Hargita, 1978. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1978-07-01 / 154. szám

Várja a munkahely Egy éve múlt, hogy a Csíksze­redai városi néptanácsnál is kéthetenként összeül az a bi­zottság, amely egyes személyek munkába való beilleszkedésével foglalkozik. Ez a bizottság, a­­melyben a néptanács, a KISZ- szervezet, a szaktanács, a mun­kaügy, a milícia, az ügyészség képviselteti magát, igyekszik ér­vényesíteni társadalmunknak azt az alapvető elvárását, miszerint minden állampolgárnak joga, u­­gyanakkor kötelessége dolgozni. Mindenképpen a segítségadás szerepét tölti be ez a komisszió, s eredményessége megmutatko­zik nemcsak a nyilvántartás adataiban, de a mindennapi életben. Neveket sorolhatnánk, amelyek ma már nem tűnnek ki egyes egységek dolgozóinak névsorából — ezért nem is említ­jük. Miért is említenénk, ha már a munkatársak is elfelejtették, hogy milyen körülmények között, milyen eljárás során került kö­zéjük az illető? Sajnos, azonban még mindig vannak, akiknek ne­ve nem illeszkedik az „ismeret­lenek", a nagy többség névso­rába, és éppen ezért válik is­mertté. A huszonnégy éves Mózes Sándor neve ismert a Csíkszere­dai néptanácsnál, a milícián, a bíróságon, mindazoknál a szer­veknél, amelyek felelősséggel viszonyulnak a­­ felelőtlen em­berekhez. Hogy segítsenek raj­tuk, a maguk érdekében, a tár­sadalom érdekében. A körzeti bíróságon összeállított iratcso­móból részletesen kitűnik, hogy lényegében miért vált szükséges­sé a dosszié összeállítása. Mó­zes Sándor eddigi életvitele nemcsak szüleinek életét keserí­tette meg, de minden jóérzésű, helyes gondolkozású embert ag­gaszt. Habár három szakképesí­tést is végzett — szűcs, marós, karbantartó —, tucatnyi munka­helyen fordult meg ezidáig, s mint mondani szokták, nem áll­ta meg a helyét. Édesapja nem egyszer törlesztett jelentős pénz­összegeket miatta,­­ így a két éves szűcsmesterség kitanulásá­nak, a szerződéses munkaviszony felbontásának következtében mintegy 8000 lejt kellett megté­rítenie az Olt kisipari szövetke­zetnek. Sorolhatnák a kellemet­len részleteket — legutóbb az év elején, a villamossági válla­latnál telt ki Mózes Sándor leve­le, ahol szintén visszafizetendő pénzösszeg kapcsán készült el egy másik iratcsomó. Folyamat­ban ennek az ügynek is a ren­dezése, de addig is a körzeti bíróság döntése szerint, a tör­vényes előírások értelmében, Mózes Sándornak egy évig a megyei építkezési és szerelési vállalatnál kell munkát vállal­nia. A határozatról szóló érte­sítést június első napjaiban to­vábbította a bíróság a népta­nácshoz, a milícia szervekhez, amelyek gondoskodnak a for­maságokról, a fiatalember mun­kába lépéséről. A napokban felkerestük Mózes Sándort , a­­kit még senki sem keresett fel a munkábaótlás kapcsán. A városi milícián, amely alig hajlításnyira a Gyermek­sétánytól, ahol Mó­zes lakik, arról tájékoztattak, hogy legalább négy esetben hívták levelezőlapon, de eddig­­elé nem jelentkezett. Nyilván, a határozat mielőbbi végrehajtá­sa, az ügy mielőbbi orvoslása érdekében felesleges a levele­­ződés a szomszédba, de annál inkább szükséges a közvetlen beavatkozás, a személyes, az emberi hozzáállás. Hisz szeren­csére egyedi esetről van szó, s így megvan minden lehetőség, hogy a legnagyobb figyelem­mel, naponta is kövessék, e­­gyengessék az ilyen „nehéz" em­berek