Megyei Tükör, 1971. május (4. évfolyam, 316-341. szám)

1971-05-08 / 322. szám

4ist o VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK I iTŰKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1971. MÁJUS 8., SZOMBAT ARA 30 BANI IV. ÉVFOLYAM, 322. SZÁM 'LCiSaxSect, /Hv&^téve<s se­c a­z a­man C/C­o­m­m­i­t / / üst a & a atn ci­l! Ünnepi gyűlés az RKP megalakulása 50. évfordulójának alkalmából NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE Tisztelt elvtársak és barátaink ! Ma ünnepeljük a Román Kommunista Párt megalakulásának, ennek a népünk életében történelmi jelentőségű, korszak­­alkotó eseménynek az 50. évfordulóját. Engedjék meg, hogy ebből az ünnepélyes alkalomból tolmácsoljam önöknek, az összes kommunistáknak, egész népünknek a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztár­saság Államtanácsa és kormánya legme­legebb jókívánságait és szívélyes üdvöz­letét. (Erős, hosszas taps.) Ez az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy visszapillantsunk a párt által meg­tett útra, azokra a harcokra, amelyeket a munkásosztály, hazánk összes dolgozói folytattak a társadalmi és nemzeti igaz­ságért és szabadságért, a burzsoá­ földes­­úri rendszer megdöntéséért, a politikai hatalom kivívásáért és a szocializmus sikeres felépítéséért Romániában. megtett út nem volt sima : sok nehézsé­­­get kellett legyőzni, nagy akadályokat kellett leküzdeni — de sem a vadállat­­terror, sem a börtönök, sem pedig a ha­lál nem tudta letéríteni a kommunistá­kat útjukról. A kommunisták mindig ma­gasra emelték a társadalmi nemzeti küzde­lem zászlaját, a munkásosztály, az egész dolgozó népünk biztos kezű szervezői­ként és vezetőiként munkálkodtak. (Erős, hosszas taps.) Harcukban a kommunis­tákat állndóan a mindent legyőző marxista-leninista tanításban, vetett tö­retlen hit, a nemzeti szabadságra és társadalmi igazságra irányuló népi törek­vések iránti határtalan odaadás lelkesí­tene. (Élénk taps.) E gyűlésen jelen vannak veteránok, akik részt vettek a párt megalakításá­ban, az illegalitás éveinek sok aktivista-Tisztelt elvtársak ! Pártunk története a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nemzetiség­re való tekintet nélkül az összes dolgozók társadalmi és nemzeti harcainak történe­te, a romániai munkás- és forradalmi mozgalom megszületésének és fejlődésé­nek története. Mi, kommunisták, a nép haladó hagyományainak folytatói va­gyunk. Megbecsüljük mindazokat, akik az idegen elnyomatás ellen, a nép füg­getlenségéért, a román nemzeti állam megalakításáért vívott harc élén álltak. A harcok nehezét mindig a széles naptö­megek viselték, forró hálánkat fejezzük ki nekik és kegyelettel adózunk e har­cokban hozott súlyos áldozataiknak. A XIX. századot nagy nemzeti és tár­sadalmi felszabadulási mozgalmak jelle­mezték. Az 1821-es felkelés, az forradalom, a­­ fejedelemségek 1859. 1848-as évi egyesülése, az 1877-es függetlenségi hábo­rú sorsdöntő mozzanat országunk törté­netében. Ugyanakkor ezek az események jelezték ,hogy országunk rátért, a kapitu­ly, aki határtalan odaadással teljesítette a párttól kapott feladatokat, s kivette részét pártunk és népünk összes nagy sikereiből. A párt igen nagyra értékeli az illegalitás éveinek aktivistáit. A Köz­ponti Bizottság nevében meleg jókí­vánságainkat és kommunista köszönetün­­ket tolmácsolom valamennyiüknek. (Hos­­­szas taps.) Sokan azok közül, akik 1921-ben részt lista fejlődés útjára, és hogy a történe­lem színterén a burzsoáziával egy időben megjelent a munkásosztály is. A múlt század második felében különösen a román nemzeti állam 1859-ben történt megalakulása után,­­ Romá­nia erőtteljes