Megyei Tükör, 1971. június (4. évfolyam, 342-367. szám)
1971-06-11 / 351. szám
Élni akartam Úgy tudom, Nagybacon az 1870-es években kapta mai nevét, amikor egyesült Telegdié. Sepsibacon, melyeket a község között lévő Barót-pataka választott el egymástól. A hajdani országút a Gyöngyerdőn és a Mitács-tetőn ment keresztül, a Gyöngyerdő között még ma is létezik a gyönyörű, széles kanyarokkal épített országút, melyen szekerekkel hordták a kavicsot, s azon az úton szállították a boriváji vashámorban kitermelt vasat s az ágyúkat is Nagybacon felé. Akkor még nem létezett Fényespatakban út. Nagybacon lakossága általában mezőgazdasági munkával foglalkozott hajdan, de az életszínvonal elég alacsony volt. Nagyanyám, aki 98 évet élt, öt gyermeke volt, sokszor magyarázta az én gyermekkoromban, hogy voltak olyan évek, mikor az egerek teljesen elpusztították a határt, és kenyeret kukoricacsutikából és zablisztből készítettek, zabliszit ettek nádmézzel édesítve. Gyermekkoromban még nekem is készített nagyanyám, s mi, gyermekek nagy kedvvel fogyasztottuk. Ha valaki disznót vágott, a disznó szalonnáját egyben vette le, azt füstre tették, abból olvasztották a hájat is szekérkenőnek akkor még nem létezett ez a mostani kenő. Volt esztendő nem is egy, olyan sáskajárással, hogy azok a férgek mindent elpusztítottak, a lakosság ki volt téve a legnagyobb nélkülözésnek. Az átlagos életkor alacsony volt. Járványos betegségek pusztítottak (skarlát, titusz, spanyolnátha). Visszaemlékszem, hogy 1917-ben olyan tömeges pusztítást végzett a spanyolnátha, hogy mindennap egy-két temetés volt. Én mint kisgyermek, állandóan a mezőn a tehenek mellett voltam, féltem, nehogy megkapjam a betegséget ,s féllett édesanyám is, fokhagymát tört egy zacskóba ,s mi azt állandóan a kebelünkben hordtuk, mert azt mondták, ez a spanyol betegség fél a fokhagymától. Testvéreimet — akkor nyolcan váltunk — mind eljárta a betegség, s szüleinket is, de az édesanyám gondos kezelése megmentett bennünket a pusztulástól. 1915-ben nagy tífuszjárvány dühöngött, s a család legtöbb tagja keresztülment ezen is. Akkor halt meg NAGYBACONI KRÓNIKA Ida nővérem, nyolcéves korában. Orvos csak Baráton volt, ahova a betegeket szekérrel szállították Tiháld és Sólymosi doktorokhoz. És a súlyos beteg, amíg oda szállították, bizony nagyon sokszor a szekérben halt meg. Amint az anyakönyvekből is kitűnik, a gyermekszaporulat nagyon magas volt, nem ment ritkaságszámba a tíz-, tizenötgyermekes család. 200—250 gyermek született évenként, de ugyanakkor az elhalálozás is gyakori volt. A gyermekek halálozása a legtöbb esetben járványnak vagy vele született gyengeségnek tulajdonítható, érdekes esetet magyarázott el nagyanyám. Volt egy gazdag testvére, Máthé Sámuel, akinek két szép gyermeke torokgyíkban halt meg. Nagyanyám mindig ott segítkezett, szegény sorsban élt, mert nagyapám korán meghalt és öt gyereke maradt, szerette volna, hogy az ő gyerekeiből is meghaljon a jegy , és ahogy az a két gyermek meghalt , a meleg ágyukba berakta édesapámékat, hogy ragadjon rájuk a betegség. A holt gyermekek szájából a nádmézfurulya kiesett, édesapámék felvették, belátták, de még úgy sem ragadt el a betegség rájuk, egynek sem lett semmi baja, mind az öten 80 éven felüli kort értek meg. Nagyanyám 1938-ban halt meg 98 éves korában, soha beteg sem volt, orvost sem látott. Szólni szeretnék valamit Nagybacon kulturális