Hargita, 1981. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-01 / 153. szám

K­ iemelkedő fontosságú po­litikai megnyilvánulásként íródott be az elmúlt hó­nap krónikájába a Dolgozók Ta­nácsainak II. Kongresszusa, munkás- és szocialista demokrá­ciánk, a párt és a nép egységé­nek újabb ragyogó kifejezője. Az egész nép­ társadalomvezető szerepének új, magasabb rendű fórumává vált a kongresszus az­által, hogy küldöttei révén az egész munkásosztály, valamennyi dolgozó közvetlenül bekapcsoló­dott, részesévé lett az ország­fejlesztés megtervezésének, ja­vaslataival, észrevételeivel hoz­zájárult az 1981. évi terv elő­irányzatai sikeres teljesítéséhez szükséges megfelelőbb utak és eljárások feltárásához, az 1981 — 1985-ös ötéves terv főbb orien­tációinak kidolgozásához, össz­népi akaratot teljesített a kong­resszus akkor is, amikor Nicolae Ceauşescu elvtársat, az RKP fő­titkárát, az RSZK elnökét ismét megválasztotta a Dolgozók Or­szágos Tanácsa magas elnöki tisztségébe. Töretlen előrehala­dásunk, béke- és szabadság­­eszményeink beteljesülésének legfőbb záloga ez, ami újult erő­vel munkára serkenti a haza minden egyes állampolgárát. A kongresszuson Nicolae Ceauşescu elvtárs programdoku­­­mentummá nyilvánított előadói beszédet tartott, amely meghatá­rozza a pártszervek és -szerveze­tek, a dolgozói tanácsok, az összes dolgozók legfőbb felada­tait a Pártprogram valóraváltá­­sában, hazánk gazdasági-társa­dalmi fejlesztésében a jelenlegi ötéves terv időszakában. Úgy­szintén a kongresszus megoldot­ta a napirendjén szereplő kér­déseket, megválasztotta — a me­gyei konferenciák döntése alap­ján — a Dolgozók Országos Ta­nácsát, amely 1591 tagot szám­lál, közülük 834-en közvetlenül a termelésben dolgoznak. A Dolgozók Országos Tanácsának 124 magyar nemzetiségű tagja van, ami jogegyenlőségünket ta­núsítja, azt, hogy az ország más nemzetiségű dolgozóihoz hason­lóan, mi, magyarok is részesei vagyunk a gazdasági-társadalmi élet vezetésének. A kongresszus fontos doku­mentumai között szerepel a köz­ponti sajtóban június 30-án köz­zétett Határozat, Felhívás, vala­mint az összes népek dolgozói­hoz­ intézett Békefelh­ívás. A hónap végén plenáris ülést tartott a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, A Szo­cialista Demokrácia és Egység Front Országos Tanácsa, A Szo­cialista Demokrácia és Egység Szervezetének Központi Bizottsá­ga, ülésezett a néptanácsok tör­vényelőkészítő kamarája, plená­ris ülésen folytatta munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés, hogy az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottsága, a Dolgozók Országos Tanácsa, a párt és a SZDEF plenárisai, valamint az említett törvényelőkészítő kamara ajánlá­sai alapján véglegesítse és el­fogadja Románia Szocialista Köztársaság 1981-1985-ös egy­séges országos gazdasági-társa­dalmi fejlesztési ötéves tervét, az 1981—1985-re szóló mezőgazda­ság és élelmiszeripar-fejlesztési tervet, valamint az erre az idő­szakra szóló központosított pénz­ügyi tervet. Pártunk főtitkára, híven dina­mikus munkastílusához, az el­múlt hónapban is gyakorta tar­tózkodott az anyagi és szellemi javak termelői körében, részt­­vett