Hargita, 1970. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-04 / 1. szám

* INCOME CEDULESCu ELOTAHS d­evi radio­ es lenne veszede Kedves elvtársak és barátaink! Románia Szocialista Köztársaság honpolgárai! Néhány perc múlva még egy eseményekben, tettekben, a szocializmust építő román nép betelje­süléseiben gazdag esztendőt zárunk le. Az év legkiemelkedőbb, hazánk jövőjére erő­teljes hatást gyakoroló eseménye a Román Kommu­nista Párt X. kongresszusa volt, amely kidolgozta az ország fejlődésének távlati programját, az új társa­dalmi rend műszaki-anyagi alapja további erősíté­sének, a termelési viszonyok és az egész társadalm­szervezés tökéletesítésének programját, a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom létrehozása cél­jából. 1969 egyben az ország felszabadulása negyed­­százados évfordulójának esztendeje is­ volt, ami al­kalmat nyújtott, hogy áttekintsük a román társada­lom szerkezetében, a nép életmódjában, szocialista nemzetünk létében bekövetkezett gyökeres változá­sokat; annak az időszaknak a jubileuma volt, amely­ben a szabad és sorsa urává lett román nép a szo­cializmus ragyogó épületét létrehozta. Ebben az évben újabb eredményekben testesült meg munkásosztályunk, a parasztság és az értelmi­ség odaadó munkája, nagyszerű alkotóképessége, s az anyagi és szellemi javak termelése terén, az állami terv előirányzatainak sikeres teljesítésében, a nemzeti vagyon növekedésében öltött testet. A párt és a kormány nagyszabású tevékenységet fejtett ki a gazdaság megszervezésének javítása és hatékony­ságának gyarapítása, a szocialista rendszerünkben rejlő nagy erőforrások egyre nagyobb mértékű hasznosítása érdekében. Az ország egész te­rületén új gyárak és üzemek, iskolák és egészségügyi létesítmények, kulturális intézmények és lakások épültek. A gazdaság fejlesztésében elért si­kerek alapján újabb intézkedésekre kerülhetett sor a nép életszínvonalának emelésére, amelyek között fontos helyet foglalt el a fizetések emelése az alkal­mazottak legfőbb kategóriáinál. Melegen gratulá­lunk nektek, kedves honfitársaink, mindezekhez a kiemelkedő sikerekhez, a szocialista haza haladá­sának szentelt hősies munkához. Valamennyiünk figyelme most az 1970-es esz­tendő felé fordul. Az a feladat áll előttünk, hogy még magasabb szinten hasznosítsuk a társadalom anyagi és emberi erőforrásait, s még nagyobb oda­adással dolgozva tovább vigyük a szocialista építés művét a nép jólétének emelése, a haza sokoldalú felvirágoztatása érdekében. Előrehaladásunk a fejlő­dés és a civilizáció útján nagy erőfeszítéseket igé­nyel minden egyes honpolgárunk részéről. A leg­csekélyebb kétség sem férhet azonban hozzá, hogy hősies munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, nemzetiségre való különbség nélkül valamennyi dolgozó — mély hazafiasságtól, a szo­cializmus ügye iránti határtalan odaadástól fűtve — újabb győzelmeket vív ki a párt vezetésével folytatott nagyszerű műben, s teljesíti és túlszárnyalja 1970- nek — az ötéves terv utolsó esztendejének — ter­vét, megteremtve ezzel a feltételeket a X. kongresszu­son kijelölt program valóra váltásához. E lüktető tevékenység első soraiban, ott ahol a legnehezebb, ahol a legnagyobb erőfeszítésekre és a legtöbb fe­lelősségérzetre van szükség, minden bizonnyal erős párt- és el­­emi aktívánk, hazánk csaknem két millió kommunistája fog állni. Tisztelt elvtársak! Pártunk és államunk ebben az évben beható nemzetközi tevékenységet fejtett ki,­ hozzájárulva az enyhülést és a békét célzó általános erőfeszítések­hez. Még inkább növekedett a szocialista Románia barátainak száma a földkerekség