Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-08 / 108. szám

IV. évfolyam 108. (993) szám 1971. MÁJUS 8 szombat Ára 30 bani VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Az RKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére ünnepi gyűlés a fővárosban NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs előadói beszéde Péntek délelőtt ünnepi gyű­­­lés volt a Köztársasági Palota termében a hazai munkásmoz­galom, a román nép történe­te korszakalkotó eseményének , a Román Kommunista Párt megalakulásának­­ 50. évfor­dulója alkalmából. A hatalmas terem ünnepi köntösbe öltözött. A színpad hátterét a párt és az ország óriási zászlói, a Román Kom­munista Párt címere, az 50-es jubileumi évszám és az 1921— 1971 jubileumi dátum díszíti. Tíz órakor viharos taps és éljenzés köszönti a terembe lépő párt- és államvezetőket. Az elnökségben helyet foglal­nak a következő elvtársak: Nicolae Ceauşescu, Ion Gheor­ghe Maurer, Emil Bodnaraş, Manea Manescu, Paul Nicu­­lescu,Mizil, Gheorghe Pană, Gheorghe Rădulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florian Dănălache, Constantin Drăgan, Emil Dră­­gănescu, Fazekas János, Petre Lupu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Răutu, Gheor­ghe Stoica, Vasile Vilcu, Şte­fan Voitec, Iosif Banc, Cons­tantin Băbălău, Petre Blajo­­vici, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, M­iu Dobrescu, Aurel Duca, Gere Mihály, Ion Iliescu, Ion Ioniţă, Király Ká­roly, Vasile Patilineţ, Ion Stă­­nescu, Mihai Telescu, Iosif Uglar, Richard Winter, vala­­mint a párt megalakításának részvevői és más munkásmoz­galmi veteránok — Gheorghe Cristescu, a Romániai Kom­munista Párt első főtitkára, Constantin Pârvulescu, Chivu Stoica, Mihail Cruceanu, Ion Niculi, Alexandru Sencovici, Gheorghe Vasilichi, Petre Constantinescu-Iaşi, Vanda Nicolschi, Constantin Ţiules­­cu, Constanţa Crăciun, Vasile Bîgu, Victor Brătfăleanu, Ion Popescu-Puţuri, Sanda Ran­­gheţ, Anton Breitenhofer, Bá­nyai László, Csögör Lajos, Méliusz József, Gheorghe Pet­­rescu, Gheorghe Rusu, Mihai Roşianu és Vida Géza, ipari és mezőgazdasági élenjáró dol­gozók — a Szocialista Munka Hősei —, társadalmi szerve­zetek vezetői, tábornokok, tu­dományos, művészeti és kul­turális dolgozók. A teremben vannak az RKP KB, az Államtanács és a kor­mány, a Szocialista Egység­front Országos Tanácsa tag­jai, párt- és állami aktivisták, az ország összes megyéiből ér­kezett számos illegalitásbeli párttag, az RKP megyei bizott­ságainak első titkárai, közpon­ti intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, a terme­lésben élenjáró munkások és parasztok, fegyveres erőink több katonája, tudósok, művé­szek. Az ünnepi gyűlésen jelenlé­vő több ezer ember magának a párt történetének szimboli­kus képét alkotta. Jelen voltak az RKP első alakuló kongresz­­szusának részvevői, a régi harcosok, akik az illegalitás súlyos éveiben a párt soraiban harcoltak azokban a nagy osztálycsatákban, amelyeket a kommunisták szerveztek és vezettek a haza szabadságáért és függetlenségéért, a nép bol­­dogságáért. Jelen voltak, akik hozzájárultak az augusztus 23- i fegyveres felkelés győzelmé­hez, a demokratikus rendszer megteremtéséhez, a népi for­radalom megvalósításához. Je­len voltak az összes dolgozók — románok, magyarok, néme­tek