. Megyénk állattenyésztése fejlődésének egyik kulcskérdése a megfelelő takarmányalap biztosítása. Ennek egyetlen útja a természetes gyepek, valamint a szántóföldeken vetetttakarmánynövények hozamának állandó emelése. Annak ellenére, hogy ezek a teröletek az össz-mezőgazdasági területek több, mint 70 százalékát képezik, megyénk össz-mezőgazdasági területének, mégis több termelőszövetkezet takarmánymérlege minden évben jelentős mennyiségű hiánnyal zárul. Ezt a helyzetet csak a nagyon alacsony terméshozamokkal lehet megmagyarázni. A tapasztalat azt igazolja, hogy az utóbbi években az istállótrágyának csak mintegy 4,5 százalékát használták fel legelők, kaszálók és a termesztett takarmányok vetésterületének trágyázására. Még a trágyalevet is csak nagyon kevés termelőszövetkezetben használják fel a természetes gyepek, vagy a takarmánynövények talajerő utánpótlására. Nem élnek a kosaraztatás előnyeivel, még a legelőkön sem. A természetes gyepek fűhozamának növelése érdekében meg kell gyorsítanunk a feljavítási és karbantartási munkálatokat. Az utóbbi időben a komplex talajjavítási munkálatokat a termelőszövetkezetek saját alapjukból csak kisebb területeken végeztek. Ezen a téren kitűntek a szentsimoni, szépvízi, madéfalvi, csicsói, dániaivá, bögözi, szenttamási, boldogfalvi és szentmártoni termelőszövetkezetek. A legtöbb termelőszövetkezet azonban csak kevés, vagy gyakorlatilag semmi ilyen irányú munkát nem végzett. Nagyon, fontos feladatunk meggyorsítani legelőink feljavítását. E célból gazdaságosabban kell felhasználni a rendelkezésünkre álló anyagi alapokat. A termelőszövetkezetek az előirányzott munkanap mennyisége értékében szervezzenek legelőfeljavító csoportokat. Az állattartó termelőszövetkezeti tagok, valamint az egyéni gazdák végezzenek meghatározott menynyiségű munkát a legelők karbantartása és feljavítása érdekében, a legelőn, tartott állatok számának arányában. A községi pártbizottságok és néptanácsok, a Mezőgazdasági Igazgatóság szervezzenek nagyszabású akciókat, legelőtakarítási hetet és vonják be ezekbe az összes állattartó gazdákat. Több termelőegység szakembere és vezetőtanácsa lelkiismeretes munkával biztosította a szükséges takarmányalapot. De, ahol nem fordítottak kellő figyelmet erre, ott gondot okozott és okoz az állatok téli takarmányozása. A takarmányok mennyiségi csökkenését, és minőségi romlását jórészt a betakarítás ésszerűtlen megszervezése okozta. Nem használták ki a kedvező betakarítási időszakot, nem tartották tiszteletben a szénaszárítás és tárolás követelményeit. Több termelőegységben nagy mennyiségű szénát mérés nélkül, a mezőn osztottak szét, s ez lehetőséget teremtett bizonyos szénamennyiség jogtalan eltulajdonítására. A termelőegységek pártszerveinek és szervezeteinek, a megyei mezőgazdasági szerveknek, a vezetőtanácsoknak és a szakembereknek az a feladata, hogy a jelenlegi nehéz istállózási időszakban mindent elkövessenek, olyan intézkedéseket foganatosítsanak, hogy a meglévő takarmánnyal ki tudják teleltetni az állatokat. Ebben az esztendőben nagyobb figyelmet kell fordítani a betakarításra, az elosztásra és a raktározásra, hogy biztosíthassuk a szükséges szálas takarmány menynyiséget. Következetesen alkalmazni kell a termelőszövetkezetek alapszabályzatát, hogy mindenekelőtt a közös állományt lássuk el takarmánnyal. Egyes termelőszövetkezeti vezetők téves tájékozódását igazolja, hogy a gazdaságok 1968-ban a 32 625 tonna saját termesztésű árpából, kukoricából és borsóból, valamint az államtól átvett 9 086 tonna abraktakarmányból csak 7 886 tonnát használtak fel takarmányozásra, vagyis még az államtól kapott mennyiségnél is kevesebbet. Úgy véljük, helyes az a múlt években is alkalmazott eljárás, amely szerint a munkanapegységre