Háromszék, 2021. március (33. évfolyam, 9190-9212. szám)

2021-03-16 / 9201. szám

Háromszék 2021. MÁRCIUS 16., KEDD badság színeváltozásai Ez a címe a Székely Nemzeti Múzeum március 15-e tiszteletére szervezett legújabb tárlatának, melyet az intézmény ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban tekinthetnek meg az érdeklődők. A járványügyi létszámkorlátozás miatt a kiállításmegnyitót a nagyközönség csak a múzeum Facebook-oldalán követhette figyelemmel tegnap délután. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE NAGY B. SÁNDOR » Vargha Mi­hály, a Székely Nemzeti Mú­zeum igazgatója elöljáróban arról beszélt, hogy a jelen kiál­lítás tulajdonképpen egy erőde­monstráció a múzeum részéről, ugyanis amíg a saját épületüket felújítják, nem tétlenkednek, hanem a Lábas Házban állíta­nak ki, és igyekeznek bemu­tatni olyan tárgyegyütteseiket, amelyek az utóbbi időben nem voltak bemutatva, vagy ame­lyek jelentős gyarapodáson mentek át. Ilyen a képzőművé­szeti gyűjteményük is. Külön kiemelte Miklóssy Gábor neves erdélyi képzőművész munkáit, akinek Gábor Áron című kom­pozíciója egy aukción „került a látószögükbe”, rögtön elindult az egyeztetés, és végül nemcsak ezt, hanem két másik Miklóssy­­képet is sikerült szerezniük. Elmondta azt is, hogy ezzel a március 15-re időzített bemuta­tóval egy időben Kecskeméten szervezték meg a Gábor Áron ágyúja köré szerkesztett, saját anyagukból készült kiállítást, mely már a harmadik helyszí­nen kerül bemutatásra. Végeze­tül köszönetet mondott a fenn­tartóknak, akik áldoznak arra, hogy fontos erdélyi műtárgyak ne kerüljenek külföldre. A házigazda után Tamás Sándor, Kovászna Megye Ta­nácsának elnöke köszöntötte az élőben és online érdeklődő közönséget, hangsúlyozván, hogy számára nemcsak a 253 kilométer megyei út, 80 híd, sürgősségi kórház és más in­tézmények jelentik a megye vagyonát, hanem a Székely Nemzeti Múzeum, más galé­riák, a Lábas Ház vagy a vá­ros által fenntartott Erdélyi Művészeti Központ is, melyek nemcsak ingatlanok, hanem szellemi és kulturális intéz­mények, műhelyek. Valójában ez jelenti a megye szellemi, kulturális erőterét, azt, ami minket, háromszékieket, szé­kelyföldieket jellemez, mássá tesz. A történelmi tudat isme­rete, megélése már csak egy ráadás mindehhez - fogalma­zott. A tárlatot Bordás Beáta művészettörténész méltatta, aki „hazajött Kolozsvárról, és vállalta, hogy ezen az ünnepi momentumon eligazítást ad a kiállított művekről”. A szabad­ságharc fontosabb alakjait és eseményeit felidéző tematikus kiállítás közel húsz képzőmű­vészeti alkotást vonultat fel a 19. században készült mű­vektől a kortárs munkákig. Ezeket ugyanennyi korabeli tárgy, jórészt fegyverek és két kisfilm egészíti ki, utóbbiak Gábor Áron életútját, illetve az ágyúöntés folyamatát ismer­tetik. A szakember is hang­súlyozta, hogy a tárlat a sza­badságharcra való emlékezés mellett egy másik kultúrpoliti­kai vonatkozással is bír: a mú­zeum ebben az ünnepélyesebb formában tárja a közönség elé a nemrég vásárolt Miklóssy Gábor-festményt, mellyel kap­csolatosan kijelentette: „a Szé­kely Nemzeti Múzeum évek óta tartó gyűjteménybővítési gya­korlata ritkaságszámba megy a romániai múzeumi életben.” A nagyváradi születésű Miklóssy Gábor (1912-1998) festőművész és alkotásainak