Háromszék, 2012. augusztus (24. évfolyam, 6656-6681. szám)
2012-08-24 / 6675. szám
A NYÍLTTÉR Háromszél! MAI LEVELÜNK Vágjunk ki a Az Igazság napja - olvasom a Mikó-ügyben tervezett tüntetés elnevezését. Igazság... Harcolunk érte és hiszünk benne, de egyre jobban meginogni látszik a bizalmunk. Mintha ahhoz, hogy az igazság győzzön és magától fakadjon, inkább pénzre, kapcsolatokra, ravaszságra és korrupciós erőre lenne szükség. Deák Ferenc mondta, hogy „Igazságot a mennyben, jogot a földön szolgáltatnak.” Álmodtunk egy új jogrendet, csodásat és szépet, de a korrupt áldemokrácia közben mindent összetépett. Emlékezzünk csak vissza azokra a lendületes napokra és nagy reményekre, amelyek a székelymagyar és román embereket hajtották az 1989-es változások utáni első hónapokban, években. Arra a lendületre, amivel nekiláttak és nekiálltak a rabló kommunista rendszer által elsajátított, államosított javaik visszaszerzésének a kifosztott tulajdonosok vagy azok örökösei. Akiknek szülei vagy nagyszülei a háborúban, a Duna-csatornánál vagy börtönökben megalázva, megkínozva haltak bele szenvedéseikbe. Milyen lendülettel és reményekkel rohanták le a földhivatalokat, közjegyzőket, hogy időben beszerezzék a bizonyító okiratokat, dokumentumokat azelrabolt javaikról, hogy a megjelenő törvények előírása szerint az irataik és kérelmeik iktatásra kerüljenek. Hogy az okiratok begyűjtése után a „notifikálás” néven ismert iratcsomót a végrehajtónál elhelyezzék. Mindezt az idős, elszegényedett vagy a kegyetlen rend labirintusból szer által nyomorult sorsba döntött emberek költségeket és fáradságot nem kímélve megtették. Mert kötelességük volt eljárni a sok kínszenvedés utáni elégtételért vagy a kifosztott, megalázott szülők, nagyszülők tisztelete és szeretete miatt. Mindezek után megkezdődött a vesszőfutás az igazuk kiharcolásáért az egymás után megjelenő törvények időszakában: ki bírta egészségileg és anyagilag a sok huzavonát, ügyvédi, szakértői és bírósági költségeket. Ez a ritkább eset, a többség nem bírta felvállalni, és veszendőbe ment a tulajdona. Beleroskadt, belebetegedett a jogi útvesztőkbe, csűrés-csavarásba, igaza keresésébe. Az 1991 /18-as földtörvény, az 1995/112-es ingatlantörvény, majd a várva várt 2001/10-es ingatlantörvény és a rengeteg módosító törvény zsákutcába vezető labirintusából sokan a mai napig nem tudtak kivergődni. A huszonkét éve tartó összevissza jogfosztás után most jövünk csak rá, és most fordulunk felhívással az emberekhez, hogy vonuljanak az utcára az Igazság napján, 2012. szeptember 1 -jén. Amikor már az egyházi és a magánjavak nagy része idegen kézbe került, és nem történt meg az igazságos visszaszolgáltatás és kártalanítás a nagy mai demokráciában, az Európai Unió tagállamában. Eltűntek, átalakultak, átlényegültek a tulajdonok, egyházi és polgári javaink. Semmibe vették és figyelmen kívül hagyták a megjelent törvényeket, ezek szakaszait, pontjait, a jogot és a jogállamiságot is megsértve a törvénykezés és a bírósági határozatok egy alapvető emberi jogot, a magántulajdonhoz való jogot semmisítenek meg. Ott, ahol a 2001/10-es törvény a felek közti megállapodásra 60 napos határidőt szabott (23 szakasz, 1. cikkely), az illetékesek még tizenkét év után sem hoztak határozatot a „notifikált” igényről, választ sem adtak törvény ide vagy oda , az Igazság napjáig sem. Igen, jogot kaptunk irataink felkutatására, beszerzésére - főleg, ha közben nem tüntették el azokat -, hitelesítésére, busás költségek utáni iktatására és letétbe helyezésére. De az igazságszolgáltatás elmaradt. Ezért emeljük fel