Hargita, 1970. november (3. évfolyam, 256-280. szám)

1970-11-01 / 256. szám

8. OLDAL HARGITA A harmadik gép Aki már látta a legújabb típusú kötőgépet m­űködés közben, aki elcsodálkozott a­­zon, hogy mire képesek, s aki tudja, hogy a Csíkszeredái kö­töttárugyárnál még nem „csalnak“ ki mindent ezek­ből a gépekből, bizony, elszo­morodik a hír hallatára: szombaton, vontatás közben, felborult egy 12-es finomsá­gú kötőgép. A dolgot nincs miért drama­tizálni, nincs mit elmélkedni a tény fölött. A brassói 10-es számú szerelési vállalat 41 BV 4838-as rendszámú trak­torának vezetője figyelmetle­nül vontatta a kötőgépet, s az felborult. Az utolsó né­hány méteren, miután ki tud­ja hányszor rakták át egyik szállító eszközről a másikra Csíkszeredáig. A gép értéke 187 ezer lej, S immár a harmadik. Az első kettő még a tehergépko­­­­csivól esett a földre, a sofőr figyelmetlenül manőverezett, gödörbe hajtott, s a többmá­zsa súlyú kötőgépek a földre borultak. Ez még 1969 telén történt, azóta javítják a két tönkrement kötőgépet a ma­rosvásárhelyi Metalotechnica vállalatnál. A szombaton póruljárt kö­tőgép viszonylag kisebb sé­rüléseket szenvedett, de ezt is Marosvásárhelyre kell szál­lítani. A figyelmetlenség kis híján emberáldozatot is kö­vetelt. Mentőkörülmény nincs. Az sem szépíthet a helyzeten, hogy 130 kötőgép közül csak három ment tönkre, egyik vagy másik vállalat■ egyik vagy másik személy felelőt­len viszonyulása miatt. E korszerű, kiváló paraméte­rekkel rendelkező gépek érté­ke igen nagy, s a javítási költségekhez hozzá kellene számítani azt a veszteséget is, amit a gépek leesése, il­letve az üzembehelyezésük kényszerű elhúzódása okozott és okoz a kötöttárugyárnak. Bányai Csongor Ha hibás a telefon, az nem a postahivatalon múlik... Harai Gyula, a nagymedeséri mtsz gépkocsivezetője mondotta el az alábbi történetet a szer­kesztőségben:­­­­ „Késő este zörgetnek, hogy keljek fel, mert nagy baj van. A kocsival egy szülő anyát kell be­szállítani a kórházba, Székelyke­­resztúrra. Na, ez ugyan rendkívüli eset lehet, ha engem költenek fel éjnek idején, mikor van arra mentő, s mi egyéb — gondoltam. De már késő volt minden buzgal­mam. Előtte s közben sok minden történt, s többek között az is ki­derült, hogy az asszony jövet megszült az árokban. Miért nem indult idejében? Nem úgy van az! Délután óta hívogatták telefo­non a kórházat, hogy a nagy bajt előadják, de senki válaszra sem méltatta őket. A helyi postahiva­talban szolgálat nem lévén, a fa­luból egyetlen helyről sem lehe­tett telefonkapcsolatot teremteni valakivel, hogy legalább egy jó szót mondott volna a szerencsét­len betegnek. De ez nemcsak most van így, ezt én így tudom már jó pár éve. S hiába pana­szoltunk bárhová, senki sem hall­gatott meg. Úgyhogy, reggel 8- tól délután 2-ig, s este öttől nyol­cig lehet beszélni, ha igen. De délben, s aztán reggelig egy szót sem senkivel." Hát nem is lehet, az igaz. Egy gyermek és anyja sorsáról van szó a konkrét esetben, de ennél sokkal többet, s tragikusabbat is el tudnánk képzelni mögéje. Saj­nos, valóban megoldatlan még nemcsak a községi telefonháló­zat zavarmentes működtetésének a megszervezése, de hasonló a helyzet még, Harai Gyula szavai szerint sok más helyen is. A me­gyeközpontban például, vagy Székelyudvarhelyen. De reméljük, hogy erre is sor kerül. Mégis fur­csa azért, hogy hétmérföldes lép­tekkel haladó századunkban még éppen a távközlési lehetőségek a legkorlátozottabbak. S ez nem­csak furcsa, hanem bosszantó is. Persze, nem minden a hálózat kialakításán múlik, s legtöbbször nemcsak ezen. Gondolom, nem kell különösebben felhívni a fi­gyelmet, vagy emlékeztetni tele­fonközpontjaink személyzetének a