Háromszék, 2021. március (33. évfolyam, 9190-9212. szám)
2021-03-16 / 9201. szám
Háromszék 2021. MÁRCIUS 16., KEDD badság színeváltozásai Ez a címe a Székely Nemzeti Múzeum március 15-e tiszteletére szervezett legújabb tárlatának, melyet az intézmény ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban tekinthetnek meg az érdeklődők. A járványügyi létszámkorlátozás miatt a kiállításmegnyitót a nagyközönség csak a múzeum Facebook-oldalán követhette figyelemmel tegnap délután. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE NAGY B. SÁNDOR » Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elöljáróban arról beszélt, hogy a jelen kiállítás tulajdonképpen egy erődemonstráció a múzeum részéről, ugyanis amíg a saját épületüket felújítják, nem tétlenkednek, hanem a Lábas Házban állítanak ki, és igyekeznek bemutatni olyan tárgyegyütteseiket, amelyek az utóbbi időben nem voltak bemutatva, vagy amelyek jelentős gyarapodáson mentek át. Ilyen a képzőművészeti gyűjteményük is. Külön kiemelte Miklóssy Gábor neves erdélyi képzőművész munkáit, akinek Gábor Áron című kompozíciója egy aukción „került a látószögükbe”, rögtön elindult az egyeztetés, és végül nemcsak ezt, hanem két másik Miklóssyképet is sikerült szerezniük. Elmondta azt is, hogy ezzel a március 15-re időzített bemutatóval egy időben Kecskeméten szervezték meg a Gábor Áron ágyúja köré szerkesztett, saját anyagukból készült kiállítást, mely már a harmadik helyszínen kerül bemutatásra. Végezetül köszönetet mondott a fenntartóknak, akik áldoznak arra, hogy fontos erdélyi műtárgyak ne kerüljenek külföldre. A házigazda után Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntötte az élőben és online érdeklődő közönséget, hangsúlyozván, hogy számára nemcsak a 253 kilométer megyei út, 80 híd, sürgősségi kórház és más intézmények jelentik a megye vagyonát, hanem a Székely Nemzeti Múzeum, más galériák, a Lábas Ház vagy a város által fenntartott Erdélyi Művészeti Központ is, melyek nemcsak ingatlanok, hanem szellemi és kulturális intézmények, műhelyek. Valójában ez jelenti a megye szellemi, kulturális erőterét, azt, ami minket, háromszékieket, székelyföldieket jellemez, mássá tesz. A történelmi tudat ismerete, megélése már csak egy ráadás mindehhez - fogalmazott. A tárlatot Bordás Beáta művészettörténész méltatta, aki „hazajött Kolozsvárról, és vállalta, hogy ezen az ünnepi momentumon eligazítást ad a kiállított művekről”. A szabadságharc fontosabb alakjait és eseményeit felidéző tematikus kiállítás közel húsz képzőművészeti alkotást vonultat fel a 19. században készült művektől a kortárs munkákig. Ezeket ugyanennyi korabeli tárgy, jórészt fegyverek és két kisfilm egészíti ki, utóbbiak Gábor Áron életútját, illetve az ágyúöntés folyamatát ismertetik. A szakember is hangsúlyozta, hogy a tárlat a szabadságharcra való emlékezés mellett egy másik kultúrpolitikai vonatkozással is bír: a múzeum ebben az ünnepélyesebb formában tárja a közönség elé a nemrég vásárolt Miklóssy Gábor-festményt, mellyel kapcsolatosan kijelentette: „a Székely Nemzeti Múzeum évek óta tartó gyűjteménybővítési gyakorlata ritkaságszámba megy a romániai múzeumi életben.” A nagyváradi születésű Miklóssy Gábor (1912-1998) festőművész és alkotásainak rövid bemutatása mellett a többi kiállított művészt is méltatta Bordás Beáta. Olyan híres alkotók munkái is helyet kaptak a Lábas Ház kiállítóterében, mint Gyárfás Jenő, Cseh Gusztáv, Varga Nándor Lajos, Szopos Sándor, Gergely István vagy Somogyi Győző. A képzőművészeti alkotásokat a történelmi gyűjtemény válogatott, külföldi kiállításon jelenleg nem szereplő darabjai egészítik ki. A megnyitó hangulatát a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület tagjai fokozták, az alkalomhoz illő zenét pedig Császár Katalin és tanítványai, Máthé Izabella és Huszár Kincső szolgáltatták. a szabadságharc fontosabb alakjait és eseményeit felidéző tematikus kiállítás közel húsz képzőművészeti alkotást vonultat fel a 19. században készült művektől a kortárs munkákig »• ^ KÖZELET * I'• WEÈEEKÉÊÊK a múlt hét Harc a kisebbségi jogokért T Beismerem, hogy szeretek átfutni a híreken, egy címnek sokszor csak az elejére pillantok, csak beleolvasok egy szörLJvegbe, ezért bizony megtörténik, hogy valamit félreolvasok vagy nem figyelek fel kellőképpen egy eseményre. A minap arról olvastam, hogy az Európai Parlament egyenlőségbajnokai közül egy németországi képviselőnő olyanokat mondott: „Ha valakinek jogait veszélyeztetik Európában, akkor az egyben fenyegetést jelent a demokráciára, a szólásszabadság, a média szabadságára, és az ellenzékiek szabadságára vonatkozóan is”. Helena Dalli hozzászólásából meg a következőt olvastam ki: Nem szabad hagyni, hogy a... kisebbségi közösséghez tartozók továbbra is tartsanak a társadalom negatív hozzáállásától, a közigazgatási diszkriminációtól. Nem szabad hagyni, hogy ezen okok