Hargita, 1974. május (7. évfolyam, 102-107. szám)

1974-05-01 / 102. szám

s­ zetesen, mindig az elsők között A termelőmunka folyamatában köztudomásúan ritkaság számba megy, hogy egy modern üzem megalakulásának első pillanatától kezdve éveken át a legjobbak kö­zött teljesítse feladatát, hónapi­ól hónapra olyan megtakarítással já­ruljon hozzá a jó országos eredmé­nyekhez, amely nagy tradícióval rendelkezőknek is dicséretére vál­hatna. Különösen akkor, ha mun­kásságának több mint kilencven százaléka rövid, néhány hónapos szakmai képzés után került a mo­dern masinizmus hatókörébe és lé­nyegében a termelőmunkával pár­huzamosan képesíti magát. De, ami hiányzott a szaktudás­ból, azt pótolta a szorgalom, a dolgozni akarás, a fiatalos lelkese­dés és a hála érzése kiváltotta i­­gyekezet azért a gondoskodásért, amellyel pártunk lehetővé tette a környék lányfiatalságának, hogy korszerű életfeltételeket teremthes­sen magának. A Csíkszeredái fé­­sült­ gyapjú fonoda munkaközössé­géről van szó, ahol ennek az esz­tendőnek az első negyedében is ki­váló sikereket értek el a termelő­­munka folyamatában: nem keve­sebb, mint 2,4 millió lej értékű terméket állítottak elő terven fe­lül, mintegy 30 tonna fonalat taka­rítanak meg, így az év kiemelke­dő politikai eseményeinek tisztele­tére május elsejéig az összterme­­lési terv teljesítésére tett évi vál­lalásnak mintegy 40 százalékát va­lósítják meg, az anyagmegtakarí­tásénak pedig 75 százalékát. A legteljesebb elismerés és tisz­telet hangján érdemes tehát erről az igen lelkiismeretes, nagyszerű munkaközösségről szólni, amely di­cséretes módon bizonyította a kör­nyék lakosságának apáktól örökölt hagyományos szorgalmát és tehet­ségét. Ezek a munkasikerek lényegében azt is jelentik, hogy a Csíkszeredák fésült­ gyapjú fonoda az ötéves ter­vét négy év és öt hónap alatt tel­jesíti, 210 napos időelőnnyel való­sítja meg, tehát elsők között vá­laszol az ország dolgozóihoz inté­zett legfelsőbb felhívásra. A fono­da dolgozói hazafias kötelessségük­­nek tartják, hogy a legjobbak kö­zött emlegessék őket országos vi­szonylatban végzendő számadáskor is. Most is a munkaszervezés meg­újításán munkálkodnak, a termelő­­felület minél tökéletesebb kihasz­nálásán, számos új ötletet váltanak valósággá az ezer lejre eső költsé­gek csökkentéséért, amely ezidáig is közel háromszázezer lejt jelent az év elejétől. Teljes meggyőződéssel, őszinte szívvel kívánunk e nagy nap alkal­mából további siker­eket ennek a fia­tal munkaközösségnek, hogy még nagyszerűbb eredményekkel szerez­zen büszkeséget megyénk minden­­ dolgozójának. ZÖLD LAJOS 2. OLDAL — HARGITA « • • Ünnepi műszak Balánbányán Jóformán még el sem zengett az ünnep b­alánbányán, amely a me­gyei geológiai feltáró és kitermelő vállalatnál az iparág élenjáróit megillető zászló és diploma átadá­sát jelentette, máris új hírrel ör­vendezteti meg a megye közvéle­ményét Balánbánya munkássága. Ünnepi műszakot szervez a mun­kásosztály nemzetközi szolidaritá­sának, május elsejének a tisztele­tére. Az ünnepi műszak célkitűzé­se szerint ezekben a napokban minden egyes csoport, brigád és munkaközösség 105—120 százalék közötti munkateljesítményt ér el. Ha valaki egyszer is­­ járt bányák mélyén, sok száz méterrel a föld­szint alatt, látta, hogy mit