magatartására, munkaritmusá­ra és változatos, kitérő magya­rázkodására valahányszor szó e­­sik panaszainkról. Csak egy né­hány levélre emlékeznék vissza, amit a szerkesztőségnek válasz­képpen, nyugodt lelkiisz­erettel elküldött a posta vezetősége, an­nak rendje, s módja szerint... Miszerint „írásbeli, szóbeli, stb. megrovásban részesítettük a szol­gálatos telefonkezelőt, határozott intézkedéseket foganatosítot­tunk a munka jobb megszerve­zése érdekében. Továbbá remél­jük, hogy az ilyen és hasonló e­­setek nem fordulnak elő”. Azért Harai Gyula esetével kapcsolatban is érdeklődtünk a postán. Szakács elvtárs, az első számú illetékes, terepen lévén, munkatársaitól tudtuk meg, hogy nem éppen így áll a helyzet, mert az igaz ugyan, hogy ilyen idő­közökben van tényleges szolgá­lat a nagymedeséri postahiva­talban, de a munkaidő letelte u­­tán a főbb vonalakat bekötik „re­pülő vonallal”­a kobátfalvi pos­taközpontba, úgyhogy a folyto­nosság biztosítva van a nap bár­mely szakában, hiszen ott éjjel­nappal szolgálat van. A kérdé­ses időben viszont a két telefo­nista közül az egyik éppen ren­des évi szabadságát töltötte, te­hát fennállhatott valamilyen za­var, vagy eltérés a szabályzattól. Gondolom, az indoklás nem szorul különösebb magyarázatok­ra, s nem cáfolja meg előbbi fejtegetésem tanulságait. Nincs mit tenni, nincs egyéb lehetőség. Várjunk tehát, amíg­ idővel kiala­kul. De addig is szóvá kell ten­nünk minden ilyen esetet, s bár minél nagyobb időközökben for­dulna elő. A közmondás szerint viszont a „sok kicsi sokra gyűl", s hátha észre veszi valaki a nagy-nagyot, ha az önmagában is nem egyszer tragikus kicsi, vagy kevés a figyelmét elkerüli... Koszta István Gyimesi bokréta R­écetetőn haldoklik a százados fenyő. Villám törte ketté. El­feküdt a vadvirágok ölén, s bár mellette újrasarjadt a fű, nem kelti életre már semmi. Hej, pedig mennyit látott ez a fa ! A legfelső kalibákig pásztázta Borospatak völ­gyét. Akkor még a néhai Boros György malma egyedül csapkodta a havas vizét, s kövén meleg lisztté őrlődött a moldvai kukorica. Aztán 1811-ben Ráduly Jánosnak átad­ták a malmot meg a külső csuta­­kost, hogy évente egy jó alkalmatos fias juhot fizessen érte. Nehéz évek voltak ezek. Gyímes Loltán egynek sem volt szabad sertést tartani. A bükkösökben mások kondája mak­kolt. Nyimiti oldalán más árendált, s foglalt kertek szénáját csak apró boglyába, csángósan búsulykába rakhatta az uraság védnöksége alatt nyomorgó zsellérség. Talán ez a gondterhelt élet szülte kesergő é­­nekeiket is, hogy visszacsengjen : „Akármerre vessem fejem, A bú mindig el­ő velem. Akármerre menjek lakni, A bú mindig meg tud kapni­­* Valóban sok búval mentették ide életüket. Bújdostak a végnélküli ka­tonáskodás elől, bújtak a vérbefoj­­tott felkelések megtorlásaitól, búj­tak a könyörtelen robottól, a rab­ságtól, az éhségtől, vérbosszútól, ellenségtől. A Gáborok egyik ágáról máig is szomorú históriát őriz a hagyomány : valahonnan Felcsíkról egy fiú meg egy kislány menekült az orvgyilkosok elől. Szüleiket rab­lók ölték meg. A fiúcskát egy Gá­bor nevezetű vette magához. Apja helyett apja lett, örökösévé tette, s a Gáborok sarkának nagyobbik részét rátestálta. A Tankokat az alföldi pusztáról származtatják. Elődjükről úgy em­lékeznek, mint bujdosó szegényle­gényről, betyárról. A Blágákról úgy tartják, hogy Csíkdánfalváról jöttek, a Fikák Moldvából szöktek át. Senki sem tudja mindezt bizonyítani vagy meg­cáfolni, és sokat ők sem törődtek azzal, hogy családfájukat vissza­származtassák. A csángók belső törvénye, íratlan jogszokása, ember­sége nem keresi az ősöket a nagy hegyi tolvajokat, a betyárokat. Je­lennel méri a múltat, s ugyanígy