Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-01 / 102. szám
OLDAL HARGITA Iparosodik Gyergyószentmiklós. Képünkön : az épülő bútorszövetgyár almainkat gépek szövik tovább Az utóbbi években Hargita megye gazdaságát mindenekelőtt az arányaiban és méreteiben e vidéken ezidáig ismeretlen építkezések jellemezték. Építkezések, amelyek a Hargita lábánál elterülő szorgos székelyek és a románok lakta területek új történelmét írják meg. Mindez pártunk messzemenően tudományos gazdaságpolitikájának a konkrét eredménye, annak a politikának, amelynek egyik fontos célkitűzése az összes megyék harmonikus és gyorsütemű gazdasági-társadalmi fejlesztése — egyszóval a termelőerők arányosabb elosztása. „Az olyan megyék, mint Kovászna, Hargita, Szilágy, Szatmár, amelyek inkább vissza voltak maradva, jelentős fejlődésen mentek át az elmúlt ötéves terv során, ami nagyban megváltoztatta az emberek életét, százezrek munka- és életkörülményeit. Ami például a székelyeket illeti, elmondhatjuk, hogy a nemrég lezárult ötéves tervben megvalósult vagy megvalósulásnak indult az az évszázados álmuk, hogy azokon a vidékeken, ahol élnek, legyen fejlett ipar... Ez végső soron konkrét kifejezése annak, hogy pártunk igyekszik virágzó életet teremteni az ország minden megyéjében, elérni, hogy hazánk dolgozóinak jogegyenlősége, nemzetiségi különbség nélkül, elsősorban az anyagi lét területén váljék valóra“ — mutatott rá Nicolae Ceauşescu elvtárs a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának plenáris ülésén elhangzott beszédében. Ezeket a szavakat testesítik meg azok az új ipari létesítmények, amelyeket az elmúlt ötéves terv folyagata adtak át rendeltetésüknek, illetve kezdték meg építésüket. Mindannyian ismerjük ezeket, s ma már nem újdonság a székelyudvarhelyi cérnagyárról, a Csíkszeredái kötöttárugyárról és más fontos létesítményekről beszélni. Hargita megyében ebben az időszakban a leggyorsabb ütemű fejlődést a textilipar ismerte. Csíkszeredában és Udvarhelyen a már meglévő készruhagyárak mellett megkezdte tevékenységét ■a kötöttáru-, illetve a cérnagyár. Mindkét helységben jelenleg az építkezések előrehaladott szakaszához érkezett a gyapjú-, illetve gyapotfonoda. Nos, ezek üzembehelyezése eredményeként a két város országos viszonylatban is igen fontos textilipari központtá lép elő. Csíkszeredában a meglévő két egységben jelenleg 3200 munkás dolgozik. Az új fonoda már ez évben még 700 személy számára , biztosít megélhetési lehetőséget. Hasonlóképpen Székelyudvarhelyen is, ahol jelenleg a cérna- és a készruhagyárban közel 2900-an dolgoznak. Ez a szám nem marad sokáig „érvényes“, mert december folyamán a fonodában több mint 600-an fognak a korszerű gépi berendezések elé állni. Nem túlzás azt állítani, hogy a hazai textilipar e két új központjában dolgozó — nagyrészt fiatal munkás — számára új életet jelentett a gyár. A biztos megélhetési lehetőségen túl megbecsülést jelent korszerű, automata gépeken dolgozni, amelyekről a még nem is olyan messzi múltban álmodni sem mertünk. De ezen túl a két új fonoda üzembehelyezése harmonikusabb, erőteljesebb fejlődés távlatait nyitja meg a megye textilipara, egész gazdasága előtt, hisz az itt megfont különböző fonalak jelentős részét e megye területén dolgozzák fel. Az elmúlt év óta egyre többet és egyre gyakrabban hallani Gyergyószentmiklós iparosodásáról is. Itt tulajdonképpen a megye egy harmadik textilipari központja körvonalazódik. Épül a bútorszövet- és műszaki anyag gyár. Nem akármilyen gyár lesz ez, hisz a beruházások értéke megközelíti a 140 millió lejt.. Évente kétmillió négyzetméter bútorszövetet és több mint 1 millió négyzetméter műszaki anyagot fog majd előállítani az itt dolgozó 1100 munkás. Az új létesítmény szervesen egészíti ki a meglévő gyergyószentmiklósi lenfonodát és gyergyóalfalusi lenáztatót. Ipart jelent Gyergyó vidékének, jobb megélhetőségi lehetőséget e vidék lakóinak. Székelykeresztúron is az iparosodás új történelmét írják. 