végre hangunkat összefogva és újra meg újra lendületet, erőt és bátorságot véve az igazunk kiharcolására. De hol az igazságszolgáltatás egyáltalán? Mintha nem is létezne független, a törvények és a jogok tiszteletben tartására épülő, politikamentes igazságszolgáltatás. Az igazság szó elejéről az i betűt elhagyva a gazság marad, és a valóságra ébredünk. Rá kell döbbennünk arra, hogy az igazságszolgáltatás reményében várva várt törvények huszonkét éven át nem szolgáltak másra, mint hogy a kifosztott igénylőket egy nagy, több éven keresztül körbejárató, hosszú labirintusba tereljék, aminek csak hossza van, de vége máig sincs. Erre a labirintusra kell most egy közös nagy erővel és összefogással kijáratot vágni, és végiggondolni, megszervezni a jövő útját. Igaz ügyért küzdünk már huszonkét éve, szívünk egy célért dobog, mi sem hagyjuk veszni az elrabolt Fogolyán tulajdont. SZOTYORI NAGY ÁRON Sikeresen debütáltak a székelyek Balatonfenyvesen Sepsiszentgyörgy - a vártemplomi IKE által - idén először képviseltette magát a Kárpát-medencei Magyar Református Fiatalok V. Találkozóján, melynek 2012. augusztus 6-12. között a Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülő adott otthont. Nagy örömmel fogadtuk a hírt, miszerint Bellai Zoltán kaposvári lelkipásztor, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki főtanácsosa igent mondott a bejelentkezésünkre. Sejtettük, ha sikerül elmennünk, számos felejthetetlen élménnyel térhetünk majd haza. Egyedül az útiköltség miatt aggódtunk. Ottlétünk (étkezés és szállás) jóval fél áron alul kínáltatott, de az útiköltséget nekünk kellett megoldanunk és sikerült végül támogatókat találnunk. Egyházközségünk mellett a Bertis, Compact, Cosys, Hajnó, Erdélyi csárda, AMK cégeknek, Gecse Olga, Kiss István, Szabó Zoltán, Száraz Béla, Balogh János, Gerendi Attila magánszemélyeknek köszönjük, hogy ott lehettünk. E találkozóra még Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről, a Partiumból (Szilágyságból), Somogyból érkeztek többségben középiskolás korú magyar fiatalok, felnőtt kísérőikkel együtt mintegy kétszázan. Az idei egyhetes együttlét mottóját Krisztus búcsúbeszédének pár szava képezte: Nem ti..., hanem Én! (Jn 15,16). Az igetanulmányok sorát Steinbach József dunántúli püspök nyitotta meg, a hét többi napján pedig a csoportokkal együtt érkező lelkipásztorok szolgáltak, az előadások mindegyikének építő jellege volt. A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakóinak történeteit megdöbbenve hallgatták végig a fiatalok: azt, hogy milyen rövid és kilátástalan élet vár rájuk akkor, ha nem tudnak határozott nemet mondani a drogfogyasztás lehetőségének, mely veszélynek leginkább ők vannak kitéve. Esténként a résztvevők egy-egy csoportja saját szülőföldjének múltját és jelenét mutathatta be. Csütörtök este huszonegy fős csoportunk Székelyföldet, Sepsiszentgyörgyöt, vártemplomi egyházközségünket ismertette. Bemutatkozásunkat pantomimjátékkal színeztük, ami nagy sikernek örvendett. Az est csúcspontja volt, amikor közösen - a meghatódottságtól sokan könnyes és reszkető hangon - elénekelhettük a székely himnuszt. Természetesen kivettük a részünket a napi sporttevékenységekből, balatoni fürdőzésekből, élményszínház és táncház megszervezéséből, kirándulásokból is. Az együttlét úrvacsorás istentisztelettel zárult, és a szervezők reménysége szerint ki-ki azzal az örömmel indulhatott haza, hogy jövőre ismét találkoznunk kell. BUCSI ZSOLT TAMÁS vártemplomi beosztott lelkipásztor 2012. augusztus 24., péntek Öt nap Buzsákon A Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének tizennyolc tagja élményekben gazdag öt napot töltött a Balaton melletti Buzsák községben, a számukra szervezett, alkotóhagyományőrző táborban. Az 500 éves falu lakosainak száma közel 1500 fő, és 500 házban laknak. Ide tartozik Csisztapuszta gyógyfürdőhely, amelynek 140 lakosa van, de 250 az üdülőtulajdonosok száma, akik többnyire német anyanyelvűek. A buzsáki házak, udvarok rendezettek, tiszták, sok-sok virággal, fával, dísznövénnyel ékesek. A sok történelmi viszontaságot megért község népművészeti kultúrája igen gazdag. A buzsáki hímzés, faragás, tánc és ének országosan is elismert, Hagyományőrző Népi Együttese évek óta kiválóan működik. Tánccsoportjuk tagjai tavaly látogattak el vidékünkre. Kedvenceik a kopogós, libegős, páros táncok, a párnás, üveges és kanász fiútánc. Két népdalkörük is van, amelyek hagyományőrző kategóriában minden országos versenyt megnyertek már. Érkezésünkkor Kovács Magdolna, a buzsáki Tourinform vezetője, vendéglátónk és Kara Lajos polgármester úr fogadott minket házi süteménnyel és buzsáki borral. Ottlétünk alatt ellátogattunk Csisztapusztára, Balatonboglárra, Badacsonyba, Balatonfonyódra. A község plébánosa, Balsai Tamás bemutatta a római katolikus templomot, melyet 1791-ben szenteltek fel, és amelyben gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha- és oltárkendő-gyűjteményt csodálhattunk meg. Beszélt a templom és falu múltjáról, jelenéről is. A kézimunkázó asszonyok a minták rajzolását, a rátét készítési módját mutatták be. Augusztus 1-jén a Faluházban volt a közös kiállítás és a kultúrműsor. Közel száz kézimunkát, székely ruhát, ruhatartozékot, fényképet, varrásmintát vittünk mi is bemutatásra és ajándékba, ami ízelítőt adott a háromszéki székely népviseletből, hímzés- és varrásmintáinkból. Röviden bemutattuk a háromszéki tájat és környékét. Biszak Enikő Kézdivásárhely történetéről, fekvéséről és városunk fejlődéséről beszélt. Dalcsoportunk népdalokat énekelt, és Kertész Andrea, a nőegyesület legfiatalabb tagja elszavalta Kányádi Sándor Nyergestető című versét. Jómagam a kiállításra vitt kézimunkákról és ruhákról beszéltem. Bemutattam a kézdivásárhelyi csoport asszonyait, egyesületünket, kis receptgyűjteményünket, tevékenységünket, majd meghívtam a jelenlevőket városunkba. Kara Lajos polgármester megköszönte látogatásunkat, végül a buzsáki asszonyok szép helyi népdalokat adtak elő. A két himnusz eléneklésével zárult a meghatóan szép találkozó. Ottlétünk alatt meglátogatott a Kaposvári Magyar- Román Baráti Társaság küldöttsége, a Kaposvári Noszlopy Gáspár Honvéd Nyugállományúak Klubjának képviselője és Torma János képviselő úr kedves családja, akik tiszteletbeli tagjai egyesületünknek. Balsai Tamás a határon túl élő magyarokért, az összefogásért, a kézdivásárhelyi csoportért mondott misét a legrégibb műemlékükben, a román kori Fehér Kápolnában. A kis kápolnánál a buzsáki asszonyok népi viseletben vártak minket, és elmesélték a kápolna történetét, melyet nagyszüleiktől hallottak. Köszönjük a lelkes vendéglátást, Kara Lajos polgármester úrnak a szállításban nyújtott segítséget és figyelmességet, melyet csoportunk iránt tanúsított. Ő adományozott a Nők Egyesületének tíz járókeretet, amit az igénylők, a mozgássérültek rendelkezésére bocsátunk majd. A szép buzsáki táj és a nők színpompás kézimunkái, öltözetük lelkünkbe vésődött, maradandó emlékként őrizzük az elkövetkezőkben, remélve, hogy majd őket is viszontláthatjuk városunkban egy hasonló közös rendezvényen. FÜLÖP MAGDOLNA, a nőegyesület elnöke Az oldalt szerkeszti: Demeter J. Ildikó