és más nemzetiségűek — képviselői, minden korcsoport­hoz és szakmához tartozó dol­gozók képviselői. Ezek az em­berek kétkezi és szellemi munkájukkal lelkesedéssel és magasfokú hazafias felelősség­­érzettel vesznek részt a Román Kommunista Párt politikájá­nak kidolgozásában és valóra váltásában, építik hazánk föld­jén a sokoldalúan fejlett szo­­cialista társadalmat. Jelen volt Románia Szocia­lista Köztársaságban akkredi­tált számos diplomáciai képvi­selet vezetője. (Folytatás a 3. oldalon) Tisztelt elvtársak és barátaink! Ma ünnepeljük a Román Kom­munista Párt megalakulásának, ennek a népünk életében törté­nelmi jelentőségű, korszakalkotó eseménynek az 50. évfordulóját. Engedjék meg, hogy ebből az ün­nepélyes alkalomból tolmácsol­jam önöknek, az összes kommu­nistáknak, egész népünknek a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsa és kormánya legmelegebb jókí­vánságait és szívélyes üdvözletét. (Erős, hosszas taps.) Ez az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy visszapillantsunk a párt által megtett útra, azokra a harcokra, amelyeket a munkás­­osztály, hazánk összes dolgozói folytattak a társadalmi és nem­zeti igazságért és szabadságért, a burzsoá-földesúri rendszer meg­döntéséért, a politikai hatalom kivívásáért és a szocializmus si­keres felépítéséért Romániában. A megtett út nem volt sima , sok nehézséget kellett legyőzni, nagy akadályokat kellett leküzdeni — de sem a vadállati terror, sem a börtönök, sem pedig a halál nem tudta letéríteni a kommunistákat útjukról. A kommunisták mindig magasra emelték a társadalmi és Tisztelt elvtársak! Pártunk története a munkás­­osztály, a parasztság, az értelmi­ség, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók társa­dalmi és nemzeti harcainak tör­ténete, a romániai munkás, és forradalmi mozgalom megszüle­tésének és fejlődésének története. Mi, kommunisták, a nép haladó hagyományainak folytatói va­gyunk. Megbecsüljük mindazo­kat, akik az idegen elnyomatás ellen,­­ a nép függetlenségéért, a román nemzeti állam megalakí­tásáért vívott harc élén álltak. A harcok nehezét mindig a széles néptömegek viselték, forró há­lánkat fejezzük ki nekik és ke­gyelettel adózunk e harcokban hozott súlyos áldozataiknak. A XIX. századot nagy nemzeti és társadalmi felszabadulási moz­galmak jellemezték. Az 1821-es felkelés, az 1848-as forradalom, a fejedelemségek 1859. évi egyesü­lése, az 1877-es függetlenségi há­ború sorsdöntő mozzanat orszá­gunk történetében. Ugyanakkor ezek az események jelezték, hogy országunk rátért a kapitalista fejlődés útjára, és hogy a törté­nelem szinterén a burzsoáziával egyidőben megjelent a munkás­­osztály is. A múlt század második felében, különösen a román nem­zeti állam 18­39-ben történt meg­alakulása után, Románia erőtel­jes kapitalista fejlődésen ment át. Az a sajátos helyzet, amelyet az ottomán birodalomtól való függőség és az idézett elő, hogy a külföldi tőke már akkoriban be­hatolt az ország gazdaságába, rendkívül nehéz körülmények közé juttatta a dolgozókat. Ilyen keretek között már az 1860—1870- es időszakban kezdtek megala­kulni a munkás szervezetek. Meg kell jegyeznem, hogy az első munkáskörök létrejöttét, a szocialista eszmék romániai elter­jedésének kezdetét ösztönözték a­­zok a kapcsolatok, amelyeket