1970- ig itt alig két-három kisebb jelentőségű egység működött. Köztük a lenáztató, amelynek megújhodása az elmúlt évben kezdődött meg. Jelentős bővítési és korszerűsítési munkálatokra kerül sor. Nemrégiben pedig megkezdődött egy nagy termelőképességű fonoda építése, amelyet 1972-ben helyeznek működésbe. Vastag fonalat és kötelet fognak itt előállítani, az évi termelés meghaladja majd az 1200, illetve a 2000 tonnát. Közel 2000-en fognak itt dolgozni, jóval többen mint a keresztúri ipari egységekben jelenleg foglalkoztatott munkáslétszám. Hargita megye egyetlen iparágának közeli távlatait próbáltuk röviden felvázolni. De ez egyben tükrözi azt a gazdasági előrehaladást, amely ma jellemzi a megyét. Hisz bármerre is járunk, a lázas építőmunka jeleivel találkozunk, Szentkeresztbányán újjászületik a patinás vasüzem, Lövétén új részleggel gyarapodik a vasércbánya, Balánbányán újabb bányákat tárnak fel, fokozódik a termelőkapacitás, Gyergyószentmiklóson jelentős bútorgyár, Csíkszeredában pedig faipari felszereléseket gyártó üzem épül, és folytathatnánk még a felsorolást. Távlataink és eddigi sikereink számbavétele a munka ünnepének és pártunk megalakulásának félévszázados évfordulója küszöbén megelégedéssel tölt el mindannyiunkat. Hecser Zoltán Az épülő Csíkszeredai gyapjúfonoda r . Hogyan ünnepük május elsejét megyénk dolgozói CSÍKSZEREDÁBAN Az ünnep csak úgy öröm, ha gondos előkészületek előzik meg. Csíkszeredában már napok óta folyik a készülődés. Díszítik a házak homlokzatát, az utcákat, a jól végzett munka tudatában szépülnek az emberek is. A felvonulás után várja a dolgozókat Zsögödfürdő. Itt összpontosították a szórakozási lehetőségeket., A szabadtéri színpadon három-négyórás színvonalas kultúrműsor lesz. A készruhagyár a pionírház, a gyermekek háza és a Művelődési Ház együttesei énekkel, tánccal szórakoztatják majd a nézőket. Több mint 16 elárusító bódét állítottak fel a város különböző pontjain és Zsögödfürdőn. Hűsítőket, cukrászsüteményeket, gyermekjátékokat, népművészeti tárgyakat lehet majd vásárolni. A falusi szövetkezetek sátrában, különlegességként bárányflekkent, házikenyeret, jó bort lehet majd kapni, az állami gazdaság elárusítói pityókás tokánynyal is szolgálnak. Rossz idő esetén a délelőtti program a Művelődési Ház nagytermében, a továbbiak pedig a vendéglátóipari egységekben zajlanak le. Az elfogyasztható élelemmenynyiségről a helyi kereskedelmi vállalat vezetőségétől kaptunk néhány csillagászati számnak tűnő adatot: 70 000 üveg sör, 9000 darab flekken, 8000 darb mititej, 300—300,kg virsli, illetve kolbász vár eladásra. Ezt kiegészíti 8000 üveg borvíz, 15 000 adag fagylalt, 6000 darab cukrászsütemény és mindenből a tartalékok. Meglepetésnek szánták a kürtöskalácssütést. A kétnapos ünnepen Csíkszeredában két egységgel bővül vendéglátóiparunk, megnyílik a szeredai strand büféje és a régenvárt INTIM cukrászda. SZÉKELYUDVARHELYEN Megcsinosodva, újrameszelve várják május elsejét a municípium főutcáinak, főterének épületei. Az építő befejezte a munkálatokat a turistaszállónál. Aszfaltszőnyeget kapott az új zöldségpiac. Általános városszépítési mozgalom bontakozott