útját Mint édesapja mon­dotta, jókezű, munkaképes fia­talember —, ezért nem enged­hető meg, hogy hosszú napok, hetek teljenek az ügyintézés köz­ben. Várja a munkahely, a mun­ka —, amely egyetlen kiútja, ér­telme életének, helyzetének. A nyilvántartásokból kitűnik, hogy számos esetben sikerült se­gíteni, jó útra téríteni egyes sze­mélyeket. S mert vannak, akod­nak még felelőtlen egyének — az illetékesek, az embertársaik felelőssége kell hogy pótolja hiányosságukat. Jó volna, ha Mózes Sándor esetében is sike­rülne az igyekezet, a segítség­adás, amelyet elvár, ami szük­séges és amelyhez kereteket nyújt társadalmunk. Ferenci Imre (Folytatás az­­ oldalról) kel járt, előmozdította a román — brit együttműködés bővítését és elmélyítését a különböző te­vékenységi területeken a két or­szág javára, hozzájárult a nem­zetek közötti közeledés és egyet­értés általános ügyéhez, az eu­rópai és a világméretű enyhü­lés és biztonság ügyéhez. Or­szágunk lakossága egyöntetűen kinyilvánította tiszteletét és megbecsülését N­i­c­o­l­a­e Ceauşescu elvtársnak az angliai látogatás során kifejtett gyümöl­­csöző tevékenysége iránt. A táviratok ezrei juttatták kifeje­zésre azt a teljes egyetértést, amely a látogatás lefolyását kí­sérte, hangsúlyozva a pártfőtit­kár döntő szerepét Románia nemzetközi elismerésnek és te­kintélynek örvendő külpolitikája kidolgozásában. Ezek a gondo­latok fogalmazódtak meg azok­ban a táviratokban is, amelye­ket az RKP Hargita megyei bi­zottsága, különböző pártszervek és­­szervezetek, munkaközössé­gek intéztek megyénkből is Nicolae Ceauşescu elvtárshoz. A Nagy-Britanniában tett állami látogatás kapcsán június 19-én ülést tartott a Minisztertanács, amelynek során a kormány mély megelégedését fejezte ki a rend­kívüli politikai fontosságú és széles körű nemzetközi vissz­hangot kiváltó látogatás kima­gasló eredményei felett. Nicolae Ceauşescu elvtárs rendkívül sokoldalú, fáradhatat­lan nemzetközi tevékenységé­nek a hónap folyamán még számos eseménye zajlott le. A hónap elején, június 5—7 között Nicolae Ceauşescu elvtárs meg­hívására hivatalos látogatást tett országunkban Olusegun Oba­­sanjo altábornagy, nigériai ál­lamfő. A látogatás során a két államfő között gyümölcsöző megbeszélés folyt, s a létrejött megállapodások alapján lehető­ség nyílik a mind szorosabb és eredményesebb együttműködés­re. Június 8 és 9-én Nicolae Ceauşescu elvtárs meghívására Willy Brandt, Németország SZK Szociáldemokrata Pártjának el­nöke tett látogatást hazánkban. Ebből az alkalomból Nic­olae Ceauşescu elvtárs és Willy Brandt megbeszéléseket folyta­tott közös érdekű kérdésekről. A hónap folyamán pártunk főtitkára, a Köztársaság elnöke több külföldi párt- és kormány­küldöttséget fogadott, köztük jú­nius 28-án a KGST ülésszaká­nak XXXII. ülésén résztvevő kül­döttségek vezetőit. Június 10-én Nicolae Ceauşescu elvtárs, valamint a többi párt- és államvezető részt vett azon a fővárosi nagygyűlé­sen, amelyet a polgári-demok­ratikus forradalom 130., és a főbb termelőeszközök álla­mosításának 30. évforduló­ja alkalmából rendeztek. Ez a nagygyűlés tetézte be az or­szágszerte heteken át rendezett, így az agyagfalvi és a Csíksze­redai emlékgyűlések sorozatát, s egyben ezen jutott kifejezésre a legerőteljesebben a szocialista román nemzet és a vele testvéri