ro­mán harcosok tartottak fenn a tudományos szocializmus mente­nemzett küzdelem zászlaját, a munkásosztály, egész dolgozó népünk biztoskezű szervezői­ként és vezetőiként munkál­kodtak. (Erős, hosszas taps.) Har­cukban a kommunistákat állan­dóan a mindent legyőző marxis­ta-leninista tanításba vetett töret­len hit, a nemzeti szabadságra és társadalmi igazságra irányuló né­pi törekvések iránti bátortalan odaadás lelkesítette. (Élénk taps.) E gyűlésen jelen vannak vete­ránok, akik részt vettek a párt megalakításában, az illegalitás éveinek sok aktivistája, aki ha­tártalan odaadással teljesítette a párttól kapott feladatokat, s ki­vette részét pártunk és népünk összes nagy sikereiből. A párt i­­gen nagyra értékli az illegalitás éveinek aktivistáit.­ A Központi Bizottság nevében meleg jókíván­ságainkat és kommunista köszö­­netünket tolmácsolom valameny­­nyiüknek. (Hosszas taps.) Sokan azok közül, akik 1921- ben részt vettek a párt megala­kításában és soraiban aktiváltak, nincsenek már közöttünk. A mély tiszteletadás jeléül adóz­zunk emléküknek egy percnyi csenddel. (A hallgatóság pár pil­lanatra feláll, kegyelettel adó­zik az elhunytak emlékének t­­remtőivel , Marx-szal és Engels­­szel. 1888-ban Engels Ion Nădejde szocialista harcoshoz intézett le­velében kifejezte­ nagy megelége­dését afölött,, hogy a romániai­ szo­­cialisták programjukban a mar­xista elmélet alapelveit alkalmaz­zák. A munkásmozgalom fejlődése és a tudományos szocializmus esz­méinek elterjedése nyomán 1893- ban megalakult a Romániai Mun­kások Szociáldemokrata Pártja. Noha csak hat évig működött, mert egyes vezetők átálltak a burzsoázia oldalára, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Párt­ja rendkívüli mozzanatot jelentett a proletariátus politikai harcában. A szakszervezeti mozgalom orszá­gos méretű megszervezése 1906- ban és a Szocialista Párt helyreál­lítása 1910-ben tükrözte a romá­niai munkásosztály politikai é­­rettségét, azt, hogy egyre jelentő­sebb szerepet vívott ki az ország életében. A romániai munkásmoz­galom továbbra is kapcsolatot tar­tott fenn más országok forradal­mi mozgalmával ; segített Orosz­országba szállítani a nyugati o­­rosz emigráció által, nyomtatott irodalmat — beleértve a lenini Iszkrát is, — kinyilvánította ak­tív szolidaritását az orosz proleta­­riátusnak a cárizmus elleni 1905- ös harcával, többek között segít­séget nyújtott a Potyemkin cirká­ló forradalmi legénységének, a­­mely— mint ismeretes — politi­kai menedékjogot kapott Romá­niában. A román szocialista har­cosoknak közvetlen kapcsolataik voltak V. I. Leninnel. Az első imperialista világháborút megelő­ző években, valamint a háború idején a munkás- és szocialista mozgalom határozottan fellépett a háború ellen, részt vett a háború­ellenes nemzetközi értekezleteken és nagy tömegtüntetéseket szerve­zett az országban. A háború befejezése és az egységes nemzeti állam megte­remtése után, Románia fejlődésé­nek új szakaszába lépett , ugyan­akkor a munkás- és szocialista mozgalom új dimenziókat kapott. Századunk második évtizedének végén az országban számos tár­sadalmi és nemzeti ellentét hal­mozódott fel, s ez mélyreható vál­tozásokat követelt meg a társadal­mi életben. Különösen az agrár­reform végrehajtása, a fejlett nemzeti ipar megteremtése, a