Hargita, 1969. szeptember (2. évfolyam, 208-231. szám)

1969-09-03 / 208. szám

HARGITA Négy hónappal év vége előtt A BERUHÁZÁSOKRÓL (Folytatás az 1. oldalról) A Az építkezési-szerelési tervtelje­sítés a szóban forgó időszakban 80 százalék volt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy augusztus ele­­jéig az évi terv 20,2 illetve 56,1 százaléka valósult meg, világos­sá válik a lassú munkaütem. Pon­tosabban nem sikerült behozni egyetlen százaléknyit sem a meg­előző hónapok lemaradásaiból. Mint a számadatokból is kiderül az augusztusi operatív munkaprog­ram sem valósult meg; a brassói építkezési-szerelési vállalat munka­csoportja alig­­55 százalékban telje­­sítette augusztusi munkatervét,­­ mert a bukaresti szerelő, vállalat itt dolgozó csoportjának tevékeny­sége közvetlen függvénye a bras­sóiakénak ez sem tudta teljesíteni tervét (a megvalósítás aránya 50 százalék). Mindezt összevetve az eddigi eredményeket nem nevez­hetjük biztatóaknak. Nem vitatja senki az indulási nehézségeket, problémákat, de erre ,,visszavezet­ni“ a jelenlegi lemaradást helyte­len és alaptalan, volna. Már®at: azért is, mert a nehézségeket mun­­kaszervezési gyengeségek tetőzték és tetőzik és ezeket nem sikerült áthidalni. Ezzel magyarázható jó részt, hogy egy-két­­hónap kivéte­lével ,nem sikerült elérni, a ter­v­­szerűsített munkatermelékenységet. Augusztusban az előirányzott 4010 lej munkatermelékenység 3020 lejre apadt, ami 200.000 lejjel ,,rö­­vidítette meg“ a megvalósításokat. Nem­ megfelelő a munkaerő szer­kezete sem. Júliusban túllépték az átlaglétszámot, de­ mégis szakké­pesített munkaerőhiánnyal küzköd­­tek. Jelenleg is szükség volna még 45 kőművesre­­és hat ácsra. Egyéb­ként augusztusban ismét munkaerő­­hiány állt be s ez újabb 500.000 lej értékű lemaradást szült. Még egy fonákság: nem sikerült bizto­sítani a gépi berendezések haté­kony kihasználását. Augusztus fo­lyamán az extenzív kihasználási mutató alig érte el a 34 százalé­kot, más szóval többet vesztegel­tek a gépek mint dolgoztak. So­rolhatnánk a visszásságokat. .. De ennyi is elég ahhoz, hogy világos­sá váljon: ilyen körülmények kö­zött a kivitelezési grafikon egy­szerű papírrá vált, egymást szül­ték a közbeeső határidők módosí­tásai. Április elején a megrendelő, az építő, az illetékes központi szervek és a beruházási bank szak­­emberei jegyzőkönyvbe foglalták a szerelés megkezdésének optimális időpontjait. A jegyzőkönyvet min­denki aláírta és vállalta az ezzel járó kötelezettségeket. Csak épp a munka nem ment... Júliusban az építő módosította a szóban forgó időpontokat, majd augusztusban ,.módosítja a módosításokat is“. Végülis a szerelés megkezdését az emeleten szeptember 30-ra, a föld­szinten pedig augusztus 30-ra üte­mezték be. Ez utóbbit, ismét nem sikerült bead­ani, ugyanis az el­választó falak és a keleti fal még nem készült el. Mit jelent a gya­kori huzavona? Az általános kivitelezési grafikonnak megfele­lően a szerelést már augusztus 1-­én meg kellett volna kezdeni. De •erre alig hki'&.ettMl sor *üépií£tnbsh’ 10-e előtt , , síp ! Nem csupán az epitkezesi-­szir-­relési munkálatok „üzemzavarai“ okoztak lemaradást a beruházási terv teljesítésében. Jelenleg is tisz­tázatlan 14 fontos gépi berendezés (összértékük 3,4 millió lej) szállí­­tója, leszállítási határideje. A bu­karesti Tehnometál vállalattal a CR—9 kazán beszerelésére kötött szerződésben a munkálatok határ­idejéül december 31-e van feltün­tetve. De ebben az időszakban a­­gyárnak már termelnie kellene. Nem is beszélve arról, hogy