kapitalista ment át. Az a sajátos helyzet, fejlődése, amelyet az ottomán birodalomtól való függőség és az idézett elő, hogy a külföldi tőke már akkoriban behatolt az ország gazda­ságába, rendkívüli nehéz körülmények közé juttatta a dolgozókat. Ilyen keretek között már az 1860—1870-es időszakban kezdtek megalakulni a munkásszerve­­zetek. Meg kell jegyeznem, hogy az első munkáskörök létrejöttét, a szocialista eszmék romániai elterjedésének kezdetét ösztönözték azok a kapcsolatok, amelye­ket román harcosok tartottak fenn a tu­dományos szocializmus megteremtőivel — Marxszal és Engelsszel. 1888-ban Engels Ion Nădejde szocialista harcoshoz intézett levelében kifejezte nagy megelé­gedését afölött, hogy a romániai szocia­listák programjukban a marxista elmé­let alapelveit alkalmazzák. A munkásmozgalom fejlődése és a tu­dományos szocializmus eszméinek elter­jedése nyomán 1893-ban megalakult a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja. Noha csak hat évig működött, mert egyes vezetők átálltak a burzsoázia oldalára, a Romániai Munkások Szociál­demokrata Pártja rendkívüli mozzanatot jelentett a proletariátus politikai harcában. A szakszervezeti mozgalom országos mé­retű megszervezése 1906-ban és a Szocia­lista Párt helyreállítása 1910-ben tükröz­te a romániai munkásosztály politikai érettségét, azt, hogy egyre jelentősebb szerepet vívott ki az ország életében. A romániai munkásmozgalom továbbra is kapcsolatot tartott fenn más országok forradalmi mozgalmával, segített Orosz­országba szállítani a nyugati orosz emigráció által nyomtatott irodalmat — beleértve a lenini Iszkrát is — kinyilvá­nította aktív szolidaritását az orosz pro­letariátusnak a cárizmus elleni 1905-ös harcával, többek között segítséget nyúj­tott a Potyomkin cirkáló forradalmi le­génységének ,amely — mint ismeretes — politikai menedékjogot kapott Romániá­ban. A román szocialista harcosoknak köz­vetlen kapcsolataik voltak V. I. Lenin­nel. Az első imperialista megelőző években, valamint világháborút e háború idején a munkás- és szocialista mozga­lom határozottan fellépett a háború el­len, részt vett a háborúellenes nemzet­közi értekezleteken és nagy tömegtünte­téseket szervezett az országban. A háború befejezése és az egységes nemzeti állam megteremtése után, Ro­mánia fejlődésének új szakaszába lépett , ugyanakkor a munkás- és szocialista mozgalom új dimenziókat kapott. Száza­dunk második évtizedének végén az­­ or­szágban számos társadalmi és nemzeti ellentét halmozódott fel ,s "ez mélyreható változásokat követelt " meg a társadalmi életben. Különösen az agrárreform vég­rehajtása, a fejlett nemzeti ipar megte­remtése, a külföldi tőkétől való függő­ség felszámolása, a politikai és állami élet demokratizálása vált sürgetővé. Ezektől a változásoktól függött az ország gyors gazdasági és társadalmi haladása. A nemzetközi életben is állandóan mélyültek az osztályellentétek , megnö­vekedett a munkásosztály forradalmi len­dülete, birodalmak omlottak össze, foko­zódott a nemzeti és társadalmi felszaba­­dítási küzdelem. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme az emberi­ség történelme új korszakának kezdetét hirdette — a szocializmus és a kommu­nizmus megteremtésére való áttérés kor­szakát. Ilyen belső és külső körülmények kö­zött a romániai munkásosztály és más társadalmi erők elszántan harcra keltek a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen. Az 1918—1919-es sztrájkok, az 1920-as ál­talános sztrájk a forradalmi lendület nö­vekedéséről és arról tanúskodik, hogy a munkásosztály egyre erőteljesebben ér­vényesül a román társadalom leghala­dóbb társadalmi erejeként. A