egységben élő magyar, német és más nemzetiségek hódolata a két emlékezetes esemény iránt . A népgyűlésen pártunk főtitkára átfogó beszédet mon­dott, amelyet hatalmas érdeklő­déssel követtek a jelenlévők, a sokmillió televíziónéző. A dicső­séges évfordulók ünnepén a ro­mán, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók, egész szocialista társadalmunk felújí­totta fogadalmát, hogy munká­jával, tetteivel újabb ragyogást ad közös története felejthetet­len momentumainak. Június 24-e újabb gyümölcsö­ző főtitkári mu­nkalátogatás nap­ja volt : fővárosi iparvállalatok­ban, kutató- és tervezőintézetek­ben Nicolae Ceauşescu elvtárs a helyszínen vizsgálta meg, ho­gyan váltják valóra a különbö­ző munkaközösségek, kutatók, szakemberek, tervezők a párt XI. kongresszus Birtok és Orszá­gos Konferenciájának határoza­tait az ipar — különösen egyes csúcságazatok — magasabb szintű fejlesztéséről. Az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága, Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökletével a hónap folyamán két ízben 2­3-án és 23-án­­ ülésezett. Ez alkalmakkal a különböző tevé­kenységi területeken kifejtett munka tökéletesítésével kapcso­latos intézkedéseket vizsgáltak meg és megfelelő határozatokat fogadtak el. Ezek közé tartozik az ipari javadalmazási alap ki­számításával, kidolgozásával és használatának ellenőrzésével kapcsolatos törvényerejű rende­let tervezetének, a felsőoktatási intézetek végzősei termelésben való elosztásának, az 1979— 1980-as gazdasági-társadalmi fejlesztési egységes országos terv tervezetének, és az 1979-es évi költségvetés tervezetének a megvizsgálása. A hónap utolsó napjaiban, 27-én és 28-án zajlottak le a kereskedelmi dolgozók országos tanácskozásának a munkálatai, amelyet — mint ismeretes — Nicolae Ceauşescu elvtárs kez­deményezésére és útmutatásai alapján hívtak össze. A záró­ülésen a pártfőtitkár előadói beszédet tartott, amelyben érté­kes útmutatásokat adott a ke­reskedelmi, szövetkezeti és tu­risztikai tevékenység tökéletesí­tésére vonatkozóan. Pártunk polit­ikájának töretlen valóraváltásán munkálkodva, me­gyénk szorgos dolgozói, élükön a kommunistákkal, az elmúlt hó­napban számos tevékenységi te­rületen figyelemre méltó sikere­ket értek el. A főtitkári munka­látogatást követően azonnal előtérbe helyezték az útmutatá­sok életbe ültetését, s az elmúlt napokban máris sikerekről szá­molhattak be." Jónéhány ipari egységünk jó­val határidő előtt teljesítette fél évi termelési tervét. Újabb la­kások átadására került sor egyes helységekben. Kiváló eredmé­nyeket jelentenek a székelyke­­resztúri hajtatóház, a fiatfalvi baramfifarm építői. Földműve­seink jó ütemben és megfelelő körülmények között végezték az időszak sajátos teendőit, a nö­vényápolást és a takarmánybe­takarítást. S bár az időjárás nagyrészt kedvezőtlen volt, ered­ményeik jobbak, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az ál­lattenyésztők eredményes mun­káját dícséri a tejtermelésben elért siker. Június 16-án tartotta meg XIII. ülésszakát a megyei nép­tanács, amelyen megvitatták a Megyei Demográfiai Bizottság jelentését és tájékoztató hang­zott el Hargita megye 1978. évi területi profil szerinti gazdasági­­társadalmi fejlesztési tervének és helyi költségvetésének elfo­gadására vonatkozó határozatok alkalmazásáról. Gazdag