minden részén, növekedett tekintélye nemzetközi síkon. A nemzetközi életben tovább erősödött a meg­értésre és együttműködésre mutató pozitív irányzat: a valóság ismét beigazolta országunk külpolitikájának, a népek közötti bizalom és együttműködés meg­teremtésére irányuló politikának a helyességét. Noha az imperialista körök kísérleteket tesznek, hogy gátat vessenek a mai társadalmi fejlődés haladó folyama­tának, a népek egyre erőteljesebben kinyilvánítják akaratukat, azt, hogy szabadon és sorsuk uraként kívánnak fejlődni, békében és egyetértésben akar­nak élni, a teljes jogegyenlőség alapján; a haladó szellemű közvélemény egyre határozottabban fellép az erőszak és a leigázás, a diktátum és az agresszió politikája ellen. Kontinensünkön fokozódott az euró­pai biztonság megvalósításának kedvező eszme­­áramlat; a néptömegek, nagyszámú politikai szemé­lyiség — beleértve kormányköröket is — állást fog­lal egy tanácskozás mellett, amelynek célja valóra váltani az európai népek e­lő óhaját, amely kivéte­les jelentőségű volna az egyetemes béke létrehozása szempontjából. Természetesen a mai világban vannak még fe­­szültségi gócok, mint például a vietnami háború és a közel-keleti konfliktus. Ez minden egyes — nagy és kis — ország kötelességévé teszi, hogy fáradhatatla­nul küzdjön az összes háborús tűzfészkek kioltásáért, a béke meghonosításáért valamennyi kontinensen. Mint szocialista ország, Románia továbbra is a többi szocialista országokkal való sokoldalú kapcso­latokat helyezi külpolitikájának középpontjába, kö­vetkezetesen síkraszáll a szocialista rendszer, a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom, az összes antiimperialista erők egységéért. Országunk ugyan­akkor tovább bővíti kapcsolatait az összes államok­kal, függetlenül a társadalmi-politikai rendszertől, fokozva részvételét az értékek nemzetközi cseréjé­ben, a világméretű együttműködés és kooperálás fejlesztésében, a nemzeti szuverénítás és független­ség, a teljes jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny elvei és minden nép ama jogának tiszteletben tartása alapján, hogy maga döntsön sorsáról. Minden alapunk megvan ahhoz, hogy bizako­dással és derűlátással lépjünk az új esztendőbe. A román nép számára nyitva vannak a munka és az alkotás, a haladás és a jólét ragyogó távlatai. Egy­szersmind kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy az egész világ haladó erői, az óriási antiimperialista világfront újabb győzelmeket fog aratni az emberi­ség haladó törekvéseinek megvalósításáért, a népek jólétre és békére irányuló eszményeinek beteljesü­léséért vívott grandiózus harcban. Az események ala­kulása feltételeket teremt ahhoz, hogy az 1970-es év újabb megvalósításokat jelentsen az enyhülés, a biztonság útján Európában és a világon. Újév hagyományos ünnepének e felemelő pilla­nataiban, a párt- és az államvezetőség nevében, a magam nevében kívánok tiszta szívből hazánk összes lakosainak , munkásoknak, parasztoknak, tudomá­nyos és kulturális dolgozóknak, nőknek és férfiak­nak, fiataloknak és idősebbeknek, románoknak, ma­gyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek — hosszú életet, jó egészséget és boldogságot, a kí­vánságok beteljesülését, minél több személyes örö­möt, nagy sikereket a haza felvirágoztatásának, a haza nagyszerű kommunista jövője megteremtésének szentelt munkában! Boldog új évet, elvtársak és barátaink! AZ ÚJ, MUNKÁS // ESZTENDŐ KEZDETÉN 1970. január. Néhány napja új évtizedet írunk. S most az ünnep után következzenek a munkás napok. Napok, hetek, hónapok, amelyek események­ben, megvalósításokban, sike­rekben