életéről is. Ezen a téren 1896-tól észleljük a fellendülést, amikor korszerű kultúrotthont épített a lakosság, jórészt közmunkával, Sigmud Béniám, lemhényi származású jegyző és Nagy Ferenc bíró idejében. Visszaemlékszem, hogy sok szinielőadást tartottak gyermekkoromban, állandó dalárda működött, lelkes tanítók vezetésével. Új és magasabb szakaszba érkezett a kulturális munka 1950 után. 1957-ben kultúrotthonunk első díjat nyert a tartományi versenyen, Pásztor Klára igazgatása idején. Idákban Dimény János kultúrigazgató vezetésével ismét mozgalmassá vált a kultúrátét falunkban. Számos jól működő csoport dolgozik, szórakozik a kultúrotthon és a sportpálya körül. Községünk gazdasági élete is nagy fejlődésen ment át. Aki odaadóan dolgozik a termelőszövetkezetben, megtalálja számítását. Megemlíthetem Molnár István, Kasztos Sándor, Jobb Vilmos családját a sok közül, pár év alatt családi hajlékot tudtak építeni. Rengeteg rádió, televízió, villamossági felszerelés bizonyítja, hogy a lakosság igénye milyen magas fokon áll. Ezt tanúsítja a szövetkezet áruforgalma is. Nagybacon és a hozzátartozó falvak évente több mint 10 000 hektoliter tejet adnak az államnak, rengeteg hízott borjút és disznót. Az életmód változása lemérhető a község mai arculatán is: az utóbbi tíz évben nagy változáson ment keresztül a falu, új szövetkezeti üzleteket, szolgáltatási egységeket építettünk, ezek közül igen jelentős a pékség, mely felmenti asszonyainkat a kenyérsütés gondja alól. A község arculatába szépen beilleszkedik az új emeletes iskola, sok örömet és elismerést szerez a lakosságnak a szép park. Egy kicsit büszkék vagyunk a Benedek Elek-emlékházra, mely a látogatók révén megbecsülést szerez községünknek. Az utóbbi hónapokban sikerült újjáépíteni a bodvaji vashámort, melyet műemléknek nyilvánítottak, nehogy az utókor elfelejtsem : ez a vasöntöde is segítette Gábor Áront 1848-ban. Haladtunk, de dolgunk is maradt még elég. Sok járdát kell még megépítenünk, rendeznünk kell az utakat, legsürgősebben Uzonkafürdő felé. A Hatod alján szállodát és vendéglőt építünk, ebben az esztendőben át is adjuk a forgalomnak. Az én életem is elég változékony volt, két világháborút éltem át, az elsőben mint gyermek menekültem anyáimmal, sok nélkülözés között. És emlékeznem kell a második világháborúra is, három évet töltöttem hadifogságban Magnitogorszkban. De én élni akartam, és a remény meg az erős akarat megvédett mindenütt, s láttam, hogy akik lemondtak a jövőről, azok el is pusztultak. Sokba öntögettem a reményt ,hogy mindenünnen hazajutunk, és így is lett. Két gyermekemet felneveltem. Tizenkétévet néptanácselnöki beosztásban dolgoztam, s most mint nyugdíjas élvezem a pihenést. Keresztes Zoltán Nagyhacon Leveleink nyomán CSEMPEÜGYBEN Forró Izabella sepsiszentgyörgyi olvasónk a Megyei Tükör április 24-i számában Csak a raktárban van áru ? címen megjelent panaszát a helyi vegyeskereskedelmi szervezet vezetősége kivizsgálta, s a következőt állapította meg: „Sajnos az új piaci vasüzletünk eladási és raktározási felülete olyan kicsi, hogy nem tudjuk jó körülmények között tárolni és bemutatni az árut. Ennek tudható be, hogy az üzletvezető zárás előtt azt állította, hogy van fehér csempe, délután a nyitáskor pedig azt, hogy nincs. Az történt, hogy a zárási idő alatt az udvaron átrendezték az üzletben és a raktárban lévő árut, s akkor vették észre, hogy csak színes csempe van, melynek a csomagolása semmiben sem különbözik a fehértől, ára viszont a színtől és minőségtől függően változik. A kiutalt mennyiség sem vedi a szükségletet. Április 30-án kiutaláson kívül sikerült beszerezni 500 négyzetméter fehér csempét, háromféle minőségben, ezért jelen pillanatban ebből az árucikkből biztosíthatjuk a vásárlók igényeit. 