Hargita, 1985. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-01 / 258. szám
Amit a pedagógus elvár a szülőtől A nevelés a világ legbonyolultabb dolga — hallottam egy szülőtől. Egyetértek, de hozzátenném, a legegyszerűbb is egyben, csupán egészséges szülői ösztön, türelem, szeretet kell hozzá. Azonban amikor a gyermek munkájáról van szó, a legfontosabbról, a tanulásról, akkor a szülőnek már körvonalazottabb feladatai vannak, gyermeke, és annak érdekében, az iskola iránt. A szülők nagy többsége tudja ezt, de nem mindegy, hogy mikor és mit tesz ennek érdekében. Elsődleges feladatként az iskolai felszerelések beszerzését, egyenruha vásárlását említeném. Ezt legtöbben idejében és helyesen oldják meg. A továbbiakban a szülőnek ellenőriznie kell a tanfelszerelés, a füzetek helyes használatát. Kisebbeknél a csomagolásra is gondot kell fordítani és este betenni a táskába a másnapra szükségeseket. A tanuláshoz biztosítson megfelelő helyet és elegendő időt a család, ha csak egy mód van rá, állandó tanulóhelyet. Előbb a leckét tanulja meg a tanuló, és azután készítse el a házi feladatát az illető tantárgyból. Minden gyermeknél előfordul, hogy valamit nem tud megoldani. A segítség nem abban áll, hogy helyette elkészítik a feladatot és bemásoltatják, — a tankönyv és a füzetben lévő megoldott gyakorlatok alapján magyarázzák meg, hogy a gyermek önállóan oldja meg azokat. A nyelvtan, fogalmazás vagy más feladatokban az egyes helyesírási hibákat a piszkozatban a szülő is javíthatja, a füzetben csak a tanító, tanár. A füzetekbe beírt pedagógusi megjegyzéseket a szülő is nézze meg, annak alapján irányítsa gyermekét a tanulásban, leckekészítésben. Soha ne sértse a szülőt, ha egy másik gyermek, barát vagy osztálytárs segít gyermekünknek. Itt is ügyeljen azonban, hogy ne egyszerű másolásra kerüljön sor, legyen önálló munka a közös tevékenység. Értékelje is a szülő az iskolás tevékenységét, bátorítsa, dicsérje, s ha nem elégedett munkájával, szépen, nyugodtan mondja el véleményét. A rendszeres számonkérés ne legyen sablonos, felületes. Az őszinte érdeklődés látszódjon, érezze a gyermek, hogy az ő munkája is értékes, nemcsak a felnőtteké. Beszéltessék otthon a gyermeket, iskolai élményeiről, olvasmányairól. Még véletlenül se tűrjenek meg idegen tárgyat a gyermek eszközei között, mert sokszor csereberélnek, és kicsiknél még az önkényes elsajátítás is előfordul néha, ha elején nem avatkozik be a szülő (verés nélkül !), később lopásra való hajlam is lehet belőle. CSALÁD ÉS ISKOLA A szülő naponta nézze meg gyermeke ellenőrzőjét. Mihelyt olvasni tud, segítenie kell az olvasásban, gyermeknek való könyvek, kötelező és nem kötelező házi olvasmányok biztosításával, ezzel az iskola munkáját, az olvasóvá nevelést segítik. A gyermek baráti körét a szülőnek ismernie kell, de beleszólni csak akkor tanácsos, ha komoly veszélyt látnak, s akkor is igen tapintatosan, mutassanak rá a kapcsolat hátrányaira. A szülők munkájukkal mutassanak példát, fokozatosan szoktassák munkára gyermeküket. Olyan szép látni egy-egy családot, ahol a szülő és a gyermek közösen dolgoznak, ahol otthon a gyermekek végeznek el erejüket meg nem haladó munkát. A felsoroltakon kívül sok másban segíthet a szülő az iskolai munkában, nevelésben, amire a pedagógusok rendszeresen felhívják figyelmét. Alapvető kötelességek ezek, teljesítésük egyaránt érdeke gyermeknek és szülőnek. SALA STELLA A tulajdonosi felelősség szellemében... (Folytatás