a fővárosi dolgozók képvi­selőinek konferenciáján, felke­reste a fővárosi Rámai Arénát, és a pantelimoni állattenyésztő farmot, munkalátogatást tett Olt megyében, több bukaresti ipar­­vállalatban, valamint a fun­­duleai Gabona- és Iparnövény­termesztési Kutató Intézetben, a hónap elején Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökletével munkata­nácskozást tartottak az RKP Központi Bizottságánál. Gyümöl­csöző belpolitikai tevékenységé­­­vel párhuzamosan köztársasá­gunk elnöke június hónap során is fáradhatatlanul munkálkodott országunk nemzetközi tekinté­lyének növeléséért, a béke, a nemzetközi egyetértés és együtt­működés eszményeinek diadalá­ért. Ezt szolgálta a 2­31 állami látogatás is, amelyet N­i­c­o­l­a­e Ceauşescu elvtárs, Elének, Ceauşescu elvtársnővel együtt tett Ausztria Köztársaságban. Ugyancsak e törekvés jegyében került sor Nicolae Ceauşescu elvtárs meghívására Mohamed Sziad Barrenak, a Szomáliai Forradalmi Szocialista Párt főtit­kárának, Szomália Demokratikus Köztársaság elnökének hiva­talos baráti látogatására ha­zánkban. Nicolae Ceauşescu elvtárs gyümölcsöző tevékenysé­ge nemzetközi elismerésének ú­­jabb jele az a tény, hogy köz­társaságunk elnökének átnyúj­tották „Az 1980-as év embere­i a békéért" kitüntetést az Indiai Nemzeti Integrálódási Gyűlés döntése értelmében. Az ország egész lakosságához hasonlóan megyénk magyar és román dolgozói is kimagasló munkatettekkel készültek a Dol­gozók Tanácsa II. Kongresszu­sára. Ennek jegyében zajlottak le a dolgozók közgyűlései válla­latainkban, került sor a dolgozók képviselőinek megyei konferen­ciájára. Munkasikereink is szer­vesen kapcsolódnak e nagy ese­ményhez, illetve annak előkészü­leteihez, nem véletlen, hogy a kongresszus napjaiban kiváló e­­redményeket jelentettek megyénk ipari egységeiből. A kongresz­­szus történelmi jelentőségű hatá­rozatai, Nicolae Ceauşescu elv­társ közkívánatra történt újravá­lasztása a Dolgozók Országos Tanácsa magas elnöki tisztségé­be, táplálta lendületünket, ser­kentett még eredményesebb munkára, amit a kongresszus­hoz, Nicolae Ceauşescu elvtárs­hoz címzett távirataiban is meg­fogalmaztak a kommunisták, me­gyénk dolgozói. Állták a próbát mezőgazdasá­gi dolgozóink is, a szeszélyes időjárás ellenére jól haladtak a növényápolással, a takarmány­betakarítással, az aratásra való készülődéssel. Június bővelkedett rangos mű­­velődési eseményekben. A külön­féle, helyi folklórfesztivál (Ma­­gasbükk, Sóskút, zsögödi nép­ünnepély stb) mellett maradan­dó élménnyel ajándékozott meg a második régi zene fesztivál, jól szerepeltek ímikedvelőink a Megéneklünk, Rontania fesztivál marosvásárhelyi, brassói, gyula­­fehérvári és besztercei országos döntőjén. Évről-évre ismétlődő, s0jaţ°­­san júniusi eseményekkel zárjuk számvetésünket : emlékezetes e­­seménye volt ezúttal is a hónap­nak a ballagás, az érettségi, az általános iskolások tanévzárója, a pionírnap, a vakáció kezdete a tanítók napjának megünnep­lése. Ugyancsak júniusban tar­tották meg a politikai-ideológiai oktatás összefoglaló megbeszé­léseit városokon. Szántó Miklós júniusi számvevés Ez a falucska magára talált Tényleg