a kazán összes felszerelései sincse­nek biztosítva. Ide tartozik, hogy a vízellátási és kanalizálási mun­kálatok csiga­lassúsággal haladnak. Ezek átadási határidejét kitolták a jövő évre, ami azonban csak pa­píron szolgálhat „takaróként“, mert átadási határidő ide, átadá­si határidő oda — a kötöttárugyár­nak még az idén termelnie kell! Azt pedig még nem találták fel, hogy víz és kanalizálás nélkül, hogyan működhet egy ilyen gyár. Íme néhány megoldhatatlan probléma a Csíkszeredai kötött­árugyár építőtelepén. Problémák, amelyek megkérdőjelezik a határ­idő tiszteletben tartását. A léte­sítmény kivitelezése még egyszer nyomatékosan figyelmeztet arra, hogyan nem szabad egy jelentős beruházási munkát végezni. Az év vége az ajtón kopogtat, s az el­következő hónapokban nem szá­míthatunk kedvező időre sem. Mégis mit lehet tenni? Az erők összpontosításával, nagyobb fele­lősséggel még be lehet hozni a le­maradásból. Indokolt lenne, ha az illetékes szervek mélyrehatóan e­­lemeznék a jelenlegi helyzetet és ennek megfelelően intézkedési tervet dolgoznának ki, és azt be is tartanák. Az épülő kötöttárugyár munkatelepén SPORT­­ 4 Élénk érdeklődés, előzi meg a ma este sorra kerülő Jugoszlávia — Románia labdarúgó mérkőzést. A hétfőn este repülővel Belgrádba utazott válogatottunk minden va­lószínűség szerint az alábbi felál­lításban lép pályára: Ghiţă-Sat­­măreanu, Hălmăgeanu, Dan, Mo­canu­—Gergely, Dinu-Dombrov­­szki, Domide, Dumitrache, Creini­­ceanu. Tartalékok: Raducanu, Lu­­pescu, Anca, Radu Nunweiller, Tufa*C. Radu.­­ A magyar­­labdarúgó bajnokság vasárnapi fordulójának eredményei: Honvéd —Csepel 2—2, Salgótarján—Fe­rencváros 2—1, Újpesti Dózsa— Vasas 6—1, Pécs—MTK 4—1, Rába ETO—Diósgyőr 1—1, Szom­bathely—Komló 1—1. A bajnoki Vasárnap, az Isztambulban megtartott ifjúsági birkózó Bal­­kánlád utolsó napján a román sportolók öt aranyérmet szerez­tek. A kötöttfogású birkózásban I. Giku (48 kg), Gh. Berceanu (52 kg), Gh. Vírtosu (57 kg) és N. Mandea (100 kg) szerezte meg a balkáni­ bajnok címet, míg a szabadfogású birkózásban Panait Enache (100 kg) nyert első helyet. táblázat élén, húsz forduló után, az Újpesti Dózsa áll 33 ponttal, majd a Honvéd (30), a Ferenc­város (30) és a Vasas (24) követ­keznek.­­ A Mexikóban sorra ke­rülő Labdarúgó Világbajnokság selejtezői során vasárnap Brazília válogatottja 1—0-ra győzött Para­guay csapatával szemben, így ki­vívta magának a csoportelsőséget és a 16-os döntőn való részvétel jogát. Ezzel szemben Argentína csapata Buenos Airesben csak 2— 2 arányú döntetlent ért el Peru csapatával s így kiesett a további küzdelmekből, amelyeken a dön­tetlen nyomán csoportjában 5 pontot összesített Peru csapata vesz részt.­­ A Forest Hills-i nemzetközi teniszversenyen a h.ha­zánkat képviselő Ilie Nastase le­győzte az újdonsült amerikai baj­nokot Stan Smith-t és az EAK- beli El Shafeit s így bejutott a legjobb 16 versenyző közé.­­ A bulgáriai Várnán zajló nemzet­közi röplabda tornán női váloga­tottunk 3—1 (15—10, 15—6, 12— 15, 15—11) arányú vereséget szen­vedett­ Bulgária csapatától. A Szovjetunió csapata ugyancsak 3— 1 arányban győzött Japán vá­logatottja ellen. TELEX nyárutói meleg verölényben mozgalmas napozója a csíkszeredai strand­ Énregény* Története: a ki­tartással szerzett doktori diplo­ma nem ígért megélhetést. Va­lamilyen idíj­ezés utáni, naj­­száhnért gyűlnek a tapasztala­tok, s ezekből kikerekedik a polgári társadalom groteszk má­sa. Portrék, jellemek, bizarr helyzetek sorakoznak a műben. A miniszter-keresztapa számá­ra a gyerek