Hargita, 1976. május (9. évfolyam, 19-22. szám)

1976-05-08 / 19. szám

1921 mágus 8 Pártunk programja - tetteink vezérfonala A Román Kommunista Párt XI. Kongresszusának történelmi jelentő­ségét kidomborítja az a tény, hogy a kongresszus jóváhagyta a párt Prog­ramját a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom megteremtésére és Romániának a kommunizmus felé tör­ténő előrehaladására ; megszabta a párt és a haza összes dolgozói tevé­kenységének általános irányait és alap­vető célkitűzéseit az elkövetkező évti­zedekre. A program a dialektikus és törté­nelmi materializmus forradalmi elve­in alapszik, összegezi az osztályharc és a szocializmus építésének hazai és nemzetközi tapasztalatait, a társadal­mi fejlődés egyetemes érvényű tör­vényszerűségeit alkotóan alkalmazza országunk sajátos viszonyaira. Éppen ezért a párt főtitkárának, Nicolae Ceau­şescu elvtársnak a kezdeménye­zésére és cselekvő részvételével kidol­gozott program legfőbb jellemzője a marxista-leninista elvszerűség, a szi­gorú tudományosság, a mélységes rea­lizmus, az újító gondolkodás, az al­kotó forradalmi szellem. A program világos választ ad pártunk bel- és kül­politikájának, társadalmi fejlődésünk távlatainak valamennyi alapvető kér­désére, s ezért teljes joggal nevezzük a programot pártunk elméleti, ideoló­giai és politikai alapokmányának. „A párt olyan Alapokmánnyal rendelke­zik — hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs —, amely több mint egy prog­ram, olyan ideológiai dokumentum, a­­m­ely, mint a XI. Kongresszus értékel­te, a marxizmus-leninizmus Romániá­ban való alkotó alkalmazásának kife­jeződése, ennek alapján fogjuk ki­fejteni egész politikai nevelőtevékeny­ségünket, az egész pártnak és népnek a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom megteremtésére, a kommuniz­mus felé való haladására irányuló munkáját.“ Pártunk programja leszögezi a sok­oldalúan fejlett szocialista társadalom alapelveit, jellegét, tartalmát, vala­mint a kommunizmusra való áttérés lényeges folyamatait, s e társadalom legfőbb jellemzőit. A program egyben hazánk társadalmi, gazdasági, politi­kai, történelmi és művelődési sajátos­ságaiból kiindulva, meghatározza a párt általános stratégiai irányvonalát és politikai alapelveit. A pártprogramba foglalt nagyszerű célkitűzések valóraváltása szükségessé teszi : a társadalmi élet összes olda­lainak fejlesztését és tökéletesítését; azoknak a komplex és nagy horderejű feladatoknak a teljesítését, amelyek szavatolják a termelőerők erőteljes növekedését, az ipar és mezőgazdaság szamos fejlődését; a termelési viszo­nyok és a gazdasági élet vezetési for­máinak és módszereinek szüntelen tö­kéletesítését ; a személyiség mind tel­jesebb kibontakozását és érvényesülé­sét, a szocialista etika és méltányos­ság elveinek életbeültetését, a szocia­lista öntudat növekedését ; a tudo­mány, oktatás és művelődés állandó felfelé ívelését ; a dolgozók anyagi és szellemi jólétének emelését a szocia­lista igazságosság szellemében történő elosztás alapján. Egy ilyen nagy horderejű program teljesítése megköveteli számos gazda­sági, műszaki és szervezési intézkedés kidolgozását és alkalmazását. Lénye­gében az egész gazdasági és társadal­mi tevékenység tudományos alapokra helyezéséről van szó, olyan szervezési és vezetési formák, módszerek és esz­közök alkalmazásáról, amelyek lehe­tővé teszik a szocialista társadalmi rendszerünk nyújtotta lehetőségek tel­jes arányú és magas fokú értékesíté­sét. Mindez szoros kapcsolatban van a párt vezető szerepének állandó nö­vekedésével. „A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom kialakulása és a kommunizmus felé való haladás időszakában — hangsúlyozza pártunk programja — a párt fogja képezni továbbra is az egész gazdasági és tár­sadalmi tevékenység politikai vezető erejét." A pártprogramban meghatározott célkitűzések maradéktalanul tükrözik országunk dolgozóinak alapvető létér­dekeit. Ezért teljesen magukénak vall­ják hazánk román, magyar, német és más nemzetiségű kommunistái, összes dolgozói, s mélyen gyökerező hazafias