kicsi ez a Kisfalud ! Alig harminc portája, van, s ez­­időszerint mindössze alig száz­­huszonöten vallhatják magukat kisfaludinak­­, mármint e Far­kaslakához tartozó település la­kójának. (A Kisfaludy-kisfaludi véletlen egybeesése különben számos jópofa történet forrása volt, egy anekdota is írt arról, hogy a század elején „nagy­méltóságú" címet viselő pesti urak kérték fel tegezésre az egyik munkát kereső kisfalud­ atyafit.) Kisfalud azonban volt a mos­taninál népesebb, nagyobb is. Akkor, amikor még nem vált el tőle Kecset, amelynek anyatele­pülése. (Múltját bizonyítja — többek között — a kazettás meny­­nyezetű, az 1600-as évekből szár­mazó műemlék megléte, amelyet több látogató is felkereshetne, ha kellőképpen ráirányítanák a figyelmet.) A jóval fiatalabb Kecset azonban lassacskán lé­­lekszám tekintetében, és ké­sőbb gazdaságilag is túlnőtte az anyatelepülést, s ennek egyik nyilvánvaló következményeként a kisfaludiak tartoznak a farkas­laki mezőgazdasági termelőszö­vetkezet kecseti növénytermesz­tő, illetőleg állattenyésztő farm­jához - és nem fordítva. Ez vi­szont láthatólag nem zavarja a kisfaludiakat abban, hogy m­in­dig alapos, jó munkát végezze­nek a közösben. És — természe­tesen — a háztájiban is, amely­nek főleg a tej- és hústermelése jelentős, hisz ebben a mind­össze harminc gazdaságot szám­láló faluban jelen pillanatban hetvenkét tehenet tartanak. Látszik a falun, hogy dolgos, igyekvő emberek lakják. Tiszták, rendezettek a porták, jól kar­bantartott a mintegy három ki­lométer hosszúságú bekötőút. Azt tartják a községben, hogy nincsen olyan közérdekű munka, amelyet a kisfaludiak ne példa­mutatóan végeznének el. De jól vélekednek a kisfaludiak szor­galmáról, munkaszeretetéről a­­zokban a székelyudvarhelyi gyá­rakban, vállalatokban, gazda­sági egységekben is, ahová az itt lakó fiatalabbak bejárnak dolgozni. Kisfalud - bármilyen kicsi is — életképes település. Innen már nem mennek lakói messzi tájakra munkát keresni. Megállt, visszafordult az elnéptelenedési folyamat. Az utóbbi években számos új ház épült a faluban, a fiatalok csak elvétve költöz­nek be Udvarhelyre vagy más­hová, zömmel ide telepednek le, s úgy válnak „ipariakká", hogy nem szakadnak el a földtől, a mezőgazdaságtól és állatte­nyésztéstől. Ez a kicsi falu tehát magára talált. Demeter Zoltán k k­ijár az elismerés áldozatos munkájukért a pedagógu­soknak. Az esztendő min­den egyes napján megérdemel­nék ezt,­­ olyan a munkájuk, hogy folyton a figyelem közép­pontjában állanak, hisz minden­kinek jár leánya, fia, unokája, rokona vagy ismerőse óvodába, iskolába, ami közvetlenül érde­keltté teszi az oktató-nevelő munka folyamatában, annak megítélésében­­, tegnap, Taní­tók Napján pedig tudatosan fi­gyelt rájuk, méltatta tevékenysé­güket a társadalom. A szakmák, a hivatások szokásos ünnepei sorába illeszkedik a június 30-i, a hivatás fokozott hangsú­lyozásával. Az oktatás-nevelés, ahhoz, hogy valóban eredményes legyen, élethivatássá kell hogy nemesedjen. Az általánosítások magukban hordozzák a tévedés lehetőségét, mégsem érezzük ez esetben koc­kázatosnak a megállapítást : pe­dagógusaink többsége szives­­lélekkel