formálja jövendőjét is. * A vízkalibának ismert szapuló ház gerendái között nagyo­kat ásít a rés. A deszkából ácsolt ajtón fazár, bent füstös sö­tétség. Kormos gerendáról lóg alá az üsttartó. A kőből rakott tűzhely parazsa elhamvadt, holt szenét, a szíját cirkálni csenték el a gyere­kek. Ilyenkor lehet. Nincs itthon a kilencven éves nannyó. A nyarat még most is a kalibában tölti vala­hol Hidegségen, mint kilencven év óta mindig. Ott pihen, ott gyógyul s ott kap előre valahányszor meg­szakad a hold, s megjelenik az új. Onnan is akar elköltözni, ha majd kendőt tekernek a fejére, mert most még maga köti fel. Keveset szól a halálról. Csak jelképesen mondogat­ja, hogy minden kocsnak nyelve van, de azt szerinte nem éppen bízzák emberre, hogy az élete mikor nyit s mikor zár. Egyszer az is eljő. Nem éri váratlanul. Az öreg ládában rendjében állnak a temetésre szánt törülközők, ott lapulnak a kender lepedők, a hímes és miesnapi ingek, ott szorong a csapó bunda, a kerek zeke, a virágos csepesz, az öv meg a hernyóc. Testamentum nincs. A láda rendje maga a végrendelet, s ezt százszor is átforgatta már. Nem változtat rajta. A F­űhegyen fehérített vászonkarika az asztalon, az ágyon pedig unoka méltatlankodik. Hiá­nyolja, hogy még mindig nem ké­szült el a fiaskó ing. Egy légy ott himbálózik összeszorított öklén. Rá is szól az öregasszony : „Menj ki a fekete erdőre, ott keresd az esztena­­bírót !” - de a légy bizony nem mozdul s a gyermek sír. Arasszal, ujjal mérik az asszonyok a vásznat, a szőtemény hersen, amikor a juh­­nyíró olló lépeget benne. Nagy híme nincs a szabásnak : egy na­gyobbacska a szárnyas ingmell, két kicsike az ujj. A nyakat kötőbe húzzák, az ujjakat odatődzölik s kész a pályás inge. Ettől ugyan el nem hallgat, mig ölbe nem kapja valaki. Összemérik ezzel is, azzal is. Szerencsére gyermekben nincs itt hiány. E­szkórus sarkán, Paposban, Csörgés patakban, Bitang vögyben járnak a kalibázók marhái, juhai. A kaliba körül sül­dők, malacok, pulykák, tyúkok. Itat­ott egy-egy házőrző komondor, egy kölyök kutya, máshol játszadozó gyermekek és a kalibából ki­lopa­­kodó füst jelzi, hogy nem üres a szállás. Főcze Károlyné öt kiskorú gyermekkel és két tehénnel nyáral­t a kalibánál. A marháknak jó élés e­­sik, a gyermekek pedig szabadosan eljátszadoznak. Lábhintót szereltek két szomszédos fenyőre. Felváltva lengenek azon. Aztán bújócskázni indulnak. A kétéves kislány is biz­tonsággal vonja magát a sűrűbe. Azt mondják, hogy még a farkas is kikerüli azt a tájat, ahol a gyerme­kek hangoskodnak. Úgy visszhang­zik kiáltásuk, mintha övék lenne az egész völgy. Pedig Balogh Péter úgy mondja, hogy ötven éven­ át fi­zették az árendát azért, ami saját foglalásuk is lehetett volna, ha ak­kor értik a törvényt mint a Dájbu­­kátok. Mert irtani a csángó irtott. Aszalta, rótta a fát, nyeste a bok­rot, ásta, szaggatta a gyökeret, míg termőföld lett az oldalak lapályán, a patakok melletti lökön. Csak ép­pen írást nem tudott, s ezért súlyo­san megfizetett. Most Főcze Gyuri Szeredában tanul. A régi nyomorú­ságot jogszerint is új élettel cseré­lik fel. * M­úzeumba került az öreg An­tal István Szelek bőrerszé­nye. Nyakbaakasztós zsi­nórján egymásba borul a fonat. Rán­cos száját szákító szíjak zárják. Szót­lanul pihen a fogason, mint ahogy gazdája is megbékélt a halállal, s nem sokat tud arról, hogy mit hoz­tak az évek, a nyárfordulók, a hóhar­matos őszök. Pedig ugyancsak hoz­tak ! A szeptemberi hóharmat bele­csípett a fekete ribizli levelébe, megforrázta a cseresznyefákat, sar­ja közé rakatta az illatos batult, a császárkörtét, s füstös padlásra té­ríttette a fekete szilvát. Igaz, még kevés a gyümölcsfa, kevés a termé­se, de