jutó részesedést csak a megyei szövetség jóváhagyása után eszközlik, figyelembe , véve az mtsz takarmánymérlegében megállapított szükségleteket. A termelőegységek szakemberei fordítsanak nagyobb gondot a termelési tervekben előirányzott szántóföldi takarmányok termesztésére is. E célból a legmegfelelőbb parcellákat kell kijelölni, szigorúan be kell tartani az agrotechnikai szabályokat, biztosítani kell a talaj termőképességének növelését, a kellő növénysűrűséget, az idejében való betakarítást, hogy ezáltal a hektáronkénti terméshozam lényegesen növekedjen. Az állatlétszám növekedésével párhuzamosan egyre sürgetőbben vetődik fel az állatok elszállásolásának problémája is. Termelőszövetkezeteink nagy része jelenleg elegendő istállóval rendelkezik. Több helyen vízvezetékkel is ellátták az állattenyésztési telepeket, főleg a fejős- és hízó állatok istállóit. Több állattenyésztési telepre bevezették az áramot, ami növeli a munka hatékonyságát. A Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségének úgy kell irányítania a felhalmozási alapok felhasználását, hogy az elkövetkező két év alatt minden, szarvasmarha, és sertés istállóba villanyos, vízvezeték legyén. Ugyanakkor a munkák megkönnyítése érdekében és a munkaerő-hiány pótlására megfelelő gépeket, kell beszerezni a takarmányok előkészítésére, trágyaszállításra, a tej hűtésére, stb. Az állattenyésztés fejlesztésének egyik igen fontos kérdéséről kell még alaposan tárgyalnunk. Ez pedig az ember, az állatgondozók problémája. Egyes termelőszövetkezetekben a pártszervezetek, a vezetőtanácsok és a szakemberek állandó jelleggel foglalkoztak ezzel és szép eredményeket értek el. Ezek közé sorolhatjuk a tusnádi, mindszenti, szentpáli, bögözi, csiktaplocai és a gyergyószentmiklósi termelőszövetkezeteket. Szép számban vannak azonban olyan egységek is, ahol, úgymond,, megfeledkeztek az emberről, s ez a gyenge termelési eredményekben is tükröződött. Az állattenyésztők javadalmazása több helyen nem eléggé mozgósító és a munkakörülmények sem kielégítőek. Ugyanakkor több helyen az állatok mellett szakmai szempontból gyenge állatgondozókkal találkozunk, akik nem is tudnak jó eredményeket felmutatni, noha a lehetőségek ezt megengednék. Ezek figyelembe vételével olyan gyakorlati megoldásokat kell találni, amelyek segítségével a legmegfelelőbb mtsz-tagok soraiból kerüljenek ki az állatgondozók, s akiket megfelelő alap- és pótjavadalmazással állandósítani lehet. Minden telepen gondoskodni kell váltó gondozóról, hogy minden állatgondozó heti egy szabadnappal rendelkezzen. A szakemberek pedig tekintsék kötelességüknek az állatgondozók állandó szakmai továbbképzését. A pártszervek és szervezetek fejtsenek ki állandó és hathatós politikai munkát a szövetkezeti tagok soraiban, hogy ezek minél nagyobb számmal kapcsolódjanak be az állattenyésztési feladatok megvalósításába. Az állatok egészségvédelme a jó eredmények egyik fontos tényezője. Megyénkben jelenleg 42 állatorvosi körzet van. Ezek tevékenysége az elmúlt évben kielégítő volt, annál is inkább, mivel nagyobb mérvű állatbetegségek nem fordultak elő. Ismerjük az állattenyésztés terén előttünk álló feladatokat, ismerjük lehetőségeinket, valamint a feladatok végrehajtásának módozatait. Meggyőződésünk, hogy jobban fogunk dolgozni, minteddig. A pártszervek és pártszervezetek, a mezőgazdasági szervek és egységek vezetői, a szakemberek, a feladatok nagyságának színvonalán fogják kifejteni tevékenységüket. Ez a biztosíték arra, hogy jó eredményeket érünk el az állatállomány létszámának gyorsütemű gyarapításában, a takarmányalap biztosításában, az állati eredetű termékek mennyiségének és minőségének fokozásában. Szemelvények a hozzászólásokból Szabó József a homoródszentmártoni