ki. A felvonulás után kétnapos öröm, pihenés, szórakozás vár a székelyudvarhelyiekre is. A sportrajongók a Május 1. Kupa kétnapos versenyén izgulhatnak. Valamennyi sportágat átfogó verseny lesz ez. Nem szabad megfeledkeznünk a C-osztályos labdarúgóbajnokság május 2-i mérkőzéséről sem: délelőtt 11 órai kezdettel az UMTE a segesvári CFR csapatával lép pályára, méri öszsze tudását. Ha az idő kedvez a kirándulók felkereshetik kedvenc pihenőhelyüket, a Szejkét. (Itt és a Sétatéren sátoros ünnepet szervez a helyi kereskedelmi vállalat.) A Szarkakőt, Kerekerdőt, a Kápolna környékét... A kereskedelem felkészült az ünnepekre. Ételek, italok, hűsítők,, édesipari termékek bőséggel állnak az ünneplők rendelkezésére. A felvonulás után valmennyi közélelmezési egység nyitva lesz. De hadd utaljunk néhány áruféleség készenlétbe helyezett menynyiségére. Tizennyolcezer liter (!) sör, egy vagon bor, tizenötezer adag rostonsült, harmincezer darab cukrásztészta, három tonna fagylalt, tízezer üveg hűsítő... Lenyűgöző mennyiségek GYERGYÓSZENTMIKLÓSON A korareggeli órákban a fúvósénekar ébreszti az ittlakókat s aúvósok a továbbiakban sem pihennek, nyolc órától egyórás hangversennyel szórakoztatják az ünnepi nagygyűlésre sereglő dolgozókat. A megemlékezést a város főterén tartják, az ünneplők innen autóbuszokkal közelíthetik meg a Magas-bükki vikkendtelepet, ahol közel öt órát tartó kul t turális seregszemlét tekinthetnek meg. Gyergyószentmiklós legjobb műkedvelői lépnek itt fel ez alkalommal: a városi Művelődési Ház táncegyüttese, a Fakitermelő -és Feldolgozó egység országos díjat nyert népdalcsoportja, a Gyilkosló Kisipari Szövetkezet népdalcsoportja, az 1. számú általános iskola mandolinzenekara, könynyűzenekarok. Az ünnep rangjához mérten készült a Helyi Kereskedelmi Vállalat is, idejében gondoskodott a szórakozni vágyókról, megfelelőmennyiségű árut visznek ki a majális színhelyére. Tizenöt sátort állítanak fel és mindegyiknek meg lesz a maga rendeltetése. Ötben flekként sütnek, más ötben sört árusítanak, a többiekben pedig hűsítőket, süteményeket, kürtöskalácsot, virslit, debrecenit. Tábortűzzel, tánccal ér véget Gyergyószentmikdóson az egésznapos ünnepségsorozat. MAROSHÉVIZEN A május elseji ünnep előestéjén a maroshévíziek különösen nagy gondot fordítottak a városszépítésre. És, mondhatjuk, sikeresen vizsgáztak. Új színt kaptak a középületek, a lakóházak, zöldellnek a parkok, a virággruppok az utak mentén. De a város lakói nem csak ennyivel büszkélkedhetnek — ipari és kereskedelmi egységei erre az alkalomra jelentős tervtúlteljesítést jelenthetnek. Sikereik tudatában, munkájuk eredményének megelégedésével vesznek részt a május elseje tiszteletére rendezendő nagygyűlésen a Fakitermelő- és Feldolgozó Egység munkásai, valamint a többi vállalatok, intézmények dolgozói. Az ünnepi nagygyűlés után felkerekedik a város és megszállja a Fenyő üdülőhely sétányait, tisztásait, a melegvízű strandot. A szabadtéri színpadon Maroshévíz műkedvelő együttesei külön, a májusi ünnepre összeállított gazdag műsorral lepik meg a szórakozni vágyókat. A kereskedelmi egységek jól felszerelt sátrakkal, standokkal várják a vendégeket, lesz elegendő flekken, sör. Az ünnepségek azonban nem érnek véget szombaton. Május másodikán ugyancsak a helyi üdülőben rendezik meg az immár hagyományos ifjúsági napot, amelynek keretében kulturális- és sportrendezvényekre (többek közt egy színvonalas női röplabdatornára) szórakoztató játékokra kerül sor. SZÉKELYKERESZTÚRON Az április végi szeszélyes időjárás sem tudta megakadályozni