Háromszék, 1997. február (9. évfolyam, 1951-1974. szám)
1997-02-01 / 1951. szám
TAMÁSI ÁRON Vadrózsa ága Amikor befejeztem a szót, Albrecht tüntető módon fölállt a helyéről, s bár a korábbi szószólókra rá sem hederített, felém nyújtotta kezét, s egy erős kézszorítással fejezte ki véleményét. A kézfogás után pedig a főispán, a főpap és tisztelt íróbarátaim füle hallatára így szólt: — A budapesti lakásomon szívesen fogom látni. — Köszönöm szépen — szóltam a kitüntető meghívásra. A „meghívás” szavát már nem nagyon lehetett hallani, mert az írók megkönnyebbültek; az elmondott véleményemnek annyira örültek, hogy harsány tapsviharban törtek ki. A kongresszusi díszebéd után, mely kóborló sétával és fürdéssel folytatódott, sokan elhalmoztak kedvességükkel. S olyan vélekedés is hangzott el, hogy ezek az erdélyiek jó barátságban vannak a maguk árnyékával. Ha ebből igaz volt valami, akkor az részemről nem bátorság volt, hanem annak az erdélyi szellemiségnek gyenge szellője, amely Erdély történetében majdnem mindig fújdogált. Akkor, az elismerés szalmalángjában és utána, nem éreztem a magyar szellő jótékony lengedezését, mert a visszautasított kézirat, vagyis az Ábel a rengetegben ott lapult a szégyenkező irattáskámban. Ott a táskában titkos reménységgel várta jobb sorsát. Ez a jobb sors nem arra vonatkozott, hogy egy újabb kiadó megdicsérje és visszautasíto" a kéziratot, hanem arra, hogy valamelyik elszánt könyvadó meg is jelentesse. Mivel ilyen elszánt vállalkozó Budapesten nem akadt, a madárlátta kézirattal együtt hazautaztam Kolozsvárra. Az Erdélyi Szépmíves Céh, amelyik ismerte a kéziratot, a háromezres reményemet lefaragta ezer példányra, és 1932-ben, vagyis még a balatoni írókongresszus évében, kiadta a kéziratot. Jószerivel nem tudta a Szépmíves Céh, hogy a könyv kiadásával mit cselekszik, és bizony nem tudtam magam sem, mert a könyv megjelenése után néhány hónapra fújdogálni kezdett a könyv körül az emlegetett szellő. Ennek a szellőnek a szárnyán utazott le Budapestről Kolozsvárra Lantos Kálmán. Lantos a Révai Könyvkiadó fiatal igazgatója volt, aki sikert szagolt a könyvvel kapcsolatban. Amikor Kolozsvárra megérkezett, mindjárt üzent nekem, hogy szeretne velem beszélni. Nem tudtam, hogy mit akar velem, s kétkedéssel mentem el a Palace kávéházba, ahol Lantos találkát adott nekem. Udvarias mondatokat váltottunk egymással, majd Lantos Kálmán örömteli és titkos meglepetésemre azt mondotta, hogy a Révai Könyvkiadó kiadná Ábel a rengetegben című kéziratomat. — Kérek egy üveg bort — mondtam a pincérnek. • A pincér elhozta az üveg bort, mely a csombordi híres pincegazdaságból származott, és ott csücsült a kávéház raktárában. • — Kedves egészségére kívánom — mondtam Lantosnak, aki így felelt: — S a könyv sikerére. Elő is vett mindjárt egy szerződést, mely az Ábel kiadásáról szólt, háromezer példányban. Amikor aláírtam a kiadói megállapodást, az iratot gondosan irattáskájába tette, s utána pénzes tárcáját vette elő. Látván, hogy fizetni akar, én is előugrattam a zsebemből egy kövér bankjegyet. — Majd én! — mondtam. Kis ideig huzalkodtunk, hogy ki fizesse meg a csombordi bort, de Lantos olyan erőszakos volt, hogy a dicsőséget learatta. — Hát akkor gyerünk, andiamo! Együtt mentünk a főtérig, s én közben azon gondolkoztam, hogy most immár üzlettársak