ígéretes az elindulás. Gyí­mes­b­e­n is szükségcikk a csemete, becsül a vadonc, keresett a jófajta oltóág és megbecsült ember az a tanító, tanár, aki szávas­ tettel ala­kítja a holnapot. És a holnap ala­kul. Téglából rakott házak, cserepes csűrök ülik meg a domboldalt. Az üveges előszobában virágok, a konyhában zománcos tűzhely, a szo­bában fényezett szekrények, párná­zott karosszékek. És ez a sok új va­lósággal űzi a régit. Űzi, de hova? A padlásterekről a tűzrendészet u­­tasítja ki, a kamrából a gondos há­ziasszony, a színből a gazda, a za­­kó­dás fiókból a gyerekek. A középloki művelődési ott­hon mellett felépült az ö­­reg csángóház. Százados koronáin megpihen a történelem. Tetődránkcái alá rejti magát a múlt, s úgy vigyázza a gyímesvölgyi em­berek hagyományát, népéletének tárgyi bizonyságait. Múzeumház lesz. Valahol a patakokban már gyűlnek a rúdra való hímes lepe­dők, a fonóján varrottas ingek, a fanyergek, a tégelyek, meg a nyír­fakéreg sótartók, a póráz és her­nyóc, a csángós kalap, a csikós ta­risznya, a cserge. Jó kezdeménye­zés ! Valóban megérdemlik ezek a sokat szenvedett emberek, hogy gazdag népművészetük, keserves balladáik, a fájdalmas siratok meg a vigasztaló varázsmesék biztonság­ban megőrződjenek. János Pál * SPORT­ LABDARÚGÁS BUKARESTI DINAMO - UTA 4-1 (2-0) Tegnap délután a fővárosban ke­rült sor az A osztályos labdarúgó bajnokság két éllovasának rangadó­jára. Ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi erőviszonyok alapján két legjobb csapatunk találkozott, jog­gal számítottunk a látottnál sokkal mozgalmasabb, színvonalasabb já­tékra. Ez viszont elmaradt, főleg azért, mert bajnokcsapatunk, az UTA vajmi keveset nyújtott a tőle megszokott játékból. Csupán a mér­kőzés első negyedórájában játszot­tak elfogadhatóan, utána érthetet­lenül visszaestek, a Dinamo csatá­rai valóságos átjáróházzá változtat­ták az aradiak kapujának előterét. Egyre-másra szőtték a veszélyes tá­madásokat, s ha a csatároknak job­ban kijön a lépés, akár nagyobb gólkülönbséggel is győzhettek vol­na. A győztesek góljait Dumitrache (30. perc), Doru Popescu (45. perc), Dinu (55. perc) és Dumitrache (58. perc - tizenegyesből) szerezte, míg az UTA vigaszgólját Domide juttatta a hálóba a 78. percben. Telex-Telex 0 A nemzetközi tornaszövetség ljubljanai kongresszusán elhatároz­ták, hogy az 1974-es világbajnoksá­got a bulgáriai Várnában rendezik meg. Az Európa-bajnokságra a jövő évben kerül sor , a nők Minszkben, a férfiak pedig Madridban verse­nyeznek. 0 Az olasz Bruno Arcari, könnyű, súlyú világbajnok (ifjúsági kategóri­ában) megőrizte világbajnoki címét, miután a harmadik menetben ki­ütötte a brazil Raimundo Diast. A brazil ökölvívó két menetben hősi­esen ellenáll, a harmadik menetben képtelen volt tovább harcolni.­­ Egy budapesti atlétikai verse­nyen Tégla Ferenc új országos re­kordot állított fel diszkoszvetésben. Eredménye 65,30 méter. Elsőrendű feladat a lemaradás behozása (Folyatás az 1. oldalról) De keressük csak tovább, men­jünk tovább ezen a szakadozó vona­lon. Miért késik a betakarítás? Ké­sőre értek be a betakarítandó kul­túrák. De azért betakarítani lehet már egy jó néhány hete. De mint az előző években, a parcellás, a családonkénti megművelés az idén is visszaütött. Egyik csoport betaka­rította a rendes időre, a másik nem, így nem véletlen, hogy olyanok he­lyenként a Nyikó vidéki kukoricatáb­lák, akár a zebrabőr. Ezért kerülhe­tett sor olyan jelenségekre, ponto-­­­sabban intézkedésekre, hogy e­­gyes termelőszövetkezeti tagokat a néptanács elé kellett hivatni, s csak a megfelelő felszólítás után voltak hajlandók hozzáfogni az őket ille­tő terület betakarításához. Hosszú lenne a