a város dolgozóit a nagy ünnepre való lelkes előkészületeiben. Már április 29-én díszbe öltözött, hogy tisztelettudóan, az ország más helységeivel együtt Május 1-én ünneplő köntösben köszönthesse a dolgozók szolidaritásának nemzetközi napját. A lázas készülődés hetekkel ezelőtt megkezdődött, hogy a felvonulás után gazdag és színes kultúrműsorral szórakoztathassák a dolgozókat. Közvetlen a felvonulás után a Törekvés kisipari szövetkezet és a gyermekotthon kórusa lép fel. A legjobb szavalók és énekszólisták is ott lesznek, de nem marad el a város környékén jól ismert tánccsoport sem, amely Küküllő- és Marosmenti párostáncokkal zárja a főtéri ünnepséget. Délutánra Sóskúton népünnepélyt szerveztek, este pedig a Művelődési Házban megkezdődik a reggelig tartó táncmulatság. Az ünnepi szórakoztató műsor ,vasárnap is folytatódik. ön megyénk szülötte, megkérném talán először ejtene néhány szót eddigi életéről, az indulásról ? — Énlakán születtem, de talán mégis igazi szülőházam a Székelyföld egy másik része, az Erdő-vidék, a gyönyörű fekvésű Magyarhermány, ahol az elemi iskoláim végeztem. De legkedvesebb emlékeim nemcsak ide, a gyerekkori tájakhoz kötődnek, hanem Székelyudvarhelyhez is. Itt lettem a háború éveiben gimnazista, majd ottan is érettségiztem 1950-ben. Egyszóval a gyerek és kamaszévek emlékének jó része a mai Hargita megye embereihez, elfeledhetetlen tájaihoz fonódik, innen indultam el felvételizni a temesvári főiskolára, a matematika-fizika karra, ahol az egyetemi évek letelte után tanársegéd, majd a ranglétra hágcsóin kapaszkodva lettem, ami lettem. ... A szorongás csak megmaradt, pedig a bemutatkozásnál nyomban igazat adtam barátaink szavainak. Sőt viccelni is támadt kedvem, mondogattam : „a tudomány berkeiben csatangolsz, fiam". De egy rossz éle sosem oldja fel az elfogultságot, mert elfogult voltam, most bevallhatom. Az ember különben is hajlamos tekintélytiszteletre, s bennem olykor-olykor felerősödik ez az érzés, pedig többször volt káromra, mint hasznomra, sokszor vette el kedvemet mindentől egy-egy talmi nagyság. S különben is, nagyon előkelő név avagy cím az atomfizikus, mintsem egy magamfajta földi halandó ne tisztelné azt. Megkérem munkáiról, eddigi munkásságáról beszélne ? Elméleti atomfizikával foglalkozom, az egyetemen is e tárgykörhöz tartozó tanokat tanítom. Tudományos téren a spinoreális fizikai erőterek nem euklideszi térben vagy görbült térben való tanulmányozása köt le, más szóval az elektron tanulmányozása gravitáció hatására és az azt leíró egyenletek. E kérdésről több tanulmányt írtam, amelyek a hazai kiadványokon túlmenően, a Francia Tudományos Akadémia közleményeiben, az Il Nuovo, Cimento olasz és más külföldi tudományos közleményekben jelentek meg. Ezenkívül a neutrino fizika és neutrino csillagászat is érdekel, no meg az asztrofizika. Az előbbiről könyvet is írtam: A neutrino szerepe a fizikában, csillagászatban és kozmológiában címmel, amely világszinten az első ilyen összegező munka, e téren... Angol, német, orosz, francia, nyelvre lefordított tudományos dolgozatait mutatta Ön. Belelapoztam már csak udvariasságból is, de érdekelt a dolog, pedig jaj, biz' az irodalmár lelkem inkább elszörnyülködött a bonyolult, számomra érthetetlen egyenletrendszerek láttán. „Ki tudja ezt megjegyezni ?