kül­földi tőkétől való függőség felszá­molása, a politikai és állami élet demokratizálása vált sürgetővé. Ezektől a változásoktól függött az ország gyors gazdasági és társa­dalmi haladása. A nemzetközi életben is állan­dóan mélyültek az osztályellenté­tek, megnövekedett a munkásosz­tály forradalmi lendülete, biro­dalmak omlottak össze, fokozó­dott a nemzeti és társadalmi fel­­szabadítási küzdelem.'Arság,y'Ok­­tóberi Szocialista Forradalom győ­zelme az emberiség történelme új korszakának kezdetét hirdette — a szocializmus és a kommuniz­mus megtermelésére való áttérés korszakát. Ilyen belső és külső körülmé­nyek között a romániai munkás­­osztály és más társadalmi erők elszántan harcra keltek a társa­dalmi és nemzeti elnyomás ellen. Az 1918—1919-es sztrájkok, az 1920-as általános sztrájk a forra­dalmi lendület növekedéséről és arról tanúskodik, hogy a munkás­­osztály egyre erőteljesebben érvé­nyesül a román társadalom­ leg­haladóbb társadalmi erejeként. A belföldi és a nemzetközi hely­zet, az akkori évek osztályharcai meggyorsították annak a szüksé­gességnek a kikristályosodását, hogy olyan új típusú forradalmi párt alakuljon meg, amely vezetni tudja a munkásosztályt és a többi haladó társadalmi erőt a demok­ratikus jogaik és szabadságjoga­ik megvédéséért, a mélyreható társadalmi átalakulásokért vívott harcban. A szocialista párt sorai­ban egyre erőteljesebben hallat­ták szavukat azok az erők, ame­lyek állást foglaltak egy marxis­ta-leninista ideológiára támasz­kodó forradalmi párt mellett. 1921 május 8-án a szocialista párt kongresszusa nagy szavazattöbb­séggel elhatározta, hogy a párt át­alakul Romániai Kommunista Párttá. (Erős, hosszasan ismétlődő taps.) Úgy, hiszem, egyetértenek azzal, hogy köszöntsük az ünnepi gyűlésünkön résztvevő Gheorghe Cristescu elvtársat, aki a Romá­niai Kommunista Párt első főtit­kára volt. (Erős taps.) A komu­­nista párt megalakulása a forra­dalmi erők és a marxizmus-leni­­nizmus diadalát jelentette orszá­gunk munkásmozgalmában; ettől a pillanattól kezdve a romániai forradalmi mozgalom fejlődésé­nek újabb, magasabb szakaszába lépett. A reakciós körök már a párt első kongresszusa idején kegyet­lenül üldözték a kommunistákat. Három évi legális tevékenység után a pártot törvényen kívül he­lyezte a burzsoa-földesúri, kor­mány. A kommunisták két évti­zeden át kénytelenek voltak az illegalitás nehéz körülményei kö­zött tevékenykedni, szembeszáll­ni a burzsoa-földesúri rendszer megtorló intézkedéseivel. Ebben az egész időszakban a párt volt a dolgozók valamennyi forradalmi harcának szervezője és vezetője. Az akkori számos osz­tálycsata közül megemlítem a lupényi bányászok 1929­ évi sztrájkját, a kőolajipari és vasúti munkások 1933-as sztrájkjait, a­­melyek a legbeszédesebben kife­jezték munkásosztályunk kombat­­tív szellemét, a kommunista párt szerepének érvényesülését, azt a képességét, hogy szervezze és ve­zesse a dolgozók harcát. (Erős taps.) Sokoldalú tevékenységet fejtett ki pártunk a munkásosztály egy­ségéért, valamennyi demokrati­kus erő összefogásáért, az ország fasizálási politikája, a háborús készülődés ellen vívott harcban. I­­lyen értelemben említésre méltó a demokratikus erők sikeres egysé­ges akciói az 1936-os részleges választásokon, valamint az 1939. évi