például „pelenkát és hasmenést jelent, amiből csak nagysokára lesz szavazat“. A magas állami hivatalt a mi­niszterek saját vámterületük­nek minősítik, ahol a kegyeket és érdemeket pénzért osztogat­ják. A szerelem is csak árucikk. Fiatal nők érdekből hagyják magukat beszennyezni kivén­­hedt, impotens, élvhajhász, de befolyásos méltóságoktól. Má­sokat elragad a hosszasan el­fojtott, de menthetetlenül ki­­ könyvjelző bukkanó ferde ösztönök kitö­rési­. A tudományos élet úgy­nevezett nagyjai szemrebbenés nélkül kisajátítják a félhomály­ban meghúzódó kutatók mun­káját. Intézményes képm­utatás, bearanyozott középszer minde­nütt. A kérelmezőt végül kine­vezik ... temetőgondnoknak. De látnia kell, hogy az akkori társadalomban maga a halál is az üzleti lehetőségek egész láncolatát hozta létre. Egy lel­kiismeretlen orvos „tudomá­nyosan“ küldi halálba pácien­­seit, és a honoráriumon a te­metkezési vállalkozóval osz­­tozik. Az akkori társadalom képviselői, az igazságszolgálta­tás, a babona, az egyház, az ostobaság visszataszító halmaza tárul elénk Arghezi könyörte­len könyvében. (LENK GYULA) Tudor Arghezi : Boldogasszony­­ it temető Irodalmi Könyvkiadó, 1969) ! S. A. STEEIPPn EI LELE­­­ÉLEZŐ ÍLWZW! Gernicot óvatosan körülnézett a szobában. — Azt, hogy kicsoda, nem tud­nám megmondani. De lehet, hogy ... Mondd, ezúttal jól be van zárva az ajtó? Inkább menj és bizonyosodjál meg róla ... Senterre engedelmeskedett, anél­kül, hogy tiltakozott volna. O, maga is idegesnek, nyugtalannak érezte magát. Hogy mégis csinál­jon valamit, teletöltötte a pohara­kat koktéllal, s egy hajtásra fel­hajtotta a magáét. Gernicot, anélkül, hogy hozzá­nyúlt volna az italhoz, heves moz­dulattal kigombolta az ingének a nyakgombját. Az arca csuromvi­zes volt az izzadságtól: — Igen .. . igen . ■ Majd el­mondom .. . De hogyan? . .. Sok­at magam se tudok. Inkább csal, ta­lálgatok, próbálom a dolgokat megérteni . .­­ Igen, igen, értem­.... Egyik mennydörgés a másikat követte. Gernicot kétségbeesetten markolta foteljének karfáját. — Senterre, te hiszel a megérzé­sekben? ... Voltak már idére, nyomásaid? Az egyik távolkeleti városban tapasztaltam első ízben, ha jól emlékszem, akkor éreztem meg az Aquitania drámáját. Előző nap láttam Namottet. Azt mondta gazdag ember lett, akárcsak jó­magam. De úgy tűnt nekem mint­ha ő is félne valamitől, valamilyen ismeretlen veszedelemtől. „Sietek el innen“ — mondta nekem. — Nagyon nehéz dolog, hogy az em­ber ne szerezzen itt magának el­lenségeket és bizonyára sokan tud­ják, hogy jelenleg tele vagyunk pénzzel. Ezt nem szeretem! Én magam se szerettem est és az ő nyugtalansága nagyon is ha­sonlított az enyémhez, hogy ne let­tem volna kétszeresen megijedve. Ám, amint távolodtunk, Ázsiától, Xamotte egyre vidámabbá vált Lelkesedéssel beszélt nekem ka­landjairól, minduntalan feleleve­nítve előttem a te és a többi ba­rátok képeit. Már magam is kezd­tem derűlátóbb lenni és a légköri viszonyokat okolni a rossz hangu­latunkért, amikor beütött a tragé­­­dia. Fölösleges, hogy sokat kér­dezzél felőle, jómagam se tudok többet mint amennyit a lapok megírtak . .. Azonban ... — Nos, azonban? — kérdezte Senterre. — Elsőnek értem a fenti hídhoz, érted? És ... — És­ ? — Úgy tűnt mintha láttam vol­­na egy rohanó férfit. — Biztos vagy benne? Gernicot a fejét rázta: — Nem, semmiben sem vagyok biztos. Az éjszaka árnyai, tudod . .. Ha biztos lennék! ... De nem va­gyok, és ez a rémes .. . Egy ideig mindketten hallgattak, úgy tűnt, a vihar ereje csökkenő­ben volt. Az esőcseppek tovább