községi pártbizottság titkára az mtsz-ek pártszerveinek feladatait taglalta. A község négy termelőszövetkezetében, az állatlétszám alatta marad a lehetőségeknek. Az állatállomány növelését azonban nem a gyakran hangoztatott takarmányhiány akadályozza, hanem a meglévő takarmányalap ésszerűtlen felhasználása. Ezen kell sürgősen változtatni. A pártszerveknek, vezetőtanácsoknak feladatuk, hogy éberebb ellenőrzéssel, igényesebb nevelőmunkával elejét vegyék mindennemű pazarlásúak,mányt is. A gyengén táplált állományból a szelekció sem lehet megfelelő. A jó tenyészállomány a létszám biztosításának az alapja. És alapja a hús és tejtermelésnek is. Alfaluban, Gyergyószentmiklóson jobb a tenyészállomány, ám nagyon gyenge Vaslábon és ió Kissolymoson. Ez abból is kitűnik, hogy Vastábon 43 százalékos a fedeztetés, és 50 százalékos az ellés. Mindez érzékenyen kihat a tejtermelésre is, az alacsony hozamok egyik jelentős tényezője. Felszólalásában ugyanakkor hangsúlyozza az improduktív állomány kicserélésének szükségességét, hisz ezeknek igen nagy az arányszáma a megyében és ez többszáz hektoliter tej veszteséget jelent. Márton József a csíkdánfalvi mtsz elnöke beszédében a tejtermelés fokozásának lehetőségeit vizsgálta. A jelenlegi helyzetből a legfőbb kivezető utat a takarmányalap biztosításában jelölte meg. Erre pedig több lehetőség is van. Megemlítette a pillangósok részaránya, növelésének szükségességét, a legelős területek bővítését, a meglévők feljavítását és azok szabályozását. Amit helyi erővel elvégezhetnek, maradéktalanul megcsinálják, de vannak olyan problémák is, amelyeket csak külső segítséggel tudnak megoldani, így például szívesen vennének pillangósokat, de amíg az AGROSEM nem biztosít vetőmagot, maradnak a puszta szándékkal. A nehezen megközelíthető legelőkre szeretnék a műtrágyát repülőről vagy helikopterről szétszórni és ehhez kérte a megyei Mezőgazdasági Igazgatóság támogatását. Az elmúlt évben a gazdaság nem tudta tejtermelési tervét teljesíteni. Vállalta, hogy olyan intézkedéseket foganatosítanak, amelyek révén maradéktalanul valóra váltják az idei terv mutatószámait Páll József a homoroldalmási mtsz mérnöke elmondta, hogy az állatlétszám terén azért van lemaradás, mert tavaly nem teljesítették a fedeztetést és ellési tervet. Idén, az első negyedévben fokozott gondot fordítottak erre, s 112 százalékban teljesítették fedeztetési tervüket. Javulás észlelhető a tejtermelésben is, az előirányzott 62 ezer liter helyett 70 ezret termeltek. Az év első 3 hónapjában takarmányozott tehenenként 400 liter tejhozamot értek el. Kedvező a helyzet az anyajuhok ellése terén is. Az 1 500 anyajuhból mostanáig 1 380 ellett, meg. A gondozóknak minden iker bárányért pótjavadalmazást adnak, ezzel is serkentve az állatlétszám gyarapítását. Az eredmények a jó munkaszervezésnek köszönhetők. Idejében hozzákezdtek a legelőtakarításhoz, s javult a műtrágya-ellátás, korszerű szállásokról gondoskodtak, mert a hideg eső elviszi a tejet, az istállókba bevezették a vizet. Páll Dezső a remetei termelőszövetkezet elnöke miután beszámolt az állatlétszám alakulásáról, megállapította, hogy valamennyi tervmutató teljesíthető, főleg ha nagyobb gondot fordítanak a tenyészállományra. Az állatok takarmányozásával kapcsolatban kitért az elmúlt nyári legeltetési viszonyokra. Arra, hogy ősszel az állatok leromlott állapotban kerültek az istállóba, és ez kedvezőtlenül befolyásolta az istállózási időszak termelését, különösen a tejtermelést illetően. Véleménye szerint — az állatlétszám gyarapításával egyidőben — nagyobb gondot kell fordítani az állomány minőségi feljavítására, a magas termelékenységű egyedek kiválogatására. Ezzel párhuzamosan arra fognak törekedni, hogy a hektárhozamok, emelésével