Hargita, 1988. február (21. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-02 / 26. szám

MŰKORCSOLYA Hargita Kupa 1988 A pöttömnyi György István e­gy pillanatra megáll a gyer­gyószentmiklósi jégpálya já­tékosbejárójában, aztán egy kissé bizonytalanul lépegetve, megindul a neki bizonyára ha­talmas jégtükör közepe felé. Egy kissé szimbolikusnak is te­kinthető a jelenet, hiszen Ist­ván a gyergyószentmiklósi ISK alig három hete megalakult műkorcsolya szakosztályának tagja. A szakosztály és a spor­toló is mindketten a kezdetek­nél tartanak. Mint ahogyan egy kicsit talán az ország e­­gész műkorcsolyasportja. A világversenyeken elért ered­ményeit tekintve mindenkép­pen. De éppen az idei Hargita Kupa mutatta meg, a lelkese­dés, a résztvevők nagy száma, hogy hatalmas lehetőségei vannak ennek a sportágnak. Hiszen ezen a vetélkedőn min­denki képviseltette­ magát, a­­ki valamit is számít a hazai műkorcsolyasportban, a bu­karesti olimpiai központ ki­forrott versenyzőitől egészen a György István-szerű kezdő­kig. A fiú- és lányversenyzők mellett örvendetesnek tartjuk azt a tényt is, hogy már a legkisebb kortól olyan páro­sok kialakításán is fáradoz­nak az edzők, akik talán né­hány év múlva páros műkor­csolyában is öregbíthetik a román sport hírnevét a nem­zetközi vetélkedőkön. Az osztatlan lelkesedés, az­ egész verseny családias jel­lege mellett illik megemlíteni a szervezők fáradozásait, hogy minél jobb körülmények kö­zött zajolhasson le a kétna­pos verseny. Külön elismerés illeti a gyergyószentmiklósi városi párt- és állami szervek, a sporttanács munkáját a me­leg­ fogadtatásért, amit a kis sportolóknak, végsősoron a műkorcsolyának nyújtottak. Ilyenszerű hozzáállással, az anyagi bázisok további szé­lesítésével biztosak vagyunk benne, hogy a hazai műkor­csolya végre kimozdul a holt­pontról ,és végre elfoglalja méltó helyét az eredmények tekintetében is a hazai téli sikersportok sorában. Íme a Hargita Kupa­­leg­jobbjainak névsora : Remény­ségeit II. (fiúk): Cătălin Gheorghiu — Galaţi (második a Csíkszeredái Miklós Bálint). Lányok : Fekete Krisztina. Re­ménységek I. — fiúk : Miklós Márton. Páros : Miklós Már­ton, Miklós Eliza (mindany­­nyian Csíkszeredából), és Gheorghe Chiper, Kedves Éva (szintén Csíkszereda, de a gyermek korcsoportban). Re­ménységek I. — Lányok : Ked­ves Éva. Gyermek II. — fiúk: Gheorghe Chiper (mindketten Csíkszereda). Lányok : Ra­mona Cruceru — Resica (har­madik a Csíkszeredái ) Szé­kely Kinga. Gyermek I. — lá­nyok : Székely Kinga, 2. Ber­­szán Réka, 3. Oana Danciu (mindhárman Csíkszeredából). Ifjúsági II. — fiúk : Cătălin Fraţi­lă (Temesvár), lányok : Nora Schreithoffer (Kolozsvár- Napoca). Ifjúsági I. — fiúk: Kerekes Zsolt (a Bukaresti Mecanica Fină olimpiai felké­szítő központból), lányok: Codruţa Moiseanu (olimpiai központ). Itt harmadik lett Kurcsakovszki Beatrix (olim­piai központ) aki, akárcsak Kerekes Zsolt, Löffler Bogyó Mária edzőnő tanítványa. Fel­nőttek : Marius Negrea (Bras­só). Legfiatalabb résztvevő : Anne-Maria Filimon (Csíksze­reda). PÉTER LÁSZLÓ Fotó : SZAKÁCS V. SÁNDOR Az ünnepélyes megnyitóra felsorakoztak a kétnapos verseny résztvevői. Pillanatfelvétel a díjkiosztásról SÍMARATON '88 Vasárnapra virradólag igazi símaratoni díszbe öltözött a csíki táj, hirtelen több helyen is ki lehetett volna jelölni a nyolcadik Csíkszeredai sí­ma­raton húsz kilométeres pályá­ját. No de a szervezőket és résztvevőket az érdekl a leg­jobban, hogy milyenek a hó­viszonyok a Suta-erdő — Csik­­szentlélek — Fitód — Hosz­­szaszó — Csiksomlyói borvíz közötti részeken, itt lesz meg­tartva ugyanis az idei ver­seny. A körülmények jók, de sok minden függ attól is, hogy olvad-e a hó, illetve elhord­­ja-e a szél a védtelenebb, ko­pár helyekről. A hátralévő 1- k öösünk időjárásától függetle­nül sokan edzettek, edzenek rendszeresen (vasárnapig a hegyekben, vasárnaptól már a helyszínen is). Bemelegítő a símaratonra — e címen szer­­vez sífutóversenyt