“ — tört elő a valamikori kisiskolás aggodalom, amelyhez a felnőtt gyorsan hozzátette a bonyolult dolgok megalkotója iránti ámulatot. És egy tövön fakadt a laikus elismerés is, a munka, a tudományos tevékenység megkövetelte áldozatos, komoly, odaadó munka, a végtelen, türelem, végtelen akarás iránt, a kitűzött célt elérő eredményes akarás iránt... — Szerénytelenség az én számból ez elismerő szó, de amit csak Ön megmutatott, kétségtelen bizonyítékai a tanár elvtárs tudományos sikereinek, eredményes tevékenységének. Véleménye szerint, mi szükséges ahhoz, hogy az ember, az őt leginkább jellemző munkában sikeresen tevékenykedjék az élet bármely területén ? Hát erre főként sablonos választ adhatok. Mindenkoron jól meg kell választani, hogy milyen területen akar dolgozni az ember, rengeteget kell tanulni, dokumentálódni, állandóan napirenden kell lenni a már felhalmozott ismeret-, tudásanyaggal, vagyis kell tudni, hogy mit „csinálnak" mások. Megállás nincs, mert az egyet jelent a lemaradással. Például az én szakterületemen elengedhetetlenül szükséges a világ nagy kutató központjai által kibocsátott tudományos munkák ismerete. Világszinten meg van szervezve az információcsere, az angol, orosz, francia nyelvre lefordított anyagokat, mi is megkapjuk, beszerezzük. De tanulmányozásukhoz ismerni kell ezeket a nyelveket is. Az én nemzedékem valahogy együtt nőtt fel ezzel a tudományággal, amikor az egyetemre jöttem még nagyon is gyerekcipőben járt, amit a diákjaimnak tanítok, azt én sem tanultam. Továbbá ismerni kell a más tudományágak eredményeit. De megállni nem lehet, ha az ember leáll, „meghalt“. És gyors siker ? Azt a tudományos tevékenységben, de bárhol a munka mezején, csak a kitartás, felkészülés, az évek türelme hozza el. . . . Minden interjú meghatározott céllal, szándékkal íródik. Nem is tagadtam, hogy a munka ünnepét köszöntő ünnepi számot célozza az Önnél tett látogatásom. A tudományos ember munkájáról, mindennapjairól szerettem volna írni. De éreztem, hogy Ön szívesebben beszél a quasar, pulsor, neutron csillagokról, ezeknek az óriás csillagoknak a még óriásabb energiájukról, mely jóval meghaladja az egész Galaxisunk energiáját. Éreztem, ön jobb szeretne egy szakértőt helyemben, akivel vitatkozni lehetne a világegyetemről, a csillagok fejlődéséről. Mert sajnos a tanár elvtárs keveset beszélt magáról, a munkájáról annál inkább. S most az utólagos dedukció, a megmaradt benyomások alapján bizony erőt (és tollat) meghaladó feladat elvont „belső" dolgokról fogalmazni. De végtére is igaza van Önnek ! Minek azokról beszélni, nem elég beszédesek a munkában törődött percek eredményes megvalósításai. Az embert faragta a munka, de az ember irányította munkáját a „csillagok felé", az ismeretlen ismeretének. S közben szinte természetes volt az önfeláldozás, az évek vívódása, a kétely, a kudarc, a mégis kitartás, a felfedezés öröme, a siker büszkesége, az elismerés boldogsága, az örökös továbbakarás. Ezekről Ön szót sem ejtett. De nem lenne szemtelenség számonkérni ezt, ami Önnek, mindenkinek, munkáskéznek, munkás elmének természetes? — Nemrégiben olvastam Edward Teller amerikai atomtudós fellengős szavairól, amelyben kijelenti, hogy az atombomba korántsem veszélyes az emberre, s lebecsülve a veszélyt, mintegy újabb „Hirosimára“ ösztönöz. Bár ön az elméleti atomfizikusok népesnek nem nevezhető táborába tartozik, akiknek semmi közük a negyedszázad előtti pusztításhoz, mi a véleménye a tudós ember felelősségéről? — Kétségtelen Teller állításának erkölcsi tarthatatlansága. A tudósnak megvan a maga felelőssége. Felfedezései majd mindig az emberiség javát célozzák (mint ahogy az első atombomba létrehozóit is a gyászos emlékű fasizmus rámtetteinek megakadályozása is sarkalta). De a tudós felfedezésének felhasználása nemcsak tőle