Megyei Tükör, 1971. szeptember (4. évfolyam, 422-447. szám)

1971-09-15 / 434. szám

É­vek óta töprengünk egy jelenségen. U­­­gyan mi táplálja — kitartóan és kifogy­hatatlanul — a termelőszövetkezetekben a pluszokat. Azokat a többleteket, amelyek jelen vannak mindenhol, ahol a gazdaságok­ban anyagi javakat kezelnek (vagy éppen nem kezelnek). Malactól tehénig, csikótól az abrakig, cukor- és juh­azsák búza és patkó­szeg ... szóval minden van pluszban a szö­vetkezetekben. Fölöslegek ? Nem, csak a nyilvántartásokban nem szerepelnek. Bürok­rácia — mondotta a megyei pártbizottság mezőgazdasági aktívájának minapi plenáris ülésén az egyik szövetkezet főkönyvelője, bizalmának, megbízatásának eleget tenni. Mert lám, a gazdaságok nem sajnálják a pa­pírokat, amikor azt kell bizonygatni, miért is szükséges egy szövetkezetben tucatnyi nyilvántartó. Személyek, akiket a tagság a rendtartásért fizet. Azért, hogy ha három­ezer kiló búza termett hektáronként, akkor a papíron is háromezer kiló szerepeljen. S ha gondatlanságból kár származik, akkor a kár okozója fizessen. Az állam azért fizeti a főkönyvelőket, hogy tudásban és felelős­ségben egyaránt érett szakértő segítsen a nyilvántartásban. S ha e munka, a szövetkezeti anyagkeze­lés rendbetétele elősorban a szövetkezetekre Becsengettek Emlékek sokasága elevenedik meg ezen a koron­gos szeptemberi reggelen. I­átjuk az utcákat megtelni piros arcú diákokkal, akik frissen vasalt nadrágban avagy szemkápráztatóan fehér blúzban igyekeznek az iskola felé. Igen, ma, szeptember 15-én minden út az iskolába vezet. Még a felnőttek is beleérzik ma­gukat ebbe az első napos, színes kavargásba. Nekik, a szülőknek is ez a nap iskolakezdést jelent, ha nem is pontosan olyat, mint a gyermekeknek, de legalább annyira izgalmasat... Akaratlanul eszünkbe jutnak a mi iskolakezdéseink, jó pár évvel ezelőtti szorongása­ink, amikor ugyanilyen kipirult arccal, ugyanennyi izgalommal vártuk az osztályba lépő, új tanítónénit, kissé félszegen mozgolódtunk, ha felsőbb osztályosok elbeszéléseiből ismert tanár — szigorú vagy kevésbé szigorú — hóna alatt az elmaradhatatlan naplóval, kimért szavakkal köszöntött az első tanítási napon. És hiába telt el annyi év, meg tudjuk érteni, ha a terembe lépő tanuló nagyot szippant az iskola le­vegőjéből, amely a nagyvakáció után szintén felfris­sülve és felfrissítve várja a mindig új padfoglalókat. Évek telnek, évek jönnek. Diákok végeznek, és mindig újak lépnek be az iskola kapuján. S ha ez így megszokottá is válik, nem hagyhatjuk ki a számítá­sainkból, hogy az újak — elődeikhez viszonyítva — mindig többet, jobbat kapnak ismeretekből, gondos­kodásból, emberségből egyaránt. Ez törvényszerűvé vált szocialista hazánkban, hisz mind többet és többet adunk arra, hogy gyermekeinkből jól felkészült szak­emberek, a jövő társadalmának igazi építői nevelőd­jenek. Nem csoda hát, hogy minden évben új iskolák, tantermek, újabb laboratóriumi felszerelések várják a tanulni vágyó fiatalokat. Valóban, pártunk és álla­munk iskolapolitikája lehetővé teszi, hogy oktatási rendszerünk a legnagyobb szintre emelkedjék, vég­zettjeink pedig a szocialista embertípus megtestesítői legyenek. Péter Sándor VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK | TÜKOR AZ RKF KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NEPTANÁCS l­APJA 1971. SZEPTEMBER 15., SZERDA ARA 30 BAMI IV. ÉVFOLYAM, 434. SZÁM Betakarítás és vetéselőkészítés A burgonyabetakarítást ed­dig 38 gazdaság kezdte meg, egységenként 5—40 hektár tel­jesítménnyel, aránylag kis te­rületen. A megyei 4 százalékos betakarítási eredmény egyne­gyede Torját illeti, ahol jó szervezéssel 650 hektárból 150 hektár burgonya már kikerült a földből. Nagyobb vetésterü­lettel rendelkező gazdaságok, mint például Csernáton, 870- ből 44, míg Kézdiszentlélek 505 hektárból 35 hektárt ta­karított be. Kis területen megkezdette a cukorrépaszedést Egerpatak, Dál­mnk és Barátos szövetkeze­ti gazasága. A takarmánynövények si­­lózási tervét 53 százalékban teljesítették, ami mennyiség­ben 34 ezer tonnát jelent. Közel 12 000 hektárról ösz­­szegyűjtötték a szalmát és így nincs akadálya a talaj alap­művelési munkáinak. Ami a vetéselőkészítést il­leti, a szövetkezetek munka­üteme lassú. Az előirányzott terület 4 százalékára kiszór­ták a műtrágyát. 