vagyunk-e ketten, vagy pedig egy barátságban csecsemők. Ezzel a talánnyal búcsúztam el a főtéri hetes számú ház előtt, melynek a kapuján ő bement. Ott székelt ugyanis az Erdélyi Szépmíves Céh Könyvkiadó irodája. A módos kifejezés, hogy ott székelt, annyit jelentett, hogy nagy gazda valaki, mert van egy kecskéje. A Szépmíves Céhnek sem volt két ökre vagy egy paripája, hanem csak egy kecskéje. Ez a kecske egy hivatali szobából állott, s egy olyan szűk kicsi kuckóból, amelyben megfordulni is csak nagy ügyességgel lehetett. A hivatali szobában állt egy írógép, egy iratos asztal s a fal mellett kopott polc. Ebben a szobában tartották nyilván az előfizetőket, akiknek jó része, úgy öt-hatszáz elszánt olvasó, csak amolyan szürke betűkedvelő ember volt, s ezek fölött állottak a jobban fizető amatőr megrendelők. A köznapi előfizetőknek egy-egy fűzött példány járt, az amatőr megrendelők nagyon szépen kiállított példányokhoz jutottak. Ezeknek a példányoknak kötéstervét, szövegeinek ábrázolását s a könyv kiállításának minden részletét maga Kós Károly végezte. Az Erdélyi Helikon című, akkor induló irodalmi folyóiratnak is ő volt a szerkesztője. Az ügykezelés ügyes-bajos dolgait mind a könyvkiadás, mind a folyóirat területén egyedül Kovács László tartotta gondjában. f fi 1997. FKBKKÁR 1. PANDORA HORDÓJA __________________________________ Sylvester Lajos/ Se Az elmúlt hét év során Romániából hivatalosan 233 000 személy emigrált, ebből kilencvenezer német, mintegy harmincezer magyar nemzetiségű volt. Se Gheorghe Uglean, a Legfelsőbb Bíróság elnöke 15% kamatra százmillió lejes kölcsönt kapott a Bankorextől. A pénzt ugyanabban a bankban helyezte letétbe, de 50%-nál nagyobb kamatra. Egykettőre törlesztette a kölcsönt, de a két kamat közti különbségnek hála 70 millió lejnyi tiszta hasznot söpört be. S ha most véletlenül menesztik az igazságszolgáltatásban betöltött magas tisztségéből, Iliescuékkal együtt üvöltözni kezd, hogy politikai tisztogatás áldozata. Se kamatot emeltek a bankok,hogy a lakosság megtakarított pénzét becsalogassák intézeteikbe. A CEC egyéves lekötött betétre 54%-ot fizet, a hitelkamat 59%-os. A Külkereskedelmi Bank 1, 2 és 3 hónapra évi 65%-ot, 6, 9 és 12 hónapra 67% kamatot ad, a Postabank kamatbetétj egyre három hónapra évi 60%, hat hónapra 62%-ot, betétkönyvre három hónapra 56, hat hónapra 58, egy évre 63% kamatot ad. Le Nem véletlenül került a Daewoo délkoreai cég Romániába. Ott is korrupció, itt is korrupció. Jól lehetett közösen mesterkedni. Most Petre Roman, a szenátus elnöke bejelentette, hogy kivizsgálást indítanak a Daewoo ellen, mert olyan információik vannak, hogy számos törvénytelenséget követtek el. S-e A román állami televízó vezérigazgatója Ágoston Hugót, A Hét főszerkesztő-helyettesét kérte fel, hogy a jeles román értelmiségiek között vegyen részt a tanácsadó testület munkájában. Lehet, ismét felfüggeszti a parlament C. V. Tudor mentelmi jogát, hogy eljárást indítsanak ellene a lapjában közölt Szégyenlistának nevezett ügyben. Adrian Severin külügyminiszter mondotta Strasbourgban, a román— ukrán alapszerződés kapcsán, hogy történelmi kérdésekben Pandora szelencéjét nem óhajtják kinyitani A kijelentés konkrét célzás arra, hogy a Molotov—Ribbentrop-paktum elítélését — ennek értelmében került Besszarábia Sztálin