felsorolás, épp ezért ele­gendő ha elmondjuk azt, hogy Si­­ménfalván nyolc, Kobátfalván tizen­két, Tarcsafalván négy, Szentmihá­­lyon (a kobátfalvi mtsz-hez tartozik) három dolgozó szorult a fenti meg­győzésre. De a fegyelmezetlenségnek, a szervezetlenségnek más példáit is találni errefele. Az egyik szentmihá­­lyi fogatost a délelőtti, munkaidő­ben történt szeszfogyasztás miatt, a milicia szervei győzték meg, ki tud­ja miről, de lehet nem véletlenül. A fura az, hogy épp a szövetkezeti üzletben árulnak rögtöni használat­ra mondjuk, hogy monopolt. Talán ez irányba is intézkedhetne, ha nem is a milicia, de a fogyasztási szö­vetkezet vezetősége, mert ha a bo­­degák nem is nyitnak délelőtt az ő­­szi munkák alatt, de lám a szövet­kezeti üzlet mindent pótol . . . íme egy néhány jelenség, amely közvetve vagy közvetlenül kihatott a vetési munkálatok kimenetelére. A szeszélyes időjárás tehát nem ép­pen a legkézenfekvőbb alibi. Ami­kor kedvező volt, akkor kel­lett volna minden erőt mozgósítani. Íme egy példa, hogy a jó idők alatt a négy gazdaságban mennyire különböző ütemmel, mennyire különböző idő­pontokban dolgoztak, azaz vetettek. Tarcsafalván a legnagyobb vetési ütemet október 9 és 12 között érték el, Kobátfalván 10 és 15, Rugonfal­­ván 12 és 15, Siménfalván pedig 14 és 18 között. Látható, ha az október 9-ke és 18-ka közötti kilenc napot egyformán kihasználják a négy ter­melőszövetkezetben, talán mára be­fejezettnek mondhatnák a vetést. De kételkedünk abban, hogy keddre (ekkorra vállalták) befejezik minde­nütt, hisz előkészített terület sincs elegendő. Ha volna, akkor talán . . . De ezen a vidéken, eltérően az idén megszokottól panasz van a gépekre is, a gépkezelőkre is. Adott pillanatokban megértjük, hogy kevés a gép, de nem értjük meg akkor, ha naponta átlagosan egy-egy gép hiba miatt állt mindegyik gazdaság­ban. Akkor nem csoda, hogy nem tudnak egyszerre mindhárom, vagy mindkét vetőgéppel vetni. De olyan eset is fordult elő, hogy az öt napi esőzés után, a hatodik napsütéses napon mentek alkatrész beszerzés­re, s talán csak a hetedik napon (ellentétben a világteremtés mito­lógiai mondájával) dolgoztak az elromlott traktorral. Anélkül, hogy messzemenő követ­keztetéseket vonnánk le az október harmincadiki helyzetből, el kell mondanunk azt is, hogy a vezető­szervek, szakkáderek sem tettek meg mindent a vetés minél hamarabbi elvégzése érdekében. A helyes, utó­lagosan megtett intézkedések késői­nek bizonyultak. Akkor foganatosí­tották, amikor ráébredtek, hogy a lemaradás megyei viszonylatban is nagy ezen a vidéken. Talán ha ok­tóber első napjaiban intézkednek, mozgósítnak minden erőt, most vé­ge volna a vetésnek, nem lenne szükség a jelenlegi hajrára, ami természetesen ki fog hatni a minő­ségre is, akkor nem kellene ígérget­ni, hogy ekkorra, holnapra, vagy holnaputánra végzünk . . . Mindezek ellenére, akárcsak az előbb említett következtetések a ve­tés befejezése sem lehet messzeme­nő feladat, hanem a legsürgősebb, a leggyorsabb megoldást igényli . . . EGY MUNKAÜLÉS TANULSÁGAI (Folyatás az I. oldalról) városi néptanács, a határidő jóval később jár le, mint a két ipari egység üzembehelyezésének határ­ideje. A kanálishálózat korszerűsíté­si-bővítési munkálatainak műszaki­gazdasági tanulmányát már elké­szítették a marosvásárhelyi terve­zőintézetben, azonban fel szeret­nénk hívni a figyelmet arra, hogy a tanulmány elkészítésénél hétezer lakosnak megfelelő használatot vettek alapul, ez a koefficiens a ha­táridő lejártakor előreláthatólag 13-14 ezer lakosnak megfelelőre emelkedik. Visszatérve, a munkaü­lés sok ta­nulsággal szolgált a résztvevőknek. A bekötő vasútvonal kérdése pél­dául eléggé heves vitára