lelkesedéssel, teljes eszmei és politikai egységben munkálkodnak életbeülteté­séért. A program a szocializmus romániai építésének biztos iránytűje és egyben pártunk jelentős hozzájárulása a szo­­cializmus általános ügyéhez. Pártunk és országunk a program célkitűzései­nek teljesítésében elért eredményei­vel segíti elő a leghatékonyabban a szocializmus vonzóerejének világmé­retű növekedését. A program kidolgo­zásával pártunk jelentősen gazdagítot­ta a marxizmus-leninizmus kincses­tárát. Ezáltal is újból és erőteljesen kifejezésre jut a pártunk által vallott történelmi igazság, hogy a szocialista nemzetköziség eszméjének életbeülte­téséhez minden egyes kommunista párt azzal járul hozzá a leghatéko­nyabban, ahogyan teljesen önállóan megoldja országában a társadalmi fej­lődés során felvetődő kérdéseket, ami- i­­lyen eredményeket ér el az új társa­dalmi rend építésében és ahogyan ér­telmezi a jelenkori világ fő jelenségeit és folyamatait. Pártunk egész tevé­kenységét mindig is áthatotta az in­ternacionalizmus eszméje, a nemzet­közi szolidaritás gyakorlata. Az évti­zedek folyamán ez megnyilvánult mind a romániai forradalmi munkás­­mozgalom, a Román Kommunista Párt által kapott segítségben, mind pedig abban a támogatásban, amelyet orszá­gunk forradalmi harcosai, a kommu­nisták nyújtottak a testvérpártoknak, különböző országok forradalmárainak. Ilyenképpen a proletár internaciona­lizmus szelleme, a forradalmi szolida­ritás, a hazai forradalmi mozgalom, a Román Kommunista Párt egész törté­netének egyik sajátos jellemzője. Pártunk programjának teljesítése a haladás és a civilizáció újabb csúcsai­ra emeli országunkat, szavatolja nem­zetiségre való tekintet nélkül az ösz­­szes dolgozók anyagi és szellemi jólé­tének fokozását, s az őt megillető mél­tó helyet biztosítja hazánknak a szo­cialista országok, a szabad népek nagy családjában. A párt programjának megvalósítása fokozni fogja hazánk hozzájárulását a szocializmus világ­­befolyásának növekedéséhez, egy új, demokratikus rend megteremtéséhez a nemzetközi kapcsolatokban, a tar­tós bé­ke létrehozásához, a szocializ­mus és a kommunizmus győzelméhez az egész világon. Szántó Miklós Horváth Imre Hősnél többek Nevük kérded? Hányat soroljak? Hidd el, csaknem annyian voltak, mint csillagok a rét felett, mint a falevelek az ágon, és mint a harmat a fűszálon, számtalanok s névtelenek. Tettükre vagy talán kíváncsi? Kár lenne könyveket kiásni, tettük tudják fák és füvek. De könyvet csak ma írnak róluk, mit írtak rég, mint a maró lúg, csípdesi emléküket. Kardjukat keresni meguntam. Te se keresd vak múzeumban, főként ne paloták falán. Nézd meg inkább kifent kaszádat s a tollat, min csak tinta szárad : ezekkel harcolt valahány. Érmeiket nincs ki csodálja. Nem voltak vállig dekorálva­: egyik gyalult, másik kaszált, s mert a termést másoknak hordták, és mást táplált az ócska ország — hazájuk hát így lett a párt. Egy eszméért ömlött a vérük, s egy új világ volt a vezérük, katonájuk minden szegény, s zászlójuk — mely harcukról hírt ad — pár lázadó, rongyos papírlap, s a riadójuk a remény. Idaluk immár szabadon szárnyal, dalolta azt magyar románnal : szívük, szavuk szövetkezett. Nem faggattak: román? — magyar vagy? Nem kérkedtek , ki honnan sarjadt , hallgatva hegyek a hegyek ... Hősnél többek : győztesek voltak. Győzelmüknek jele a holnap — állt sírjaiknál sorfalat, s hol titokban fedték el őket, köszöntse fény a temetőket s e burrázatlan holtakat ! Ion Alexandru Himnusz a Párt évfordulójára Ezer ének a Pártnak ! Tavasz van, amilyen nem volt emberemlékezet óta. A vetést rég befejezték. Odalett a hó is, mint hogyha sosem uralkodott volna a tereken. Összefogóztak az ösvények, és hirtelen szélesebbé nyíltak az utak. A szél meg a Hold többet téblábol most az utas körül. Kivirultak gyönyörűen a berkek s a rügyek észrevétlen virágot bontottak. Kint csücsül a tölgy árnyékában a medve. Füstszürke blúzt öltöttek a felhők s alászálltak a szemhatár kezei­gyébe. A ló lépten-n­yomon letérdepel, hogy meghentergőzzéke a földön. V­irág v­erte ki a birseket, s a balzsamos