Megyei Tükör, 1971. július (4. évfolyam, 368-394. szám)

1971-07-22 / 386. szám

VÉLEMÉNYÜNK SZERINT Túlszervezési válság? Az íróasztal melletti hasznos elmélkedésekkel az a legnagyobb baj, hogy ritkán és későn jutnak el a gyakorlatig. Napok óta töröm a fejem azon, amit egy kézdivásárhelyi líceumi diáktól hallottam. Szó szerint így : „Annyi mindent szervezünk, hogy a végén túlszervezési válságba kerülünk.“ Nem az a kivetnivaló, hogy egy Hazai közösség, még inkább az alapszervezeti KISZ-bizottság — mert erről van szó végeredményben — leltve készsége erőteljesen bontakozik ki. Az ilyen törekvésnek csak örülni lehet mindenütt és mindenkor, feltéve természetesen, ha közben a közérdeklődésre, a Halálok akarategységére, általában a többség óhajára tevődik a fő hangsúly, és itt, éppen ezen a döntő fontosságú követelményen csúszik el a legtöbb, másutt esetleg jól bevált „akció“ Habár ismerem — ismerjük — az elméleti fejtegetések mostoha sorsát, lehet, hogy éppen elvontságuk miatt oly hosszú az útjuk a gyakorlatig —, néha egyhangúnak érzem — érezzük — az elmarasztalást méltán kiérdemlő példák sorolgatását. Mert ki nem vett részt a tizen- és huszonévesek korosztályából unalmas, tartalmatlan rendezvényen, vérszegény klubesten, állítólag „szórakoztató“ műsoros délutánon ... egyszóval, ki ne tapasztalta volna, hogy az eltervezett, de kellőképpen át nem gondolt ifjúsági rendezvények mennyisége nem sokat, esetleg semmit nem nyom a latban, amikor a szórakoztatva nevelés, vagy éppen a nevelve szórakoztatás tartalmi gazdagsága, közösségi hatékonysága kerül mérlegre. Az ifjúsági rendezvények sikerének feltételei annyira összetettek, hogy oldalakat lehetne írni róluk, s kevés akadna közöttük olyan, ami mindenkor és minden körülmények között megállná a helyet. Egy elv szigorú tiszteletben tartása azonban valhatatlanul körükbe tartozik : a tervek összeállításakor nem lehet mellőzni kiknek szervezek rendezvényt. Közhely már, hogy nem a tagság kötelessége a KSZ-bizottsághoz igazodni, hanem megfordítva. A többség szándéka, egy közösség konkrét helyzete, amiből kiindul és aminek érvényre juttatását szolgálja a bizottság szervező munkája. De maradjunk még a témánál, egy-két mondatnyi záróelmélkedés erejéig, és emeljük, ki az egyéni, még inkább közösségi kezdeményezés jelentőségét. Ugyanis a már említett, igen-igen papírszagú eljárás menthetetlenül mellőzi még a legjobb ötleteket, legértékesebb javaslatokat is. Megyénk KISZ-szervezetének taglétszáma ezres nagyságrendű, van tehát kikre számítani. Szabad idejük hasznosításának változatos formáit keresni és megtalálni ugyanaz, mint közöttük lenni, ismerni, meghallgatni valamennyiüket. A művelődési otthonokról, klubokról szólva Nicolae Ceaușescu elvtárs a legutóbbi előadói beszédében így fogalmazott : „Végső soron a szórakozás is a nevelés egyik módja, ha megfelelőképpen történik." Igen, ha megfelelőképpen történik, úgy, hogy egyetlen ifjúsági rendezvény megszervezése se keltse a tartalmatlan túlszervezési válság kényszerképzetét. Galbács Pál Öméltósága, az autóbuszsofőr Nem kezdem azzal, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, mert sajnos a Tükör hasábjain megjelent, az autóbuszközlekedést bíráló cikkek nagyobbrészt hidegen hagyták az érdekelt feleket. Tegnapelőtt este 22 óra 50 perckor történt. A központban mintegy 25—30 személy zuhogó esőben várja a „megváltót"1 . az újnegyedi buszt. Hogy régen várták, azt az átázott esőköpenyek bizonyították, talán még a diszpécser kimutatásánál is jobban, melyből mellesleg kitűnt, hogy az utolsó busz 22 óra 25 perckor ment fel a negyedbe. 