jelent Százhúsz napos előnnyel A kívülállónak talán nem mond sokat ez a megállapítás. A székely­udvarhelyi Élelmiszeripari Felsze­reléseket Gyártó Vállalat munka­­közössége viszont sokat tudna be­szélni arról, hogy mennyi igyeke­zet foglaltatik benne. Nálunk, a fejlődő technika és világszínvonal­ra törő termelés közepette tervet teljesíteni nem könnyű feladat. Az állandóan növekvő követelmények komoly próba elé­ állítják az em­bert. Négy esztendő leforgása a­­latt viszont kerek négy, hónap e­­lőnyre szert tenni, elképzelhetően nem egyszerű. S főleg akkor, ami­kor, miközben teljes kapacitással fo­lyik a termelés, a gyár sokmilliós bővítési munkálatait elősegíteni is kötelesség. Hol tíz, hol harminc emberrel állandóan segítséget nyúj­tani az építőnek, hogy határidőre és jó körülmények közepette mond­hassa : átadtam. A székelyudvarhelyi vasasok, a­­hogy a tárgyilagos statisztikai a­­datok is érvelik, képesek erre. Négy hónappal rövidítették meg az amúgy is igényesen tervezett öt esz­tendőt, és ezzel biztosítékot sze­reztek a maguk, a megye büszke­ségére, hogy négy és fél esztendő alatt teljesíthessék az ötéves ter­vet, helytálljanak abban az or­szágos mozgalomban, amely pár­tunk főtitkárának, Nicolae Ceauşes­­cu elvtársnak a felhívása nyomán bontakozott ki hazaszerte és egy­formán lelkesít románt, magyart, valamint más nemzetiségűt, a szo­cialista haza minél gyorsabb gaz­dasági-társadalmi fellendítésének grandiózus művében. Ebben az esztendőben május el­seje méltó köszöntésére a székely­udvarhelyi Élelmiszeripari Felsze­reléseket Gyártó Vállalat dolgozói 2,5 millió lejjel szárnyalták túl á­­rutermelési tervüket. Kitűnt helyt­állásával első­sorban a fémkosa­rakat gyártó részleg, amelynek Amb­rus Lajos a mestere. De igazságta­­lanság lenne csakis őket kiemel­ni, mert Balázs Lajos lakatossal, Jére Árpád leszabóval, Csíki György matricással, Bálint Dénes karbantartóval együtt az egész gyár munkaközösségének majd minden tagja beírta nevét a szor­galmasan, hozzáér­téssel dolgozó munkások közé. es ésszerű­ség példái . A korszerű termelésnek elenged­hetetlen feltétele az energiával és a segédanyagokkal való helyes gaz­dálkodás, ami igen érzékenyen be­folyásolja az ezer lejre eső terme­lési költségek alakulását, végered­ményben az egész nemzetgazdaság életképességének az erősödését. Nem véletlen tehát, hogy a párt vezetősége következetesen a jó munka fő kritériumának tekinti ezt a szempontot az ipari vállalatok, gazdasági egységek tevékenységé­nek a megítélésében, így természetesen a megye anya­gi újratermelésének is egyik első­rangú problémája lett az energia­­forrásokkal való okos gazdálkodás. Nincs olyan vállalata, gazdasági egysége Hargita megyének, ahol ne igyekeznének a közvélemény fó­kuszába helyezni ezt a törekvést, hogy minden egyes alkalmazott be­csületbeli, hazafias kötelességének tekintse. is min­denütt sokasodnak a sikerek Nehéz lenne véget szakítani a munka napját, az év nagy esemé­nyeit köszöntő eredmények felso­rolásának, mert nincs olyan mun­kahelye megyénknek, ahol ez a tiszta szándék ne nyilvánulna meg valamilyen formában .