Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-04-22 / 33. szám

( 130 ) bj Az ő honosítások igér-e valami jó követ­kezést a( haza bizonyost), és békesb virágozta­­tására? — Az első kérdésre M. ur igy felel: felhozza t. i. hogy a­ zsidók Adómban velünk egy törzsök atyá­iul származván, velünk egyenlő természeti jogok­kal bírnak, tehát polgárikig is egyenlőt követel­hetnek. — Ezen erősség M. ur által óhajtott jogok suly­­egyenében, de akár hol is melly csekély szinte toll­­nyi lenyomó erővel bírjon, már régen megmu­­tatta ama tréfálódó Nagy Fridrik az említett ro­­konos összeköttetésnél fogva, tőle nagy mennyi­ségű segély pénzt követelő koldusoknak, melly példát gondolom M. ur hason okbul és követelet­­bül, követendő lenne. — Ami a’ természeti jogok egyenlőségét illeti, nem kétlem én hogy egyenlő emberiségekkel minden halandók egyenlő emberi jogokat nyertek, és igy a’ társas élet körében is jogaiknak egyenlőknek kellene lenni, — de lehet e vélkül tulajdonítani a’ fejedelmeknek , hazának, a' törvényhozó testületnek, hogy a’ zsidókat azon polgári jogokból, ’s engedélyekből kirekeszti, m­ellyekkel más minden valláson és nyelven lévő hazafiakat ellát, és jóltévően boldogít?—­A’mi­dőn bizonyos a’ hazai lett dolgokból, hogy soha a’ zsidók hazánk több polgáraival a’ hon közös jóllétére egybe hangzólag nem munkálkodtak, a’ társas életet megrendittő nemtelen önzést, ’s személyes alacsony pénz hajhászást űzvén, a’ több, kivált tudatlanabb polgár társainknak vérszopó na­­dályai voltak, minden idők tapasztalati szerint, a’ régi törvények élő festékkel igy tüntetik szemünk és szivünk elébe a’ zsidóság tulajdonit, p. v.Kál­mán király lső könyv. 74 de judaeis christianum mancipium ementibus cap. 75. de agricultura ju­­daeorum, et mansionibus eorundem. Hogy pedig a’ legnagyobb veszedelem fenyegette légyen a’ ma­gyar nemzetet ekkorában, nyilvánítja Kálmán ki­rály­aik törvény könyve, mellyben az első tárgy cap.­lo az volt, hogy judaeus christianum matt­­cipuim non teneat. A’ történetírók természetes okát adják e’ törvénynek s ob periculum perversionis; tehát már akkor a’ keresztény katholika hitre néz­ve igen veszedelmesek voltak a’ zsidók. — De pol­gári létekre is veszedelmeztették az emberiséges fenállást és közhiteit, melly jelenleg annyira óhaj­­tandónak kiál­tatik. Lib. 2do Colomanni c. 1.2.3. nehogy a’ zsidók ezután csalárdsággal huzavo­­nással, és lopott jószágok eladásával terheljék a’ keresztényeket, e’ törvény hozatott: ut omnes con­tractus publice fiant, in scriptum referantur , et testium subscriptione roborentur. Hát második András a király alatt, milly siralmas állapotra jut­tatta a zsidóság a magyarokat, az irók egyhan­­gulag igy kiáltanak: Nagy Historia Pragmatica t. I. p. 347. Judaei et Saraceni quorum ob delatam iis aerarii administrationis provinciam, brevi tem­pore propter opum magnitudinem­ intolerabilis evasit arrogantia et auctoritass­imo audactores facti populum christianum impune opprimendo, promiscueque se cum christianis mulieribus com­­miscendo , mancipia et concubinas e christianis magno numero servabant, et ab his natas proles, ritu suo educandas curabant, unde factum, ut bre­vi judaeorum et saracenorum­ numerus insigniter auctus, christianorum vero non mediocriter immi­­nutus esset, quae et alia religionis detrimenta, vi­­rorum bonorum imprimis praelatorum animos ve­hementer percellebant. Hát mai időben is miért nem szabad a’ zsidóknak csak közelíteni is a’ bá­nya városokhoz ? kiki előtt köz tudat, hogy a’ vér vizé nem válik. E’ mellett a’ Syriában közelébb történt Tamás atya meggyilkoltatása, mit varázsol elő? gondolhatja kiki!!—’S jelenleg is a’ hazában egymással titkos zavarék nyelvek segítségével, szo­ros öszve hangzást tartva,’s minden más polgároktól magokat gyanúsan elszigetelve, mint egy statumn in statu alakítani törekedtek, és törekszenek, sőt ahol és mennyibe a’ finantialis pénz vagy érez nemek administratiójához közel juthattak, mago­kat a’ fejedelem, és haza kincs­tárára felette kárté­konyoknak lenni tetleg bébizonyitották*).—Irigyye el M. ur, hogy ezek, és más alapos tapasztalatok, nem pedig a’ vallásos bal vélemény és előítéletek okai, hogy a’ zsidók hazánkban polgári ön állásra, és honosságra nem méltatnak. Egy vissza tekintést tesz M.­ur édes hazánk­nak azon veszélyes helyezetére, midőn a’ franca honi nagy bajnok honunkba hozta seregét, állitván, hogy a’ zsidók tulajdon pénzeiben fogadott, vagy ön körükből állított fér­­fiakkal nevelték a hon védte sereget, pénzzel segítették a’ tartós viszályok alatt kiürült kincstárt, ’s illy képen lovakat, élelmet szolgáltattak a’ küzdő seregnek; — én ugyan zsidó ezredet soha sem hallottam, sőt ha lehetséges volt, még a’ cs. ezred közül is kiváltották a’ zsidókat, ha csak ön akaratjából nem lett némellyik katonává, mi, máig is nagyon gyéren találkozik, vagy a’ pénz béli segítségeket, mit gondol M. ur, a’ feje­delem , vagy a’ haza eránti szeretetbül tették ? A’ második fő része ezen kérdésnek: valljon az ő honosításuk igér-e valami jó következést a’ haza bizonyosb és békésb virágoztatására ? — A’ szellemi haladásnak ugyan eleget teszünk ez által, de csekély ítéletem szerint hadd haladjon a’ szel- Legalább húsz helyen tudom hogy a’ zsidók által Lotto hivatalok, Tűz kárraentesittési biztosság kezelései ’stb. vitettek, de mindenütt kimutatták fogaik fejérét, és gya­lázatosan el­űzettek, vagy be is csukattak — ha szük­ség úgy kívánja, kezes leszek szavaim mellett, ’s ak­kor többet. —

Next