Hargita, 1969. szeptember (2. évfolyam, 208-231. szám)

1969-09-03 / 208. szám

JEGYZETEH Várunk, de milyen türelmesen! Szerda: Csíkszeredában va­sárnap . Az autóbuszállomás jegypénztáránál már ketten várakoznak. Beállok én is a sorba. Utánam még jönnek vagy négyen. Nézem a táblát: nyitvatartási idő 5—10 és 11—19. Most pontosan kilenc óra, és a pénztár zárva. A leg­elől álló asszony Szépvízről jött, szalonnát hozott a piacra. Panaszkodik, hogy fáj a dere­ka. Télen leesett a lépcsőről. Az asszonyok résztvevően bó­logatnak, szinte mindenki be­kapcsolódik a beszélgetésbe. Az újonnan jövőknek készsége­sen magyarázzák, hogy a „kasz­­szás“ valahová „kilépett“.­­— Hova mehetett? — Hát, istenem, a kocsmá­ba ... — Élelmet vesz ... — Láttam a kocsmában ... — Jön az mindjárt, pontos ember, ismerem... Számolom az embereket. Huszonketten vagyunk. Leg­többen a vásárra jöttek, ki el­adni, ki vásárolni. Féltíz, s a pénztár még mindig zárva. — Úgy sietek — mondja egyik fejkendős asszony. Én is — mondja egy székely­­harisnyás bácsi. Végre az ajtóban valaki jelzi, hogy jön. Az órára nézek 9 óra 4 perc. „Lesz itt balhé!“ — gondolom ... de senki sem zú­golódik rajtam kívül. A kis váróterem tele van emberek­kel. Nem is próbálom megszá­molni őket. Amíg sorra kerü­lök csodálkozom és azon gon­dolkozom, hogy történt-e itt valami rendkívüli. Hiszen a panaszosok természetesnek ve­szik, hogy munkaidőben negy­ven percig zárva legyen a pénztár, holott egy félóra múl­va hivatalosan is bezár, és a pénztáros Györgypál József is természetesnek veszi, hogy huszonöt­-harminc ember vár­jon rá, amíg ő a magánügyeit intézi. SOMLYÓI MÁRIA Elmélkedés a flekken-porciókról A zsögödfürdői népi ünnepélyen mondotta egyik barátom, hogy a flekken, amit olcsón megkaptunk, akkora mint egy lájbi. Való­ban hatalmas volt. S ezen tulajdonsága ré­vén valószínűleg még hosszú ideig megma­rad emlékezetünkben. Szívesen elmegyünk vasárnaponként ebé­delni, vacsorázni vala­melyik vendéglőbe, va­lamelyik közeli mene­dékházba. Kellemes környezetben jobban íz­lik a falát. Nemrégi­ben a tolvajostetői Fe­­nyő fogadót látogattuk meg. Mikor azonban megkaptuk a flekken­­adagokat, keserves áb­­rázattal tekintettünk egymásra, arra gondol­tunk, vajon hány ada­got is kellene fejen­­ként elfogyasztanunk, hogy flekken-étvágyun­­kat kielégítse. Méreteik­ben körülbelül fele volt a zsögödinek, ára viszont annak kétsze­rese. Miért van különb­ség porció és porció között? •­ Meglehető­sen tájékozatlan va­gyok a kereskedelmi kérdésekben, de gon­­dolom, gyakrabban kellene az ellenőrző szerveknek ELLENŐR­ZÉST végezniük a ven­déglő­ bérlők házai­-­ ján. Hátha legköze­­lebb, amikor ellátoga­tunk a Fenyő fogadó­ba, legalább akkora flekként szolgálnak fel , ha kétszeres áron is­­, mint Zsögödön an­nak idején. SZEKERES CS. JÓZSEF Nem parkügy Lassított lépéssel mérem a parki sétány ösvényeit. Pihen­ni akarok. Tekintetemmel meg­ölelem az öreg fűz hajlott tör­zsét, tisztelgek a felsorakozott­ nyárak előtt, szinte megsimoga­­tom­ a virágszőnyeg bársonyát, odaköszönök az unokákkal gü­gyögő nagymamáknak, zavar­tan­ húzok el két ölelkező fiatal mellett, s