Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-05-16 / 40. szám
( 158 ) hogy a’ dolgok valódi velejét ’s eredetét fölfogni kedvük, annál inkább fölfoghatni tehetségük lett volna —• avval koronáztattak be, hogy az egész Magyar nemzet nyelve virágzásabéli munkálatáért kíméletlenül rágalmazva elkárhoztatott, — semmi módon el nem akarván azt ösmérni, mit csak középszerű elmék is átláthatni képesek lehetnének, hogy a’ magyar ezen törvényes és igazságos kivánata által senkit, annál inkább a’ vele egy törvény ’s kormány oltalma alatt élő, és vele mind jó — mind bal sorsában egyiránt osztozó — bár különböző ajkú ’s felekezetű honfi társát elnémítani épen nem akarja. — Éljen saját nyelvével kénye szerint kiki, rokon felekezete — hitsorsosi ’s családja körében , éljen a’ literatura tágas mezején— arasson örökzöld borostyánt ebbeni súrlódása méltó jutalmául; de ne kívánja a’ magyar nyelvet, ha már a’ földkereksége minden részeiben más nyelvekkeli rokontalansága végett, az ösmeretlenség végtelenségébe enyészett — istentől 's emberektől elösmért hazájában is örökös árvaságra nyomorteljes rabszolgaságra juttatni; — ne irigyelje — midőn az országgyűlésen hévvel szeretett fejedelmünk a’ haza atyjaival a’ czélból kíván tanácskozni, hogy miután az eddig uralkodott, de jelen korszakunkhoz nem alkalmazható — továbbá a’ nemzet kívánatának is már illeg nem felelhető latán nyelv helyett, melly sem a’ fejledetű művészet — sem a’szépreménynyel kecsegtető kereskedés naponkinti gyarapodásával tovább nem versenyezhetvén — olly általányos nyelvet, melly az élő nemzet buzgó gyámolitása által mind ezen kiváltatoknak tettlegesen megfelelhessen — alapítson.—Hogy pedig a’magyar nemzet teljes erejéből ön hazájában saját anyanyelvét kívánja általánossá tenni, — helyezze kiki magát az ő állapotjába, — Ítéljen részre hajlati ártul, — természetesen azt fogja, azt kell nékie mondani. ,,A’ Magyar nemzetnek világos igaza van“, mert magyar honban más nyelvet uralkodóvá csak képzeletben is tenni olly képtelenség, — mint azt kívánni, hogy orosz honban a' német, vagy lengyel; francziában olasz német, vagy lengyel; török földön görög vagy szerb,nyelvek gyakorolják a’ fönsőbbi hatalmat! — s Ugyan mit mondana csak Milán herczeg is, ha valaki birodalmában a’ franczia, vagy angol nyelvet kívánná általányossá tétetni — a’ szerb nyelvet pedig csak azért is, mivel a’ franczia vagy angol nyelvvel nem mérkőzhet kiküszöböltetni akarná; — bizonyára akkor fájlalná leginkább, hogy birodalmában a’ kényhatalom megszűntével törvények alapittattak!—Minden országban találtatnak több féle nemzedékek; de tudtomra még egyben sem sikerült a tulajdonos nemzet nyelvének elmellőzésével bár ennél műveltebbet is az uralkodó polezra emelhetni; annál inkább csodálatos, sőt nevetséges is, hogy a’ magyar korona alatt teljes polgári joggal fölruházott , a’ magyar törvények által védelmezett, és a’ magyar földnek minden javaiból a’ Magyarral egyiránt osztozó német-rácz oláh-tót ’s egyébb lakosok, kik anyanyelvökön kívül, ha egyébbkint a’ legközönségesebb rendből csak egy pár lépcsővel akarnak is följebb emelkedni, kénytelenittetvén egy más nyelvet is sajátjokká tenni — a’ helyet hogy erre a’ magyart választanák, melly ha franczia, angol, vagy némettel még nem mérküzhetik is; de élő ’s buzgón fáradozó nemzet kebelében naponkint inkább csinosbulva ’s erősödve terjedez, — inkább a’ deákhoz ragaszkodnak, melly egy már rég kihalt nemzet sajátja gyanánt a’ közéletből csak hosszú év sorok után válhatott tudósoktól becsültetve — többnyire csak a’ közéletből szinte elvonult férfiak ápolgatása alatt terem még itt ott atvehoz hasonló virágot.—Minthogy tehát ezen igen természetes okokból az következik, hogy a’ Magyar lehet csak egysedül azon nyelv, melly hazánk minden vallás felekezetű lakosait, valamint a’ törvénykezések, úgy a’ polgári valamenyi viszonyokban egy nemzetté olvasztani képes, — igen kívánatos, hogy ennek általánossá tételét minden hazáját forrón szerető kebel, legyen az bármelly vallásbeli, buzgón óhajtani ’s tehetsége szerint kiművelni törekedjék. — Zentán Pünköst hóvén 1840. B. J)L Alvilági levél. A’ halottak boldog honábul irok föl hozzád ember! hova császár ’s koldus, hős és polgár, hazafi ’s czímeket csengő egyiránt siet, nyugtalan éltüket örök nyugalommal fölcserélendők. Én vagyok a’ halál, ’s mi vagy te ? — a’természet halálra kárhoztatott, ’s te balga! fogod-e’ ezt tagadni ? fogsz e’ a’ mindennapi tapasztalásnak ellenmondani?— figyelmezz! én a’ világ kezdetétül fogva tapasztalásokat gyűjtögettem, minden szavam szent tapasztalás, emlékezetem ifjú, ’s kívülem ki cselekhetne jobban ? Te születel, hogy meghalj; élsz , hogy nyugtalankodjál; léted első lépés a’ halálhoz. Igen büszke, elhízott ember! sirba rohadsz kíméletlenül, ’s testednek nincs elsőbbsége a’ többiek fölött, mert császár ’s koldus halálágyon egy forma; — minden fenség ’s magasztaltság, czím és tisztség, füstként szétoszlik, ’s neked elégülve kell szorulnod a’szűk sirba, mellynek hantja nagyságodat ’s szenvedélyidet örökre lezárja.—Mi az emberélet tartósságai — néhány nap a’ lételtül, nehány boldog’s nyugtalan órák, örök nyugalom csillagoktul nem ragyogó , naptul nem melegített részen, így áll a’ természet követelte emberi sors! élethomály, örökített dicsőség, iszonyító vérpad.