belföldi és a nemzetközi helyzet, az akkori évek osztályharcai meggyorsítot­ták annak a szükségességnek a kikristá­lyosodását, hogy olyan új típusú forra­dalmi párt alakuljon meg, amely vezetni tudja a munkásosztályt és a többi haza­(folytatása a 2. oldalon) Péntek délelőtt ünnepi gyűlés volt a Köztársasági Palota mében a hazai munkásmozgalom, ter­a román nép története korszakalkotó eseményének , a Román Kommu­nista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. A hatalmas terem ünnepi köntös­be öltözött. A színpad hátterét a párt és az ország óriási zászlói, a Román Kommunista Párt címere, az 50-es jubileumi évszám és az 1921— 1971. jubileumi dátum díszíti. Tíz órakor viharos taps és éljen­zés köszönti a terembe lépő párt­ós államvezetőket. Az elnökségben helyet foglalnak a következő elvtár­sak : Nicolae Ceaușescu, Ion Ghe­­orghe Maurer, Emil Bodnaruș, Ma­nea Manescu, Paul Niculescu-Mi­il, Gheorghe Pană, Gheorghe Radules­­cu, Virgil Trolin, Hie Verdet, Maxim Berghianu, Florian Doi­alache, Cons­­tantin Dragan, Emil Draganescu, Fa­zekas János, Petre lupi­, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Băutu, Gheorghe Stoica, Vasile ViJ­­cu, Ștefan Voitec, Iosil Banc, Constantin Bălăsău, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Da­­lea, Miu Dobrescu, Aurel Duca, Ge­re Mihály, Ion Iliescu, Ion Király Károly, Vasile Patilinet, Ionita, Ion Steinescu, Mihai Telescu, Iosif Uglar, Richard Winter, valamint a párt megalakításának részvevői és más munkásmozgalmi veteránok — Ghe­orghe Cristescu, a Romániai Kommu­nista Párt első főtitkára, Constantin Pirvulescu, Chivu Stoica, Mihail Cruceanu, Ion Niculi, Alexandru Sencovici, Gheorghe Vasilichi, Petre Constantinescu-Iași, Vanda Nicolschi, Constantin Tiulescu, Constanta Cră­ciun, Vasile Bigu, Victor Brăh­ălenhu, Ion Popescu-Puturi, Sanda Ranghet, Autori Breitenhofer, Bányai László, Csögör Lajos, Métiusz József, Ghe­orghe Petrescu, Gheorghe Rusu, Mi­hai Roșianu és Vida Géza, ipari és mezőgazdasági élenjáró dolgozók — a Szocialista Munka Hősei —, tár­sadalmi szervezetek vezetői, tábor­nokok, tudományos, művészeti és kulturális dolgozók. A teremben vannak az­ RKP KB, az Államtanács és kormány, a Szo­cialista Egységfront Országos Taná­csa tagjai, párt- és állami aktivis­ták, az ország összes megyéiből­­ ér­kezett számos illegalitásbeli párttag, az RKP Megyei bizottságainak első titkárai, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, a ter­melésben élenjáró munkások és pa­rasztok, fegveres erőink több kato­nája, tudósok, művészek. Jelen volt Románia Szocialista Köztársaságban akreditált számos diplomáciai képviselet vezetője. A gyűlést Ion Gheorghe Maurer elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának és az Államtanács El­nökségének tagja, a Minisztertanács elnöke nyitotta meg. A jelenlevők éljenzése közepette az ünnepi gyűlésen szólásra emel­kedett Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Komm­unista Párt főtitkára­, Románia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke. A hallgatóság a teremben több íz­ben erősen megtapsolta és megélje­nezte a Román Kommunista Párt fő­­titkárának előadói beszédét. Befejezésül felhangzanak a világ munkásosztálya harci himnuszának, az Internacionálének felemelő ak­kordjai. A nép társadalmi és nemzeti felszabadulásáért, a szocializmusért vívott harc nagyszerű forradalmi hagyománya vettek a párt megalakításában és sorai­ban aktiváltak, nincsenek már közöt­tünk. A mély tiszteletadás jeléül adóz­zunk emléküknek egy percnyi csenddel. (A hallgatóság pár pillanatra feláll* ke­gyelettel adózik az elhunytak emlékének.)

Next