volt a hónap művelő­dési, sportélete is. Júniusi­izámvetés Helytállás emberségből, bátorságból A negyvennégy éves Korda Béla becsülettel, tiszteletet pa­rancsol­áson helytáll a minden­napok teremtő munkájában. A­­hogyan szüleitől örökölte, a kö­zösségtől tanulta. Nemrégiben, otthonról, Csíkszentdomokosról jövet, dolga akadt Csíkszeredá­ban, a vasútállomásnál. Egy ri­adt kisgyermek kétségbeesett panaszára figyelt fel hirtelen. A gyerek szerint két fiatalember erőszakkal elhurcolt egy tanuló­­lányt a Csíkszeredai fürdő felé. Korda, maga is többgyerekes apa, egy pillanatig sem habo­zott, tudta, veszélyben egy gyerek, veszélyben a szülő is, nyomban a fiatalok után eredt. Rövid keresgélés után arra lett figyelmes, hogy a fürdő felé vezető út mentén sikoltozik va­laki, a kiabálás nyomra vezet­te, egy alig tizenhat éves kis­lány kért kétségbeesetten segít­séget. A bűnöző 23 éves Jore Vince ellenszegült, de rövid és heves összecsapás után Karda Béla ártalmatlanná tette és átadta a milícia szerveinek a bűnözőt. Becsülete és tisztessége szavá­ra hallgatva, Jére Vincét letar­tóztatták. Korda Béla tette nem elszige­telt, része annak a cselekvéssé érlelődő közvéleménynek, amely pártunk politikájának alapján a szocialista törvényesség őre, a biztonság garanciája. A milícia szervei, a közvéle­mény köszönettel tartoznak Kor­da Bélának és másoknak is, a­­kik az ilyen válságos pillana­tokban nem haboznak, hanem azonnal cselekszenek a szocia­lista törvényesség szellemében, kifejezésre juttatva így azt a tényt, hogy a törvényesség tá­masza a humanizmus, az ember alkotó munkáját szolgáló biz­tonság megteremtésének óhaja. Sarca Mihai, milicista kapitány Másutt láttuk , továbbítjuk „Jöttetek szép várost látni" - élcelődött az egyik sepsiszent­györgyi ismerős, a takaros, szom­szédos kis megye székhelyének központjában. Mire a dolgok rendje szerint, mi lehet más a válasz : „jöhettek ti is hozzánk egy kis tapasztalatcserére, mert Csíkszeredában is van..." S a bizonygatás szándéka, a „csak­­azértis megmutatom" ilyenkor meggyőző érvekkel magyarázza: mi sem adjuk alább. Élőre ér, egy csöpp hetvenkedés, rom­­lóm, nem telnek hiába az évek, virul mindkét város, van mivel büszkélkedni. Aztán magára marad a szem­lélődő, s tekintete az úgyneve­zett kisebb dolgoknál állapodik meg. Hasznos például a tágas nyári kert, jobb helyet alig ta­láltak volna. S né, a szökőkutat sem szárazra tervezték, meg­nyugtatóan csobog a vize. Ar­rébb egy kis bódé, „forró ku­tyát” árulnak ott, meleg zsemle, forró virslivel. Bent, az ön­kit szolgáló­ vendég lébén poha­ras sört kínálnak, lám, nem kell ehhez „sok filozó­fia". Arrébb cseng a telefon, ta­xit hívnak, nyomban felidéződik, hogy otthon a posta mellett so­rakoznak a taxik, a telefont pe­dig, különböző okokra hivatkoz­va, leszerelték. A pillantás ilyen apró dolgo­kon állapodik meg, sommázza is a véleményt : nálunk is lehet­ne. Aztán az egyik kirakat kész­tet bámulásra hosszasabban, bent az üzletben elegáns, diva­tos cipők. A bizonyára sokat lá­togatott helyiség Ro­morta üzlet Mióta folyik a diskurzus arról, hogy nálunk a megyében is el­kelne egy hasonló? De zárjuk is itt az apróságok sorát, mert a rövid séta az új művelődési palota elé visz, ez bizony már „nagy dolog", im­pozáns épület, hozzá idomul építészetében immár a tér