keze ügyébe — s a később Ukrajnához csatolt Észak-Bukovina és Herfa státusát, más szóval a jelenlegi határok módosítását a hivatalos dokumentumokban nem emlegetik Az 1201-es határr,ot a kisebbségek jogairól viszont előreláthatólag bekerül a szerződésbe. Ez a román—ukrán kapcsolatban más színezetű, mint a romániai magyar nemzeti közösség esetében, mert ott az elsősorban a nagy számban bekebelezett románság érdekeit védi, identitásuk megőrzéséhez a jogi kereteket biztosítja. Ekképpen állótágast a kétkulacsos román politika — ez Adrian Severinre nem vonatkoztatható, hisz ő a nagyromán nacionalista kurzus kormányzati gyakorlata idején is az 1201-es mellett állt ki —, szóval a kétszínű politizálás ilyeténképpen gyógyulni látszik nacionalista rózsahimlőjéből A történelem Pandára szelencéje zárva tartásának szándéka román-— magyar kapcsolatokra is vonatkozik. A görög mítoszok világában egyébként Pandára hordójáról van szó, amelyet Zeusz adott neki, amikor a földre szállt az első nő, amelybe az emberiséget fenyegető összes baj gondosan el volt zárva. A kíváncsiság kinyittatja a hordót, a benne lévő ezernyi baj szétterjed a világon, csak a csalóka reményt sikerül visszafogni. Ami a román—magyar viszonyok alakulásának történelmi hátterét és jelenlegi állapotát illeti, valóban hordónyi baj ömlött reá, örvendezhetnénk, ha csak egy szelencényi lenne. A meglékelt hordóból folyik ma is az ártalom. Csak a friss példák közül szemelgetve: a magát mitikus, illetve mioritikus magasságokba emelő kolozsvári mitugrász az államelnöki találkozón is, pártjával összhangban, fújja csimpolyán a régi nótát: Craiovára tétetné a magyar konzulátust. Eszmetársa, C. V. Tudor a székely megyék románságát menti még mindég. Emil Constantinescu higgadt mosollyal közli, nincs semmi vész. És miközben mi vigyázó szemünket Bukarestre vetjük, itt, miközöttünk is még mindig csapolják a hordót, eregetik a két népcsoport viszonyát rontó bajokat Apácák, csendőrség betelepítése oda-ide, kulturális intézmények rendeltetésének megváltoztatási szándéka (lásd az árkosi Szentkereszty-kastély körüli vircsaftot) mérgezi a szellemi környezetet Csupán azért, mert egyesek, bármilyen bőrbe bújnak — liberális, szociáldemokrata, konvenciós stb. —, nem tudnak megszabadulni vidéken és a fővárosban a kisebb' 'redűségi érzésből fakadó régi praktikáktól Hírsaláta Horn Hollandiában Hollandia erősen reméli, hogy sikerül időben és mélyreható eredményekkel befejezni az EU kormányközi konferenciáját, utat nyitva ezzel a bővítési folyamat előtt. Történelmi hiba lenne ugyanis, ha Európa nem teljesítené a kelet-európai népek várakozását az EU lehető leggyorsabb bővítésével, a gyorsaságnak azonban semmiképp sem szabad a minőség rovására mennie — hangsúlyozta Wim Kok holland miniszterelnök magyar kollégájával, Horn Gyulával közösen tartott hágai sajtókonferenciáján. Európának újból egységesnek kell lennie, és Magyarország tagsága jelképe is ennek. Hága határozottan támogatja a NATO kilátásba helyezett bővítését is — mondotta Wim Kok. Solana a NATO bővítéséről A NATO madridi, júliusi csúcsértekezletén akkor is közzéteszik a csatlakozási tárgyalások megkezdésére felkért országok listáját, ha addig nem sikerült eloszlatni a szervezet bővítésével kapcsolatos orosz aggályokat — jelentette ki Javier Solana, az