az 1. oldalról) nem derült hamarabb fény, mert a két egységnél jó ideig nem végeztek egyszerre leltározást). Az alapnyilvántartások vezetésében és annak nyomonkövetésében, ellenőrzésében nem mindig érződik a kellő igényesség és szigor. Ez közrejátszott ab-nban, hogy visszaélések történtek egyes tisztviselők részéről az állami biztosítónál, a székelyudvarhelyi Ruhaipari Vállalatban pedig a fajlagos fogyasztások, illetve a megtakarítások nyilvántartásának pontatlansága is okokként szerepelnek egy bűnügyben. Ennek kapcsán utalnunk kell a mesterek felelősségére a technológiai folyamatok során, felelősség, amely nem merülhet ki a műszaki irányításban. — Vállalataink szakemberekkel, pénzügyi ellenőrökkel, könyvelőkkel, revizorokkal rendelkeznek, azaz, megvan a szakapparátus. Amelynek elsődleges feladata a megelőzés, a körültekintő ellenőrzés. Hogyan értékelhető munkájuk ? — Általában elégedettek lehetünk, hisz jobbára az ő érdemük, hogy felszínre kerülnek a károk, a visszásságok. De az is igaz, hogy teljes megelégedésre nincs ok, így például a megyénkben tevékenykedő mintegy 120 belső pénzügyi ellenőr közül egyesek nem eléggé igényesek. A mezőgazdaságban tevékenykedő könyvelők egyikemásika szakmai felkészültségével is problémák vannak. De ha már a mezőgazdaságról esett szó, hadd tegyem szóvá, hogy olyan mtsz is akad, ahol a nyilvántartások enyhén szólva pontatlanok, így aztán az is problematikus, hogy kimutassák az adott gazdaság vagyonának pontos értékét, volumenét. Egyes főkönyvelők nem gyakorolják kellő határozottsággal az egységek vagyongazdálkodásában rájuk háruló szerepkört, márpedig ez igen nagy felelősséggel jár, amint azt Nicolae Ceauşescu elvtárs is nyomatékolta : „A főkönyvelő felelőssége, hogy aláírja, ha a javasolt kiadás jó, beilleszkedik a törvény előírásaiba, gazdaságos-e vagy sem". Ide tartozik az is, hogy a pénzügyi mérleg még nem mindenütt vált a vezetés eszközévé, holott számos olyan adatot tartalmaz, amely támpontja kell legyen a gazdasági-pénzügyi stratégiának. Úgyszintén a megelőzés terén sem tesznek meg mindent, ezért (is) történhet meg a fajlagos fogyasztások túllépése (például a gyergyószentmiklósi Fafeldolgozó Vállalatnál, a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Gépgyárnál stb.), vagy az, hogy a hátralékos hitelek ahelyett, hogy csökkennének, nőnek (például a Csíkszeredai Traktorgyárban, a toplicai Fakitermelő és Feldolgozó Kombinátban, a székelykeresztúri Acélműnél stb.). S innen már csak egy lépés van a „kényelmesebb", de kevésbé törvényes megoldásig, például ahhoz, hogy a túlfogyasztásból származó károkkal a termelési költségeket terheljék ... * Néhány vetületét helyezte előtérbe beszélgetésünk során Kanyaró Iván elvtárs a pénzügyi tevékenységnek, mindenekelőtt azokat, amelyekre nagyobb (felelősségteljesebb !) figyelmet kell fordítani. A gazdasági hatékonyság szüntelen fokozásának alapvető követelményei ezek. S a cél nem lehet más, mint az, amit világosan és pontosan leszögezett pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs : „Rendet kell teremtenünk, el kell érnünk azt, hogy pénzügyi rendszerünk korszerű rendszerré váljon, hogy rend és fegyelem legyen, s ily módon minden lejt csak arra lehessen elkölteni maximális gazdasági hatékonysággal, amire elhatározták“. A dolgozók tanácsai, a szakszervek, a munkaközösségek felelősségén múlik ennek az útmutatásnak a maradéktalan gyakorlatiasítása ! A gazdasági hatékonyság növelésének