levegő a halhatatlanságot idézi. Kihunyt a láng a reteszes tűzhelyeken. Tatarozzák fészkeiket a madarak. Felcsendülnek megint az úti dalok. A források kitakaróztak. Kis idő még s a horizonton fölsütnek a hatalmas nyári nap hírnökei. HERVAY GIZELLA fordítása Jóformán még ki sem aludt a székelyudvarhe­lyi művelődési hét nap­jainak kultúrmécsese, s máris hasonló intenzi­tással és hévvel lángolt fel a város kultúrájának új fáklyája. Ezúttal u­­gyan csak a színpadot világította be, de fényé­ből bőven jutott a néző­térnek, az ünneplő mu­­nicipium egészének. I­­gen, mert­­a szervezők az eseménysor programjrói gondoskodtak arról, hogy az ünnepség fényéből mindenfelé jusson, hogy szinte minden család, a kis- és nagyközösségek­­ egyaránt érezzék az ese­mény súlyát, jelentősé­gét és a megemlékezés kegyeletének értékét. A szikrányi fény­ke­rek 175 esztendővel ez­előtt gyúlt ki, 1801. szeptember 10-én. A szé­­kelyudvarhelyi ősi kol­légium diákjai ekkor ad­ták elő Szigethi Gyula Mihály professzor irá­nyításával a Matskási Júlia című színművet 1838 — Szigetvári László színtársulatával innen indul Feleki Miklós ra­gyogó színészi pályája. 1843 — Déryné Széppa­taki Róza fellépése. 1863 — alakulóban az első műkedvelő , szín­játszó társaság. 1868 — meg­alakul a Daláregylet, a­­mely később oroszlán­­részt vállal a műk­edve­­lői színházéletben. 1835 — az Iparos Önképző Egylet és a Székely Dal­egylet közös rendezésé­ben előadják Szigligeti A szökött Scatona című színművét. 1902 — Mi­­csey színtársulata a 360 négyzetméteres, 18­­ pz­­­hollyal ellátott új szín­házteremben (a mai Ho­moród fémszínház épü­letében) kezdi meg az évadot. 1933 — Nyirő Jó­zsef — dr. Keresztes Ká­roly : Júlia szép leány című operájának ősbe­mutatója. 1945 — új mű­kedvelő egyesületek ala­kulnak. 1959 — felépül a művelődés jelenlegi hajléka. 1962 — első he­lyezést érnek el a helyi műkedvelők a tartomá­nyok közötti versenyben. Íme, a közel két év­százados világi és anya­nyelvű színjátszás törté­netének főbb mozzana­tai. Gimnáziumi torna­terem, kaszinói játéktér, rögtönzött szabadtéri színpad, majd az impo­záns művelődési ház do­bogója ... Itt hangzik el 175 éven át a szép, tisz­ta beszéd, a drámai fel­hívás, az emberségre, a becsületre szólító figyel­meztetés, ősi szellemi értékeink védelmére, á­­polására intő szó ! Ezt és ennek jegyében ünnepelt a héten Szé­kelyudvarhely, megyénk lakossága. A színház nélküli színészetet, 175 esztendő törekvését, gon­dolatiságát. És rangosan. Nemcsak azzal, hogy a fővárosi Nemzeti Színház nem a turnézó együttesével, ha­nem Amza Pellea veze­tésével teljes élgárdája felvonultatásával tisztel­­gett a székelyudvarhelyi művelődési ház színpa­dán, s a marosvásárhe­lyi állami színház ma­gyar tagozata szintén, de a színjátszás ünnepi hetének nem volt egyet­len olyan napja sem, a­­mely ne bővelkedett vol­na kiemelkedő, a ren­dezvénysorozat méltósá­gához illő eseményeid­ben. A pedagógiai Ive­tt m műkedvelői annak a Szigethi Gyula Mihály­nak a darabjáról seper­ték le az idő porát, ahil Művelődésünk fáklyája 175 évvel ezelőtt dráma­íróként is bemutatkozott Székelyudvarhelyen. A dr. Petru Groza líceum színjátszói, diákrendező­­vel az élen, Kányádi Sándor Ünnepek háza című darabjával arattak méltó közönségsikert. .A népszerű mesejátékok Ci­pész sora, a diákok és az üzemi színjátszók való­ságos hada rukkolt ki a hét folyamán. S ugyan­csak a felejthetetlen e­­semények közé tartozik a száznál több öreg, im­már nyugdíjas, egyko­ri műkedvelő találkozója a manapság színpadra lé­pő fiatalokkal. A kiemelkedő művelő­dési eseménysorozat je­lentőségét tovább fokoz­ta az a tény, hogy idő­ben egybeesett pártunk születése 55. évforduló­jának előestéjével. Tisz­telgés és zászlóhajtás volt a színjátszás szé­kelyudvarhelyi ünnepi hete. S a hála lerovást is. Azért a nagyszerett gondoskodásért, amely-­­­lyel pártunk lehetővé te­szi haladó hagyománya­ink gondos ápolását, anyanyelvű szellemi ö­­rökségü­nk fejlődését és töretlen folyamatosságá­nak biztosítását. Kolozsi Márton 1979. MÁJUS 8. SZOMBAT fji­n­y 1976 május 8

Next