­­ ... Megyénk helyiipari egységei az év első negyedében nem keve­sebb, mint 3,5 millió lej értékű terméket állítottak elő, terven fe­lül, ami egész évre vonatkozó vál­lalásuknak több mint 43 százalékát jelenti. ... Megyénk kereskedelme az év első harmadában érte el a leg­gyorsabb növekedési ütemet, ami az elmúlt év megfelelő szakához viszonyítva 114 százalékot jelent . ... A remetei tejpox-gyár ebben az időszakban terven felül 71 000 kilowattóra villamos energiát és 15 tonna fűtőanyagot takarított meg ... ... A parajdi sóbányában új ter­mék, a préselt sótömb előállítását kezdték meg, ami a bánya értékbe­­ni termelését 20 százalékkal növeli. Íme, csupán néhány, távirati stí­lusban összegezett munkasiker, a­­mi, kétségbevonhatatlanul, egy o­­ l­c­i­ó ! lyan gyors, lüktető munkaütemet, fejlődési ritmust tanúsít, amelyhez hasonlóval megyénk dolgozóinak még nem sikerült Május elsejét köszönteniük, s amelyek a további fejlődés dinamizmusát, reális lehe­tőségeit kézzelfoghatóan is elénk vetítik, az életet teremtő harc, — a munka — forró légkörében. ta­tával ezermesterkedő ember­ei­­nek a tehetségét gyümölcsöztethet­­ték segítségével, másrészt pedig a község gazdasági-társadalmi előre­haladásának teremtettek ezzel biz­tos forrást, mind anyagi, mind pe­dig a gondolkodásmód tekinteté­ben. Mindkét célkitűzés százszáza­lékosan meghozta az eredményt. Ditró, a környék községeihez mér­ten leghamarabb és legbiztosabban lépett az urbanizálódás útjára, u­­gyanakkor pedig az­­ életforma is leghamarabb itt követelte meg leg­gyorsabban a várossá válást. A ditrói bútorgyárat most kor­szerű székgyárral bővítik, tehát itt is, mint megyénk majd valameny­­nyi gazdasági egységében, a ter­melőmunka folyamatával együtt kell végezni a továbbépítés felada­tát is. Ennek ellenére az egység becsülettel helytáll tervének telje­sítésével. Munkásai tisztában van­nak azzal, hogy elsősorban tőlük függ, hogy mihamarabb úgy tisz­telje a világ otthonukat, hogy — Ditro város. K­ö­vetkez Esztendő múltán Székely­keresztúron A tavaly, történetének talán leg­jelentősebb fejezetéhez érkezett Székelykeresztúr. A korszer­ű, mint- 4 ­ H­ uszonkilencedikszer fordul májusba szabadon, győz­tesen nálunk a világ, öltözik vörös és nemzetiszínű zász­lódíszbe a város és a fa­lu, zúg fel az ünneplők aj­kán az öröm és a hála kiáltása azóta, hogy a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók a Ro­mán Kommunista Párt vezetésével saját kezükbe vették­­ sorsuk irányí­tását. Majdnem három évtized szaladt el fölöttünk tapasztalatban és e­­redményekben. Elmondhatjuk, hogy az életet te­remtő harc, a munka jegyében telt el ez a három évtized. A gazda­sági és társadalmi fejlődés soha nem látott ritmusát valósítottuk meg, és az alkotó munka heve, szenvedélye hatja át mindennap­jainkat most is. ötéves tervünk négy és fél év alatti teljesítésének lelkes izgalmában élünk, az önma­gának dolgozó ember jóravaló fá­radozásának öröme a mienk. Az a tudat, hogy minden egyes munkasiker, minden megtakarított fej, valamennyi okos, újító szándé­kú ötlet közelebb visz társadalmi célkitűzésünkhöz, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­valósításához, a kommunizmus fe­lé vezető úton. Lelkesít az a tudat is, hogy minden egyes eredmény, siker az előrehaladás, a civilizáció útján növeli a nemzetközi mun­kásszolidaritás erejét, beszédesen bizonykodik a marxista-leninista A MUNKA GYŐZELME társadalomszemlélet igazsága