biztosítsák az állatállomány , számára szükséges takarmányalapot. Már maga a tejporgyár közelsége is arra kötelezi a gazdaságot, hogy mindent kövessenek el a tejhozam növeléséért. * Bedó Kálmán a mindszenti mtsz állattenyésztési brigádosa, a tejtermelés csökkenésének okait vizsgálta. Legelőször is az állatok nyári etetését kell jobban megszervezni. Nyári táborok létesítésével, meg lehetne védeni az állatokat az időjárás viszontagságaitól, s a trágyát is jobban lehet értékesíteni. Helytelen az a gyakorlat, hogy tavasszal kimondottan, csak zöld fűvel etetik az állatokat. Sokkal gazdaságosabb, ha emelett például szalmát is adnak nekik, mert így a zöldtömeget jobban tudják értékesíteni, és emelkedik a tejhozam. Habár a gazdaság általában jó eredményeket ért el a tejtermelés terén, tavaly a rossz szervezés miatt csökkent a tejhozam. Takarmányozott tehenenként 1365 liter tejet értek el. Idén az első negyedévben 436 liter volt a hozam, de nem akarnak ennél a szintnél megállni. Határozott szándékuk, hogy túlszárnyalják tavalyi eredményüket. Lehetőségeik adottak ehhez, s ha mellőzik korábbi hibáikat, meg tudják valósítani vállalásukat. Boeru Cornel a megyei megtermékenyítéő és tenyészkiválasztó központ vezetője a kitűnő fajállatok, a minőségi törzsállomány létrehozásának szükségességét hangsúlyozta. E téren a tartás és takarmányozás kérdését sem lehet elhanyagolni, mert ez leronthatja a legjobb állo HARGITA Szabó Adalbert , a parajdi mtsz mérnöke , ugyancsak a tejtermelés fokozásának lehetőségeit boncolta. Gazdaságuk eddigi eredményeivel egyáltalán nem dicsekedhetnek. Az 1969-es év első két hónapjában takarmányozott tehenenként mindössze 54 liter tejet fejtek, vagyis kevesebbet, mint amennyit egy jól tejelő tehén egy hét alatt ad. Szerinte is a gyenge tejhozam többek között a rendkívül alacsony elleni aránnyal magyarázható, amely Parajdon 1968-ban alig érte el a 65 százalékot. Ez nyilván az állatlétszám alakulását is kedvezőtlenül befolyásolta. Beszédében hangsúlyozta: az eredményekkel egyidőben szükséges beszélnünk a hibákról, meg kell keresnünk azok okait, mert csak így tudjuk kiküszöbölni. A továbbiakban rámutatott: A parajdimisz 1110 hektár kaszálóval és 848 hektár legelővel rendelkezik. Az előbbiek 50 százaléka beerdősült, az utóbbi fele vízmosásos. A szénatermés pedig rendkívül alacsony, alig érte el a hektáronkénti 1000 kilót. Ez azzal magyarázható, hogy elhanyagolták a legelők és kaszálók feljavítását, nem trágyáztak, nem takarítottak. Ebből következik a feladat: minden erőt a szénatermő területek gondozására kell fordítani, mert csak így érhető el, hogy nagyobb legyen az állattenyésztési részleg termelékenysége. Szűcs Árpád az etédi mtsz elnöke szintén a tejtermelést elemzi. Megemlíti, hogy 1967-ben a takarmányozott tehenenkénti átlagtejtozam meghaladta az 1 500 litert, de 1968-ban csupán 700 liter hozamot értek el. A több, mint 50 százalékos csökkenés nem írható sem az állomány, sem a takarmány rovására, annál is inkább, mert ilyen, szempontból egy év alatt lényeges változás nem történt. A magyarázat abban keresendő, hogy minden energiájukat a növendékhizlalásra fordították, figyelmen kívül hagyva az állattenyésztés más termelési ágait. Jóllehet az állattenyésztésből származó jövedelem 1964-hez viszonyítva megkétszereződött, (1968-ban 901 539 lej volt, az összjövedelem 46 százaléka) lehetett volna sokkal több, ha nem hanyagolják el a tejtermelést. Termelhettek volna több takarmányt, de a múlt évben egyetlen kiló műtrágyát sem fordítottak erre a célra. Beszéde zárórészében javasolta, hogy a megyei szervek dolgozzanak ki egy olyan intézkedést, amely egységessé teszi megyei szinten a legelő-karbantartási hozzájárulást. (Folytatás a 3. oldalon)