170 centiméteres fürdőkádat múlt év január 16-tól ez év április 3-ig nem kaptunk. Aznap L 364/1971. IV. 3. sz. számlával közvetlenül nyitás előtt érkezett 15 darab (172 centiméteres). Az árut az üzletvezetőnek is át kell vennie s az elárusítónő nem tudta, hogy főnöke átvette-e már a szállítmányt. Ezért kérdezte meg, hogy adhatunk-e kádat. Ellenőriztük a számlákat, megállapítottuk, hogy a cikk írója is kapott a kádból. A kivizsgálás után az üzlet dolgozóit figyelmetlen magatartásuk miatt szóbeli megrovásban részesítettük. “ FUTÁSFALVI VILLANY Balázs Julianna futásfalvi olvasónk mindennapi életüket megnehezítő kérdés megoldásáért fordult szerkesztőségünkhöz „A helység villamosítva van, az utcai lámpákat magam gyújtom és oltom, meg is kapom a fizetést, erre nincs panaszom. De van a lakosságnak, hogy este a faluban nincs villany, s én hiába kecegtetem a transzformátor kapcsolóit, mert nem gyúl ki a fény még a transzformátornál sem, ahonnan én megtudhatnám, hogy van-e áram vagy nincs. A faluban körülbelül 10 villanykörte van, azt is azok a lakók tették, akiknek kapujuk előtt villanyoszlop van, és nem akarnak sötétben ülni. • Panaszommal azért fordulok a szerkesztőséghez, mert a torjai néptanács vezetősége szerint ez nem az ő érdekük (!), s a villamosítási vállalat vezetősége sem segít.“ Szerkesztőség megjegyzése : A villamosítási hálózat bővítésével és karbantartásával foglalkozó brassói vállalat megyei kirendeltsége a panaszlevelekre számtalan olyan választ küldött, hogy „folyamatban van“, „rövididőn belül megoldjuk“ stb. Kíváncsian várjuk, mi lesz válaszuk a fentiekre ! ÁLLATGYÓGYSZERT A FALUBA Orbán Lajosné berecki olvasónk is a Megyei Tükör szerkesztőségét kérte meg panasza közvetítésére : „Kérjük az újság szerkesztőségét, járjon közbe, hogy lehessen kapni Bereckben Galisan baromfigyógyszert, mert sok szárnyas elpusztul addig, míg bejutunk a városi állatpatikába ezért a gyógyszerért. Pár doboz Galisan sok falusi asszonyt mentene meg a kártól, fáradságtól, utazgatástól“. Szerkesztőség megjegyzése : Gondoljuk, nem kell bebizonyítanunk az illetékeseknek, hogy hol a legfontosabb az állatoknak szükséges gyógyszerek árusítása. Reméljük, rövid időn belül megtalálják a módját, hogyan oldják meg vásárlóközönségük kérését. „Nyitva van az aranykapu...” Június 6-án délután a kézdivásárhelyi művelődési ház nagytermében évzáró ünnepséget rendezett a helyi napközi otthon. Az ünnepi műsor a szokásos bevezetővel, a műsor ismertetésével kezdődött. „Ismerkedés a színpaddal", a legkisebbek, a háromévesek kezdik. Vörös, kék, fekete rövidnadrágos kisfiúk és virágszínű ruhácskákba öltöztetett kislányok táncoltatják, altatják babájukat, el-elbámulva, hol a szülőkkel és ismerősökkel zsúfolt nézőtérre csodálkoznak, hol pedig a rivalda sokszínű lámpáiban gyönyörködnek. Egy kisfiú énekli a Cifra palotát és műsorszámát azzal a biztos állítással fejezi be, hogy „Esztendőre vagy kettőre, legény leszek én“. A legkisebbek kivonulását a színpadról a közönség vastapsa kíséri. Keringő