Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-04-22 / 33. szám

HASZNOS Pest 1840. Szerda April. 22 én 33 i. szám. Első félév. Debtreczenyi ajtatos tanodái tanulok buzgósága. Mivel mind a’ t. Úr által szerkezetd, becses Hasznos Mulatságokban látván azon nemzete eránt való buzgalmat, mellynek ihlete által olly tárgyakat igyekszik a’ nevezett lapokba iktatni, mellyek mind szépek, jók, gyönyörködtetők,mind pedig a’ tanuló ifjúság eránt viseltető forró szeretetét, melly által az ő zsengéjüket is kegyeskedik kinyomatni, hogy ez által mintegy ösztönt nyújtva nekik a’ litteraturai dicső pályára ébressze; akár ezt, akár amazt tekintjük, bizalmat nyújt nekünk mind a kettő, melly vágyainkat létesítendő—édes reményünkhez. Bátorkodunk tehát a’ t. táblabiró úrhoz folyamodni azon esdéssel, hogy az itten hátul irt zsenge müvecskét, mint iparunk gyümölcsét méltóztassa a’ nevezett Hasznos Mulatságokba beiktatni, — a’jutalom,’s díj füzér, melly a’ t. ur nagylelkűségét méltányolja sziveink hálaoltárán van. Biztosit pedig bennünket a’ t. ur igaz lelkülete, mint leginkább nagy érdemű, ’s tudománya László Alajos tisztelendő ur, nekünk becsülhetetlen professorunk , ’s kinek hajdan a’ tur Mentora is volt — emlegetéséből, és beszédjéből esmerünk nagyot, szépet, ’s jót becsülőnek. Ha szép merényiünk sikerülene — mint nem is kételkedünk— újabb, ’s kellemesebb virágokat küldve fogjuk szorgalmunkat nyilványositani a’ debreczeni ajtatos tanodák költészet tanulói ravágyás. Hol lengtek édes képzetem álmai , melly világnak messze határain Bolygtok reményűn dús tavasszán Lenge babérok után merengők ? Szárnyalj fel ihlet jobb szava , ’s mond nekik Figyeljenek Lantom zenegésire, Hogy nagyravágyásnak ne szálljon Vészanyaga kebelünk űrébe. Ennek szelétől sok buta sorsvihar Támadt hazák, és nemzetek életén Hagyván nyomasztó aggodalmat, És az enyészet örök borultát. Ki tulcsapongott vágyai ösztönén Elég kinek, ’s nagy nem vala a’ világ Sándor hasonnan nagyravágyás Terhe alatt nyomatott le sírba. A’ nemzetek hős istene Róma, illy Vészes sóvárgástól csapatott le, kit Mostan sötét és rémhomálya Föd, ’a az üdő viharoz fölötte. És Máriusnak Carthago romjain E’ kénszeritvén csorgani könnyeit. Hol csarnokok helyt most enyészet Szelleme rombol ádáz viharként, ám a’ jelennek Nagy Fia most komor Gyászsirnak alszik vészborus álmain, Kit rettegett a’ föld, ’s merényét Félte, Heléna tüzét elolta. ’S az, kit szerényebb lelke középre vitt Nem vágyakodván gyáva füzér után, Még a’ világ, ’s ember teend,bek — Lakta honában öröm között él. — A’ sajka rengő torlatok árjain könnyen keresztül leng, de kincs vagyon Fölötte, hullamsirba süllyed, így az elégtelen elégtelen életüdve. Mészáros Károly költészet tanuló a’ debreczeni ajtatos tanod. Viszhang a’ zsidók honosítási tt gyé Iien, melly Móczy úr által a’ Századunk 14ik számában közültetett. A’ kor szabadságot vívó lelke M. ur tolla alól reménytellyesen szólamlik föl a’ zsidók honosittási ügyébe, magas műveltségű korunkhoz czélszerűleg javított, és fokonkint javítandó alkotmányunkhoz, sőt már eléggé megéredt emberiségünkhöz is, illetlen dolognak nézvén, ezen szinte két ezred óta, a’ világ minden tájékain hontalan, szétszóratott, ’s csak idő, ’s kény szerint türedelmezett régi nemzet sarjadékinak, emberi, természeti , ’s társas polgári jogaikon tovább is megvetőleg tipródni. De bár szivem mélyéből tiszteljem is a’ korlelkének ezen, ’s más illy nemű törekvéseit, őszintén kell még is meg vallanom, hogy ha a’ zsidók honosítását, csak a’ M. úr által felhozott okok gyámolitandják, úgy nekem annak kivivhatásához kevés reményem vagyon, sőt bátor vagyok nyíltan kimondani, hogy M. ur drágán kibérlett honosítási óhajtása , egybe vetvén a’ zsidók nemzeti, vallásos, és műveltségi sajátságaikat honunk polgárosodási viszonyaival, és ezen honosítás eredményével, felette túlságos, és jelenlegi alkotmányos állásunkban veszélyezhetőnek tekintethetik.— A’ zsidók honosításának nagy kérdése két fő részekre oszlik: aj méltók-e, ’s érdemesek-e ők arra, hogy törvényszerűleg polgárosittassanak ?