ha éppen úgy esik, gallok egy szóra a nyugdíjasok jTWvL­.miirt most ismerke­dem azzal a 'p£h*Kit*0­»N^r,1*l reg­gel és délben úgy rom hogy mindig csak a túlsó ratot látom, meg azt, hogy vFTT? ron zöld, télen havas. Pedig alapjában ez a csíksze­­redai Nagy park olyan zöldöve­zet, ahol igazán otthonosan ér­zem magam. Előbb-előbb a ter­mészet őszinte közvetlenségé­vel bújócskáznak a bokrok, a fe­nyők dúslombú árnyékából csak most szaladt tova egy ijedtszemű őzike, a gerle ott búsong a nyírfán, s a virágsze­gély mögött fiatalos nótára pendít a tücsök. Megállók. Megálljt parancsol­­nak a piros és fekete virágvá­zák, a nemes faragású kopja­fák, a szalinák, a muskátlik, s csak most értem, hogy hozzám beszélnek. Arról vallanak, hogy értem, sétáló, pihenni vágyó szépet kereső emberért tette oda a sétálókért, a pihenni vá­gyókért, a szépet keresőkért dolgozó ember. Most igazán szeretném megköszönni, de ép­pen őt nem látom itt. Vagy mellettem az a másik lenne, aki ünneplő öltönyében sem restelli lehajolni, hogy felve­gye és a szemétkosárba tegye azt a­ füstszűrös cigarettado­bozt, amit széles mozdulattal ■ most dobott el egy harmadik ember. Nem értem. De nem értem azt sem, ami­ X o,,'^0S viháncolással ve­­s­ztemv le a bol^^BlEBfc^pet * ljL] kkel. Mert/l­og^igfctPBpfl^^kak, nem értem önmagam Végignéztem két esetet, tor­ v­­omban éreztem keserű ízét ennek a látszólag apró kihá­gásnak, ennek a figyelmetlen­ségnek, ennek a közvagyon iránti közönynek, hogy ne ne­vezzem a jólneveltség hiányá­nak, és nem mondtam két tü­relmes szót igazi emberi me­legséggel, pedig lehet, hogy va­lóban lett volna foganatja. Vagy elég, ha most mondom el, barátaim, hogy az emberi munkát becsülve éppen önma­gunkat becsüljük. És milyen kényesek vagyunk arra, hogy megbecsült emberek legyünk. JÁNOS PÁL Szeptemberi emlék (MACALIK ERNŐ felvétele) ! Átalakítjuk, berendezzük, átadjuk és... kezdjük elölről (Folytatás az 1. oldalról) több városában lehetőség is van erre a jelenleg más célokat szolgá­ló helyiségek ésszerűbb felhasz­nálásával. Az utóbbi években több régebbi üzlethelyiséget foglaltak le más célokra, a mai követelmé­nyek, a lakosság növekvő igényei viszont azt kívánják, hogy ezeket a helyiségeket ismét a vásárlók rendelkezésére bocsássák. A fen­tiekkel és ezzel a problémával is behatóan foglalkozik , a­­gyergyó­­szentmiklósi városi néptanács egy külön, bizottsága. Kezdeményezé­­­­sük csak 'dicséretté és ' követefelé méltó, ugyanakkor több támoga­tásra szorul az illetékes megyei szervek részéről. Helyes, jó, ki­vitelezésben sürgetendő az az el­gondolás, hogy a Gyerg­yószent­­miklós központjában levő beruhá­zási bank helyiségét ismét üzlet­té alakítsák. Annak a helyiségnek ugyanis ez lenne ma a legfon­tosabb rendeltetése. Úgyszintén a marosvásár műi­ villamossági vál­lalat Székelyuj­árhely központjá­ban levő helyiségének,falagattogy a közel húszezer lélekszá­mú­a­­rosban egyetlen cipőüzlet birkózik, az egyre növekvő szükségletekkel. Az itt létesítendő kereskedelmi egység kivitelezését azonban aka­dályozza az a tény, hogy a kész­ruhagyár közelében épülő villa­mossági vállalat munkálatai hóna­pok