adott okot. A Faipari Minisztérium tervezőinté­zete által összeállított dokumentá­ció például eltekintett a könnyűipa­ri minisztérium két egységének, a Lenfonodának és a szövődének e vonatkozású igényeitől, szükségle­teitől, bár a könnyűipari miniszté­rium 700 ezer lejjel járul hozzá a munkálathoz. A Faipari Miniszté­rium tervezői „elfelejtettek” garázs­vonalat is tervezni a két könnyű­ipari egység számára, gyakorlati­lag csak a bútorgyár használhatja a bekötő vasútvonalat. E fontos (és súlyos) kérdés megtárgyalását egy későbbi időpontra halasztották. Persze nemcsak ez tette szükségessé egy újabb munkaülés összehívását, vagy ezek rendszeres megtartását. Amint jeleztem, a felvetett prob­lémákat, nézeteltéréseket újabb megbeszélések során megoldják. A fontos az, hogy jó körülmények között helyezik majd üzembe a két egységet. Hogy az építőtelepek pil­lanatnyi példás rendje nem vélet­len. Véleményünk szerint, a legtöbb tanulságot azonban megyei szer­veink szűrhetik le. Számunkra ott kezd izgalmassá válni a tényállás, ahol a problémák átlépik az emlí­tett szak- vagy felettes szervek ha­táskörét. Egy ilyen arányú építke­zés már a kezdet kezdetén jelen van a megye gazdasági életében. S ha eltekintünk ettől, kezdődnek a bo­nyodalmak. Az a tény, hogy a ka­­nalizálás, a vízellátás vonatkozásá­ban ideige­nes megoldásokra van szükség, az adott esetben indokol­ható. De az újabb építkezéseknél e mellékterületeket is figyelembe kell vennünk (és újabb építkezések lesznek), hogy párhuzamosan vé­gezzék el az összes munkálatokat, mert az ideiglenes megoldások, s ezt mindenki jól tudja, költségesek. Pillanatnyilag, s úgy látszik, a két ipari egység beruházási munkála­tainak egész ideje alatt, bonyodal­makat okoz majd a munkások el­szállásolása. A megyei építkezési­szerelési vállalat képtelen volt a „lépésen változtatni", úgy, hogy a követelményekhez (és mellesleg, idei tervfeladataihoz) igazítsa a gyergyószentmiklósi lakásépítkezé­sek ütemét. A 30 lakásos tömbház építéséhez ezidáig hozzá sem kezd­tek. Bár Minisztertanácsi Határozat is sürgeti a kérdés megoldását. Va­gyis nekünk is meg kell teremteni bizonyos feltételeket, azért, ami a megye érdekében történik. Ilyen vo­natkozásban szükségét látjuk an­nak, hogy a saját portánkon is ösz­­sze­hang­oljuk, következetesebben, sokoldalúbban tervszerűsítsük ten­nivalóinkat, a szándékainkat is. 1950 novemberében halt meg a szocializmus eszmé­jének egyik korai harcosa, közismert amerikai író, il­letnek a nevét a függ. 1 sz. sorban rejtettük el. A vízsz. 1, 17 és a függ. 20 sz. sorokban három nagysike­rű drámájának címét idéz­zük, a függ. 6 sz. sorban pedig egyik regényének cí­mét kapjuk. VÍZSZINTES : 9) Ilyen kúra is van. 10) Lopva ment. 11) A fényerősség egysége, névelővel.­­ 13) Az 1331-es angol parasztlázadás vezére. 15) Le­hetetlen I 16) Némán apad ! 20) Is­mert román író, az „Északi ország­út" szerzője. 21) A végén ered I 22) Az állam egyik pénzbevételi forrá­sa. 23) Vasúti párhuzam. 26) Ravasz vad. 28) Nagyszerű. 30) Barabás Zol­tán. 31) Csonthéjas gyümölcs. 33) Skálahang. 34) Női becenév. 36) Befejezetlen odú ! 37) Éktelen piac. FÜGGŐLEGES : 2) Bárányok, ro­mánul. 3) Állati vonásokat hordó, duhaj, érzéki erdei istenségek az ó­­görög mitológiában. 4) Szélhárfa. 5) Lágy, lusta. 7) Haza. 8) Kiejtett mássalhangzó. 12) A szilfa-félék la­­­tin elnevezése. 14) Kevesbedne. 16) Szafiai folyó. 18) Néma gebe ! 19) Ugyanaz. 24) Dolgozó szoba. 25) Tisztító eszköz. 27) Nyújt. 