a Csíksze­redai Traktorgyár pénteken délután a Suta-erdő mellett, a régi kőbánya környékén (a mesterséges tó közelében lesz a gyülekező pénteken 16 óra­kor). Valóban csak maratoni bemelegítőről van szó, a ver­senypálya hossza mindössze 5—-10 kilométer lesz. A szer­vezők — a Traktorgyár sport­egyesülete, KISZ-bizottsága és szakszervezeti bizottsága — bárkit szívesen elvárnak erre a versenyre, a legjobbakat kü­lön korcsoportokban díjazzák. JEff KORONG Jól sikerült az A-osztályos bajnokság utolsóelőtti felvo­nása, a Bukaresti Dinamo el­leni két mérkőzés a Csíkszere­dai Sportklubnak. A csíkiak mindkét összecsapáson győz­ni tudtak a fővárosi csapat el­len (Bukarestben), s ezzel már ki is alakult az 1987—88-as A- osztályos bajnokság első ér­tékcsoportjának végső rang­sora (első a Steaua, második a Sportklub) a helyezéseket nem befolyásolják az e hétvé­gi mérkőzések, melyeken a Sportklub hazai pályán fo­gadja a Steauát, a Dinamo Ga­laeon a Dunăreával mérkőzik­. A pénteki fölényes 4-0 után, szombaton is jól játszott Basa János edző csapata és 3—1-re győzött a harmadik helyezett Dinamo ellen. A csíkiak gól­szerzői: Geréb és Antal Cs. (2), a Dinamósok közül pedig Tu­­fcanu. A Galaton sorra került két mérkőzésen a Bukaresti Steaua 8—4, illetve 10—3 a­rányban győzött a helyi Du­­năreaval szemben. A fenti eredmények nyomán a táblázat így alakult: Steaua 22 21 0 1 128:47 42 Sportkl. 22 13 0 9 98:73 26 Dinamo 22 7 1 14 81:103 15 Dunărea 22 2 1 19 61:145 5 SAKK ÉS ASZTALITENISZ Oroszh­egyért megtartották a sakk- és asztalitenisz verseny községi szakaszát. íme kor­csoportonként a legjobbak : Sakk — 14—19 évesek : 1. Márton Endre, 2. Szász Do­mokos, 3. Gagyi Jenő. 19—30 évesek : 1. Hídvégi Ferenc, 2. Szabó József, 3. Akácos Sán­dor. Asztalitenisz — 14—19 é­­vesek : 1. Szász Zoltán, 2­. Páll Ákos, 3. Bálint János. 19-30 évesek : 1. Balázs Ernő, 2. Ko­vács Ignác, 3. Dakó Rudolf. Cél: felkerülni a B-osztályba ! Rövid szünidő után, újból megélénkült Székelyudvarhe­lyen a labdarúgás iránti ér­deklődés. A Haladás alig kezd­te meg a felkészülését a baj­nokság tavaszi fordulóira (ja­nuár 11-én találkozott a keret), a több ezres szurkológárda már kiváncsi volt kedvenceik játékára. Január 16—17-én a a Sportcsarnokban a Hala­dás teremfocit játszott a ma­rosvásárhelyi AS­A csapatával. A mérkőzések után elbeszél­gettünk Fazakas Józseffel, az udvarhelyiek edzőjével a to­vábbi tervekről, célkitűzések­ről és az újdonságokról. Jó­­előre kihangsúlyozta, hogy az idéntől messzemenő támoga­tást kaptak a municípium, va­lamint a patronáló vállalat vezetőségétől, és pillanatnyi­lag minden feltétel biztosítva van a Haladásnak, hogy elér­je azt, amit a város megérde­mel : magasabb osztályba ke­rüljön a labdarúgás. Leszűrve a tavalyi és az elmúlt évek hiányosságait, első szempont­nak tekintették a játékoskeret megerősítését. A tavasztól új, fiatal tehetséges játékosokat igazoltak le : Biró (Marosvá­sárhelyi ASA), Salomir (FC Olt), mindketten kapusok, Bota (Marosvásárhelyi Isko­lás Sportklub), baloldali kö­zéppályás, Voicu (Drăgăşani Inter) jobbszélső, Chirapcu (Vaslui Inter) center. Katonai szolgálat teljesítése után visz­­szakerültek Wechter, Gáli és Toró. Az újonnan leigazolt játékosok átlagéletkora 20 év, tehát a jövőre biztosítva van a keret, amiből egy jól kiforrott, összeszokott csapa­tot alakítsanak. Január 20-ig a Haladás Szé­kelyudvarhelyen tartotta ed­zéseit, következett a január 20 — február 2 közötti szo­­vátai edzőtáborozás, ahol az egyéni fizikai felkészítésen volt a főhangsúly, de nem hiányzott — a technikai ele­mek gyakorlására — a terem­foci sem... Február 2 után otthoni környezetben készül a csapat a bajnokság megkez­déséig, amely időszakban be­tervezték különböző taktikai helyzetek begyakorlását, a csa­patjáték kialakulását, a mér­­kőzéskezdő csapat kijelölését és a fokozatos formába hozást. Több formaellenőrző mérkő­zést is beterveztek, A- és B- divíziós