kopogtak az ablaküvegen. A fali­óra felet ütött. — Szegény öreg ,fiú! — szólalt meg Senterre. — Te is belátha­tod, hogy félelmed csupán elitérze­­teidből születik. Az égvilágon sem­mi se bizonyítja, hogy Namotle nem véletlenül esett a tengerbe És még annyira sem tudom ma­gamnak megmagyarázni miből gondolod magadat elítéltnek .. . Gernicot zsebkendőjével m­eg­törölte verejtékes homlokát mie­lőtt válaszolt volna: — Nem is próbállak meggyőzni. De vigyázz! Nem csak én magam vagyok elítélve. Mások is, és kö­zöttük te is. Senterre egy kiáltást nyomott el: — Ó, vagy úgy, tehát. Mondd, gúnyolódsz velünk? —­ Halott ember vagy — vála­szolt Gernicot. Jó lesz ha tudo­másul veszed. — Mondd, nem szívtál ópiumot a távolkeleten? — De igen, persze! De ne gon­dold, hogy a kábítószerek megza­varták az elmémet. Épp ellenkező­leg! — Marcel, a bar­caság úrikért, Asuncion szerelméért, holnaptól kezdve elvonókúrát kezdet! — De én nem vagyok megmér­gezve! — kezdte újra dühvel Geri­nicot. — Te gúnyt űzöl az én tisz­tánlátásomból. A szememre veled, hogy előítéletekről beszélek. De ... A hangja remegett . .. ... emlékezzél vissza, milyen ember voltam öt évvel ezelőtt. Nem néztem ki alávaló embernek, ugye? Majd Asuncion felé fordulva, így folytatta: — Nem néztem ki ezelőtt két évvel megbízható embernek? Nem hittél bennem?... Senterre úgy érezte mintha a felindulás a torkát szorongatná. — Marcel, mást sem akarok mintsem, hogy higgyek neked. Ha valami veszély fenyegetne téged, vagy bennünket, nos, akkor váll­­váll mellett küzdünk, és győzünk majd! De ehhez az kell elsősorban, hogy elmondjál mindent... Ki van zárva, hogy mindent elmond­tál volna?! Gernicot erősen barátja szemé­be nézett. — Azt hiszem, közös ellensé­günk homályos szemüveget, és vörös szakállat visel — mondotta alig hallhatóan. Ebben a pillanatban egy éles fütty harsant fel odaloint. Mintha egy jeladás lett volna. (Folytatjuk) (Áron VAGY BIZONYÍT­A­NACimnnszari­umnymmi idiestats ? (Folytatás az 1. oldalról) mondjuk megkésve bár, de bizto­sítani tudunk legalább a belső piac számára folyamatos zöldség­­ellátást, a nyár, sőt az ősz folya­mán is, ha nem is kizárólagosan belső erőforrásokból, de ezek hoz­zájárulása, arányszámokban kife­jezve, a szükségletekhez viszonyít­va igen jelentős lenne, természe­tesen a külső felhozatal terhére. Ami pedig számottevő anyagi megtakarítást, sőt nem kis előnyö­­ket is jelentene (szállítási költsé­gek csökkenése, minőség, idő, ke­vesebb utánajárás, stb., stb.) Elv­ben és gyakorlatilag is tehát meg­paradicsompaprika. A fenti táblázat minősítéséből is nyilvánvalóan megállapítható, hogy szinte teljes egészében gon­dozatlan, alultermő, gyenge minő­ségű az idén a nagygalambfalvi mtsz zöldségese. Igaz, okokat, in­dokokat tucatjával lehetne idézni. Simó Zsigmond technikus munka­erőhiányra, időjárásra hivatkozott­. Kétségtelenül számolnunk kell mindezekkel, de azok távolról sem magyarázzák a helyzetet. Helyen­ként derékig érnek a gyomok, a termést csak sejteni lehet itt-ott, a paprika parcella közepén mí­ves rendetlenségben kígyózik az öntözőberendezés, ami a jelek sze­rint nagyon régen nem működik. Kapálatlan, gondozatlan a zöld­séges teljes egészében. Gépek, ka­pa, munkáskéz nyoma sehol. Kü­lönösen meglepőek a technikus közömbös, nemtörődöm válaszai, így valóban senkitől semmit nem várhatunk. A fokhagymatermést a két árnyi területről mintegy 500(?) kilogrammra becsülték, s ennek is jelentős része rothadt, használha­tatlan, értékesítése kétséges, pedig minden feltételünk elinduljunk