gazdagok lesznek. Jö­vőbeni eredményeinkhez kezes­séget jelentenek a múlt év ki­magasló megvalósításai. Ez évi munkánknak, tevékenységünk­nek szilárd megalapozását ké­pezi a megelőző időszak terv­feladatainak teljesítése és túl­szárnyalása. „Az 1970-re kijelölt nagy feladatok megvalósításá­­ban szilárd gazdasági alapra támaszkodunk, s ugyanakkor az idei jó eredményekből indu­lunk ki" — mutatott rá Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP Köz­ponti Bizottsága 1969 decemberi plenáris ülésén elhangzott zá­róbeszédében. Megyének iparának dolgozói is kielégítő eredményekkel bú­csúztak az 1969-es esztendőtől. Az össztermelési tervet több mint félszáz millió lejjel sike­rült túlszárnyalni, s kedvezően alakult a munkatermelékenység, az eladott és bevételezett áru­termelés, valamint az export­­szállítások mutatója. Ipari egy­ségeink szorgos munkaközössé­gei jelentős mennyiségű önt­vényt, fenyőfűrészárut, ajtót­­ablakot, préselt­ lemezt, élelmi­­szeripari felszerelést, bútort és készruhát juttattak kötelezett­ségeiken felül a nemzetgazda­ságnak. Ismeretes, hogy 1970 ötéves tervünk utolsó esztendeje, ami­­kor is a megelőző időszakban kifejtett erőfeszítések jórésze gazdag terméssé érlelődik. Biz­tosan állíthatjuk, hogy mindaz ami a X. kongresszuson lelkesí­tő célkitűzésként jelent meg, ez év végére valóság lesz, nem­zetgazdaságunk erejének foko­zódásában konkretizálódik. A célkitűzések megvalósítása ez évben mindannyiunktól fele­lősségteljesebb munkát, fokozott erőfeszítéseket igényel. Me­gyénk ipara össztermelésének növekedési üteme eléri a 14 százalékot, meghaladva az or­szágos átlagot. Jelentős mér­tékben fokozódik a munkater­melékenység, és néhány újabb fontos ipari létesítmény építése kezdődik meg. Íme néhány vetülete tervfeladatainknak, amelyek híven tükrözik 1970 „részarányát" jelenlegi ötéves tervünkben. Kétségtelen, a mennyiségi mutatók magukba sűrítik, szin­tetizálják mozgósító feladatain­kat. De talán még jellegzete­sebb az a tény, hogy a minősé­gi mutatók tekintetében kell el­érnünk az eddigieknél még ki­magaslóbb sikereket. Más szó­val, az 1970-es év a teljesítmé­nyek éve kell, hogy legyen. Ez természetes is. Elhagytunk né­hány évet, amelyek során a ter­melőtevékenység egyre intenzí­vebbé vált, a gazdaság vezetési és szervezési intézkedések gaz­dasági életünk megújhodását eredményezték. Ilyen vonatko­zásban újabb kedvező feltéte­leket teremtenek a Nagy Nem­zetgyűlés legutóbbi ülésszakán a gazdasági szerződésekről, valamint a beruházások meg­szervezéséről, tervezéséről és kivitelezéséről elfogadott törvé­nyek. Tevékenységünk minőségi mu­tatóinak számottevő emelése nemcsak egy lehetőség, hanem a jelenlegi időszak követelmé­nye is. Elérkeztünk a gazdasági előrehaladás ama szakaszához, amikor a szocialista építés, a műszaki-tudományos forradalom (Folytatás a 2. oldalon) III. évfolyam 1 (579) szám 1970. január 4. vasárnap ■ Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARCITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Ara 30 bani A megyeszékhelyen T8A T­aptár szerint, december 1elr 31-én, szépkorú századunk í­gi 69. életévének utolsó nap­ját ünnepeltük. Az év vége , új év kezdete nem valamilyen öncélú elhatáro­lás; nem úgy képzeljük el, hogy valamit befejeztünk vagy ugyanezt, csak másképpen újrakezdünk. Egy folyamat, miként az idő is egyébként, része, mondjuk szusz­­szanója, erőgyűjtés legtöbbször. Az ember mindig szerette az ilyen, lélegzetvételnyi erőgyűjtés, új elhatározások alkalmait. Készül, tervez az alkalomra, az ünnepre, hogy aztán megtisztulva, tovább lépjen. És milyen szép ez a ké­szülődés. A