mel­lett, amelynek a jegyében a május 1-i forradalmi gondolat is megfo­gant. Munkával ünnepelünk, hogy még szebb, még igazabb legyen az a nap, amikor a munka hadának százmilliós serege szemlét tart a nemzetközi munkásszolidaritás vö­rös zászlója alatt, amikor világ­szerte felhangzik a régi munkás­dal, az Internacionálé, s ismét mil­liók örvendenek kivívott szabad­ságuknak, az építő munka sikerei­nek, amikor ismét milliók indul­nak elszánt harcot vívni az elnyo­más ellen, a szocialista társadalmi rendszer megteremtéséért. Szándé­kunk tiszta, új sikerekkel kíván­juk erősíteni a nemzetközi mun­kásosztály győzelmeit e napon is. Közben nem feledkezünk meg a hagyományokhoz híven számot vetni munkasikereinkkel, hogy még szebb, még teljesebb legyen az ö­­röm, amely a munka ünnepét be­lengi, így készülnek az ország dol­gozóival együtt megyénk lakosai is méltóképpen köszönteni hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját és pártunk XI. kongresszusát. A kohászok helytállása Ez a két szó, mióta a világ vi­lág, Vlahicán hagyományosan, szer­vesen egymáshoz tartozik. A lát­ványosság az összetartozásban, a röppenő szikrák tűzijátéka, a sár­gás-fehéresen kígyózó vas szépsé­ge. A többi fáradtság, perzselő me­legben való embermegfeszítő helyt­állás, fegyelem, tengernyi türelem, konok belső szenvedély, ami nem hagyja az embert meghátrálni ott, ahol a föld mélyének rejtett kin­csét a világ számára és boldogulá­sára első fokon hasznosítják. Ennek tulajdonítható minden, a­­mi Vlahicát ütemesen fejlődő kis­várossá, Hargita megye egyik szép­mívű drágagyöngyévé avatta, ez a helytállás a magyarázata annak is, hogy az itt dolgozó kohászokat, vasasokat a megye legpéldamuta­­tóbb, legfegyelmezettebb munkásai között, a mindig példát mutatók között tiszteljük. Talán nincs is o­­lyan lapja a vidék újkori történe­tének, amelybe szorgalmukkal, tu­dásukkal be ne írták volna nevü­ket, Így van ez ötéves tervünk négy és fél esztendő alatti teljesí­tésének lázas napjaiban, így igaz ez a munkásosztály nemzetközi ösz­­szefogásának ünnepe előtti pillana­tokban is. Háromszázötven tonna vasat csapolnak terven felül, hogy méltó módon köszöntsék, tiszteljék a munka ünnepét. A kohászok i­­gyekezetét tükrözi az is, hogy év elejétől május elsejéig nem keve­sebb, mint 450 tonna faszenet ta­karítanak meg. Számos ötlet, szaksze­rű módszer, többre való törekvés rej­­li le e megtakarítás mögött. Annak a felismerése, hogy ma dolgozni, ered­­ényeket felmutatni csakis a világtechnika vívmányainak a bir­tokában, hasznosításával lehetsé­ges. A kohászok ,tudják, hogy csakis így lehet, tettekkel válaszolni a Román Kommunista Párt messze­menő gondoskodására, amely len­dületesen iparosodó, gyorsan fejlő­dő vidékké fejlesztette az ország­nak ezt a székelylakta részét, a gyéren világító lámpák fényénél felszínre hozni a keményen ellen­álló ércet, az fogalmat alkothat, hogy mit jelent ez az igen magas­ra állított mérce. Erőfeszítést, ész­szel végzett munkát, munkaszerve­zést. Amikor birtokába jutottunk a május elsejei ünnepi műszak híré­nek, még nem összesíthették az e­­redm­ényeket. A tapasztalat viszont arra enged következtetni, hogy a balánbányai bányászok önmagukon is túltesznek, hogy ezzel is kifejez­hessék szolidaritásukat a nemzet­közi