hivatásának él. A tár­sadalom tudja ezt, érdemük sze­rint becsüli munkájukat. Ezt tük­rözi többek között az a 48 ki­tüntetés is, amit a Tanítók Nap­ján nyújtottak át megyénk pe­dagógusainak. Negyvennyolc kitüntetés, negy­­vennnyolc élpedagógusi cím. Ó­­vónőket, tanítókat, tanárokat egyaránt jutalmaztak, vannak közöttük hosszas pedagógusi gyakorlattal rendelkezők, egy ré­szük megszerezte az első vagy második fokozatot,, mások csak a véglegesítő vizsgát tették még le, falun tanít az egyik, váro­son a másik, a legkülönfélébb szakmákra készítik fel növendé­keiket, párttagok és tömegszerve­zetiek, magyarok is románok is, nők és férfiak vegyesen. Külön élet, külön egyéniség valameny­­i sok különbözőség mellett meghatározó vonásuk a f­­entebb emlegetett pedagógusi élethivatás felismerése és válla­lása. Nincs mód valamennyiük név­szerinti felsorolására. Válogatá­sunk véletlenszerű, nem kiseb­bíti az itt nem említendők ér­demeit. Álljanak hát itt példá­nak néhányan a frissiben kitün­tetett pedagógusok közül. Közöttük találjuk a székely­­muzsnai Koós Ferenc tanítót , Bors Juliánna tanítónőt Csikme­­naságról, aki nyugdíjaztatása után sem hagyta abba egy éle­ten át végzett népnevelői mun­káját ; Dombi Mária óvónő a gyergyószentmiklósi 6-os számú óvodában, immár 37 éve él hivatásának ; Citirigă Eleonóra óvónő, a tölgyesi gyermekeket tanítja ; Kádár Ferenc biológia­­mezőgazdaságtan szakos tanár, a székelyvarsági általános isko­lában ; Lövér Elek a Csíkszeredai 1-es számú általános iskola ta­nára, festőművész, seregnyi gyer­mekben plántálta a rajz szere­­tetét ; Csató István matematika tanár, a gyergyószentmiklósi Sa­lamon Ernő líceumban ; Szakács Teréz tanítónő Madéfalván, 33 évi munka után fejezi be tanítói pályáját, hogy következzenek megérdemelt nyugdíjas évei : Hirişcău Eugen történelem tanár, a toplicai 8-as számú általános iskola igazgatója ; Böjtke Róza fizika-kémia szakos tanár Csik­­madarason ; Török István társa­dalomtudományokat ad elő a székelyudvarhelyi Agráripari Lí­ceumban ; Máthé István tanár, a vlahicai ipari líceum aligazga­tója. Ők azok, akik kitüntetett tár­saikkal, pedagógus kollegáikkal együtt életcéljuknak tekintik az új minőség meghonosítását tan­­intézményeinkben, akik mindent megtesznek az oktatás-nevelés színvonalának emeléséért. Rá­szolgáltak a többre-jobbra sar­kalló kitüntetésre. Borbély László kommunistás ÉS PEDAGÓGUSOK A gazdasági hatékonyság emeléséért (Folytatás az 1. oldalról) hatásait. Kétségtelen, hogy mind­ezek az elképzelések csak ak­kor válnak valós tartalmú tevé­kenységgé, ha vállalatunk vala­mennyi dolgozója megérti vala­mennyi kis mozzanat fontossá­gát és közvetett vagy közvetlen kihatását az egész kitermelés gazdasági és műszaki hatékony­ságára, végsősoron a nemzet­­gazdaság további fejlődésének kritériumaiként fogja fel vala­mennyi dolgozó a munkáját, e­­gyéni és közösségi hozzájárulá­sát. Lelkes és szorgalmas munka­közösségünk eddigi eredményes tevékenységéhez hasonlóan a továbbiakban is megtesz minden tőle telhetőt a vállalat jó hír­neve öregbítése érdekében. ------ VILLANÁSOK ------­ FARKASLAKI FALUSGAZDA mondja, amikor a község hí­reit