dallamra hajlongó táncospárok jelennek meg a sárga, piros majd zöld színű fénnyel elárasztott színpadon. A kecsesen táncoló párocskák bizonyítják, hogy ők már ezelőtt is „fölléptek“, nem szokatlan számukra a közönség sem. Négy-ötévesek tánca gyönyörködteti a nézőket. Újabb csoport, a hatéveseké lép színre, ők búcsúznak az óvodától, őket búcsúztatják a mai évzáró ünnepségen. Népviseletbe öltöztetett kislányok, kisfiúk megannyi megelevenedett Zsuzsi baba és kis Andris özönlik el a színpadot. Egy kislány tiszta csengő hangon énekel : „Kihajtottam a libámat a zöld pázsitra. Arra járt a bíró fia, s meghajigálta. Ne hajigáld bíró fia az én gúnárom, Haza megyek s az apádnak elpanaszolom.“ Pörögnek, forognak a kislányok. Csipkefa bimbója kihajlott az útra. A kislányokat körülveszi az apró legénysereg és kezdődik a kis Andrisok és Zsuzsi babák páros tánca. Román népviseletbe öltözött táncospárok harája forog körbe-körbe a színpadon. Minden szám után vastapssal hálakodik a közönség. Egy kislány Áprily Lajos Aranykapuját szavalja : „Dolgos anyám csak hallgatta ahogy énekeltünk, ahogy a sok rézcsengettyű dalosán szavalta. Nyitva van az aranykapu — menjetek be — rajta.“ Kislányok játszanak, énekelnek : a Búj, búj zöld ág, zöld levelecske.. . Román- és székelyruhás apróságok táncolnak együtt, hatalmas kört formálva a színpadon. És újból a tavasz elevenedik meg a nézők előtt. Virágkoszorúval a fejükön tavasztündérek lepik el a tündérkertté varázsolt színpadot. Sok szülő szemébe csalt örömkönnyet a kis tündérlányok és tündérlegénykék ügyeskedése. A gondtalan, boldog tündérálomszerű gyermekkor átélt felnőttes komolysággal játszott tavasza elevenedett meg előttünk. Több volt, mint tündérmese , gyermekeink, hétköznapjaink boldogító valósága volt ez a játék. Ettől a gondtalan óvodáskortól búcsúznak a hatévesek, az iskola padjaiba kerülők. Búcsúznak az óvodától, a szeretett óvónőktől, a játékbabáktól, énekkel, versikékkel. Búcsúztatják őket a kisóvodások. Csengettyűszóval, az iskolába való becsengetéssel vonulnak le a színpadról a „nagycsoport“, volt óvodásai. A műsor után Máthé Klára, az intézmény igazgatónője kérésemre összefoglalja a látottak lényegét : „A műsort a tanév folyamán az órákon tanult táncokból, mozgásokból, tornagyakorlatokból állítottuk össze. Lényegében összegeztük az év folyamán tanultakat. Természetesen mindent nem lehet színpadra vinni. Vizsga volt ez a műsor, biztonságból, önállóságra való nevelésből“ . Dezső János Kézdivásárhely HONNAN VEGYÉK A TEJET ? Lázár Mária, kézdivásárhelyi lakos, a szerkesztőség közbejárását kéri, hogy a kézdivásárhelyi kórház alkalmazottai számára létesítsenek üzletet a kórház területén, hogy a napi bevásárlásaikat itt elvégezhessék, vagy a városi fogyasztási szövetkezet vezetősége intézkedjék, hogy a dolgozó nőknek naponta félretegyék a szükséges tejet a reggel beadott edényekbe. A városi fogyasztási szövetkezet vezetősége Lázár Mária javaslatára a következő választ adta : „Elárusító egység felállítása a kórháznál egyelőre lehetetlen, mert a kézdivásárhelyi kórház nem tud megfelelő feltételeket biztosítani. A dolgozó nők részére a tejet tartalékolni nem tudjuk, de helyzetük megoldható, ha legalább hetente előfizetnek szaküzleteinkben a család számára szükséges tejmennyiségre Az előfizetés biztosítja, hogy a vásárló a nap bármely órájában átvegye az előre kifizetett tejmennyiséget. “