szolgálatában (Folytatás az 1. oldalról fgyelmesen tanulmányozták, majd a pártszervek és -szervezetek segítségével intézkedtek ezek népszerűsítéséről és megfelelő alkalmazásuk feltételeinek a megteremtéséről. S hogy mennyire foglalkoznak, törődnek e fontos problémával, azt tapasztalni lehet például a Csíkszeredai Vasúti Építőanyag-kitermelő Vállalatban, a Fésűs Gyapjúfonodában, a székelyudvarhelyi Ruhaipari Vállalatban, a balánbányai Bányavállalatban, a vlahicai Vasipari Vállalatban, vagy a toplicai Kötöttárugyárban tevékenykedő szakszervezeti csoportoknál. Az ötéves terv utolsó esztendejében kibontakozott szocialista verseny tehát dolgozóink körében élénk visszhangra talált, fokozta kezdeményező készségüket, a köztulajdonnal való gazdálkodás iránti felelősséget. Ezt szolgálták különben azok a tapasztalatcserék, szimpóziumok is, amelyeket a Szakszervezetek Megyei Tanácsának közvetlen irányításával szerveztünk például a Csíkszeredai Traktorgyárban, a székelyudvarhelyi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyárban, vagy a toplicai Fafeldolgozó Kombinátban, ahol előtérbe helyeztük a szakszervezeti csoportok és azok bürói munkastílusának megismerését, népszerűsítését, a rend és fegyelem iránti felelősség fokozásának lehetőségeit. Úgy láttuk azonban, hogy nemcsak a tapasztalatcserék, a különféle kezdeményezések népszerűsítésére kell korlátozódni, hanem később ellenőrizni is kell azok hatékonyságát, vagyis az egész szervezési munkát. Így ebben az évben is a komplex ellenőrző csoportok segítségével 37 alkalommal vizsgáltuk meg a vállalati, intézményi szakszervezeti bizottságok és ezek keretében a csoportbürók tevékenységét. Ez alkalommal közelebbről megismerkedtünk munkamódszereikkel, a bizottsági és csoportgyűléseken előterjesztett jelentések, tájékoztatók tartalmával, s tanulmányoztuk a határozatok gyakorlatban történő alkalmazását. Észrevételeinket természetesen minden alkalommal aktívaülésen mondottuk el, s további utasításokat adtunk a munka megjavítására. A szakszervezeti csoportok tevékenységét, de általában a szakszervezeti munkát értékelve a büró megállapította, hogy azok átfogó politikai-nevelő és szervező munkát végeztek a tervfeladatok teljesítéséért, a dolgozók neveléséért. Rámutatott azonban, hogy ez a tevékenység még mindig nem kielégítő, s az eddigi megállapítások alapján további intézkedéseket tett a szakszervezeti csoportok munkastílusának és munkamódszereinek javítására, kellő figyelmet fordítva a párt- és állami határozatok, az ország törvényeiben megszabott feladatok teljesítésére, s így a területi szakszervezeti szervekkel együtt tegyenek meg mindent a XIII. pártkongresszuson elfogadott határozatok példás megvalósításáért, s ezáltal a dolgozók anyagi és szellemi jólétének szüntelen gyarapításáért. Lekötötték az állományt , feloldották a tejtermelést ? (Folytatás az 1. oldalról emelkedett a tejtermelés, ma már naponta elérik az ezer literes hozamot, viszont a tervteljesítés további erőfeszítéseket kíván, ugyanis tíz hónapra a 6196 hektoliter évi óratejjel szemben csak 3434 hektoliter a megvalósítás. Sajnos a tervezett összlétszám beállítására sincs nagy remény, de az ellési mutató is kevesebbnek ígérkezik, mint volt a tavaly. Ami pedig a takarmánymérleget illeti, kevesebb szénájuk van mint az elmúlt évben volt, éppen ezért kell már most vásárlással pótolniuk, hisz a szükséges takarmányalap nélkül csak a létfenntartásra futja. Megannyi gonddal, nehézséggel