függ, sőt, ez végsősoron az emberi társadalomtól, továbbmenve az egész emberiség felelősségétől függ, az egyéni és kollektív felelősségérzet magasfokú érvényesülésétől függ. Hiszen az ember sosem lehet többé önönpusztítója, önmagának, életének, munkájának. ... Bár, úgy legyen. .. — folytatnám a gondolatot, de érzem, messzire tekeredne az újabb beszédfonál. És még rengeteg kérdezni való lenne. Kérdezném a társadalmi életben való sokirányú tevékenységéről, a napilapok, tudományos folyóiratok, hetilapok hasábjain gyakorta látott cikkekről („Minderre honnan az idő?"), de Önt hallgatva (és bevallom, a tudományos részeknél kevésbé értem), mindegyre József Attila sorai zsongnak elő: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes“. Igen, csak így érdemes, konokon, kitartóan, felelős emberséggel. Szépen, bárhol, mindenütt. Aztán az is eszembe jut, hogy bizony egy interjú kereteit nem lehet a végtelenségig nyújtani, s ezért is megmaradok az egyetlen utolsó kérdésnél. — Azt mondják, bárhol is éljen az ember, a szülőföld hívő szavát mindig hallani véli? ...minden évben hazamegyek. Az Erdővidékre, Hargita megyébe is. De erről szép sorokat ír a magyar származású, amerikai, Nobel-díjas atomfizikus, Wigner Jenő: „Sok-sok víz folyt le a Dunán, mióta utoljára fürödtem benne. Az idő azonban nem mosta le hálaérzetemet születésem helye iránt. Nem felejtettem el, hogy bölcsem volt, hogy sokáig éltetett, hogy ott szereztem meg tudásom alapjait“. Ezeket mondhatom én is, húszévi temesvári tartózkodás után. Mindig. — Köszönöm, tanár elvtárs. Lejegyezte: Bálint András a CSILLAGOK FELE — Kedves tanár elvtárs, higgye el, még most is kissé szorongó érzéssel gondolok vissza beszélgetésünkre. Pedig készültem rá erősen, előre megfogalmaztam magamban a kérdéseket, s míg Temesvár felé döcögött a gyorsvonat, majd mindvégig a kezdő mondatokat ízlelgettem, mert valahol a tudat mélyén sejtettem, (s jól sejtettem), hogy már a bemutatkozásnál odavész az erőszakolt magabiztonság, elfelejtődnek a szép szavak, s hadarimódon eldará■ lók néhány érthetetlen szólamot. Pedig mondogatták, bátorításul, közös ismerőseink, hogy értelme nincs a félisnek, ön közvetlen, kedves ember, kiváló interjú-alany, csak győzzem majd jegyezni a válaszokat... Szokatlan interjú TORÓ TIBOR elméleti atomfizikussal, a temesvári tudományegyetem --------------------- előadó tanárával ————— Mindannyiunk kenyeréért... Évszázadok teltek évszázadok után, földművesek nemzedékei görnyedtek, verítékeztek uraik hasznát növelve, fiakat nemzettek újabb parasztsorsra, más szolgájául. Forró volt a nyár és egyenes lett a kaszakard és puskagolyó, börtön és korbács válaszolt a földműves örök óhajára: földet akarunk, magunkénak, mit eddig csak műveltünk-Kis termések, sok-sok izzadtság■ Új és új remények a beteljesülésig- És szárbaszökkent a csíra, valóság lett az óhaj. A földműves ma nemcsak művelője, ura is a földnek, tulajdonosa, gazdája- Eltűnt a kis eke- Ki siratja? Feketén fordul barázdák hosszú sora, gépek ezreinek zúgása repeszti a mezők csendjét- Iparrá válik a föld művelése, tudománnyá. Még csak hozzákezdtünk, az út elején tartunk, de már szép eredményekről is beszélhetünk- Elégedetlenek vagyunk azzal amit elértünk, többet akarunk a jövőtől, s jól van ez így-Május hónapja virrad ránk, gyönyörű május- Virágzó fáival, dús vetéseivel, maghéját feszítő csírák milliárdjainak fényretörő erejével. Eredményeink szépek, lelkesítőek, a pártot köszöntő szavunk tisztán cseng: feladatainkat becsülettel, idejében teljesítjük- Bogos Sándor mi. MÁJUS 1. SZOMBAT