óta indokolatlanul lassan ha­ladnak. Szem előtt tartva a kong­resszusi dokumentumoknak azt az előirányzatát, miszerint az élelmi­szertermelés 35—40 százalékkal növekszik, a városi néptanácsok­nak, kereskedelmi szerveknek szorgalmazniuk kell azokat az ak­ciókat, amelyek célja a meglévő, s jelenleg rosszul ki- és felhasz­nált helyiségek mielőbbi haszno­sítása kereskedelmi célokra. A köz­épületek parlagon heverő felüle­teinek ésszerű felhasználására .jó példa a megyei ipari kiállítás csarnokának gyors, alig pár nap alatt történt főjavítása. Hasonló ütemben dolgozva, Gyergyószent­­miklóson is mielőbb megnyílhatna az a borpince, ami a kereskedel­mi vállalat épületének alagsorá­ban vár­­ berendezésre. A példák számának szaporítása nélkül is világos, mennyit lehető­ség vár kihasználásra a lakosságot közvetlenül érintő problémák mi­előbbi megoldása érdekében. Eh­hez viszont fel kell számolni azo­kat a káros, helytelen nézeteket is, amelyek némely intézmény, vállalat vezetősége részéről tapasz­talhatók. Arról van szó ugyanis, hogy sokan elvtelenül ragaszkod­nak különböző helyiségekhez, nem egyszer olyan indoklással, melyeket pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs kong­resszusi jelentésében többek kö­­­zött­-egyes vezetők nagyzási máni­ájaként, Tolztást- meg­ismételten hangsúlyozzuk a fon­tosságát annak, hogy a városi néptanácsok a legfontosabb köz­érdekek figyelembevételével mér­jék fel a helyiségek legmegfelelőbb kihasználásának lehetőségeit, s minél határozottabb intézkedések­kel hassanak az elvtelenségek, hu­zavonák felszámolására. EGÉSZ ÉLETI 11 PONTOS,­­ SÍ A gyár fennállásának 20. évfordulójára kiadott albumá­ban olvasom: 1949. május 1- én rakták le az üzem alapkö­vét, amelyre a következőket írták: „A párt és a kormány gondoskodásának eredménye ez az alapkő, amelyre felépül az „Electr­ocarbon“ nevet vise­lő üzem, amely a szocialista társadalom vívmánya lesz, s amely először gyárt hazánk­ban ............“. Az idézetet itt szándékosan megszakítom, hisz amikor a fentieket olvastam még jó­magam sem tudtam, azaz nem értettem, hogy tulajdon­­képpen mit is gyárt a ma már „CARBOCHIM“ nevet viselő üzem, csak az ragadott meg, hogy ez, a ma már gran­diózus gyár, az első téglájá­tól az utolsóig a szocialista rendszer alkotása, és hogy méltán Kolozsvár egyik­­büsz­­kesége, hisz egyedülálló ilyes­­fajta üzem az országban, s amint az a későbbi beszélge­­tésekből kiderült, Európában sincs sok belőle. KOVÁCS FERENC mér­nökkel beszélgetünk. Szíve­sen és érthető büszkeséggel mesél a gyár termékeiről, a­­zok jelentőségéről, felhaszná­lásáról. — Az üzemünk — magya­rázza — kétféle alaptermé-­­ket állít elő: az ún. szénipari termékeket és a csiszoló a­­nyagokat. A szénipari termékek: anód massza, amelyet a vegyipar használ fel, elem elektróda, amelyet a közönséges vil­lanylámpa elemtől a bonyo­lult telekomunikációs szerke­zetek gyártásáig mindenütt felhasználnak, valamint az acélipari elektróda, amelyet, mint neve is mutatja, az a­­célipar igényel. . A csiszoló anyagok gyártá­sához két fontos alapanyagot állítunk elő: a sziliciumkar­­bidot és az elektrokorundot, amelyekből