küzd a farm, s a felismerést az intézkedések, a megoldások kell, hogy kövessék. A küszöbön lévő szakosodást is úgy kell megejteniük, hogy a termelés javát szolgálja. Mindenképpen nagy szakmai és emberi hozzáállás szükségeltetik mind a vezetőség, mind a gondozók részéről, s akkor nem marad el a javulás, a továbblépés." VILLANÁSOK KÖTELESSÉGMULASZTÓK Régebb szokás volt, hogy a lakónegyedek látható helyein, esetleg faliújságjain kipellengérezték azokat a személyeket, akik hónapokon át nem fizették lakásfenntartási, fűtési díjaikat. Mostanság mintha kiment volna divatból ez a nevelési módszer. Pedig, ha az ember figyelmesen végigtanulmányozza a notórikus adósok listáját, érdekes jelenséget észlelhet. Nem is azok az elsők a jegyzéken, akiknek vékonyabb a javadalmazási borítékja, hanem akiket a gondatlanság sorol az adósok közé. Elfelejtik, hogy sok száz ember helyzetét nehezítik meg tartozásaikkal, ami tél előtt nem éppen biztató a lakónegyedek fűtési perspektíváit tekintve. Ideje lenne tehát visszaállítani a régi szokásokat, sőt, a vállalatokat is értesíteni dolgozóik ilyen mulasztásairól. (Zöld Lajos) HISZÉKENYSÉG ? ! Hirhetetlennek tűnő esetet hallottunk a ... hiszékenységről. B. L. nyugdíjas több személytől jelentős összegeket csalt ki. A felelőtlen ígérgetéseiről (szélhámoskodásairól) közismert személy nem kevesebbet „ígért", mint soron kívüli személygépkocsi-vásárláshoz juttatást ! És akadtak hiszékenyek. Mondhatnák : olykor megdöbbentő dolgokat is produkálhat az emberi butaság, hiszékenység. De vajon mi táplálhatja az ilyen jelenségeket ? És vajon, nem játszik-e közre az a szándék, hogy megvesztegetés útján, a törvények megkerülésével jussanak egyesek anyagi haszonhoz ! Tehát az ilyen és ehhez hasonló „hiszékenység“ könnyen maga után vonhatja a büntetőjogi felelősségrevonást is. (Hecser Zoltán) Ismerősöm jó szolgálatot akart tenni nőismerősének, és vállalkozott arra, hogy annak kerékpárját pontrateszi, megtakarítja. Meg is fürösztötte a kerékpárt, bezsírozta, Unom olajjal megolajozta, tükörlényesre kivikszolta, majd felpattant a bicajra és hazavitte. Pontosabban: megtámasztotta a kerékpárt a lépcsőház bejáratánál és felment a valahányadik emeletre, hogy ime, rendben a bicikli, csekélység volt, szóra sem érdemes... és amikor lement a kerékpár után, annak hűlt helyét találta. Ellopták. Mit mondjunk? A lovagvilág idején a lovag az erkélyen ment fel nőismerőséhez, hogy fél szemmel figyelhesse a lovat is. A kerékpáron is rajta kell, hogy tartsuk egyik szemünket, feltétlenül erkély jelenetet kiván a dolog... Persze, egyet még nem árt tudni: a kerékpár gyártási számát... (Ferenci Imre) KERÉKPÁR EJSZE FÉRFI VAGY...? ! „Húzd meg na, mit kényeskedsz. Hideg van, ilyenkor jól esik a lélekmelegítő.“ A szabódás nem nagy, a karszámot viselő legényke végül is összecsókolózik a színes folyadékot tartalmazó üveggel, s enyhe vigyorral nyújtja vissza a kínálónak. „Ez itt a te haverod?“. Bólintás. „No, húzd meg te is kiskomám, sze te is férfi vagy. A kisasszony is biztosan kér az édes nedűből?!“ S a csitri, bár szabódva, de kér. Társnője szintén belenyalint. „Belevaló srácok vagytok" - így az üveg tulajdonosa. Legalább decinyit kortyol, aztán ismét a fiatalok felé nyújtja: „Na, ki ne ázzon az üveg feneke...“ Mindez történik a Csíkszeredai autóbuszállomáson. A résztvevők: korareggeli órákban falura tartó Ingázók, és éppen beérkezett Ingázó tanulók. (Bogos Sándor) 3ER 1., PÉNTEK 1984. NOV