Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-04-22 / 33. szám
( 130 ) bj Az ő honosítások igér-e valami jó következést a( haza bizonyost), és békesb virágoztatására? — Az első kérdésre M. ur igy felel: felhozza t. i. hogy a zsidók Adómban velünk egy törzsök atyáiul származván, velünk egyenlő természeti jogokkal bírnak, tehát polgárikig is egyenlőt követelhetnek. — Ezen erősség M. ur által óhajtott jogok sulyegyenében, de akár hol is melly csekély szinte tollnyi lenyomó erővel bírjon, már régen megmutatta ama tréfálódó Nagy Fridrik az említett rokonos összeköttetésnél fogva, tőle nagy mennyiségű segély pénzt követelő koldusoknak, melly példát gondolom M. ur hason okbul és követeletbül, követendő lenne. — Ami a’ természeti jogok egyenlőségét illeti, nem kétlem én hogy egyenlő emberiségekkel minden halandók egyenlő emberi jogokat nyertek, és igy a’ társas élet körében is jogaiknak egyenlőknek kellene lenni, — de lehet e vélkül tulajdonítani a’ fejedelmeknek , hazának, a' törvényhozó testületnek, hogy a’ zsidókat azon polgári jogokból, ’s engedélyekből kirekeszti, mellyekkel más minden valláson és nyelven lévő hazafiakat ellát, és jóltévően boldogít?—A’midőn bizonyos a’ hazai lett dolgokból, hogy soha a’ zsidók hazánk több polgáraival a’ hon közös jóllétére egybe hangzólag nem munkálkodtak, a’ társas életet megrendittő nemtelen önzést, ’s személyes alacsony pénz hajhászást űzvén, a’ több, kivált tudatlanabb polgár társainknak vérszopó nadályai voltak, minden idők tapasztalati szerint, a’ régi törvények élő festékkel igy tüntetik szemünk és szivünk elébe a’ zsidóság tulajdonit, p. v.Kálmán király lső könyv. 74 de judaeis christianum mancipium ementibus cap. 75. de agricultura judaeorum, et mansionibus eorundem. Hogy pedig a’ legnagyobb veszedelem fenyegette légyen a’ magyar nemzetet ekkorában, nyilvánítja Kálmán királyaik törvény könyve, mellyben az első tárgy cap.lo az volt, hogy judaeus christianum mattcipuim non teneat. A’ történetírók természetes okát adják e’ törvénynek s ob periculum perversionis; tehát már akkor a’ keresztény katholika hitre nézve igen veszedelmesek voltak a’ zsidók. — De polgári létekre is veszedelmeztették az emberiséges fenállást és közhiteit, melly jelenleg annyira óhajtandónak kiáltatik. Lib. 2do Colomanni c. 1.2.3. nehogy a’ zsidók ezután csalárdsággal huzavonással, és lopott jószágok eladásával terheljék a’ keresztényeket, e’ törvény hozatott: ut omnes contractus publice fiant, in scriptum referantur , et testium subscriptione roborentur. Hát második András a király alatt, milly siralmas állapotra juttatta a zsidóság a magyarokat, az irók egyhangulag igy kiáltanak: Nagy Historia Pragmatica t. I. p. 347. Judaei et Saraceni quorum ob delatam iis aerarii administrationis provinciam, brevi tempore propter opum magnitudinem intolerabilis evasit arrogantia et auctoritassimo audactores facti populum christianum impune opprimendo, promiscueque se cum christianis mulieribus commiscendo , mancipia et concubinas e christianis magno numero servabant, et ab his natas proles, ritu suo educandas curabant, unde factum, ut brevi judaeorum et saracenorum numerus insigniter auctus, christianorum vero non mediocriter imminutus esset, quae et alia religionis detrimenta, virorum bonorum imprimis praelatorum animos vehementer percellebant. Hát mai időben is miért nem szabad a’ zsidóknak csak közelíteni is a’ bánya városokhoz ? kiki előtt köz tudat, hogy a’ vér vizé nem válik. E’ mellett a’ Syriában közelébb történt Tamás atya meggyilkoltatása, mit varázsol elő? gondolhatja kiki!!—’S jelenleg is a’ hazában egymással titkos zavarék nyelvek segítségével, szoros öszve hangzást tartva,’s minden más polgároktól magokat gyanúsan elszigetelve, mint egy statumn in statu alakítani törekedtek, és törekszenek, sőt ahol és mennyibe a’ finantialis pénz vagy érez nemek administratiójához közel juthattak, magokat a’ fejedelem, és haza kincstárára felette kártékonyoknak lenni tetleg bébizonyitották*).—Irigyye el M. ur, hogy ezek, és más alapos tapasztalatok, nem pedig a’ vallásos bal vélemény és előítéletek okai, hogy a’ zsidók hazánkban polgári ön állásra, és honosságra nem méltatnak. Egy vissza tekintést tesz M.ur édes hazánknak azon veszélyes helyezetére, midőn a’ franca honi nagy bajnok honunkba hozta seregét, állitván, hogy a’ zsidók tulajdon pénzeiben fogadott, vagy ön körükből állított férfiakkal nevelték a hon védte sereget, pénzzel segítették a’ tartós viszályok alatt kiürült kincstárt, ’s illy képen lovakat, élelmet szolgáltattak a’ küzdő seregnek; — én ugyan zsidó ezredet soha sem hallottam, sőt ha lehetséges volt, még a’ cs. ezred közül is kiváltották a’ zsidókat, ha csak ön akaratjából nem lett némellyik katonává, mi, máig is nagyon gyéren találkozik, vagy a’ pénz béli segítségeket, mit gondol M. ur, a’ fejedelem , vagy a’ haza eránti szeretetbül tették ? A’ második fő része ezen kérdésnek: valljon az ő honosításuk igér-e valami jó következést a’ haza bizonyosb és békésb virágoztatására ? — A’ szellemi haladásnak ugyan eleget teszünk ez által, de csekély ítéletem szerint hadd haladjon a’ szel- Legalább húsz helyen tudom hogy a’ zsidók által Lotto hivatalok, Tűz kárraentesittési biztosság kezelései ’stb. vitettek, de mindenütt kimutatták fogaik fejérét, és gyalázatosan elűzettek, vagy be is csukattak — ha szükség úgy kívánja, kezes leszek szavaim mellett, ’s akkor többet. —