már a van hegy úton. Hogy miként is állunk ebben az évben, egyetlen példával is szem­léltethetjük. A minap, Nagyga­­lambfalván járva ellátogattunk az mtsz legkiterjedtebb zöldséges parcellájára. Előzőleg Benedek József mérnökkel váltottunk né­hány szót a zöldséges nem éppen vigasztaló állapotáról és ez ko­rántsem bizonyult kellemes be­szédtémának. Az mtsz mintegy tíz hektárnyi területen termel zöld­séget, parcellákra és félékre el­osztva a következő a helyzetkép: ár­a fokhagyma felvásárlási ára , tehát jól fizető, de keresett és szükséges termény is. A hagyma­­termésből csak a jövő évben lesz egyáltalán valami. S mindezt egy­kedvűen tudomásul vesszük, el is fogadjuk. Ez az amiről az elő­zőkben említést tettünk. Lelkiis­meretlen hozzáállásnak a szak­ember részéről, csakis ez lehet az eredménye. Simó szavai szerint nehéz dió a zöldségtermesztés, ezt senki sem vonja kétségbe, de ép­pen ezért sokkal több munkará­fordítást, megkülönböztetett törő­dést is igényel. Ha ez nincs nagy árat fizetünk minden kihagyott lehetőségért. Ilyen eredményekért pedig kár a fáradságért, kár még azért a kis munkáért is, amit rá­fordítottunk. Holott nem ez a cél. Nem hisszük, hogy érthetetlen dolgok ezek. Csak valahogy mint­ha, megítélésünk szerint, meg zöldségtermesztő gazdaságainkban is amolyan kényszer­termelési ággá alakult a zöldségtermesztés, pedig mindenféleképp egyenrangú lehetne a többiekkel. S ha nagy­üzemi termelésről beszéltünk, ak­kor elsősorban nem területi té­nyezőktől várjuk azt, hanem mi­nőségi munkától, maximális szel­lemi munkavégzéstől, lelkiismere­tes törődéstől és kisgépesítéstől, harmadszor is kisgépesítéstől. A kerti munkagépek beszerzése és hasznosítása igen-igen nagy se­gítséget jelent a termelőnek, nem is beszélve arról, hogy­ ezáltal az annyit emlegetett munkaerőhiány sem válik majd állandó indokká, sőt. Ugyancsak ide tartoznék a meglévő öntözőberendezések ész­szerű kihasználása is vagy azok kiépítése, s nem utolsó sorban a munkaszervezés időben és helyes elgondolása. Megannyi lehetőség, megannyi érv amellett, hogy szükséges, és érdemes foglalkoznunk a zöldség­­termesztésnek nemcsak a gondo­latával, hanem a gyakorlati meg­oldásával is. 1. paradicsomi elpusztult 2. tojásgyümölcs (vinete) 0.5 gyenge 3. maroki műveletlen gyomos 4. hagyma1 csak kiültetésre alkalmas 5. télikáposzta 3 helyenként szép 6. nyárikáposzta 0.5 betakarították nagyon gyomos 7. petrezselyem-zeller 0.5 gyomos, 8. paszuly 9. karalábé 0.5 7 gondozatlan 10. fokhagyma 0.2 betakarították, gyenge, rossz 11. paprika­nagyon gyenge, gondozatlan ahhoz, kívánt Termény: Terület: Állapota: (Folytatás az 1. oldalról) feloldódik ezekben a leve­lekben, ann az érzésre éhez­ve, hogy tartozik valakihez, hiszen senkije sincs, talán a feleségén és két gyermekén kívül semmije. Még annyi sem, hogy majd valahová hazamenjen. ri katona és fe­sérye. Sajnos a katona feleségé­nek, hosszas hallgatásaira is létezik egy magyarázat. Gyenge, megfélemlített egyé­niségével, tulajdonképpen azt lehetett tenni, amit akar­tak. A züllött sógornő társ­ra talált benne. Mindkettőjüket sajnálom, nem csak a katonát, de leg­inkább mind a négyüket. Bizonyítékok hiányában, nincs helye az ítéletnek. De valahol mégis kell léteznie egy bírónak, egy esküdt­széknek, s valamikor elő kell szólítani ezeket az embere­ket. Mert nem igazak a desz­kák, amin játszanak — a katona levelei élő bizonyíté­kai ennek — és nem igazak a színfalak és a darab címe sem —­ az odacirkalmazott em­ber­ség. NOSZTALGIA (NAGY PÁL ZOLTÁN felvételi)

Next