12 gazdaság 727 hektárt műtrágyázott, leg­többet Uzon, Pólyán, Barátos és Martonfalva, egységenként 100—135 hektárt. A gépállo­mások elvégezték a velőszán­tás 10 százalékát. A tavaszi vetések alá 940 hektár őszi szántást teljesí­tettek, és műtrágyát szórtak ki 155 hektárra, ebből 115 hektárt Polyánban és 40 hek­­­­tárt Maksán. Bürokrácia ? Mármint az, hogy a nyilvántartás nem talál a valósággal. Bár bürokráciáról lenne szó. Sajnos, az igénytelenségtől a közömbösségig, vagy ép­pen az eltulajdonítási szándékig, a jelenségek egész sora táplálja a pluszokat. Nem szán­dékunk most részleteiben is kitérni azokra az értékes fejtegetésekre, amelyekre az aktí­va ülés keretében Király Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára vetett föl. Itt az ideje viszont, hogy a konklúzió tanul­ságaként a szövetkezeti vezetők feleljenek és cselekedjenek is a pluszokért. Egy, mint­ha mínusz lenne, hiszen végeredményben hi­ányról van szó. Ismételjük tehát el : a törő­dés mínuszai termelik a pluszokat. S ha nem tudjuk elérni, hogy az anyagi javak nyilván­tartása körül rend és fegyelem legyen, akkor ez azt is jelenti, hogy nem tudtunk a tagság is tartozik, a megyei szakigazgatóságnak, az illetékes banknak, a termelőszövetkezetek megyei szövetségének is sokat kell tennie a helyes viszonyulás kialakításáért. Igen, a kérdésnek, bár látszólag szakmai, nyilván­tartási probléma, erkölcsi vetü­lete van. Ré­sze, feltétele annak a törekvésnek is, amely a szövetkezeti vagyon védelmének erősítésé­re irányul. Ugyanakkor­ szövetkezetpoliti­kánk eleme a tagság ellenőrzésének fejlesz­tése. Itt az ideje, a szövetkezeti ellenőrző bizottságokat az alapszabály igényelte szinten működtetni (e feladat a termelőszövetkezetek megyei szövetségére hárul). Ha így lesz, ha tevékenykednek e bizottságok, fáradozásuk­kal arányosan csökken a plusz és nagyobb lesz a szövetkezeti vagyon. Almási Almos Az RKP KB Végrehajtó Bizottságának ülése 1971. szeptember 4-én, Nicolae Ceauşescu elvtárs­­nak ,a Román Kommunista Párt főtitkárának elnökle­tével ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Bizottsága. Részt vettek miniszterek, az RKP KB több osztály­vezetője, központi intézmények vezetői. Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága megvitatta és jóváhagyta : az állami szocialista egységek megszerve­zésére és vezetésére vonatkozó — a nyilvános megvi­tatás nyomán megjavított — törvénytervezetet ; az állóalapok, anyagi erőforrások gazdálkodására és a műszaki-anyagi ellátásra vonatkozó törvénytervezetet , az állami szocialista egységek gépei, berendezései, felsze­relései és mérő-, ellenőrző- és automatizáló készülékei üzembiztonságára vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetét ; a Műszaki-Anyagi Ellátásügyi és Álló­­alap-gazdálkodás Ellenőrzési Minisztérium létesítésé­re, megszervezésére és működésére vonatkozó tör­vényerejű rendelet­tervezetet ; a szocialista Művelő­dés- és Nevelésügyi Tanács létesítésére, megszervezé­sére és működésére vonatkozó törvényerejű rendelet­­tervezetet. Az RKP KB Végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a törvénytervezeteket megvitatás és elfogadás végett