is. „Bár ha a miénk ennél is szebb lenne — jegyzi meg útitársam —, akkor azt is elfelejteném, hogy a fórum medencéiben ritkán dí­szeleg víz.” Bálint András ----- VILLANÁSOK —­ SÁNC HELYETT JÁRDA ötletes és esztétikus ellátás­hoz folyamodtak a Vlahica vá­rosi néptanács helységrendezési szakemberei, hogy megoldják a gyalogjárás immár krónikussá váló problémáját és a lakosok­nak ne kelljen ezer veszély kö­zepette az úttesten közlekedni­ük. Kezdetnek egy kilométeres szakaszon a sáncra (amelybe vastag betoncsöveket helyeztek) építették a gyalogjárót, úgy, hogy fél méternyi virágágyás is elférjen az úttest és a járda kö­zött és emelje a város esztéti­káját. Egy szakasz már el is ké­szült a járdából, bizonysága­képpen annak, hogy így is le­het. De lehetne ezt így Márél­a­ván, Fenyéden és megyénk szín­t más helységében, ahol a fel­nőttek, gyermekek(!) még min­dig az úttesten közlekednek. E­gészen pontosan két lejjel kerül drágábba Vlohicán az ilyen járd­a, mint elődje. (Zöld Lajos) CÉLSZERŰ ÉS HASZNOS A székely­udvarhelyi múzeum munkaközössége érdekes és hasznos kezdeményezést karolt fel: a köröndi kerámia egység­gel együttműködve elkészültek a múzeumban található eredeti kerámia-tárgyak másolatai, a­melyekből ezentúl az érdeklődő látogatók vásárolhatnak. A­­ nagymúltú köröndi és küsm­ár­i népművészeti tárgyak hű máso­latait szerezheti meg így bárki, maradandó, hasznos emléktárgy­ként. S túl ezen, a kezdeménye­zést értékelnünk kell más szem­pontból is: jó ihletőforrás a kö­­rondiak számára, hasznos esz­közévé válhat a közízlés formá­lásának, helyes irányba terelé­sének. íme, miért érdemel di­cséretet a ma már ritkaság­­számba menő, évszázadok nép­művészetét felidéző, hozzáférhe­tővé tett „másolatok" szakava­tott sorozatgyártása. (Hecsei Zoltán) KERÉKTÁMASZTÓ Őseink ide telepedtek, erre a hegyes-völgyes, kies tájra, s a táj maga, a felszíni forma ala­kította az életmódot, a szoká­sokat. Így alakult ki az a szo­kás is, hogy a hegynek tartó szekér elé fogott állatokat időn­ként pihentetni kell. S hogy a szekér ne csússzék vissza, jóko­ra kővel megtámasztották a ke­reket. Kőben pedig mifelénk nincsen hiány, akad úton-útfé­­len, még az aszfalt mellett is. A baj ott kezdődik, hogy a sze­keres gazda csak önös érdekeit nézi. A sáncból követ kerít, a kerék mögé teszi, aztán mint a­­ki jól végezte dolgát, a szusz­­szánó után továbbhajt. A kő pe­dig marad balesetveszélynek. Igaz, van olyan megoldás is, hogy a szekérvégen, láncraköt­­ve, háromszögűre szabva viszik a keréktámasztót. Az ilyet senki nem felejti az úton. Minden­e­­setre, szekereseinknek a közúti biztonságra is kell gondolniuk. (Bogos Sándor) 1978. JÚLIUS 1. SZOMBAT 2 VÁROS DÍSZE IS Kétségtelen, megyénk egyik legszebb, legtágasabb és leg­­rendezettebb kerthelyiségét ta­lálni Székelykeresztúron. Évtize­des gesztenyék, hársak kellemes hűvösében szórakozhat a ven­dég, a kiszolgálásban sem ta­lálni kivetnivalót. A város dísze is egyben. És most, nyárelőn, nem árt ismét azon morfondí­rozni, hogy ugyanbiza, miért csak Keresztúron sikerült ilyen szép kerthelyiséget létesíteni? Miért, hogy a megyeszékhelyen mind a mai napig csak terasz­ra futotta a kerthelyiség-igyeke­­zetből? Hasonlóképpen Gyer­gyószentmiklóson is. Árnyas li­getekben pedig nem lenne hiány sehol sem. (Bereczki Károly)

Next