23 óra előtt 5 perccel végre megérkezett a 31 CV 557-es számú autóbusz. Kónya Ernő vezette. Mindenki fellélegzett. De csak egy pillanatra, mert az autóbusz megállt a diszpécseri bódé előtt, hányan az utasok közül, de„a balsejtelműek” gyorsan odamentek a bódéhoz. A következő párbeszédnek voltam fültanúja : Utasok : Nem megy fel a negyedbe ? — Mondják meg kérem egyáltalán, hogy megy-e kocsi fel ? Ne űzzenek gúnyt velünk ! — lehetne egy kis emberség magukban — itt várunk egy órája kisgyerekek, asszonyok is vannak . . • Sofőr : Hallgassanak már! ... Emberség ... és következett a nyomdafestéket nem bíró trágár kifejezések egész sorozata ... Utasok: Megérdemelné, hogy kitegyék az újságba. Sofőr : Az újságba ? ! — tudja, mit csinálok én a Tükörrel ? Vajna Géza Utóírat : Várjuk Kónya Ernő és a községgazdálkodási vállalat vezetőségének válaszát a következő kérdésekre : 1. ) Az utasok vannak a sofőrért vagy fordítva ? 2. ) Lehet-e egy olyan sofőrnek a közszállításnál dolgoznia, aki az együttélés legelemibb szabályaival sincs tisztába, aki az utasokat nem embernek, hanem állatnak tekinti. A választ július 27-i, keddi számunkban óhajtjuk közölni. A szerkesztőség SPORT*És mégis lesz indulás A tavaszon úgy tűnt, hogy a sors akarja próbára tenni a Hágót futott mikóújfalusiakat. Jött a hir (hu, de elszomorodtunk), hogy Balázs Antal, az egyik vezető eltörte a vállcsontját. Sajnáltuk, látogattuk, s elkönyveltük magunkban, hogy az idén nélküle mennek külföldi biciklitúrára négy országon át a tanulók. Aztán néhány hét múlva jött az újabb rossz hír : Fejér Ákosnak, a másik tanárnak egy baleset folytán három oldalbordája törött be. Sajnáltuk, látogattuk, s szépen lemondtunk az idei kerékpárútról. El tudjuk képzelni, milyen szomorúan mondtak le maguk a tanulók. S most, ahogy nézem az útirányt Nyírség, Nagyvárad, Debrecen, Ungvár, Munkács, Lvov, Breszt, Varsó, Krakkó, Auschwitz, Zakopane, Morvaország, Budapest, s egy hosszú és kellemesnek ígérkező szusszanás a Balatonon — szinte hihetetlen, hogy annyi baleset után mégiscsak lesz valami az idei kirándulásból. És ha hírt adunk idén is a nagy készülődésről, tegyük hozzá azt is, miben különbözik az idei lóra az eddigiektől: motorkerékpárt visznek magukkal, azon szállítják a sátrakat. Felváltva vezet majd Balázs Antal és Forró László „igazgató bácsi". Fölváltva, hogy el ne puhuljanak... Az idei út fő célja: Megismerni az északi útak egy részét, városokat, embereket. A legészakibb pont — ha jut idő rá — Leningrád lesz. Egy kicsit szabad az itthon maradtaknak irigyelnünk a hűvös hajnali karikázást, mondjuk két szovhoz búzatáblái között, s figyelhetjük a képzőművészeti leckét is, melyet az Ermitázsmúzeumban kapnak a tanulók. Erre föltétlenül sor kellene, hogy kerüljön. Én már pedagógiai szaklapban is, publicisztikai írásban is elmondtam, miért tartom példaadónak a három mikóújfalusi tanár munkáját. Most újból megemlítem a példát, melynek oly nagy jelentősége van a tanítványaik jellemének formálódásában. Arról van szó, hogy a balszerencse szolgáltatott próbatételt (egy válltörést és három borda-bezúzódást) a pedagógusoknak. És kiállták. El tudom képzelni, milyen kitartóan erősítgették, szoktatták újból munkára zúzódásaikat. Sikerült. Tehát lesz. indulás Jó szerencsét, kellemes utazást kívánunk mindnyájuknak, Pető Zsoltnak, a csoport krónikásának a tavalyihoz hasonló könnyű tollat I a augusztus elsején indulnak, aki búcsút akar venni tőlük két hétre, jöjjön ki hozzájuk. Czegő Zoltán w&mÁwbmm azjolaso'! IGAZIT ASKEPIMÜN Nagy érdeklődéssel várom a Tükör új rovatában megjelenő írásokat, melyek az olvasókat írásra és ismeretszerzésre buzdítják, hiszen nagyvilág idegölő hír-lármánya mellett előszeretettel olvasunk a mi vidékünk népének mozgalmas belső életéről, valamint a letűnt idők históriájának fikus ismertetéséről. monograszép, a népi kultúrát nagyon igazi elevenséggel szolgáló kezdeményezés. A közelmúltban megjelent helytörténeti írásokhoz szeretnék néhány kiegészítő adatot hozzáfűzni, illetve helyesbíteni. Megyénk egy kis falujáról, Zalánpatakról olvashattunk tartalmas összefoglalást, melyben a cikkíró másfél évszázadra keltezi a falu múltját, azonban nem százötven, hanem közel