a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztik, a törvény­erejű rendelet­tervezeteket pedig elfogadás végett Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elé terjesztik. A továbbiakban az általános oktatás tökéletesíté­sére, valamint a főiskolai oktatás felépítésének és tar­talmának javítására vonatkozó intézkedéseket fogad­tak el. Ezen kívül az RKP KB Végrehajtó Bizottsága az ötéves tervben foglalt egyes beruházási munkálatok fő műszaki-gazdasági mutatóinak javítására vo­natkozó határozatokat fogadott el és megoldott a folyó tevékenységgel kapcsolatos egyéb problémákat. Igényesen és felelősségérzettel Alig három nap telt el a me­gyei pionírszervezet második konferenciája, illetve a konfe­rencia felnőtt részlegének ta­nácskozása óta, elégséges idő ahhoz, hogy higgadtabban, az ott elhangzottak őszinte mér­legelésével vonjuk le követ­keztetéseinket. Bár rendhagyó ez­ az eljá­rás, de talán érdemes az írást azokkal az elismerő szavakkal kezdeni, amelyek a megbeszé­lés végén hangzottak el Stanca Constantin, a Kovászna me­gyei pártbizottság titkára és Fúró Gyula, a Pionírszervezet Országos Tanácsa alelnökének felszólalásában. A megyei pártbizottság és az Országos Tanács pozitívan értékeli a megyei pionírszervezet, a me­gyei pionírtanács munkáját, a­­melynek az elmúlt évek alatt sikerült változatossá, tartal­massá tennie megyénkben az egész pionírmozgalmat. A di­cséret mellett vallanak azok az eredmények, amelyekről bővebben vagy szűkszavúbban szólott az előterjesztett jelentés, s amelyeket a felszólaló pionírparancsno­kok, meghívottak is elmond­tak. E lap hasábjain több al­kalommal számoltunk be a pi­onírok munkájáról, elfoglaltsá­gáról, sporttevékenységéről, szórakozási lehetőségeiről, s mindannyiszor kitűnt, hogy ott, ahol a felnőttek komolyan veszik a gyermekek észrevéte­leit, javaslatait, valóban von­zóvá, népszerűvé tudják tenni a szervezet életét. Véleményünk szerint a me­gyei pionírtanács munkájának legnagyobb pozitívumaként ép­pen azt kell kiemelnünk, hogy sikerült e tájak pionírtevé­kenységét országos rangra e­­melnie, olyan sikereket fel­mutatnia, amelyekre az egész ország felfigyelt. A második konferencia mér­lege arról is meggyőzött, hogy a pionírmozgalomnak, az RKP Központi Bizottsága 1966 ápri­lisi plenáris ülése határozatá­nak alapján való átszervezé­se igen eredményes volt, s az a tény, hogy a szervezet irá­nyítása közvetlenül a párt ha­táskörébe tartozik, terméke­­nyítőleg hat az egész moz­galomra. A tanügyi káderek közvetlen bevonása a pionír­­munkába, osztag- és egység­­parancsnokokká való kinevezé­se s­ínesebbé, talán azt is mondhatnók : komolyabbá tet­te az egész tevékenységet. I­­lyenformán a pionírszervezet sokkal hathatósabb segítséget nyújthat az iskolának a neve­lésben, az iskolai munka meg­szervezésében. És ha sikerül majd biztosítani azt a szelle­met, amelyről annyi szó esett a konferencia gyermek- és felnőtt részlegén egyaránt, az eredmények még számottevőb­bek lesznek. Valóban, annak ellenére, hogy a pionírtevé­­kenység tanárok irányításával folyik, nem szabad kivenni a kezdeményezést, a szervezést, végrehajtást a gyermekek ke­zéből. Hadd szokják meg sa­ját sorsuk rendezését, dolgoz­zanak önállóan. Az újonnan megválasztott 51 tagú pionírtanács és a 17 ta­gú büró­­elnöknek újraválasz­tották Szabó Gábor tanárt. Ro­şu Nicolae, Buna István, Ra­du Filofteia — alelnökök. Ba­ka Károly, Brassai László, Bucsa Mária, Csurja Erzsébet, Deák Mária, Flóra Nagy Ibo­lya, Forró László, Györgybiró István, Hermeann Aurél, Ke­réh Sándor — szülők. Óvári Gyula — a textilgyári KISZ- szervezet tagja. Nagy Lenke, Bocz Magda bárótagok­ fel­adata, hogy az elfogadott in­­tézkedéseket, a legjobb javas­latokat maradéktalanul való­ra is váltsák. Baróti Péter

Next