különböző vegyi ü­téssel csiszoló korongot és csi­szoló papírt (az ún. smirgli­papírt) és csiszoló lemezeket készítünk. Ezeknek a csiszo­ló anyagoknak is rendkívül széles a felhasználási területe, sokkal szélesebb mint ahogy azt a laikus ember elképzeli. A tűzálló tégla gyártásnak például, nélkülözhetetlen összetevője az elektrokorund, a csiszolópapír meg a bú­toriparban nélkülözhetetlen, a csiszoló korongra a gép­gyártó iparnak van nagy szüksége a különböző forgá­csolási műveleteknél, ke­mény fémek, acélötvözetek darabolásánál... Szinte beleszédülök az á­­radó, részletes szakmai le­írásba. Ezt észrevéve Ko­vács mérnök mosolyogva jegyzi meg: — Hát igen, lehet, hogy kissé unalmas ez a szakszö­veg, de higgye el, hogy ezek tudta nélkül nemhogy nem sokat ért majd meg a gyár­ban látottakból, de nem is tudja majd kellőképpen fel­fogni, értékelni a gyár ter­mékeinek a jelentőségét nem­zetgazdasági hasznát, értékét. Hogy mennyire igaza volt Kovács Ferenc mérnöknek, azt csak akkor tudtam meg, amikor Botoroaga Vasile mérnökkel elindultam rö­vid ismerkedésre a hatalmas üzemben. Óriási csarnokok, izzó katlanok, fülsiketítő zajú gépek. A látogató való­sággal beleszédül a munka ritmusába. Nagy bauxit rak­tárak, emelő hidak, lobogó katlanok, méltóságos, nagy­testű dinamók é­s arrább égbekivánkozó kémények. És a legcsodálatosabb az egész­ben az, hogy ezek között a gigászi gépek között alig látni embert. Előbb azt hi­szem a hatalamas gépek miatt: érzéki csalódásom van, de Botoroaga Vasile meg­nyugtat: — Nem érzéki csalódás­ról van szó, kérem, hanem valóban az a helyzet, hogy viszonylag kevés az ember A munkafolyamatok javaré­sze automatizált. Szükséges­nek tartom itt kién,élni, hogy míg 1952-ben csak 52 °/o-os volt az automatizálás, addig a jelen pillanatban 84,2­0/6-os. Járjuk a gyárat. Kísérőm mindent tüzetesen elmagya­ráz. Aztán, hogy pontos fo­galmat alkothassak a ter­meltek értékéről, a mutató­­számok felől érdeklődöm. Ezek a számok azért is izgal­masak, mert csak ezek tük­rében tudjuk igazán felmér­ni az üzem fejlődési ütemét­, ezidáig megtett útját. Boto­roaga mérnök a legilletéke­sebbhez, Coadă Păunhoz, a mutatók, adat­ok „árához“ vezet. A gyár megalakulásáról, az­­ akkori és a mostani ter­melékenységről, jövőbeli le­hetőségeiről érdeklődöm. Az 1949-ben épült gyár — kezdi Coadă Păun. — már az alapítási évben megkezd­te a termelést. Akkor még mindössze négy féle termé­ket gyártottak a mostani tízből. 1952—55-ben új részlegek­kel bővül, modernizálódik az üzem, ami a munkatermelé­kenység rohamos növekedé­sét eredményezi az elkövet­kező években. — Engedje meg, hogy egy pár szemléltető adattal alá­támasszam az elmondottakat — folytatja vendéglátóm. — Az állóalap 1952-höz viszonyítva mostanáig húsz­szorosára nőtt, a forgóalap pedig a háromszorosára. Ha 1952-ben 100-nak vesz­szük alá össztermelést, akkor jelenleg 1100, tehát épp a tizenegyszerese az akkorinak. Az átlagkereset is az 1952-es 100 76-ról 240 $/o-ra emelkedett. Kezdettől fogva állan­dóan arra törekedtünk és tö­rekedünk, hogy minél jobb minőségű termékeket gyárt­sunk a lehető leggazdaságo­sabban. Az ilyen