csapatokkal hazai és idegen pályán. Mindezeket összegezve, ha a játékosok, vezetők egyaránt lelkiismeretesen végig betart­ják ezt a felkészülési progra­mot, akkor a Haladásnak az idén meg kell(ene) valósítania célkitűzését : felkerülni a B osztályba ! HAJDÚ JÓZSEF ­en a­ z imént még alább-alább csúsztak a hófoltok a ház oldalán, de végér­vényesen elolvadni nem tud­tak. Újabb hófergeteg közeleg a hegy csúcsa felől, előre küld­te már hideg leheletét. Pilla­natok alatt fehérbe öltözik a vidék. A háztetőkről is elröp­pennek a galambok, hadd ü­­lepedjen azokra a milliónyi fe­hér pillangó, h­a hópelyhek. Ez már igen. Most már igazi télies panoráma tárul az em­ber szeme elé. Csakhogy a­ hónak hidege is v­an. Ilyenkor fűtött helyiségre, meleg szo­bára gondol az ember. Benyitok Boros Máriához, a zeldlaki pártbizottság propa­ganda kérdésekkel foglalkozó titkárhelyetteséhez, egy kevés meleget szippantani. Jól esik lesz' ez most, s ráérősen el­beszélgetni a télies dolgokról. Mi jöhet leghamarabb szóba, mint a kulturális tevékeny­ség. E téren pedig a zeteváral­­jaiak viszik a prímet. Sán­­duly Lajos, fiatal helybéli ta­nár et company. (Mennyire sajnálom, hogy nem sikerült személyesen is elbeszélgetnem vele.) Ígyhát csupán Boros Mária szavait jegyezhetem a falucska kulturális életének mindeneséről: a szövegíróról, korrigensről, szakirányítóról, s a szereplőről egyszemély­ien. Hallom, hogy színi pá­lyára készült, de tanárként sem mond­ ott) le egykori ál­mának beteljesítéséről. Külön­­ben is mostanság sok szó esik ,az amatőr színjátszás létjo­gosultságáról, számos­­­ kiváló teljesítményről is hírt adnak az újságok. Sánduly tanár pe­dig konokul kitart elképzelé­se mellett. Fáradozásait siker koronázta, s nem is akármi­lyen elismerésben volt része. A Megéneklünk, Románia or­szágos fesztivál legutóbbi ki­adásán országos első díjjal jutalmazták a zeteváraljaia­­kat. A Hová lettél égszínkék béke ? című zenés-irodalmi összeállításuk elnyerte a szak­értők egyöntetű tetszését. A siker kovácsai valamennyien fiatalok, falubeliek: Lőrincz Lenke, Sebestyén Szilveszter, Lőrincz Lujza és Emma, a társaság leglelkesebb, legak­tívabb tagjai. Társaság ? — inkább színi társulat, mert nem telhet el úgy esztendő, hogy ne lépnének fel valami­lyen újdonsággal nagyszámú közönség előtt. Épp újabb színművet tanulnak be, mely­­lyel szokásukhoz híven fel­­kerekednek, s bejárják a vidé­ket, szórakoztatni annak kö­zönségét, a hosszú téli esté­ken. Jó turnét kívánunk a lelkes társulatnak ! Közönsé­gének pedig jó szórakozást ! Égettvészt, Deságot, Ladust, s Zeteváralja valamennyi ha­tárrészét hóval tömte meg a tél. A faluban tartózkodnak most : Lukács József, Ilyés Péter és Dénes majorok. Elé­gedettek a gazdák — ,s úgy tetszik a néptanácsiak is — múlt esztendei tevékenységük­kel. S ha már hegyvidéki te­lepülésről van szó, akkor az csak természetes, ho­­y a kör­nyéken közkedvelt háziállat a juh. A juhtenyésztés ilyetén alakulása egy népkiszolgáló egység beindítására sarkallta a szövetkezetieket. Nem volt rossz elgondolás a szűcsműhely megnyitása Zeteváralján. Lám csak egy jól menő egysé­get könyvelhetnek el a szövetkezet székhelyén. Ja­kab András, fiatal szűcs nem győzi a munkát, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nem tud e­­leget tenni a megrendelések­nek. Nem csupán a helybéliek, de számos megyén kívüli is felkeresi a jónevű szakembert. Bizony, mert ki ne igényelné a téli rdeteg öltönyt, a bá­ránybőrből készült divatos holmit, főleg a sapkát és az irhabundát. A zetelakiak és a zeteváraljaiak zöme is ilyent visel, most télidőn. Kiváló közlekedési alkalmatosság a kocsiszán, amolyan „helyi já­rat“ a falucska és a község­központ között. Bolyonghat a hófergeteg a Láz felett, jöhet újabb hava­zás, hideg, a báránybőr jól tartja a meleget a vidék me­legszívű embereiben, ily mó­­don nem nehéz elviselni a hi­deg teleket. KRISTÓ TIBOR Zeteváraljai életképek­ et 1988. FEBRUÁR

Next