május elsejei nagy antifa­siszta és háborúellenes tüntetés.. A párt ebben az egész időszakban fáradhatatlanul küzdött a Szov­jetunióval való barátsági és e­­gyüttműködési politikáért, a ro­mán-szovjet diplomáciai kapcso­latok felvételéért. (Élénk taps.) A reakciós körök nemzetelle­nes politikájával szemben a kom­munista párt volt az ország nem­zeti éredekeit védelmező legkö­vetkezetesebb erő. A demokrati­kus erők egységének a hiánya a­­zonban lehetővé tette, hogy a re­akció bevezesse a katonai-fasisz­ta diktatúrát, alárendelje e­z or­szágot a hitlerista Németország­nak. Ismeretes, hogy 1939—1940- ben súlyosbodott a nemzetközi helyzet; a náci Németország közvetlen agressziót indított szá­mos európai állam ellen, kirob­bantotta a második világháborút. Románia nemzetközi szempont­ból elszigetelt helyzetben volt, ez megkönnyítette Hitler számára a bécsi döntés kikényszerítését, or­szágunk területének megcsonkítá­sát. Ilyen körülmények között a Romániai Kommunista Párt az Ekésfronttal, a MADOSZ-szal és más politikai erőkkel együtt harc­ba szólította a népet a haza terü­­­­leti épségének megvédéséért. (Erős taps.) A nemzeti el­lenállásnak kedvező légkör a­­lakult ki, de a vezető kor­mányköröknek és a burzsoá pár­tok vezetőségének árulása meg­akadályozta a széles néptömegek harcát. Röviddel ezután a kato­nai-fasiszta diktatúra, a nép aka­rata és nemzeti érdekei ellenére, a náci Németország oldalán bele­sodorta Romániát a szovjetelle­nes háborúba.­­ 1940-ben a hitlerista Csapatok bevonultak az országba s ez vol­taképpen Románia megszállását és a náci háborús gépezetnek való (Folytatás a 2. oldalon) A nép társadalmi és nemzeti felszabadításáért, a szocializmusért vívott harc nagyszerű forradalmi hagyományai DÍSZELŐADÁS a Román Kommunista Párt félszázados évfordulója alkalmából Péntek este Románia Szocia­­laló Nicolae Ceauşescu elvtár­­lista Köztársaság Palotájának sat, Ion Gheorghe Maurer elv­termében díszelőadást tartottak a Román Kommunista Párt fél­­évszázados évfordulója alkalmá­ból. Az előadáson részt vettek a következő elvtársak : Nicolae Ceauşescu feleségével, Elena Ceauşescuval, Ion Gheorghe Maurer feleségével, Elena Mau­­rerrel, Emil Bodnaraş, Manea Manescu, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Gheorghe Ră­dulescu, Virgil Trofin, Ilie Ver­­deţ, Maxim Berghianu, Florian Dănălache, Constantin Drăgan, Emil Drăgănescu, Fazekas János, Petre Lupu, Dumitru Popa, Du­mitru Popescu, Leonte Răutu, Gheorghe Stoica, Vasile Vîlcu, Ştefan Voitec, Iosif Banc, Cons­tantin Băbălău, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Miu Dobrescu, Aurel Du­ca, Gere Mihály, Ion Iliescu, Ion Ioniţă, Király Károly, Vasile Pa­tilineţ, Ion Stănescu, Mihai Te­lescu, Iosif Uglar, Richard Win­ter, feleségükkel együtt, az RKP KB, az Államtanács és a kor­mány több tagja. Jelen volt hazánk munkásmoz­galmának több régi harcosa, párt- és állami aktivisták, köz­ponti intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, a tudomá­nyos, kulturális és művészeti élet több személyisége, fővárosi válla­latok és intézmények dolgozói. Ott voltak az előadáson Bu­karestben akkreditált diplomá­ciai képviseletek vezetői, kulturá­lis attasék és a diplomáciai tes­tület más tagjai. A jelenlevők hosszas tapssal köszöntötték a