Észak-atlanti Szövetség főtitkára Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén. Orosz álláspont Európáról Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök a davosi Világgazdasági Fórumon a korlátok nélküli Európa mellett foglalt állást, utalva arra, hogy országok felvétele a NATO-ba újszerű bizalmatlanságot és ellentmondásokat gerjesztene a kontinensen. „Eszményképünk a biztonságos, ideológiai, gazdasági, politikai és katonai akadályoktól mentes Európa” — hangoztatta az orosz politikus. Cseromirgyin szerint Oroszország „megkülönböztetés és mesterséges gátak nélküli” világot szeretne, s mint mondta, „nem valószínű, hogy érdemes lenne újabb akadályokat emelni” előtte. „Ebben az összefüggésben a NATO kibővítése azt jelentené, hogy újabb bizalmatlansággal és ellentmondásokkal terhelnénk a kontinenst’ ’ — mondotta Csernomirgyin. Maszhadov nem osztozik Aszlan Maszhadov, az új csecsen elnök nem készül osztozni a hatalmon, és meg akarja tartani kormányfői mandátumát is. Maszhadovot február 10-én iktatják be, s a ceremóniára meghívják Viktor Csernomirgyin orosz kormányfőt, illetve a nemzetbiztonsági tanács jelenlegi és volt titkárát, Ivan Ribkint és Alekszandr Lebegyet. Csecsenföldön feszültséget okoz, hogy a hírhedt csecsen terrorista, Szalmán Radujev nem ismeri el a választás eredményét, és három orosz város elleni terrorakcióval fenyegetőzik. Ígéretek Bulgáriának Petar Sztojanov bolgár államfő arról a meggyőződéséről biztosította az Európai Uniót, hogy országa vezetésének sikerül súlyos következmények nélkül megoldania a mostani feszült helyzetet. Jacques Santerral, az Európai Bizottság elnökével találkozva a bolgár államfő megköszönte az EU szolidaritását, és további támogatást kért országa számára. Vendéglátója eközben arról biztosította Sztojanovot, hogy Szófia nem marad ki az Európai Unió bővítési folyamatából. Kártalanítás Albániában Az albán parlament ellenszavazat nélkül olyan törvényt fogadott el, amely szavatolja a pilótajátékok közelmúltbeli összeomlása miatt pénzüket vesztett személyek „méltányos ’ ’ kártalanítását. A törvény két befektetési társaság, a Dózsaferm és a Populi összesen mintegy 200—300 ezer ügyfelének a kártalanításáról rendelkezik. A társaságok havi 35—100 százalékos kamatot ígértek befektetőiknek, s január elején mentek csődbe. A kártalanítás fedezetéül a társaságok — szakértői becslések szerint mintegy 300 millió dolláros — zárolt követelései, ingatlanai és ingó vagyontárgyai szolgálnak majd. Bulatovics nem lesz miniszterelnök Momir Bulatovics montenegrói elnök nem kíván Jugoszlávia miniszterelnöke lenni, s ezen elhatározásáról már értesítette is Szlobodan Milosevics szerb elnököt — írja tegnapi számában a Nasa Borba című belgrádi napilap. Bulatovics, aki állítólag korábban már elvállalta a kormányfői tisztséget, a hatalmas bel- és külföldi nyomásra döntött úgy, hogy nem vesz részt a vezető tisztségekkel való „sakkozásban”. Az eredeti elképzelések szerint Szlobodan Milosevics szerb elnököt nevezték volna ki Jugoszlávia elnökévé. A lap azzal magyarázta Bulatovics döntését, hogy a világ egyre jobban elszigeteli Milosevics elnököt, s hogy az Egyesült Államok állítólag arra készül, hogy Montenegrót kivonja a Szerbia elleni büntetőintézkedések hatálya alól. Hírszerkesztő: Benkő Levente KÜLFÖLD 3 ■ B