megyeszékhelyen is lázas ké­szülődés előzte frrig a kettős ünnepet. Vásárlókkal zsúfolt üzle­tek, telt kosarú asszonyok, szülői megbízatással útra küldött gyerme­kek tették mozgalmassá ez év utolsó napjának délelőttjét, délu­tánját. S talán ez volt az a nap, mondjuk március 8-át leszámítva, amikor a férjek, férfiak is hasonló lelkesedéssel, a közös ünnep titok­zatosságával, részt vállaltak az ünneplésre készülés fáradozásai­ból. Hogy aztán este, vagy a késő kezdetét. Erre már jó előre gondolt is a rendezőség, mondotta Tompea Joan, a fiatalok szilveszterének főrendezője, hiszen nem egy ilyen közös rendezvény felejthetetlen hangulata, élménye vezetett két fiatal egymásratalálásához. A különleges gonddal megtért­és jó hangulattal. A hangulat még az esti havazás előtt megérkezett. Korsókkal, üvegekkel teli kosarak­kal megrakott férfiak loholtak az­ utcákon a kedvre derítő csepp­folyós anyagok beszerzésére. A kö­telező kóstolók hatása nagyjából már a kora esti órákban észlelhető volt, a nők inkább otthon sütöttek­­főztek, méginkább a fodrásznők türelmét tették próbára. ünnepi előkészületek, sürgés-forgás jelle­mezte a vendéglátóipar tevékeny­ségét is. Feldíszített termek, szak­értelemmel összeállított menük, er­re a célra beszerzett italféleségek, várták a vendégeket. Ainivo ifjúsága az újonnan lé­tesített ifjúsági klubban töltötte az óév utolsó éjszakáját. A Hargita és a Homoród vendéglőkben is roskadásig voltak az asztalok, ki­világos virradatig szólt a nóta. A borpincében az élelmiszeripari fel­szereléseket gyártó vállalat dolgo­zói, a „Braseriá"-ban a helyiipari vállalat dolgozói várták az újévet. De nem volt a városban olyan te­rem, amelyben valamelyik intéz­mény vagy vállalat ne szervezett volna szilveszterezést. A municípiu­­mi néptanács a külsőségekről is gondoskodott. A főtéren színes villanyégők ezrei, feldíszített fenyő­fák, újévi jókívánságokat tolmácso­ló feliratok adták meg az ünnepi hangulat keretét. Mindenütt szólt a zene, harsogott az ének, dobo­gott a tánc. Magánlakásokban és vendéglőkben, a dolgozók ezrei búcsúztatták a sikerekben, törté­nelmi eseményekben oly gazdag 1969-es esztendőt és kívántak egy­másnak még sikeresebb, örömmel, egészséggel teli BOLDOG ÚJÉVET. BALÁZS IMRE Gyergyó­szentmiklóson A szilveszter búcsú, köszöntés, és egyben számvetés is. Búcsút veszünk az óévtől, köszöntjük az újat, az elkövetkezendő háromszáz­hatvanöt napot, számbavesszük mit tettünk önmagunkért és így a közösségért. Az év utolsó éjszaká­ja ezek jegyében telik el, kettéosz­­tottsága nem zavarja felszabadult hangulatunkat, most csak vidám­nak szabad lenni. Különösen ak­kor, ha tudjuk, ebben az eszten­dőben is elvégeztük a ránk háruló feladatokat, emelt­­fővel vállaljuk a további munkát, életünk szebbé, jobbá tételét.­­ Ezt mondhatták el magukról a gyergyószentmiklósiak is, akik a étterem hangulatosan fel­­kéyiségében, a Művelő­tei fenyők között vagy a Bucsin­­tetői menedékházban töltötték el az év utolsó éjszakáját, első hal-Eseményekben gazi­ag volt szá­mukra ez esztendő, szorgalmukat mi sem bizonyítja jobban, mint a négymilliónál többet érő hazafias munka, mellyel városukat szépítet­ték, csinosították. Bárhova is top­pant be Gyergyószentmiklóson és környékén Szilveszter éjszakáján a látogató, mindenütt megelégedett, táncoló, vidámságtól kipirult arcú emberek tarka forgatagával talál­­­­kozott. Éjfél előtt néhány perccel lehal­kult a zene, poharak emelkedtek magasba, mindenki figyelemmel hallgatta NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs újévi köszöntőbeszédét mindannyiunkhoz intézett jókíván­ságait. Majd