hivatalos páholyban helyet fog­társat, a többi párt- és államve­zetőt. Az előadáson közreműködött a hadsereg Doina művészegyüt­tese, a Rapsodia Română mű­vészegyüttes, a George Enescu Állami Filharmónia énekkara, a Ciprian Porumbescu konzervató­rium Madrigál kórusa, a Román Opera balettkara,­ az Alexandru Sahia filmstúdió, a román, ma­gyar, német és szerb műkedve­lők 10. versenyén díjazott Vilcea, Krassó"Szörény, Fehér, Szatmár, Olt, Neamţ, Kovászna, Temes, Konstanca, Brassó, Teleorman, Dolj megyei zenekarok és népi tánc­együttesek, valamint a bu­karesti színpadok több jeles elő­adóművésze. Az előadás megkapóan fele­levenítette a Román Kommunista Párt 50 évi dicsőséges tevékeny­ségét, a párt által a nemzeti szabadságért és függetlenségért vívott illegális harc nehéz éveit, az 1944. augusztus 23-i fegyve­res felkelést, amelyet a párt szer­vezett és vezetett, a szocialista Románia felépítéséért végzett lendületes munkát. Az előadás a pártnak szentelt himnusszal fejeződött be. A nagy teremben jelenlevők felállnak helyükről, hosszasan megtapsolják, lelkesen és mele­gen éltetik a Román Kommunista Pártot, annak főtitkárát, Nicolae Ceauşescu elvtársat. Befejezésül az előadás művé­szeinek és rendezőinek virágo­kat nyújtottak át a párt- és ál­lamvezetőség részéről­ (Agerpres) ­iiiimiifHiiiiiiiimiiHiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiif Ünnepi rendezvények külföldön A Román Kommunista Párt félszázados évfordulója tiszteletére A 6. OLDALON HOLNAP ZSÖGÖDÖN! Ahogy a gyermekek álmod­ják nagy események előtt, dob­banó szívvel, még egy nap és itt az öröm. Dehát csak az em­berpalánták vajon ? Mi fel­nőttek talán nem számoltuk, a napokat szinte azóta, hogy az utolsó fehér hófolt is fű alá bújt ?Hogyne számoltuk volna, még erősebben dobbanó szív­vel, mert hát mi egyszerre a­­dunk és kapunk. Hírt adunk magunkról, egész vidékünkről, odaállunk a kamerák elé szé­­kelyharisnyásan, rokolyával, perdülő szoknyával, dallal az ajkunkon, táncos lábbal, hogy lássák az Omul csúcson és o­­dalent az alföldön, Bukarest­ben és Nagyváradon, minde­nütt, ahova az éter hullámain eljut hangunk és mosolyunk, hogy lássák ünnepköszöntő tá­jainkat és embereinket — vi­ruló lányainkat, izmos legé­nyeinket, dolgos önmagunkat­­— ezen a májusi napon. A napokat hát tovább már nem számláljuk, most már nem a percek múlását kíván­juk annyira, hanem a felhők vonulását tovatűnését. Azt mondják az emberek, elmen­nek azok, ha várjuk, ha nem. Merthogy törvény az — állít­ják —, hogy ha esett egész hé­ten, kiderül vasárnap. De hogyha mégse ? Hát arról szó sem lehet — így a magabiztos derűlátás. A kamerák már ott várnak ránk a zsögödi pázsi­ton, készen arra, hogy sze­münk fényét magukba fogad­ják, tovább küldjék a pillana­tok töredékei alatt minden ég­táj felé. Az előkészületeknek vége, szeletekben a flekken­­ttek való, ládákban a nyoma­ték — sok-sok ezer literrel. És persze, nemcsak a felnőttek­nek, lesz ott öröm majd cse­metéinknek is, tengernyi édes­ség, labda, színes-gömbölyű léggömbök sokasága... Vegyük hát fel szép ruhán­kat, menjünk ki mindnyájan ! Várnak ránk a fenyők, és — vasárnap déltől — százezrek kíváncsi szeme a közelben épp úgy, mint távoli otthonok­ban. .. MEÖYS FOLKLÓR f El­tí tOMM »«»port WvWáM ti ÍHWTÖt ***** zsögödföroőn

Next