háromszáz esztendő vihara szállt el a kis település felett. A falu alapítását egy 1692. évi február 27- én. Sepsiköröspatakon kelt oklevél őrzi, mely az üveggyárnak már korábbi létezését is magába foglalja, és amely szerint Kálnoky Sámuel menekült (moldvai) embereknek adott és falu-alapításra letelepülésre alkalmas helyet. Az egyezséget Székely György, sepsiszéki assessor (széki bíró), kilyéni Székely Boldisár, Sepsiszék vicekirálybírája és étfalvi Gidófalvi Gábor, sepsiszéki nótárius foglalták írásba. rint : ....... Sepsiszékben miszeköl’üspatakon az tekéntetes nemzetes Kálnoki Sámuel uram ő kegyelme nemes udvarházánál létünkben, jelen lévén mi előttünk ... Kálnoki Sámuel Háromszéknek főkirálybirája, másfelől Popa Leon de és Morár alias Pólyák Vasily magok és több jövevény emberek, úgymint Rusz Péter, Rusz Stephan, Rusz Vasil képekben, kik is az mostani nyugodalmat villongó időkben nem találván magoknak, folyamodjanak Kálnoki Sámuel uramhoz. Megtekéntvén ő kegyelme kérésüket, adott lakó helyül nektek egy darab helyet az Miklósvár széki száraz ajtai erdőn Egyed mezeje nevű helyben, ott falut csinálván magoknak ...” Kálnoki uram ígérte, hogy a mostani szűk időkben segíti őket és munkát ad számukra, az üvegcsűrhöz negyven öl fát vágjanak, „egy köböl búzát adata érette nektek, ölit tizenöt pinzen compulálván. “ „Ily nagy jó akaratjáért az jövevény emberek igirék arra magokat, hogy míg ebben az országban lesznek, az Kálnaki földesül s keze alól el nem bujdosnak, hanem ő kegyelmét minden esztendőben négy-négy hétig jámborul szolgálják. Kaszálásnak idején magok kaszálnak s az cselédjekkel fel takaríttatják. Aratásnak idején is minden gazda ember másod magával mígyen minden nap mikor parancsolják aratni, míg az szolgálatnak ideje eltelik. Az több oda szállandó zselléreknek is dolga s állapotja mindenekben az feljebb megírt mód szerint légyen. Ha pedig ő kegyelme földéről elszöknének, mint feje kötött jobbágyot reducálhassa ... ezen levél erejével. Az adózástól megmenti őket ő kegyelme. Ha ő kegyelme is feljebb erőltetné, szabad légyen elmenniök. “ A levél hátára írt egyezség szerint Kálnoki megalkuszik egyikkel, hogy „csináljon békasó törő kütyüt és egy kerekű lisztelő malmot“ , amiért nyolc forintot, egy köböl búzát és egy mérték asszú szilvát ad fizetésül. Tovább a Bodosi krónikában a falu néveredetéről Egyed Csaba Benkő József nyomán ír. Benkő azt írja : valaki elbujdosván és magát azon völgyben megvonván — amit akkor erdő borított — „Bujdosnak vagyis Bodosnak neveztetett. “ Benkővel szemben egy kis visszapillantást kell történelmi tennünk. Nem tudjuk, hogy Miklós várszék eredetileg mikor kezdette gyakorolni különálló igazgatását, melyet Sepsiszék nem akart elismerni A miklósvárszékiek panaszára Zsigmond király 1404-ben kiadott levelében lást elismerte, de a különálSepsiszék azt sem akarta tudomásul venni, ezért az ügy igazságos Mátyás elé került . Mátyás a különálló vénykezési igazgatási és törjogot ítéletileg kimondotta. Ez az 1459. június 15-én kelt oklevél a legrégibb, amelyben Miklósvárszék minden faluja — köztük Bodos is „Bozos néven — fel van sorolva: Mikloswara, Barolth, Kepecz, Bozos, Bachon, Zarazaytha, Wzonka, Kezepaytha, Nagaytha et Bélén. Kiss Sándor a Füléről írt helytörténetben (1971. jan. 15.) a szomszéd, hajdani Dobó faluról emlékezett. Erről egy 1773. évi peres iratból olvashatjuk : „Volt Nemes Bardotz Székben Füle falván felyül edgy Dobó nevezetű falu mely Krisztus születése után 1600-nak az elein az ellenség és pusztittó Tolvajok által el égettettvén s elpusztittatván a mi elődeink onnan Fülébe s más Falukba le szállottak . Karácson Béla tévedett, amikor a fülei egyháztörténetben az 1332. évi pápai jegyzékben felvett udvarhelyszéki Dobó község helyett Füle-Dobót az erdővidéki plébániák közé sorolta. (Lásd: Documente privind Istoria Romîniei. Voi. III. 169. București 1954.) Id. Máthc János