kérdezem : mostanság mi­­felénk, azt hiszem, mindenütt a mezei munka, az foglalkoztatja az embereket. A községi párt­­bizottság plenáris ülésének fő napirendi pontja : a takarmány biztosítása, a betakarítás körül­ményei a helyi és a szentléleki mtsz-ben. Ugyanakkor folyik a legelőellenőrzés is (az előbbi­hez kapcsolódik a művelet). Kü­lön szakbizottság járja sorra a harmincnyolc csorda és nyáj le­gelőhelyét, mindent megszemlél, ott, ahol szükséges, jobbít. Még a pásztorok életkörülményeit, munkafeltételeit is megvizsgál­ják. Utolsó hír : közelebbről be­fejezik a cukorrépa második ka­pálását. (Azt a cukorrépát múlt ősz meghagyásai szerint terme­lik, cukorra váltják majd be.) Hírek? Ám akkor miért írtam jegyzetet? (Oláh István) VASÁRNAP ESTÉRE valahogy úgy néz ki Székelyud­varhely főtere és a Május 1 su­gárút környéke, akár egy elha­gyott csatatér. Arról szóltunk már többször is, milyen erőfeszítése­ket tesznek a városgazdák a municípium köztisztaságának megőrzéséért és az utóbbi idő­ben — legalábbis a reggeli órák­ban és hétköznapokon­­ nem volt miért szégyenkezniük. És ép­pen ezért furcsa : pontosan va­sárnap, amikor legtöbb az át­­utazó.-akik rövid idő alatt alkot­hatnak népet a település rend­jéről, akkor - enyhe túlzással — bokáig gázorni a szemétben. Lu­dasak ebből­ mindenekelőtt a tökmagárusok, fuittogtatott ku­koricások, de azok is, akik el­nézik jelenlétüket a municípium legforgalmasabb pontján, aho­va legalább hétvégére, vasár­­napra egésznapos köztisztasági szolgálatot kellene bevezetni (Morvay Zoltán) MIÉRT NEM IDEJÉBEN? Mindnyájunk számára egészen természetes, hogy az elektromos szaküzletben minden készüléket kipróbálás után adnak át a vásárlónak­­, ha a kért árucikk valamilyen szempontból kifogá­solható, ily módon ott helyben cserélhető, minden további bo­nyodalom nélkül. Nem így azonban a Csíksze­redai festéküzletben, ahol az elárusítók nem tartják kötelessé­güknek arról meggyőződni, hogy az eladott termék j­ó-e, használ­­ható-e. Így aztán előfordul, a naiv vásárló csak néhány óra vagy néhány nap múlva veszi észre : berozsdásodás, vagy más meghibásodás folytán nem nyit a szőnyegtisztító szórófeje, s emiatt teljesen használhatatlan a készülék. Nosza, vissza az üzletbe, ahol aztán közlik vele, hogy kár volt visszahoznia az árut, vissza nem cserélik, miért nem nézte meg idejében ... Hát az elárusítók miért nem nézték meg­­ ténylegesen ide­jében ?­ (Demeter Zoltán) GAT­A FILAGON Szóval, gátnak épült az a bi­zonyos mederzáró fal. A helyiek szerint amúgy komótosan, ráérő­sen. Módját adva a munkának. A rakoncátlan patak minden évben megcsúfolta az útjába telepedett falvakat, oka volt te­hát az alaposságnak. Vagy még­sem? Nem bizony, inkább he­nyélésnek látszik idő teltével az alaposság, mert a víz a gátat ugyan le nem döntötte, de alul kimosta bizony. Értőbbek szerint egy alaposabb roham után leroskad az egész alkot­­mány. Márton Ferenc Gátkötői jutnak eszembe, az árral birkó­zó székely gátkötők, akik hátu­kat s hitüket vetve a megbokro­sodott folyónak, feltartották azt. Én hiszem, hogy most is meg tudjuk építeni azt a gátat be­csületesen ! (Koszta István)

Next