29) Hu­sáng. 32) Szabad töltéssel bíró d­­­om. 35) Idő­határok I 37) Kettős mássalhangzó. Mai rejt­vényünk 1970 november 1. vasárnap Napkelte: 6,52; nyugta: 17,06 Holdkelte: 9,27; nyugta: 17,55 Az évből eltelt 305 nap, hátra van még 60. ÉVFORDULÓK: - 20 évvel ezelőtt - 1950. no­vember 2-án - hunyt el George Bernard Shaw, vi­lághírű angol író (született: 1856-ban). - 1869. november 2-án szüle­tett Julia Haşdeu, franciául verselő román költő (meg­halt 1888-ban). HETIVÁSÁR: Etéd (vasárnap), Maroshéviz, Csikszentdomo­­kos, Gyergyóremete, Gyi­­mesközéplok (hétfő). ÁLLATVASAR: Gyimesközéplok (vasárnap), Csíkszépvíz (hét­fő). KIRAKÓVÁSÁR: Gyimesközéplok (hétfő). TELEVÍZIÓ NOVEMBER 1, VASÁRNAP 8.45 — Reggeli torna. 9,00 — Vasár­napi matiné gyermekeknek és iskolá­soknak. 10,00 — Faluműsor. 11,30 — Vladimir Horovitz zongoraművész Chopin- és Scarlatti-műveket ját­szik. 12,00 — A haza védelmében. 12,30 — Labdarúgás : Progresul—Petrolul (A-osztályú bajnokság) — közvetítés a Köztársasági stadionból. 14,15 — Labdarúgás : Ausztria—Olaszország — Európa-bajnoki mérkőzés második félideje (képmagnó Bécsből). 15,00 — MAGYAR NYELVŰ ADÁS. 16,30 — II.stúdió — vasárnapi magazin. 18,35 — Román rapszódia : az alexandriai Alunelul folklórcsoport műsora. 19,15 — Emlékezés Mihail Sadoveanura. 19,30 — Híradó. 20,00 — Csak az igazat — játékfilm. 21,35 — Románia 1000 képben — deltás halászok. 21,55 — Gianni Morandi énekel. 22,15 — Hír­adó. 22,30 — Sport. NOVEMBER 2. HÉTFŐ 18,00 — Színház és mozi. 18,30 — Máramarosi népszokások. 19,00 — Mik a teendői az ipari fővállalatok­nak? 19,20 — 1001 este — gyermekek­­nők. 19,30 — Híradó. 20,00 — Politikai szemle. 20,10 — A két rózsa háborúja —­ folytatásos színielőadás (II.). 21,00 — Operett diapozitívről. 21,40 — Skoplje. 22,00 — Híradó. 22:10 — A ro­mán társadalom dinamikája — A ve­zetéstudomány. 22,40 — Sport,­r­ány és termelés . Bemutatjuk az Orvostudományi Akadémia marosvá­sárhelyi Kutató Központját. Mezei Erzsébet és Kovács András népdalo­­kat énekel. Sport. NOVEMBER 3. KEDD Magyar nyelven : 6:30—7:00 — Ri­portműsor falusi hallgatóinknak . legfontosabb teendő a mezőn —­ az őszi munkálatok mielőbbi befejezése. Kívánságmuzsika: 16,30—18,00 — Hí­rek, tudósítások. „Volt egyszer egy bohóc“ — könnyűzene. Ipari krónika: a fa masasfokú kihasználása ke- MOZI NOVEMBER 1. VASÁRNAP CSIKSZERF.DAI Hargita : Mayer­ling (I-II. rész). Színes, szélesvásznú francia-angol film. SZÉKELYUDVAR­HELYI Homorúd : Kortársai( Il­ii rész). Szélesvásznú szovjet film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa: Jog az élethez. Színes mexikói film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famun­­kás : Az oroszlán ugrani ké­szül. Színes magyar film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás: A szolgáló. Szovjet film. MAROSHEVIZI Căliman: Várj, amíg besötétedik. Szélesvásznú amerikai film. TUS­­NADFÜRDŐI Olt : Patricia és a zene. Színes spanyol film. BORSZÉKI Borszék: Ki jön vacsorára ? Színes a­­merikai film. BORSZÉKI Forrás : Téma egy történethez. Színes, széles­vásznú szovjet film. VLAHICAI film. szzínház: A nagy kék jelzés Magyar film. .MADÉFALVI Vasutas : Az el­ítéltek kastélya. Román film. KalANBANYAI­­ Bányász : A bőr­ruhás fiúk. Szélesvásznú angol film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : A bosszúálló. Színes olasz film. GALU­­CASI Fenyő­­:Gentil úr álma. Színes, szélesvásznú francia film. LÖVÉTEI filmszínház: Várj, amíg besötétedik. Színes amerikai film. PARAJDI film-­­színház : Ki jön vacsorára ? Sí­ .­nes amerikai film. DITROI filn^^p színház : Uralkodónők harca. R^V­mán film. GYERGYOALFALLV /­Sí filmszínház : Doktor Mabusse ' visszatér Német film. CSÍKSZENT­­DOMOKOSI filmszínház : A varázs­ló. Szélesvásznú magyar film. CSÍK­­SZENTMÁRTONI filmszínház : Jog az élethez. Színes mexikói film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Freddy és a préri dala. Színes német jugoszláv film. CSÍKSZÉNVIZI film­színház : Az elítéltek kastélya. Ro­mán film. HODOSI filmszínház : A hajsza. Amerikai film. NOVEMBER 2. HÉTFŐ CSÍKSZEREDAI Hargita : Alfa Rómeó és Júlia. Magyar film. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : A Leontine akció. Színes fran­cia film. GYERGYÓSZENTMIK­­LÓSI Miorita : Ködös éjszaka. Szé­lesvásznú német film. SZÉKELYKE­­RESZTÚRI Haladás : Lányok köztár­sasága.. Lengyel film. MAROSHÉVI­­ZI Căliman : Lakáskiutalás. Színes lengyel film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Graminia szerelme. Színes, széles­vásznú bolgár-olasz film. BORSZÉK! Borszék : Szigorúan tilos a szere­lem. Szélesvásznú német film. VLA­HICAI filmszínház : A látha­tatlan nyomozó. Lengyel film. MADÉFAL­­VI Vasutas : Az elítéltek kastélya. Román film. GYERGYÓCSOMAFAL­VI Művelődés : Unalmukban. Széles­vásznú szovjet film. LÖVÉTEI film­színház : A nagyvakáció. Színes fran­cia film. PARA­TDI filmszínház : VI­­ridiana. Spanyol film. DU­ROT film­színház : A bosszúállók újabb kaland­jai. Színes szovjet film. GYERGYÓ­­ALFALUSI filmszínház : Egy marék dollárért. Szélesvásznú olasz film. CSITKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Véres makedón esküvő. Jugoszláv film. CSÍKSZENTMARTONI film­színház : Moll Flanders. Angol film. CSIKSZENTSIMONT filmszínház : Tony, elment az eszed. Csehszlovák fám. CSÍKSZÉPVTZI filmszínház : T.nyvnk­ köztársasága. Lengyel film. HODOST filmszínház: A titokzatos kozmoszbeli X. Japán film. RÁDIÓ A marosvásárhelyi stúdió műsora NOVEMBER 2. HÉTFŐ Magyar nyelven : 6,30—7,00 — Jogi tanácsadó , öröklési jog. Válaszok jogi kérdésekre. Szórakoztató muzsi­ka. 16,30—18,00 — .Hétfő: krónika. Mű­velődési­­kalauz. Zenés posta. Tudó­ 1970. NOVEMBER 1. VASÁRNAP IDŐJÁRÁS Megyénkben tegnap változékony idő volt, többnyire felhős égbolttal. Erős nyugati szél fújt. Csíkszeredá­ban 1 és 17, Székelyudvarhelyen­­2 és 18, Gyergyóalfaluban 2 és 12 Maroshévízen 1 és 12 fok között várakozott a hőmérséklet. A Meteorológiai Intézet előrejel­zése szerint az idő továbbra is vál­tozékony marad, átvonuló felhőzet­tel, esőkkel. Mérsékelt északnyugati szél. A legmagasabb nappali hő­mérséklet 6 és 7, a legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet -2 és plusz 2 fok között váltakozik. Reggel helyi ködképződés. UTUNK AZ OKTÓBER 30-I SZÁM TAR­TALMÁBÓL PUBLICISZTIKA: Tompa István: Mátyás háza előtt, Kántor Lajos : A titkok kapujában, Levelek Zsu­zsi babához (Szemelvények) Létay Lajos, Sylvester Lajos és Szentim­­rei Judit cikkeivel PRÓZA : Panek Zoltán : Négy­­szögletes huzat vagy a jóremény­ség foka. Mikó Imre : Búcsú Ud­varhelytől (regényrészlet), Robert Sabou­er : Svéd gyufa VERS : Király László­­ verscik­lusa, Gheorghe Tomozei és Matei Calinescu versei, Gellért Sándor és Jávorszky Béla finn versfordí­tásai IRODALOMKRITIKA : Marosi Péter : Klio és Kalliopé Apollón nélkül (Csehi Gyula kötetéről), Nagy Pál: Csúcsidény — csodabo­garakkal Csire Gabriella : Nevel­jünk olvasókat ! (Fórum) MŰVÉSZET : Páll Árpád : Véres farsang, Terényi Ede: A marosvá­­­sárhelyi filharmonikusok, Rónai István : Muzsikusportré vázlatá­nak ürügyén, Mikó Ervin tévé­jegyzete Új KÖNYVEK, LEVÉLVÁLTÁS, ORSZÁG-VILÁG, KERESZTREJT­­E­VÉNY A LOTO­PRONOSPORT vállalat 1970. november 10-én újabb RENDKÍVÜLI PRONOSPORT­­VERSENYT RENDEZ a Bajnokcsapatok Európa Kupá­ja, Kupagyőztesek Európa Kupá­ja és a Vásárvárosok Európa Ku­pája nyolcad­döntőinek mérkő­zéseire. A Loto-Pronosport vállalat az érdekeltek tudomására hozza, hogy 1970 október 28-tól a tele­vízió is rendszeresen közvetíti - egyenes adásban — a Lottó és Pronoexpressz heti húzásait.

Next