pontosan tizenkettőkor összecsendültek a pezsgős és bo­rospoharak, a hagyományos kö­szöntés zsongása töltötte meg a termeket: Boldog újesztendőt! Ez­után következtek a meglepetések: az újévi malac, torta, pezsgősorso­lás, tombola. ... Közben a pislákolótablakú szü­lészeten gyermeksírás töri meg a várakozó csendet: újszülött kö­szönti az újévet, az 1970-et. MARK ZSUZSA, a lenfonoda munkásnője ezen az éjjelen egy életerős fiúgyer­meknek adott életet, s akit az e­­gyes számú rubrikában LÁSZLÓ néven jegyeztek be. Kívánunk ne­ked is tehát Kicsi László sok bol­dogságot, boldog újesztendőt, ne­ked, aki évtizedfordulókor harsány hangoddal köszöntötted az 1970-et. THOMÁN BÉLA 4 VESZTERDI BÚCSÚZTATÓ ÚJ ÉS U­SZOITÓ SZILVESZTER délutáni órákban, az utolsó 60-as év utolsó munkanapja után, csalá­di, baráti, munkatársi körben ösz­­szeüljön a megállapodott kis tár­saság az ünnepre. A CSÍKSZEREDAI LÍCEUM EBÉDLŐTERMÉBEN több mint száz fiatal gyűlt össze közös szilveszterre. A megyeszék­hely szinte valamennyi vállalatai­ban, intézményeiben dolgozó fia­talnak szervezte meg kellemes, szórakozó estéjét a megyei KISZ- bizottság. Az alkalomra feldíszí­tett, hangulatos teremben, már nyolc órakor megérkeztek az első bejelentett vendégek. Fiatal csa­ládok, fiúk, lányok, akik lehet, hogy ettől a naptól számlálják majd egy életre szóló barátságuk tett, asztalok között a Petőfi utcai Express falatozó munkaközössége sürgölődött, amelynek keze munká­ját dicsérik a jobbnál-jobb falatok. S ehhez illően nem hiányzott az ünnepi jó étvágy sem. De nem KOSZTA ISTVÁN (Folytatás a 3. oldalon) Székelyudvarhelyen Úgy érkezett meg szilveszter Szé­kelyudvarhelyre, ahogy minden év­ben szokott: hideggel, havazással Minekutána pedig Bölcs Salamon megol­dotta vala annak a két asszonynak a dolgát, kik ugyanazon gyerme­ket vallották magukénak, félrevonulni készült lak­osztálya mélyébe, hogy elmélkedéseknek szentel­je a nap hátralévő ré­szét. Ám alighogy felálló trónusáról, eszeveszett ordítozás ütté meg az ő füleit. És a bejáratnál az őröket félrelökve egy asszony zuhant befele, kinek hangos zokogása fölveré a csendet és megszaggatott ruhája ábrázolá, hogy nagy kín­éban vagyon. asszony Salamon lába elé veté ma­n­g­ kiálta a bölcs tó felé. Salamon, tégy el, és add vissza ! uramat nekem, hogy ne kelljen nélkülöz­nöm a férfit a házban, mert az az asszony/ kí­nok kínja előtti kín, mi­nél is nagyobb kín csak az, ha a férfi állandóan a házban vagyon. Ám alig fejezi be ra­­jongását az asszony, máris újabb jajveszéke­lés hallatszott az ajtótól és egy másik hasonlóan keserves állapotban lévő asszony szakíta ki ma­gát az őrök karjaiból és a király bal lába elé veté magát. — Micsodás a te kí­nod — kérdé a király —, hogy nem tudod kivárni, míg ezen asszonynak panaszát meghallgatom. — Óh, jaj, uram — sikolta az asszony — az én panaszom és fájdal­mam azonos ezen asz­­szony fájdalmával és panaszával — neked kell tenned igazságot közöttünk, mert, hogy e­­zen asszony el akarja venni tőlem a férfit, kit uramnak vallok, s kinek nélkülözése elviselhetet­len az én lelkemnek. — Kié hát ezen férfi? — kérdé a király álmél­­kodva. — Az enyém ! — ki­áltó egyszerre a két nő és fejüket a trónus lép­csőjébe verdesék és könnyeik átnedvesíté a király sorait. — Vezessétek elém a­­zon férfit, kit emez asz­­szonyok egyszerre valla­nak magukénak — kiál­tó a király az őröknek és azok rohanónak a parancsot teljesíteni. És előházának rövide­sen egy nyeszledett ala­kot, ki is szemlesütve lép­(Folytatás a 2. oldalon SINKÓ ZOLTÁN SALAMON KIRÁLY ÉS A BIGÁMISTA a VASARNAPI HUMORESZK ! *■ Spil Szánok a ml

Next