miatt hazájuk elhagyására kényszerüljenek. Egy holland képviselőnő, pedig imigyen szólt: „Felszólítom az EU polgárait, hogy ezt az üzenetet visszhangozzák”. Ez már igen, kiáltottam fel magamban. Lám, mégiscsak érdekli mindannyiunk közös unióját ötvenmillió kisebbségi sorsa, és nem mondják, hogy a kisebbségi ügyek kizárólag tagállami hatáskörbe tartoznak. Mégiscsak (jobb később, mint soha) meggondolták magukat és szégyellik, hogy az Európai Bizottság elutasította a Miniroty SafePack kezdeményezést, amelynek célja az európai sokszínűség megóvása úgy, hogy a kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek. Ukrajna is fog érteni a szóból, és nem fogja saját kisebbségeit ellenségnek tekinteni, sem Románia és Szlovákia nemzetbiztonsági kockázatnak a magyarokat. Lesz itt és mindenütt anyanyelvhasználat, jelképek kitűzése, himnuszok zengése, amiért majd még Ukrajnában sem ítélik el a dalolókat. Az államelnök Iohannis jóindulatúan kíván majd magyarul jó napot, és a drága románok mellett azt is fogja mondani: drága magyarok. (És drága minden.) Mert bizony vannak olyanok (magyarok), akik azt mondják, hogy rájuk nem érvényes, amikor az elnök azt mondja: drága románok, tartsátok be a járványügyi szabályokat. Boc mester Kolozsvár újabb (Funarhoz hasonlítani kezdő) fura ura sem fog fenyegetőzni azzal, hogy a magyarok magyarellenes megnyilvánulásokat fognak kiprovokálni azzal, hogy magyar a prefektus. Sajnos, némi visszalépés is történt kisebbségi ügyekben minálunk azóta, hogy Románia EU- és NATO-tag lett (nemzeti jelképek használata, visszaszolgáltatás stb. terén). Végre saját számarányuknak és súlyuknak megfelelően tekintenek arra a kicsi, ötvenmillió kisebbségire Európa-szerte, mert lám, mindenki melléjük állt, hisz a kisebbségi rezolúciót 429 igen, 141 ellene szavazattal és 46 tartózkodással megszavazták. Már éppen pezsgőt akartam bontani, de aztán gondolván, hogy a COVID-ellenes oltás után a kettőt együtt ünnepelem, elhalasztottam a pezsgőzést. Aztán tovább és figyelmesebben kezdtem tanulmányozni az említett kisebbségpárti rezolúciót, mikor rádöbbentem arra, hogy bizony az rám és a többi (sokmillió) kisebbségire nem vonatkozik, csakis a nemi (LGBTI, vagyis leszbikus, meleg, bi-, transz- és interszexuális) kisebbségiekre, amelynek tagja sajnos nem adatott meg lennem. (Csak ebből is baj ne legyen.) Ugyanis (és most jobban kinyitottam a csipámat, és pontosabban idézem: az Európai Parlament pénteken elfogadott határozatában a kisebbséginek számító, de csak az LMBTI-emberek „szabadságzónájává” nyilvánították az Európai Uniót. Ilyen téren sajnos Lengyelországban és Magyarországon visszalépés tapasztalható. Lengyelországban az elnökválasztási kampányban száz lengyel önkormányzat nyilvánította magát LMBTI-mentes övezetnek, és Magyarország az alkotmányba írta, hogy házasság férfi és nő közt köttetik. Rasmus Andersen német zöld képviselő többek álláspontját tükrözve közölte: sem az EB, sem a tagállamok nem hallgathatnak többet az LMBTI közösségek elleni gyűlöletkampányról. „Le kell szögeznünk, hogy ennek nincs helye az EU-ban”. Ez nagyon helyes, csak még azt is hozzátehette volna, a tisztánlátás, hallás érdekében, hogy az viszont megengedett a többi kisebbségekkel, a nemzetiekkel szemben. A határozatot támogatók szerint a nemzeti hatóságoknak az EU-ban mindenütt védeniük kell, elő kell mozdítaniuk az egyenlőséget és az alapvető jogokat mindenki számára, beleértve az LMBTI-közösségek jogait is. No, ebbe a „mindenki számára” kifejezésbe lehetne még esetleg belekapaszkodni. KUTIJÁNOS Belülről jött az ének ! » DEMETER ]. ILDIKÓ » Délelőtt a gyermekek váltották egymást, kis, néhány fős csoportokban érkeztek, letették virágaikat, saját kezűleg készített zászlójukat a kőoroszlánok lábához, és mentek is, mert jött a következő csapat, halkan csivitelve az óvó- és tanítónők, osztályfőnökök mögött. Tele volt velük a város, kint voltak a vesztőhelynél is, a szemerjai és az eprestetői csata emlékművénél, a honvédsíroknál, emléktábláknál, Gábor Áron és Nicolae Balcescu szobránál, ahol közben komoly felnőttek - elöljárók, politikusok, intézményvezetők is megjelentek, koszorúkat hoztak és némán hajtottak fejet. Huszárokat is látni lehetett, feszes őrállásban, fiatal édesanyákat babakocsival, nagyszülőt unokával, és a rétyi fúvósok is eljöttek, nélkülük nem lenne teljes egy közösségi ünnep. Mert az volt, beszédek és többezres tömeg nélkül is. Adott pillanatban helybeliek egy kis csoportja önkéntelenül énekelni kezdte a székely himnuszt, utána pedig összeölelkeztek, csak egy pillanatra. Díszbe öltözött családok és polgárok örökítették meg magukat a felvirágozott emlékműnél, így is igazolva, amit Antal Árpád polgármester közösségi oldalán úgy fogalmazott meg, hogy „a mi szabadságunkat nem lehet bezárni” (...), „mi nem adjuk fel soha, mi döntjük el, hogy rabok legyünk vagy szabadok”.