rövid bemu­tatása mellett a többi kiállított művészt is méltatta Bordás Beá­ta. Olyan híres alkotók munkái is helyet kaptak a Lábas Ház kiállítóterében, mint Gyár­fás Jenő, Cseh Gusztáv, Varga Nándor Lajos, Szopos Sándor, Gergely István vagy Somogyi Győző. A képzőművészeti al­kotásokat a történelmi gyűjte­mény válogatott, külföldi kiál­lításon jelenleg nem szereplő darabjai egészítik ki. A megnyitó hangulatát a Székely Virtus Hagyományőr­ző Egyesület tagjai fokozták, az alkalomhoz illő zenét pedig Császár Katalin és tanítványai, Máthé Izabella és Huszár Kin­cső szolgáltatták. a szabadságharc fontosabb alakjait és ese­ményeit felidéző tematikus kiállítás közel húsz képzőművészeti alkotást vonultat fel a 19. században készült művektől a kortárs munkákig »• ^ KÖZELET * I'• WEÈEEKÉÊÊK a múlt hét Harc a kisebbségi jogokért T­ Beismerem, hogy szeretek átfutni a híreken, egy címnek sokszor csak az elejére pillantok, csak beleolvasok egy szö­­rLJ­vegbe, ezért bizony megtörténik, hogy valamit félreolvasok vagy nem figyelek fel kellőképpen egy eseményre. A minap arról olvastam, hogy az Európai Parlament egyen­lőségbajnokai közül egy németországi képviselőnő olyanokat mondott: „Ha valakinek jogait veszélyeztetik Európában, akkor az egyben fenyegetést jelent a demokráciára, a szólásszabadság, a média szabadságára, és az ellenzékiek szabadságára vonatko­zóan is”. Helena Dalli hozzászólásából meg a következőt olvastam ki: Nem szabad hagyni, hogy a... kisebbségi közösséghez tartozók továbbra is tartsanak a társadalom negatív hozzáállásától, a köz­­igazgatási diszkriminációtól. Nem szabad hagyni, hogy ezen okok miatt hazájuk elhagyására kényszerüljenek. Egy holland képvise­lőnő, pedig imigyen szólt: „Felszólítom az EU polgárait, hogy ezt az üzenetet visszhangozzák”. Ez már igen­, kiáltottam fel magamban. Lám, mégiscsak ér­dekli mindannyiunk közös unióját ötvenmillió kisebbségi sorsa, és nem mondják, hogy a kisebbségi ügyek kizárólag tagálla­mi hatáskörbe tartoznak. Mégiscsak (jobb később, mint soha) meggondolták magukat és szégyellik, hogy az Európai Bizottság elutasította a Miniroty SafePack kezdeményezést, amelynek célja az európai sokszínűség megóvása úgy, hogy a kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek. Ukrajna is fog érteni a szóból, és nem fogja saját kisebbségeit ellenségnek tekinteni, sem Románia és Szlovákia nemzetbiztonsági kocká­zatnak a magyarokat. Lesz itt és mindenütt anyanyelvhasználat, jelképek kitűzése, himnuszok zengése, amiért majd még Ukraj­nában sem ítélik el a dalolókat. Az államelnök Iohannis jóindula­túan kíván majd magyarul jó napot, és a drága románok mellett azt is fogja mondani: drága magyarok. (És drága minden.) Mert bizony vannak olyanok (magyarok), akik azt mondják, hogy rá­juk nem érvényes, amikor az elnök azt mondja: drága románok, tartsátok be a járványügyi szabályokat. Boc mester Kolozsvár újabb (Funarhoz hasonlítani kezdő) fura ura sem fog fenyegetőz­ni azzal, hogy a magyarok magyarellenes megnyilvánulásokat fognak kiprovokálni azzal, hogy magyar a prefektus. Sajnos, némi visszalépés is történt kisebbségi ügyekben minálunk azóta, hogy Románia EU- és NATO-tag lett (nemzeti jelképek használa­ta, visszaszolgáltatás stb. terén). Végre saját számarányuknak és