irányú erő­feszítéseink is meghozták a várt eredményt: az utóbbi években egyre kisebb lett az önköltségi ár. Vegyük pél­dának az acélipari elektróda előállítását: jelenleg az 1952- es évihez viszonyítva, 74 °/o­ kal csökkent, ami azt je­lenti, hogy ami akkor­­100 lejbe került, az ma mindösz­­sze 25,60 lejbe kerül. Amint látja az eredmé­nyek szépek, de mi — örök emberi szokás szerint — so­hasem vagyunk megelégedve magunkkal. Tudjuk, — azt hiszem, csak mi tudjuk — igazán, — hogy a nemzet­­gazdaságnak milyen nagy szüksége van a termékeink­re. Az igazság az, hogy a belső szükségletet sem tud­juk minden téren, éss teljes m­értékben kielégíten­i, mindamellett, hogy van olyan termékünk, amelyik­ből­ már exportálunk is. (Adad masszát Bulgáriának.) Jelenleg újabb nagyará­nyú bővülés, modernizálás, előtt állunk. Nagy szükség van a ter­mékeinkre! Mindezek tudatában a X. kongresszus és felszabadul­á­sunk 25. évfordulójának­­ tiszteletére mi is terven felüli vállalásokkal fejeztük ki a lelkesedésünket. Emellett, szintén terven kívül, újabb,­ jobban mondva új termékek készítését is vállaltuk. Így parkett csiszoló korongot, amiből egész évre 25 000 darabot irányoztunk elő. Je­len pillanatban közel 1­8 000 darab már ,kész is van. Ezen­kívül fémvágó korong gyár­tását is vállaltuk. 1000 da­rabot. 964 darab már kész.’ is van. Össztermelési különválla­­lásunk összesen 160 tonna ... te ... még egyszer újra vé­gigjárom a gyárat. Most már egyedül. Figyelem a mozgó, nagy gépeket, a szótlan, megfeszített izmai, izzadt ar­cú,­­szénporos embereket. A hallott adatok, számok kava­rognak a fejemben. A szá­mok, amelyeket ezek az em­berek talán pontosan nem is tudnak, amelyek talán nem is érdeklik olyan nagyon őket, d­e csak dolgoznak. Megfeszült izmokkal. Azt te­szik, ami kötelesség, is, élet­cél is. Búcsúzom a „szőke Sza­mosi-parti üzemtől. Miköz­ben elmarad a zaj, elvegyül a gyár a többi épületek kö­zött, József Attila szavait mondogatom: „....dolgozni, csak pontosan, szépen,... úgy érdemes ... “ Mert úgy érzem, hogy, amikor József Attila leírta ezeket a szavakat, őket ,­ idézte­ őket, akikkel ma ta­lálkoztam, akiknek egész, élete a pontos, szép, — az érdemes munka. MOLNOS LAJOS * ★ ★ * A „Carbochim“ egyik új épülete (CSOMAFÁY FERENC felvétele) Országjáró munkatársunk szerdai riportja Sulinan született. Édesapja vámtisztviselő, akinek kevéske anyagi javainál jóval le­he helye­sebb a szülőföld és hazája irán­ti­ szeretete, ragaszkodása. Az ifjú Georgescunak ez legna­gyobb öröksége. Végig kíséri szép és gazdag életének minden állomásán, meghatározza tevé­kenységét, állásfoglalását. Tanulmányainak első szaka­sza a Bukaresti Filharmoniához kapcsolódik. Az ifjú csellistában égő tűz, a szorgalom, a még mélyebb ismeretre való törek­vés, nem engedi itt megállni. A bukaresti zenekedvelő közön­ség támogatásával, a század­aiés nagy zenei központba, Ber­linbe utazik, ahol Hugo Becker (gordonka), Robert Kahn (ze­n­e­szer­zés), és Arnold Klef­fel (karvezetés), tanítványa. Mű­vészi képességével, szorgalmá­val, és egyre érettebb tudásá­val nemcsak tanárai, hanem az igényes berlini közönség elis­merését is kivívja. 