munkásosztály harcával, cél­kitűzéseivel. A székelyudvarhelyi Cérnagyár munkaközösségét szeretnénk itt tisztelettel illetni, ahol sikerült va­lóban tömegmozgalommá fejleszte­ni a villamosenergiával való he­lyes bánásmódot. Ita ebben a gyár­ban az első hozzáértőtől érdeklő­dik az ember, hogy s mint a ter­melés, az első érvek között föltét­lenül ezt a szempontot említi , hogy az év első négy hónapjában, a tavalyhoz viszonyítva mintegy 500 MWh villamosenergiát takarí­tottak meg, hogy egyik tanulmány a másik után készül ezt az ered­ményt továbbjavítandó, hogy nem múlik el szakmai megbeszélés, gyűlés, ahol szó ne kerülne a ta­karékosságról, hogy egy 34 tagú, szakemberekből álló munkaközös­ség tekinti elsőrendű feladatának, kutatási programjának az e téren tapasztalt sikerek gyarapítását. Sokatmondó példája ez az em­bertől emberig való politikai ne­­velőmunkának, a munkásöntudat növekedésének, annak végső soron, hogy a gyár dolgozói valóban tu­lajdonosi minőségben viszonyulnak a termelőeszközökhöz, hogy igazi munkássá kezd válni az a sokszáz 18—20 esztendős fiatal lány, aki a szocializmusnak ebben az új lé­tesítményében keresethez jutott. Nagy örömünkre és büszkesé­günkre, egy négyszáz dolgozót foglalkoztató kenderfonodával, a gyáriparnak a részvétele a város termelőtevé­kenységében 1 : 3 arányban túlsúly­ba jutott az évszázadok óta ural­kodó kisiparral szemben. Tehát az élet véglegesen szétfeszítette a régi keretet és új utat próbál törni ma­­gának, az iparosodás terén. Ennek az útnak a köveit pedig elsősor­ban az egy esztendővel ezelőtt meg­indított korszerű kenderfonalgyár munkásai rakják nap mint nap szorgalmukkal és kitartásukkal. Er­ről az igyekezetről tanúskodnak május elsejét köszöntő eredménye­ik is, amelyek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a fiatal munka­­közösség tagjaiban megvan az i­­gyekezet és az erő­­s tervfeladatai­kat hónapról hónapra egyre jobb mutatókkal teljesíteni. Ebben az évben például hónapról hónapra emelkedett az új gazdasági egy­ség teljesítménye: januárhoz viszo­nyítva márciusban 25,5 tonnával termeltek többet. Az első négy hónap feladatait pedig nem kevesebb mint 300 ezer lej értékű nyersanyag­­spórlással sikerült zárniuk. Ebben az igyekezetben dicséretet érdemel a gyár valamennyi dolgozója, kü­lönösképpen pedig Szabó Ferenc, Szentes Catrina, Buzogány Margit, Patakfalvi Eliza és Fülöp Róza. A város­kodás forrása Egykori szerény, gondokba süp­pedt falvakat indított el a fejlődés útján a szocializmus. Ezek közé tartozik Gyergyóditró is, ahol né­hány évtizeddel ezelőtt még tá­voli fogalom volt a villany, a köz­művesítés, a betonút és aszfalto­zott járda, a mosógép, televízió, egyszóval a civilizált életnek meg­annyi elengedhetetlen kelléke. Most ez a nagyközség is szárnyakat ka­pott és az állam gondoskodásának, lakosai szorgalmának köszönhető­en rövidesen megyénk városainak sorába lép elő. Ditró­x urbanizálódásának egyik legbiztosabb forrása a község te­rületén lévő faipari egység, amely szerény, egy-két gáteres fűrészte­lepből nőtte ki magát az évek so­rán megyei viszonylatban is szá­mottevő bútor­gyárrá. Szerencsés lépés volt ezt a gazdasági egységet elindítani a fejlődés útján. Egy­részt, mert a község évszázadok ó- 1974. MÁJUS 1. SZERDA

Next