súlyuknak megfelelően tekin­tenek arra a kicsi, ötvenmillió kisebbségire Európa-szerte, mert lám, mindenki melléjük állt, hisz a kisebbségi rezolúciót 429 igen, 141 ellene szavazattal és 46 tartózkodással megszavazták. Már éppen pezsgőt akartam bontani, de aztán gondolván, hogy a CO­­VID-ellenes oltás után a kettőt együtt ünnepelem, elhalasztottam a pezsgőzést. Aztán tovább és figyelmesebben kezdtem tanulmá­nyozni az említett kisebbségpárti rezolúciót, mikor rádöbbentem arra, hogy bizony az rám és a többi (sokmillió) kisebbségire nem vonatkozik, csakis a nemi (LGBTI, vagyis leszbikus, meleg, bi-, transz- és interszexuális) kisebbségiekre, amelynek tagja sajnos nem adatott meg lennem. (Csak ebből is baj ne legyen.) Ugyanis (és most jobban kinyitottam a csipámat, és pontosabban idézem­: az Európai Parlament pénteken elfogadott határozatában a kisebbsé­ginek számító, de csak az LMBTI-emberek „szabadságzónájává” nyilvánították az Európai Uniót. Ilyen téren sajnos Lengyelországban és Magyarországon visszalépés tapasztalható. Lengyelországban az elnökválasztási kampányban száz lengyel önkormányzat nyilvánította magát LMBTI-mentes övezetnek, és Magyarország az alkotmányba írta, hogy házasság férfi és nő közt köttetik. Rasmus Andersen német zöld képviselő többek álláspontját tükrözve közölte: sem az EB, sem a tagállamok nem hallgathat­nak többet az LMBTI közösségek elleni gyűlöletkampányról. „Le kell szögeznünk, hogy ennek nincs helye az EU-ban”. Ez nagyon helyes, csak még azt is hozzátehette volna, a tisztánlátás, hallás érdekében, hogy az viszont megengedett a többi kisebbségekkel, a nemzetiekkel szemben. A határozatot támogatók szerint a nemzeti hatóságoknak az EU-ban mindenütt védeniük kell, elő kell mozdítaniuk az egyen­lőséget és az alapvető jogokat mindenki számára, beleértve az LMBTI-közösségek jogait is. No, ebbe a „mindenki számára” kifejezésbe lehetne még esetleg belekapaszkodni. KUTIJÁNOS Belülről jött az ének ! » DEMETER ]. ILDIKÓ » Dél­előtt a gyermekek váltották egymást, kis, néhány fős cso­portokban érkeztek, letették virágaikat, saját kezűleg készí­tett zászlójukat a kőoroszlánok lábához, és mentek is, mert jött a következő csapat, halkan csivitelve az óvó- és tanítónők, osztályfőnökök mögött. Tele volt velük a város, kint voltak a vesztőhelynél is, a szemerjai és az eprestetői csata emlék­művénél, a honvédsíroknál, emléktábláknál, Gábor Áron és Nicolae Balcescu szobránál, ahol közben komoly felnőttek - elöljárók, politikusok, intéz­ményvezetők­­ is megjelentek, koszorúkat hoztak és némán hajtottak fejet. Huszárokat is látni lehetett, feszes őrállásban, fiatal édes­anyákat babakocsival, nagy­szülőt unokával, és a rétyi fú­vósok is eljöttek, nélkülük nem lenne teljes egy közösségi ün­nep. Mert az volt, beszédek és többezres töm­eg nélkül is. Adott pillanatban helybeli­ek egy kis csoportja önkéntele­nül énekelni kezdte a székely himnuszt, utána pedig össze­ölelkeztek, csak egy pillanatra. Díszbe öltözött családok és pol­gárok örökítették meg magu­kat a felvirágozott emlékmű­nél, így is igazolva, amit Antal Árpád polgármester közösségi oldalán úgy fogalmazott meg, hogy „a mi szabadságunkat nem lehet bezárni” (...), „mi nem adjuk fel soha, mi döntjük el, hogy rabok legyünk vagy szabadok”.

Next