1911-ben tagja lesz, a híres Marteau hegedűművész vezette kvartétnak, mellyel bejárja Eu­rópa zenei központjait, hang­verseny-dobogóit. A Marteau együttesből 1916- ban válik meg balkezének meg­betegedése miatt. Ez időtől kez­dődik egyénisége kialakulásá­nak harmadik szakasza, telje­sen a karmesterség felé fordul. A. Nikiseknél és R. Strauss-nál tanul. 1918-ban németországi körútra indul. Mindenütt siker kíséri, mely tetőpontját a ber­lini hangversenyei után éri el. Berlini sikere egyben világhír­nevet is jelentett. Németországi koncertjei után 1920-ban mint érett művész tért haza, hogy tehetségét, tu­dását népének szentelje. Itthon a frissen alakult Bukaresti Fil­harmónia élére áll, melynek közel negyven évig volt zenei főigazgatója és első karmestere. Több rendben volt igazgatója a Bukaresti Operának. Vezetése alatt zenekara világ­hírnévre­­ tett szert. Többszöri turnéival megbecsülést, elisme­rést szerzett a román előadó­­művészetnek. Mint karmester szerepelt a világ majdnem valamennyi rangos hangverseny-dobogóján. Hatalmas interpretáló fantáziá­jával, és lendületével világszerte meghódította hallgatóit. Sze­replései zenei ünnepeknek szá­mítottak, s mint­ korának egyik csodált karmester-művésze, ö­­regségében is növelte hírnevét. Nagy tudását,­­tapasztalatát, az érzelem, örök ifjúságával egye­sítette. Ebben rejlik művészi értékének ereje. Vezényletével olyan égsyéni­ségek szerepeltek, mint Enescu, Dinu Lipatti, Alfréd Cortot, Wilhelm Kempff, Wilhelm Backhaus, Jacques Thibaud, Pablo Casals, Igor Szravinszkij és mások. A Bukaresti Filharmónia a­­ranykönyvébe bejegyzett szám­talan értékelés közül idézzünk csak egyet: Cásals: „G. Georges­­cu, maga a muzsika estíberi for­mában“. Hazánk felszabadulása után, teljes energiával fordít zenei életünk újjászervezése felé. Ve­zényel, tanít, bírál, bátorít. Nagy alkotásai közé tartozik többek között Beethoven szim­fóniáinak megszólaltatása és le­mezre rögzítése. Az új katrhes­­zemehizedek közül tanítványai voltak Mircea Basarab és Mir­­cea Cristescu. A párt és kormány nagyra értékelte G. Georgescu tevé­kenységét, a Nép Művésze cí­met adományozta neki és álla­mi díjjal tüntette ki. A nagy művész halálának ö­­tödik évfordulóján, az utókor mély tisztelettel hajt fejet, al­kotásai, egyénisége és szelleme előtt. IMETS DÉNES GEORGE GEORGESCU 1887-1064 — 1969 Szeptember 3 szerda Napkelte: 5,40, nyugta: 18,49 Holdkelte: 22,05, nyugta: 13,47 Az évből eltelt: 245 nap, hátra van még:120. ÉVFORDULÓK: — 1866-ban megnyílt Genf­ben az I. Internationale első kongresszusa. — 1883-ban elhunyt I. Sz. Turgenyev, nagy orosz író (született 1818-ban). HETIVÁSÁR: Csíkszereda, Borszék NÉVNAP: Hilda SZEPTEMBER 3. SZERDA 10,25 Színházi adás — Dosztojev­szkij: Szegény emberek című regé­nyének feldolgozása 17,30 Híradó 17,35 Gyermekeknek 17,50 A szep­lős Marek 18,15 Ifjúsági adás 19,00 Románia ’69 — közvetítés a nem­zetgazdasági kiállításról 19,30 Hír­adó. Időjárásjelentés 20,00 Románia ‘69 nemzetközi folklórfesztivál és verseny 20,15 Reflektor 20,30 Tévé­filmmúzeum 22,40 Híradó és időjá­­rásjelentés. SZEPTEMBER 4. CSÜTÖRTÖK 111,50 Dokumentumfilm — Karan Tazieff vulkanológus filmje 17,30 Híradó 17,35 Gyermekműsor Bábfilm 18,00 Pionírok stúdiója 18,30 Eminescutól Arghezi-ig 13,45 Műszaki konzultáció 19,00 Ideoló- giai adás — A szocialista állam funkcióinak fejlődése 19,30 Híradó, idő­járásjelentés 20,00 Románia ‘69 — nemzetközi folklórfesztivál és verseny 20,00 Dokumentum filmek. Francia zeneszerzők műveiből 22,00 Híradó és időjárásjelentés 22,29 A világ körül 22.45 Irodalmi adás. R­á­vidi SZEPTEMBER 4. CSÜTÖRTÖK Román nyelven: 5,00—5,30 Állat­­tenyésztők műsora: Körséta élenjá­ró mezőgazdasági vállalatokban. Kívánságzene: 17,00—18,00 I-lírek, tudósítások. Zene. Új lépcsőfok a gazdasági potenciál értékesítésében. A székelyudvarhelyi Cérnagyár épí­tőtelepén. Zenésposta. Társadalmi ankét: Az új iskolai év küszöbén. Magyar nyelven: 5,30—8,15 Reg­geli zenés beszélgetés. 13,00—13,30 Lapszemle. Kórusok és madrigálok. Jogi tanácsadó. 16,15—17,00 Hírek, tudósítások. Népi táncok. Fiatalok híradója. A meggyes évi konzerv­gyár fiataljai között. A Csíkszeredai irodalmi kör tevékenysége. Zene. SZEPTEMBER 3. SZERDA CSÍKSZEREDAI „Hargita“: A ko­miszár és­os apáca. Jugoszláv film, S­ZÉKELYUD­V­ARHEIVY­­ „Homo­ród“:* Spessatti szép idők. Színes, német film, GYERGYÓSZENTMIK­­LÓSI „Mioriţa“: Útban a „Satur. Ims“ kémügynökség felé. Szélesvász­nú szovjet film. GYERGYÓSZENT­­MIKLÓSI „Famunkás“: Hamupipő­ke cipellője. Színes román film. MAROSHÉV­IZI „Căliman“: Adio, Gringo. Színes s­zélesvásznú olasz— francia—spanyol film. SZÉKHELY­­KERESZTÚRI „Haladás“: Még egy kevés dollárért. Színes, szélesvász­nú olasz—francia—spanyol film. GYER­GYŐCSOMAFALVI „Műve­lődés“: Aztán megszületett a legen­da. Színes román film. GALÓCÁSI „Fenyő“: A fasizmus hétköznapjai. I—H. rész. Szovjet film. BALÁN­­BÁNYAI „Bányász“: Visszatérés a földre. Szélesvásznú lengyel film. BORSZÉKI „Borszék“: Az ember, akit szeretek. Szélesvásznú szovjet film. GYILKOSTÓI „Gyilkostó": Egy albérlő vallomásai. Német film. BORSZÉKI „Forrás“: Spersatti szép idők. Színes német film. TUSNÁD­­FÜRDŐI „Olt“: Örökifjúság. Színes román film. DITRÓI „Maros“: Há­­romszor Bukarest.. Román film. PARAJD­i filmszínház: Az ak­ció. Szovjet film. ID©tóDÁS Megyénkben kevés, ingadozással tovább tart a szép, meleg idő. Délu­tán helyenként enyhe felhősödés, átmeneti zivatar is várható. A le­vegő hőmérséklete a déli órákban­ 22—28 feké, míg éjszaka 8—14 fok között váltakozik. Gyenge délnyugati szél, helyen­ként, pedig — különösen a­ hegy­vidékeken — hajnali köd várható. Ezúton is köszönetet mon­dunk mindazoknak, akik felejt­­hetetlen férjem elhunyta alkal­mával részvétükkel fájdalmun­kat enyhíteni igyekeztek, özv. Máthé Mihályné és családja, Székel­yudvarhely. Értesítés A MAROSVÁSÁRHELY! VILLAMOSSÁGI VÁLLALAT ér­tesíti az érdekelteket, hogy az őszi jogosító vizsgáztatást folyó év NOVEMBER 12-én a vállalat Elba utca 3 szám alatti székházában rendezi meg. Bővebb felvilágosításokért az érdekeltek forduljanak a vállalat következő megyei egységeihez és alegységeihez: Csíkszereda, Szé­kelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz és Székelyke­­resztúr. IGAZGATÓSÁG » «ARGATA

Next