Megyei Tükör, 1971. december (4. évfolyam, 500-526. szám)

1971-12-04 / 503. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! TŰKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA IMICOLAE CEAUSESCU elvtárs jelenlétében tegnap megünnepelték a brassói teher­autógyár fennállásának 50 éves jubileumát December 3-án fennállásá­nak félszázados jubileumát ünnepelte nemcsak Brassó, hanem egyben hazánk egyik legfontosabb gépipari vállala­ta. Az ünnepség alkalmával a munkások, mérnökök és technikusok ezreinek abban az örömben volt részük, hogy ■ ismét körükben láthatták Nicolae Ceaușescu elvtársat, a Román Kommunista Párt főtitkárát, Románia Szocia­lista Köztársaság Államtaná­csának elnökét. Örömteljes alkalom volt ez az itteni se­rény munkaközösség számá­ra, hogy kifejezhesse szerete­­tét és megbecsülését a párt és az állam vezetője iránt, hogy jelenthesse az ötéves terv feladatainak ben elért sikereket, teljesítése­annak a tervnek a sikereit, amelyet joggal neveztek a gépgyártás ötéves tervének. Az évforduló egyben alkalmat nyújtott ar­ra, hogy megvonják a meg­alakulás óta eltelt időszak nagy megvalósításainak mér­legét, azon amelyeket a megvalósításokat, szocializmus é­­veiben a párt vezetésével értek el. A brassói látogatáson a párt főtitkárát elkísérték a követ­kező elvtársak: Ion Gheor­­ghe Maurer, Maxim Berghia­­nu és Dumitru Popescu. A teherautó-gyártók nagy ünnepén részt vesz az üzem számos, ma már nyugdíjas munkása, mérnöke és techni­kusa, olyan személyek, akik­re az évek során felelősség­teljes munkát bíztak a párt­os állami aktívában, továbbá a traktorgyár, a Metróm és a brassói iparközpont más (folytatása a 4 oldalon) NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs beszéde Kedves Elvtársak ! Különleges öröm számomra, Maurer elvtárs és a többi elv­társ számára, hogy részt ve­hetünk az üzem létesítésének 50. évfordulóján — az Önök vállalatának, kitűnő mun­kaközösségének történetében fontos esemény évfordulóján. Ebből az alkalomból a párt Központi Bizottságának, az Államtanács, a Miniszterta­nács és a magam személyes meleg üdvözletét tolmácso­lom Önöknek, az összes mun­kásoknak, technikusoknak és mérnököknek. (Hosszas, hos­­­szas taps.) Az Önök üzeme fennállásá­nak 50 éve alatt hosszú utat tett meg, ma Románia egyik leghatalmasabb­ gépgyártó ü­­zemévé vált, több mint 15 000 alkalmazottat számláló kol­lektívával. Mint ismeretes, ez idő alatt az üzemben sok gé­pet és felszerelést gyártot­tak. Az a kis kiállítás, ame­lyet ma láttam, szemlélteti a vállalat megalapítása óta előállított főbb bemutatja, hogyan termékeket­­ nőtt, ho­gyan fejlődött a magas szak­­képzettségű dolgozók e kitű­nő kollektívája, amíg meg­valósult a mai román teher­gépkocsi, amely megbecsü­lésnek örvend mind az or­szágban, mind külföldön. (Hosszas taps.) Az üzem e­­gyes új szektorait megtekint­ve, nagy örömmel állapítottam meg, hogy kitartóan harzák az új technikát, alkal­masítik és automatizálják be­a­termelő folyamatokat, ami nagyban hozzájárul a terme­lés általános színvonalának emeléséhez, a­ román teher­gépkocsi minőségének szünte­len javításához. Ha összevet­nénk, hogyan nézett ki az ü­­zem 3—4 évvel ezelőtt és ho­gyan néz ki ma, elmondhat­nánk, hogy gyökeres változá­sokon ment át. Természetesen nem állíthatjuk, hogy már nincs tennivaló, de az üzem korszerűsítésében az elmúlt két-három évben elért ered­mények azt bizonyítják, hogy kollektívájuk erős és képes bármilyen műszaki jellegű problémát megoldani. Éppen ezért szeretném kifejezni a magam és a pártvezetőség meggyőződését, hogy a teher­gépkocsi-gyár a következő két-három esztendőben Ro­mánia egyik legmodernebb gépipari vállalata lesz." Szí­vemből kívánom, hogy minél előbb érjék el ezt a szintet. (Erős taps , éljenzés. ) Önök évről- évre kimagas­ló eredményeket értek el a tervfeladatok teljesítésében. Az előző ötéves tervet jó kö­rülmények között valósítot­ták meg, úgyszintén teljesí­tik, sőt bizonyos százalékkal (folytatása a 2. oldalon) 503. szám 1971. DECEMBER 4., SZOMBAT ÁRA 30 BANI IV. ÉVFOLYAM Az utászok teljesítették évi tervfeladataikat Másfél hónappal év vége előtt teljesítette tervfel­adatait a megyei út- és hídépítési vállalat. Ebben az évben a tervfeladatoknak megfelelően eddig 30 kilo­méter utat aszfaltozott, 5,8 kilométer utat korszerű­sített. Terven felül a megye városaiban 3,5 kilométer utat korszerűsített, és a köpeci bányavállalat számára további 4,5 kilométer utat készített el. Aszfaltozási és korszerűsítési munkálatokat végez­tek el a következő útszakaszon : Kovászna-Papolc, Sepsiszentgyörgy,-Súgás, Mikóújfalu-Barót, Nagyajta, Vargyas, Kézdivásárhely-Torja-Bálványos-Bükszád, Barót-Ágostonfalva és máshol. A vállalat a fizikai tervfeladatok teljesítésén kí­vül jelentős mértékben csökkentette az útépítés ön­költségét. Mikóújfalu-Nagybacon-Barót szakaszon pél­dául 1 millió lejt takarítottak meg, Barót-Vargyas közötti szakaszon pedig kilométerenként 112 ezer lej a megtakarítás értéke. A sikerek elsősorban tulajdoníthatók, hogy az öt aszfaltozó állomás annak szinte megszakítás nélkül működött, a vállalat a lehető leg­nagyobb mértékben felhasználta a helyi erőforráso­kat, a helyi nyersanyagot. Gratulálunk a vállalat munkaközösségének ! Vízvezeték Zágonban Zágonban befejezték a község vízellátási munkála­tainak első szakaszát. Az Erzsébet­ téren, a Katona utcában és a főtéren mint­egy 1540 méter hosszúságú vízvezeték szállítja a Sza­­bó-kút forrás vízfoglalójától a vizet az iskolába, a kul­túrotthonhoz, a beteg fekte­­tőhöz és szülőotthonhoz, va­lamint 30 lakóházhoz. A munkálatok költségeit a 0,45 százalékos alapból fe­dezték, és az érdekeltek ön­kéntes munkával végezték el. Tanulságos a munkálat el­végzésének története, már csak abból a szempontból is, hogy milyen következmé­nyekkel járhat a szakem­berhiány. 1964-ben vásárol­ták meg a csöveket, a mun­kálatok elvégzéséhez azonban nem kezdhettek hozzá az irányító szakember hiánya miatt. 1965/66-ban a gyűjtő­medence készült víz­el, majd csak a megye megala­kulása után került szakem­ber, aki a vezetékek lefek­tetésének munkálatait irá­nyíthatta. Így húzódhatott el hét évig ez, a község szempontjából rendkívül fontos munkálat, amely vízben szegény részeket lát­n­­a el ivóvízzel. Az elező években tovább elkövet­bőví­tik a vízellátási hálózatot. Csak gratulálhatunk a zágo­­niaknak, akik példát mutat­nak a többi községek lakói­nak abban, hogy a falu fej­lesztése, a városiasodás el­sősorban az ott élők ügy­szeretetétől, munkájától függ. Éjféli hírek • Sürgősségi állapot Indiában és Chile egyik tartományában 0 Lemondott a török kormány $ BRANDT-POMPIDOU meg­beszélések az Elysée palotában Szombati jegyzet Farsang, népdal és a többiek „A tél, az meg fog gyötörni, / mint máskor is, ha akar“ — kattog a fülemben a mondat, s a vonatablakra vetülő holdtól kék teli tájban egymást követik a fenyők, de csak úgy, mintha a pinceablakon kinéző, a fél lábát váltogató emberről azt hinné : díszszemlét tart egy hegyi vadászezred, így lépnek egymás helyébe a fák, ágaik alatt árnyéknyi hótalan foltok. A völgyek mélyén, jég alatt csevegő patakok s vízparthoz ragadt há­zak alvó ablakai mögött — ahogy az aszfalt-lelkesedés hiszi — felező nyolcasban szuszogó, balladákat álmodó emberek. Hajlamosak vagyunk népdalgyűjtés, a népi élet apró mozzanatainak leltározásakor azt állítani, hogy az enyészettől, a biztos pusztulástól men­tünk meg pótolhatatlan értékeket — de bármi is legyen a jelszó, cégjelzés, mégiscsak becsületes dolog, hogy az utóbbi időben ennyire rendszeresen foglalkozunk népművészetünk megismerésével. Nem tartom véletlenszerűnek, hogy az összes szép népi játékok ép­­igen a téli hónapokhoz kötődnek, azt hiszem, fölösleges is megmagyarázni, miért télen van a farsang és nem Péter-Pálkor, éppen ezért késztet cso­­d­álkozásra az, amikor napi, heti vagy havi lapjainkban nyári folklór­­találkozókról , a népművészet eme mesterséges élesztgetéséről olvasok. Semmi sem véletlenszerű, ezt folkloristáink talán jobban tudják, mint én, s mégis, szinte hihetetlen módon a nyári hónapokra esnek a nagyszabású, népzene-fesztiválok, népviselet- és használati tárgy-kiállítások. Nem egy embert faggattam erről a kérdésről, s a legértelmesebb válasz ez idáig még az volt: nyáron könnyebb elszállásolni az embereket, és szabad téren lehet tartani az előadásokat, kiállításokat. Nem ez az egyetlen eset, amikor kívülről jött szempontok határoz­zák meg valamilyen rendezvénynek a sorsát, én ezeket a nyári farsango­kat legalább annyira folklórrombolónak tartom, mint azt, amikor egy vi­dék népviseletében táncoltatják el az ország más vidékeiről származó táncokat. A nézők, a televízió és a rádió szerkesztői elég sokáig összetévesz­tették az autentikus folklórt a falusi együttesek előadásaival, félő, hogy ez a tévedés tovább termi áldatlan gyümölcseit, s a nyári népművészeti találkozókra is a hivatalos népmű­vészek, nem pedig azok jutnak el, akik nyáron dolgoznak, s télen kályhából áradó meleg, s a munka­­ után kiegyenesedő tagok nyugalmá­ban, maguk számára varrnak, hí­meznek, énekelnek, vagy találnak ki csodálatos meséket.­­I ű­ vC Í\vVa l V.

Next